2015. december 29., kedd

Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám-trilógia első része)

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Honnan tudod, ki az igazi ellenség?

A könyvet (szintén) régen kinéztem magamnak, és egyszer anyuval Metroban voltunk, ott pedig megláttam a könyveknél. Anyu lemondó sóhajjal engedte, hogy elhozzam, így majdnem sírógörcsöt kaptam az örömtől. Nos, nem, nem voltam rápörögve a könyvre. Egy kicsit sem. Á, dehogy. Szóval miután megcsodáltam, felraktam a polcra és csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam.

De miért nem olvastam el hamarabb?! Jó, bevallom, az egyik húzóerő az volt, hogy jön a film. Láttam előzeteseket, de nem figyeltem rájuk annyira, nehogy lespoilerezzek magamnak valamit. A másik húzóerő a folytatás, ami nemrég jelent meg. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, de nem tudom, mikor tudom beszerezni. A filmet is minél hamarabb meg szeretném nézni, az előzetesek alapján nagyon jónak ígérkezik.

Az interneten folyamatosan "szembe jött" velem az egyik előzetes, és mindig el is kezdtem nézni, de sosem láttam a könyv olvasása előtt végig, mert mindig inkább kikapcsoltam, nehogy spoilerezzek magamnak. Aztán egy idő után bele sem néztem az előzetesbe, pedig nagyon kíváncsi voltam. Így a történet eleje nagyjából megvolt. Nemrég molyon mondta valaki, hogy kezdjem el minél hamarabb olvasni, mert nagyon jó. Így aztán neki is kezdtem.


És nem kellett csalódnom. A történet pörgős, a megfelelő helyeken lassabb. Váltott szemszögű, aminek köszönhetően jobban megismerhetjük a szereplőket, de előnye az, hogy nem "szájbarágós", tehát nem írja le, hogy kinek a szemszögét olvassuk éppen. Cassie és Zombi szemszöge (igen, a Zombi egy név) közvetlenebb, a többiéké már nem annyira, és azokból nincs is olyan sok. Szóval rengeteg lehetőségünk van megismerni a szereplőket, ami kicsit sem hátrány. (Gondolok itt arra például, hogy a könyv elején Cassie sokat van egyedül, sok a visszaemlékezés, és ezért sokat gondolkodik magában a lány, így jobban megismerhetjük.)


A szereplők pedig nagyon jók. Természetesen vannak hibáik, de ez teszi őket emberivé és törékennyé. Ott van például Cassie (nézzetek el nekem, ő a főszereplő, ő szerepel a legtöbbet): a könyv elején megsebesül (több szempontból is), mégis mindig feláll (akár lelkileg, akár nem) és folytatja az útját, mert nem akarja megszegni az ígéretét. Aztán ott van Zombi, aki nem véletlenül zombi, mert elkapta a vírust és beletörődött abba, hogy meghal. De amikor meggyógyult, akkor ő is talpra állt, és a korábbi énéhez képest teljesen megváltozott valamint ennek teljesen tudatában volt. Tetszett, hogy a szereplők elkülönítették az Érkezés előtti és utáni énjüket. Nem tudom, hogy pszichológiailag ez jó vagy rossz, de nekem tetszett, mert ez egy teljesen új fejezet az életükben, amit nem lehet egy lappal említeni a régivel.

Chlöe Grace Moretz - Cassie szerepében :)
Szóval jó szereplőket kaptunk, kidolgozottak és élethűek. A történet pörgött. És én folyamatosan bizonytalan voltam. Mert valamit látott Cassie, amit nem kellett volna, és ott volt egy szereplő, aki később is megjelent, és egyszer ilyen volt, másszor meg olyan. Két különböző jelentben két különböző arcát mutatta a karakter, én meg nem bírtam eldönteni, melyik az igazi arca.
Tehát a szereplőkön felül a történet is lenyűgöző volt. Minden percét imádtam. A végen már alig akartam olvasni, nehogy vége legyen - ezért is tartott sokáig elolvasni a könyvet. Egyszerűen nem akartam, hogy be kelljen csuknom, hogy el kelljen olvasnom az utolsó mondatot. Szóval húztam az időt, mert nem akartam az új kedvencemet befejezni.

De nem bántam meg, hogy elolvastam. Szó van benne a szeretetről,a bajtársiasságról és a hűségről. Ezek számomra fontos dolgok, érzelmek, hiszen ezektől leszünk emberek. Fontos, hogy akit szeretünk, az számíthasson ránk és mi is számíthassunk rá; fontos, hogy ha valakinek megígérünk valamit, azt be is tartsuk; fontos, hogy a szerelem néha felülír mindent, de a szerelmünkhöz hűségesek legyünk - több szempontból is. Lényeges az összetartás és az összefogás is az életünkben.


Hihetetlen, mennyi minden van ebben a könyvben. A félelem ereje, a szeretet és a szerelem ereje. Új kedvencet avattam ezzel a könyvvel! Ajánlom mindenikek. A filmre és a második részre pedig nagggyon kíváncsi leszek. :D

Jamie McGuire: Gyönyörű megváltás (Maddox testvérek 2.)

A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtön büntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat.

Egy újabb Maddox fiúról beszélünk, hát nem lehet rossz a könyv, igaz? És nem is volt az. Már a Gyönyörű sorscsapás során beleszerettem Travisbe, de amikor kiderült, hogy van még 4 bátyja, és ők is olyanok, mint Travis, hát akkor eldobtam az agyam. Most, hogy már ismerem a 4 közül 2 történetét, állítom, hogy nagyon jó géneket örököltek ezek a srácok. Bírom az olyan sztorikat, ahol sok helyes srác van egy családban pl. a Merrick fiúk(4) vagy a Benedict fiúk(6). Bár nem tudom, hogy tudnék-e közülük választani.............na jó, biztos nem lenne nehéz. Nagggyon szívesen beházasodnék egy ilyen családba. :D
Arden Cho - Liis Lindy

Ez a rész Thomas és Liis kapcsolatának kialakulását írja le. Hát nem ment egykönnyen az biztos. Néha kicsit szenvedősnek is éreztem Liis részéről, de teljesen megértettem, miért csinálja mindezt.
Az egész ott kezdődött, hogy Liist áthelyezték, ezért bontotta jegyességét, és San Diegóba utazott hátrahagyva mindent. Thomas kiváló különleges ügynök, de a modora hagy némi kivetnivalót, bár ennek is megvan a maga oka. Amint egy légtérbe kerülnek izzik köztük a levegő, de ezt a fenéért sem vallanák be maguknak, és főleg nem egymásnak. A legfontosabb indok, amiért Liist áthelyezték, az Thomas öccsének, Travisnek az ügye. Ez kifogott még Thomason is. Mivel Travis részt vett az egyetem alagsori gyújtogatásában, börtönbüntetés vár rá. Ezt csak úgy kerülheti el, ha belép az FBI-ba. Thomas és Liis egy párként mennek Travis és Abby fogadalmának megújítására, ahol megpróbálják rávenni a fiú, fogadja el az ajánlatot, még ha ezzel hazudik is a feleségének. Így Travis fontos döntés előtt áll. Mindezek után Liis elgondolkodik, hogy tényleg csak eljátszották-e a szerelmes párt.
Stephen Amell - Thomas Maddox
Hol is kezdjem..............Liis egy okos, erős, független nő, nagyon makacs és nem lehet olyan könnyen megfélemlíteni. Mindenről megvan a határozott véleménye, ami a szívén az a száján. A munkáját nagyon jól végzi, de a szerelemben hadi lábon áll. Leginkább azért, mert fél elkötelezni magát. Szerintem ebből adódik a sok vita közte és Thomas között. Bármit mondott szegény fiú Liis tudta, hogy igaza van, mégis mindig hárította és elfordult tőle, holott ő is ugyanúgy érzett. Ez a makacsság nem igazán tetszett benne. De aztán csak beadta a derekát. Szerencsére.
Thomas egy irányításmániás, bunkó, arrogáns főnök, akitől mindenki fél. Rohadt jól néz ki, és ezt tudja is magáról. Kevés embert fogad a bizalmába, de azokhoz az emberekhez nagyon ragaszkodik. Ám ahogy megérkezett Liis, teljesen megváltozott. Sokkal kedvesebben bánt mindenkivel, bár a lánnyal való kapcsolata nem alakult túl jól. Próbálta győzködni, hogy csak őt akarja és, hogy szereti, de akkor is csak ellenállt. Komoly balesetnek kellett történnie ahhoz, hogy belássa, nem bír ellenállni tovább a fiúnak.

Az egyetlen hibája talán a könyvnek, hogy a végén lévő akciójelenet nem volt valami nagy cucc. Ennyi szenvedés, meg kutatás után azt vártam, hogy lesz egy kis üldözés, sérülés, fogva-tartás, ilyesmi, de nem volt. Ettől független nagyon tetszett, és már nagyon várom a következő Maddox fiú történetét. :D

Egy kis extra :) :
Liis amikor hosszú napja volt, mindig lement barátaival a Vitorlásba, hogy igyanak kicsit, és akkor általában Manhattan koktélt ivott. Leírom ide, hogy hogyan kell elkészíteni egy ilyen koktélt (és nem kizárt, hogy egyszer kipróbálom ;) )

Hozzávalók:
- jégkockák
- 2 rész whisky
- 1 öntet Angostura
- 1 rész édes vermut

Elkészítés: Töltsünk jeget a shakerbe és öntsük hozzá a whiskyt, a vermutot és az Angosturat. Rázzuk össze és a jéggel együtt töltsük pohárba (old fashioned-be). Koktélcseresznyével díszítsük.

2015. december 27., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Shadows - Árnyak (Luxen 0,5.)

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Nagyon örülök, hogy ezt is kiadták, bár jobb lett volna ezzel kezdeni. Nagyon fura volt így utólag olvasni. Nagyon tetszett szó se róla, hogy nem, de akkor is. Ráadásul meg lett bolondítva egy kis három szemszögű E/3.-mal, így néha én sem tudtam, hogy ki beszél, kinek a szemszögéből van írva az a rész éppen. Ezeket leszámítva nagyon tetszett. Örülök, hogy megismerhettem Dawson és Bethany történetét.

Tóth Pepe - itt inkább Dawson :)
Dawson annyira más, mint Daemon. Lehet, hogy kívülről teljesen egyformák, de belsőre.......ettől jobban nem is különbözhetnének. Teljesen ellentéteik egymásnak. Míg Daemon lobbanékony, nagy hangú, bunkó és arrogáns, addig Dawson egy kedves, vicces, visszahúzódó srác, aki elpirul ha ránéz egy csinos lány (és ekkor azt hittem, hogy megzabálom :D itt egy ilyen isten, mint Dawson és elpirul :D hát én tócsává olvadtam). Első pillantásra beleszeret Bethanybe. Alacsony, vékony, barna hajú lány, aki nagyon okos, és nagyon ügyesen fest. Azonnal megtalálja a közös hangot Dawsonnal. Órákig beszélnek telefonon, randizgatnak, találkozgatnak. Ám Bethany rájön a Dawson titkára, és az élete fenekestül felfordul. Veszélybe kerül Bethany is, Dawson is és a szerelmük is.

Maia Mitchell - Bethany
Daemon természetesen nem nézi jó szemmel ezt a kapcsolatot, nagyon félti a testvérét, nem is ok nélkül. Ha erre rájön a Védelmi Minisztérium, abból semmi jó nem származhat. És hiába sorolja ezt a testvérének, falra hányt borsó az egész természetesen. Akaratlanul is mindig arra vártam, hogy mikor
lép be Katy a képbe, de mindig figyelmeztetni kellett magam, hogy most még nem fog jönni. Állandóan váltig állította, hogy ő bizony soha nem lesz szerelmes, és soha nem fog emberlányba beleszeretni. Ilyenkor mindig egy kicsit felnevettem, mert eszembe jutott a kapcsolata Katyvel. És sajnos ez egy kis problémát okozott. Bármi ilyen felszólalás volt Daemonnek, mindig Katy jutott eszembe, és ez nem nagyon tetszett. Ez egy előzménynovella, elvileg semmi ilyesmiről nem kellene tudnom. De ezzel szerintem csak én voltam így.

Ettől eltekintve tényleg nagyon jó volt. Dawson egy cukorfalat, minden lány álma és cukormázzá lehet tőle olvadni. Tökéletes minden téren. Bár nekem Daemon még mindig közelebb áll a szívemhez, a rosszfiúkat jobban szeretem hihihi :D. De kinek mi jön be. Egy javaslat annak, aki még csak ismerkedik a sorozattal: kezdje ezzel a novellával és úgy haladjon tovább. Sokkal jobb lesz. :)

Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés (Luxen 1,5.)

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Gondolom magáról a történetről nem nagyon kell beszélnem, mert aki olvasta az Obszidiánt az ismeri. Aki nem, annak most írok egy rövid tartalmat.
Katy apja halála után az anyjával Nyugat-Virginiába költözik, hogy új életet kezdjenek. Mint
kiderült, a szomszédban egy irtó helyes srác lakik, és ennek megörült a lány. Csakhogy a srác megszólalt. Innentől kezdve Katynek nem volt nyugta, mert állandóan szekálták egymást, Daemon cukkolta, ő visszaszólt, és így mentek sorra a szócsaták (amiket kimondottan élveztem :D). Aztán fura dolog történt. A szomszédban lakó idegen megjelölte. Mert, mint kiderült, Daemon és a testvére földönkívüliek. Egy seregnyi ellenségük vár, hogy lecsaphasson rájuk, Katy pedig a nyommal kivilágított utat mutat számukra. Egyetlen esély a túlélésre, ha Daemon közelében marad. Hacsak addig ki nem nyírják egymást, amit elég valószínűnek láttam. :D

Ez a könyv természetesen ugyanaz, mint az Obszidián, csak az egész Daemon szemszögéből. Meg kell mondjam, hogy majdnem jobban tetszik, mint az eredeti. Teljesen más megvilágításban látom a viselkedését. A másik könyv alatt annnnnyiszor szidtam, hogy hogy lehet ilyen bunkó, arrogáns, tökfej, meg hogy ezt nem érdemli meg szegény lány. Ilyenkor legszívesebben megcsapkodtam volna. Aztán ahogy ezt elolvastam, és "elmondta", hogy mit miért csinált, megértettem. Nem rossz szándék
vezérelte őt, egyszerűen csak a családját akarta megvédeni, bár ezt elég furán nyilvánította ki. Azt is megértem, hogy miért volt ilyen ellenséges. Mondjuk a legfurább ebben seggfejkedésében, hogy ezt nem csak a családjáért, hanem Katyért is tette. Az ő érdekét is szolgálta, mert amikor kezdte jobban megismerni, rájött, hogy beleszeretett, és nem akarta, hogy olyan sorsa jusson, mint Bethany. Ezért próbált meg minden eszközt bevetni, hogy távol tartsa magától a lányt (persze sikertelenül). De ami engem nagyon megérintett az az, hogy mennyire rosszul esett ez Daemonnek, hogy így kell viselkednie vele. Szívszorító volt olvasni, hogy hogyan ostromolja magát az igazán és direkt bunkó megszólalások miatt. Gondoltam eddig is, hogy nem élvezi, de őszintén nem hittem volna, hogy ennyire rosszul esik neki. Főleg amikor már teljesen beleszeretett. De szerencsére rájött, hogy mindegy mit csinál, Katy akkor sem hátrál meg, amit nagyon tisztelt benne. Ezt nem egyszer hangsúlyozta. Ez az egyik ok, amiért szerelmes lett belé. Hogy sosem hátrált meg előle, nem félt, nem hunyászkodott meg, ahogy más tette volna, hanem felvette vele a "harcot". Remélem, ha ilyen sráccal kerülök össze, akkor én is így tudok majd viselkedni. :D
Viszont van két kedvenc részem az Obszidiánban, amire nagyon kíváncsi voltam Daemon szemszögéből. Az egyik, amikor lementek a tóhoz úszni, Katy piros bikinit viselt (a piros Daemon kedvenc színe). Volt egy elképzelés a fejemben a reakciójáról, és az nagyjából vissza is kaptam. Kis híján fuldokoltam a nevetéstől, hogy mit össze szenvedett, hogy lenyugtassa magát a piros bikini látványától. Teljesen szétcsúszott a srác, de komolyan. A másik, amikor öregdiákbál volt, és Katy szintén egy piros ruhát vett fel. Képzelhetitek, miket gondolt, ha már a bikini így felizgatta. Szóval ja, eléggé piszkos a fantáziája, de én így szeretem. <3 Már csak egyetlen kérdés: Miért nem létezik ilyen pasi a valóságban? Vagy ha létezik, akkor hol keressem?

Esküszöm kötelező olvasmány. A teljes Luxen sorozat. Nekem ez a kedvencem, pedig már sok könyv megfordult a kezemben. Van még olyan, ami nagyon tetszett, de nekem akkor is ez az örök kedvenc. Vétek kihagyni. Először végig röhögsz, aztán végig izgulsz, hogy mi lesz velük. Nagyon jó. IMÁDOM! :D J. Lynn csak gratulálni tudok. Jár a keksz neki. :D
Csak szerintem rohadt helyes Pepe a borítón? :3 <3 Kár, hogy nem így néz ki mindig. Nagyon jól áll neki a Daemonség. :D

2015. december 25., péntek

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja (Az új John Cleaver-trilógia 1. része)

Köszönet a recenziós példányért a Fumax Kiadónak!

Vigyázat! Az előző három részre tekintve spoileres!
John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja.

Tegnap előtt éjjel fejeztem be és fú.........................lesokkolt, megdöbbentett és annyira elszomorított,
hogy az hihetetlen. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert elképesztően jó, de akkor is...........ezután még mi lesz? Hova tudják lejjebb rugdosni már szerencsétlen John-t? Úgy sajnálom már szegény srácot.......

Levél A Vadásztól
A könyv elején rögtön egy nyomozásba, egy üldözésbe csöppenünk. Ez egyfajta in medias res kezdést ad a műnek, aminek én nagyon örülök, mert legalább nem volt unalmas. Az szokott a bajom lenni a legtöbb könyvvel, hogy az eleje nagyon unalmas. Oké, azt nem várom, hogy rögtön hatalmas háborúk és ehhez hasonlók történjenek, de nem baj, ha van az elején egy kis akció. Fenntartja az olvasó figyelmét. Na itt ez ilyen volt. Üldözték, megfogták, megölték. Aztán jött egy pici "nyugi", ugyanis bekerült a képbe egy új gyilkos, A Vadász, aki kannibál volt. Plusz állandóan leveleket küldött, amiket John-nak és/vagy az egész csapatnak címzett. De valahogy ez a két dolog ellentmondott egymásnak. A gyilkosságok maguk brutálisak voltak, mintha egy vadállat támadta volna meg az áldozatokat. Ezzel szemben a levelek precíz szerkesztésűek, választékos szóhasználat jellemezi, ami arra utal, hogy egy kifinomult ember írta. Ezért elég nehéz volt összeegyeztetni ezt a két tulajdonságot egy személyben. Nem értette senki, hogy ez hogy lehetséges. Aztán vége felé, ahogy kezdett összeállni a kép és rájöttek az összefüggésekre, na akkor esett le az állam. Nem semmi teljesítmény ez egy démontól. Tudom, nem kellene dicsérnem, mert nem tett semmi jót, sőt csak rossz dolgokat, de akkor is. Így
Kutyafiú 
megszervezni mindent.........ehhez csak gratulálni tudok. Jár a keksz neki meg mellé egy gépfegyver teljes tára az áldozatok miatt. Szóval nem volt semmi. Totál sokkolt.

Brooke elméje
Most a szereplőkről egy kicsit. John és Brooke egy újonnan összetoborzott démonvadász FBI csapatba került, ahol mindenkinek van egy olyan titka, amiről senki sem tud. Sőt, még az aktájukból is kitörölték ezeket az információkat. A csapat egyik tagja Nathan Gentry, a "tudós", akit személy szerint én utálok. Idegesítő, plusz még gyáva is. Állandóan a diplomáival meg a könyvtártudományával henceg. Legszívesebben lecsaptam volna. Undorítóak az ilyen emberek. A második tag Diana Lucas, a kilépett katona. Régen a légierőnél szolgált, de elbocsátották. Így most ezt a csapatot erősíti mesterlövészként. Nagyon szerettem. Kedves, okos és profi módjára osztogatja a pofonokat. Perfect női szereplő. A harmadik tag Albert Potash, akit leginkább a szuperkatona jelzővel illetnék. Morcos, rideg, érzelmek nélküli ember, akiről nem tudunk meg semmit, de pont ez teszi rejtélyessé. Nem mondom, hogy szerettem, hanem csak ott volt, aztán ennyi. Különösebb érzelmet nem váltott ki belőlem. A negyedik ember Dr. Trujillo, John és Brooke felügyelő pszichológusa, valamint a csapat kriminálpszichológusa. Az ő segítségével készítették el a bűnözők személyiségrajzát, aminek John nem nagyon örült. Bajom nem volt vele, segített ahol tudott, próbált Brooke-nak is segíteni, ami becsülendő tőle. Igazából ennyi. Az ötödik ember pedig Linda Ostler, ő volt a csapat vezetője. Mivel állandóan a vezetéknevét használták (mindig Ostlert soroltak), totál azt hittem, hogy pasi. Esküszöm. Aztán amikor egyszer úgy válaszoltak neki, hogy "Igenis, asszonyom.", akkor döbbentem le, hogy ja te nő vagy? Okéééé. Elég határozott személyiség, mindenki hallgat rá és nagyon jól összetartja a csapatot.Valamint ő tartja a kapcsolatot a főnökökkel.
Rack (szerintem)

Lezárásként csak annyit, hogy iszonyatosan várom a következő részt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki kedvet kapott hozzá, annak javaslom, hogy inkább kezdje a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiával, mert majdhogynem arra épül ez a sorozat. Plusz javaslat még, hogy este ne nagyon olvassátok, olvasás előtt ne egyetek semmit. Tényleg kell hozzá idegzet meg gyomor, de nagyon élvezhető könyv. Dan Wells egy beteg ember, de én így szeretem. :D Aki kedvet kapott hozzá, annak jó olvasást, aki nem, annak meg üzenem, hogy hiba kihagyni egy ilyen élményt ;).

Kedvenc idézetem :) :
"(Trujillo) - John, megtudtatok valamit Mercer házánál?
- Még semmit. Kérdezze meg Elijah-t, hogy megállt-e Kristin valahol, mielőtt felhajtott az autópályára.
- Már mondta, hogy nem.
- Kérdezze meg újra. Pocsék az emlékezete.
- Beszélni akartam veled az elméletedről. Érdekes, de nem áll össze.
De igen.
- Maga szerint egy választékosan beszélő, tízezer éves állatorvos-parkőr-kannibál-tudóst üldözünk, aki nagyon óvatos, kivéve, amikor nem?
Trujillo felsóhajtott.
- Ez tényleg sokkal röhejesebb, mint egy sosem használt pisztollyal járkáló tízezer éves istennő, aki beteg gyerekeket tesz még betegebbé, hogy egy kórházban rejtőzhessen?
- Igen. Mary-Ann minden tette szilárd alapokon nyugodott. A Vadászról ezt nem mondhatjuk el.
- Egyenlőre - helyesbített Trujillo. - Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is fogjuk."

2015. december 21., hétfő

Andy Weir: A marsi

Fülszöveg:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Túl lehet élni a lehetetlent?

A könyvvel nagyjából fél éve szemezgettem. Már korábban megjelent, de nem nagyon voltam sci-fi rajongó, így nem sokat hallottam róla, csak, amit a kiadó megosztott velünk. Egy időben feltűnt molyon, hogy rengetegen olvassák. És a rengeteg alatt azt értem, hogy rengeteg. Ezért nagyon sokszor találkoztam a könyvvel molyon, így kíváncsi lettem, és elolvastam a tartalmát. És megtetszett. Nagyon. Érdekes alaptörténetet találtam benne, érdekes volt, talán azért, mert ilyet eddig még tényleg nem olvastam.

A könyvet a Fumax kiadónak köszönhetem, mert ők voltak olyan kedvesek, hogy megajándékoztak egy recenziós példánnyal! A történetet ismertem már, azonban nem tudtam róla sokat, mert a fülszöveg nem árul el annyi mindent. Vagy fél éve be akartam szerezni a könyvet, de mindig találtam helyette valamit, amit az adott pillanatban jobban el akartam olvasni, így a könyv mindig a kívánságlistám tetején maradt, ezért óriási szerencsének tartom, hogy itt tarthatom a kezemben a könyvet. :) *Rajongói pillantás, és egy óóóóriási ölelés a Fumax minden dolgozójának!*

Nagyon sok kritikát olvastam és hallottam már a könyvről, így óriási lelkesedéssel vágtam bele a történetbe. Eddig még nem olvastam úgy sci-fi könyvet, hogy tudtam volna, hogy az lesz. (Dan Wells Részlegesek-trilógiája is sci-fi műfajú, de amikor olvastam, akkor még nem tudtam róla. Plusz szerintem nem is "érződik" rajta annyira.) Szóval számomra ez a könyv egyben egy teljesen új műfaj
is volt. Kicsit féltem, hogy a nagyon kémiás vagy éppen biológiás, vagy fizikás részeket nem fogom érteni, hiszen ezek nem állnak annyira közel hozzám. Olvasás közben rájöttem, hogy ezzel nem lesz nagy baj. Egy-egy részt nem értettem, de ez nem akadályozott meg a könyv elolvasása közben, mert később Mark mindig elmagyarázta egy kicsit egyszerűbben, hogy éppen mit csinál.

Ez volt az egyik legjobb az olvasása közben: nem volt annyira tudományos, mint vártam volna. Természetesen voltak benne ilyen részek, magyarázatok, leírások, de szerencsére az egyszerű emberek nyelvére is le lett fordítva. Úgy láttam olvasás közben, hogy az író nagyon értette azt, amit ír, és ezt át akarta adni az olvasóknak annak a ténynek a tudatában, hogy ezt nem feltétlenül érti mindenki. Nekem sem ment sosem a kémia, így amikor Mark hidrozilt égetett, akkor azt sem tudtam, hogy mit csinál, de bíztam benne, hogy nem komplett őrült, és próbáltam megérteni, hogy mi történik. És nagyjából meg is értettem. A legjobb pedig az volt, hogy később még jobban megértettem! Mark mindent leegyszerűsített nekünk és ez nagyon sok ember pozitívum lehet.

A történeten és az egyediségen felül azonban volt valami, ami a hátán vitte a könyv nagy részét. A stílus. Meg kell hagyni, Andy stílusa hihetetlen! Pörgős és nagyon élvezhető. Úgy érzem, hogy a fordításnak remekül sikerült ezt hoznia, még akkor is, ha nem olvastam eredeti nyelven a történetet. Mark egy rettenetesen pozitív ember, akinek óriási szerencséje és tudása van. És bár a NASA nem küld ki csak úgy emberek az űrbe, és már vagy százszor meghaltam volna. Marknak elképesztő túlélőképessége van.

Matt Damon avagy Mark...
és a híres krumplik :D
És az író stílusát csak egy dolog tudja "tetézni:" a humor. Mark olyan pozitívan állt hozzá mindenhez, hogy az elképesztő. Sok ember tanulhatna tőle. Bármilyen kilátástalan is a helyzete, mindig megpróbál valamit tenni ellene. Néha ki is borul, de ki ne akadna ki egy ismeretlen, halálos bolygón teljesen egyedül, földi kommunikáció nélkül? Én biztosan kikészültem volna. Mark azonban kitörő élni akarással állt hozzá mindenhez, és nem akart itt meghalni. Csodálatra méltó dolog benne.

A másik, ami hihetetlenül elnyerte a tetszésemet, az emberek reakciója volt. Még ha a legtöbben nem is tudtak segíteni Marknak, akkor is szorítottak érte. A NASA pedig mindent megtett azért, hogy segítsen neki életben maradni és hogy minél hamarabb kidolgozzanak egy tervet a megmentésére. Rettenetesen összetartanak, ami lenyűgöző. Spoilermentesen annyit még: arra is gondolok, hogy egy másik ország is segít nekik a mentőakcióban.

Teljes egészében annyit erről, hogy az emberek egyik legjobb tulajdonságáról szól: az egymáson való segítésről. Mint egy óriási család: például ha egy cunami pusztít valahol, vagy egy földrengés, akár egy hurrikán, mindenhonnan mentőcsapatok segítenek a helyieknek. Tisztelendő. :)

Csak nekem tűnt fel a borzalmasan sok szóismétlés?:D

Dan Wells: Nem akarlak megölni (John Cleaver 3.)

"Ha még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam miattad. Emlékezz erre! Ötöt! 
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl?"

Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe. 

A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­ ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe. 

A Nem akarlak megölni cselekménye gyanakvással, ámokfutással, és holttestekkel telve száguld a mellbevágó végkifejlet felé.

Bocsánat a késésért, de rengeteg dolgom volt, és csak most jutott a bejegyzésre időm. De nagyon jó könyv. Szerintem ez a rész tetszett a legjobban, mint általában a trilógiáknál. Bár vannak kivételek azért. Viszont erre nem tudok mást mondani csak annyit, hogy zseniális. Ez a legjobb kifejezés mind a könyvre, mind a sorozatra.

Ebben a részben újabb démonnal(/démonokkal?) kell megküzdenie John-nak. Sokkal nagyobb
kihívás, mint az eddigiek. Leginkább azért, mert sokkal több a hulla, ráadásul két különböző embertípusból kerülnek elő. Ebből arra következtet, hogy 2 gyilkos lehet. Az egyik felnőtt férfiakat öl, akiknek kivágja a nyelvét és levágja a kezét, a másik pedig fiatal lányokat úgy, hogy öngyilkosságnak tűnjenek. A nyomokat követve John megpróbálja megkeresni a gyilkosokat, közben körülötte csak gyűlnek a halottak. Aztán olyan dolgok történnek, amikre még ő sem számított......

Hát nem is tudom, hol kezdjem........Egész könyv alatt mindig volt egy-két tippem, hogy ki a gyilkos, de sosem jött be. Mindig mondtam, hogy "úúú biztos ő a gyilkos", aztán jött egy fordulat és jött a kérdés, hogy "vagy mégsem?". A végére már olyan szituációk alakultak ki, hogy ilyennel már meg sem próbálkoztam, hogy lehetséges gyilkos. A végét viszont nem szeretem. Nem vártam, hogy happy end legyen, de azért ez is kegyetlenség volt. Szegény John-nak épp elég gondja és fájdalma volt az előző részek alatt, de azért még most is rúgjunk bele egyet. Lehet, hogy nem úgy érez dolgokat, mint egy átlag ember, de ez még neki is fájt. És megváltoztatta a gondolkodását. A legjobban viszont Brooke-ot sajnálom. Hogy finoman fejezzem ki magam, jobban járt volna, ha
meghal, minthogy így éljen. Szerintem ez sokat elárul róla.

Ezektől független szerintem eszméletlen jó sorozat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik bírják a vért, a kétes helyzeteket és a thrillereket. Igazából bárkinek csak ajánlani tudom, de kell hozzá idegzet.

Egy kis kitekintés........
Sok helyen olvastam, hogy John-t leginkább Dexterhez szokták hasonlítani.
Dexter Morgan a Miami Rendőrség vérelemzője. A munkája fontos, viszont ő inkább a háttérben marad, senki sem ismeri igazán, gyermekkora óta erre tanította őt nevelőapja, Harry Morgan.
Főhősünk édesanyját a szeme láttára lemészárolták, de ezek az emlékek csak később törnek a felszínre. Megjelenik benne a gyilkolás iránti vágy (mint John esetében). Nevelőapja nem tudja
eltörölni ezeket a sötét vágyakat belőle, ezért úgy dönt, hogy megtanítja hogyan tartsa kordában vágyait. Mindenre megtanítja, amire szüksége lehet pl. elemzések, megfigyelések, bizonyítékok eltüntetése. Ezek után alap dolog, hogy Dexter rendőrségi orvosszakértő és vérelemző lesz.
Egy-egy bűnös esetén akár évekig is elhúzódhat a döntés, vagy akár meg is úszhatják, ezért úgy döntött, kezébe veszi az ügyek megoldását. Az apjától tanultakat felhasználva egyfajta "jó sorozatgyilkosként" él, így "praktikusan" használja fel a benne rejtőző sötét vágyakat.
Igazából tényleg nincs sok különbség kettejük között. A legmeglepőbb, hogy tetteik ellenére is érdekes és kedvelhető karakterek.

Remélem kedvet kaptatok akár a könyvekhez, akár a sorozathoz. Higgyétek el, nem bánjátok meg! ;)

2015. december 16., szerda

Karácsonyi játék nyertesek :)

Sziasztok! :D

Sorsoltam, és megvan a három szerencsés nyertes. :)
1. Könyvjelzőcsomag + a meglepetés, ami nem más, mint egy gyönyörű rózsás kitűző Fayelinn felajánlásával (nagyon szépen köszönöm neki :) ) - nyertes: Béres Vivien
2. Kathy Reichs: Virals - Fertőzöttek c. könyve - nyertes: Drávóczi Rita
3. Ann Aguire: Menedék c. könyve - nyertes: Németh Kinga

(A könyveket pedig köszönöm a Fumax kiadónak és Holló-Vaskó Péternek :) )

E-mailben kérem szépen a lakcímetek, ahova küldhetem az ajándékokat :). Aki nem válaszol 48 órán belül, helyette újat sorsolok. :)
A többiek pedig ne keseregjenek, hiszen mindjárt karácsony. Plusz már csak 2 nap van a suliból és szünet!!! :D
Köszönöm mindenkinek, aki játszott! :)
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek! :D <3
Évi és Petus :)

2015. december 8., kedd

Karácsonyi nyereményjáték :D

Sziasztok! :D

Egy kis nyereményjátékkal szeretnénk nektek kedveskedni így karácsony előtt. Nem lesz nehéz dolgotok ;). Csak válaszolni kell néhány kérdésre, a válaszokat pedig elküldeni a következő e-mail címre: addictedtothebooks@freemail.hu -ra. Az emailben írjátok meg első körben a teljes nevetek, hogy könnyebb legyen sorsolni. A többit majd később egyeztetjük. A sorsolás hagyományos módon fog történni, vagyis felírom az összes embert, akinek jó a megoldása, egy-egy kis cetlire és úgy fogjuk kihúzni a neveket. A nyertesek nevét pedig egy új bejegyzésbe fogjuk kirakni :D. Nekik 48 órájuk van reagálni az e-mailre vagy újat sorsolunk. Elég szoros a határidő így remélem mindenki válaszolni fog. :)

Nyeremények:
1. könyvjelzőcsomag (dedikált Enigma, Ezüsthíd és Árnyból az angyal könyvjelző, plusz egy Miranda Kenneally könyvjelző)
2. Kathy Reichs: Virals - Fertőzöttek c. könyve
3. Ann Aguire: Menedék c. könyve
+ lehet lesz egy meglepi is ;) de ezt majd csak később árulom el!

Kérdések:
Kiválasztottunk 5 olyan könyvet, amit mindketten szeretünk, és ezekkel kapcsolatban teszünk fel nektek kérdést.
1. Cassandra Clare - Csontváros: A könyvből nemcsak film, hanem már sorozat is készült. Mikor lesz ennek a sorozatnak - a Shadowhuntersnek - a bemutatója külföldön, és ki a forgalmazója?
2. Rick Riordan - A villámtolvaj: Kit nevezünk az "istenek kovácsának" a görög mitológiában?
3. Sarah J. Maas - Az üvegtrón: Az üvegtrón sorozat melyik kötetéből való a következő idézet:
"— Nem hiszem, hogy tudjátok, kivel van dolgotok. 
— Ha tényleg ilyen jó lennél — vágott vissza a férfi gúnyosan —, akkor már nem egy testőrkapitány lennél. 
Chaol halkan, köhécselve felnevetett. 
— Nem magamról beszéltem. 
— Ő csak egy lány. 
Bár megfájdult a gyomra arra a gondolatra, hogy a lány idejön ezekhez az emberekhez, bár folyamatosan azon járt az agya, miként juthat ki innen ő és Celaena élve, vigyorogva válaszolt. 
— Akkor készüljetek, mert tényleg meglepetés vár rátok."
Ehhez a feladathoz javaslom figyelmetekbe a könyv/sorozat molyos oldalát :). (Fent van biztosan)
http://moly.hu/sorozatok/uvegtron
4. Jennifer L. Armentrout - Obszidián: Az egész Luxen sorozat fordítója Miks-Rédai Viktória, akinek egy önálló könyve is megjelent. Mi ennek a könyvnek a címe, és milyen néven írta?
5. Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos: Ki fordította a könyvet (az egész sorozatot)?

A válaszokat a kérdésekre a fent megadott e-mail címre várjuk dec. 15. éjfélig (!!!). Mindenkinek jó játékot kívánok! :)
Effie szavaival élve:
"Boldog viadalt (játékot), és sose hagyjon el benneteket a remény!" :)
Hajrá!! :D
képeket a nyereményekről kicsit később hozok

2015. december 3., csütörtök

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja

Vigyázat! Az előző három könyvre nézve spoileres!
Fülszöveg:
John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…
…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.
Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.
Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.
Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja.

Ha azt hitted, hogy a Nem vagyok sorozatgyilkos durva, ijesztő, esetleg undorító, akkor biztosan nem olvastad még ezt.

Gondolom a legtöbben tudjátok, hogy a történet a John Cleaver- trilógia folytatása. A történet az eredeti trilógia utolsó része után (Nem akarlak megölni) egy évvel később veszi fel a fonalat. Megnyugtatok mindenkit  nem kell félni attól, hogy esetleg nem emlékeztek valamire, John elég sokat elmesél a könyv elején az előzőek történéseiből.

A könyvet azóta el szerettem volna olvasni, mióta kiderült, hogy Dan Wells megírja. A kiadó osztotta meg a hírt, oda- és vissza voltam a boldogságtól. Akkor olvashattam talán a Nem akarlak megölni-t, és a Részleges-trilógiát is elolvastam addigra. Nemrég pedig lehetőségem volt elolvasni az új könyvet, aminek nagyon nagyon nagyon örülök!

Vissza a könyvhöz: a történetről annyit, hogy John és Brooke az FBI egy különleges csoportjához kerülnek, akik démonokra vadásznak. Míg Johnnak hármat is sikerült megölnie, addig a csapatnak egyet sem, ezért beveszik a fiút a csapatba, kölcsönösen segítik egymást. Brooke azonban kezd megőrülni, Senki emlékei az ő fejébe kerültek. Az FBI természetesen ki szeretné használni ezeket az emlékképeket, így a felügyelete alá veszi a két fiatalt.

A történet legalapabb szála hasonló, mint az előző trilógiának: démonokat (avagy ebben a részben már Sorvadtaknak nevezik őket) keresnek és gyilkolnak meg, de John már nem egyedül csinálja. Az eredeti történetszálat folytatja Dan Wells, de teljesen új elemeket is belesző. Ilyenek például a Sorvadtak.

Ezekről a lényekről egyszerre tudunk sokat és keveset. Valamint a történet folyamán megtudjuk, hogy hogyan lettek olyanok, amilyenek; hogyan tettek szert a kepésségeikre. Gyakorlatilag ha kettőnél több kérdés foglalkoztatott ezekkel a lényekkel kapcsolatban, akkor a legtöbbre kapsz választ a könyvben. Természetesen új kérdések is felmerültek, amikre még nem kaptunk választ.
Ez nagyon tetszett. Ahogy a Sorvadtakról egyre többet és többet tudunk meg. Például azt, hogy egy Sorvadtat a hiányosságai határozzák meg. Sokat elárul róluk. Valamint az, ami ebből következik: a képességeik sokszínűsége és változatossága. Olyan lenyűgözőek a képességeik, borzalmasak és hihetetlenül izgalmasak egyszerre. Mert látszik rajtuk, hogy egykor emberek voltak, de már nem azok.

A legjobban Elijah karaktere tetszett: hihetetlen volt, ahogy megalkotta az író. Hihetetlen volt, még számomra is, hogy mennyire megkedveltem, pedig nem vártam volna. A legmegrendítőbb és legmeglepőbb szereplő szerintem az egész könyvben. Hi-he-tet-len. Mást nem tudok mondani.
A nyomozócsapatot nem tudtam annyira megkedvelni. Nem feltétlenül azért, mert John sem szerette őket, hanem inkább a viselkedésük miatt. Meg valószínűleg azért, mert mindegyikük ellenszenves volt számomra. Tipikus példa arra, hogy a titkok és az utálat tönkretehet mindent, még akkor is, ha "csak" munkakapcsolat. Mert általában a munkában is egymásra vannak utalva az emberek, főleg ebben a szakmában, amiben ez a csapat dolgozik.
 
De jó volt látni, hogy John a végletekig hűségesnek bizonyul Brooke irányába, aki lehet nem volt önmaga, sosem akart rosszat és mindig segíteni szeretett volna. Szerintem barátok voltak, még akkor is, ha John nem akarta elismerni. John sokkal emberibb volt, nem olyan, mint korábban. Jobb ember lett, miközben nem szakadt el önmagától.

Úgy teljes egészében: egy nagyon nagyon nagyon jó Dan Wells könyvet olvashattam. Imádom az író stílusát, a szóhasználatot! Ő az egyik kedvenc íróm (a sok másik kedvenc mellett), örülök, hogy olvashattam a könyvet! Remélem a folytatást is minél hamarabb olvashatom. Vagy minél hamarabb láthatom a Nem vagyok sorozatgyilkos filmet. ;)

Lauren DeStefano: Hervadás (A Vegyészkert-trilógia első része)

Fülszöveg:
Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Hol van már a második könyv?!

Régóta szemezgettem a könyvvel, nagyon el akartam olvasni. A borítója csodaszép, és élőben még lélegzetelállítóbb, mint képzeltem volna! Ezt onnan (is) tudom, hogy egy drága barátnőm kölcsön tudta adni. És bár a könyv nincsen itt mellettem, még mindig tisztán él az emlékeimben. (Még egy ok, hogy megvegyem a könyvet.)

És miután kirajongtam magam a borító miatt, jöjjön is a könyv. Az alapja mindössze annyi, hogy Európa elpusztult (végre egy disztópia, ami foglalkozik is Európával, nem csak Amerikával) és így a föld lakossága az amerikai kontinensen csoportosul. Az ott élőkön kísérleteket hajtottak végre, a génjeiket módosították. Az alanyoknak semmi bajuk nem lett, egészségesebbek lettek, a gyermekeik azonban idő előtt meghalnak.

A történet még később veszi fel a fonalat, a főszereplő, Rhine is mindössze csak 20 évet élhet. A genetikai kutatások sikerébe vetett reményük miatt elrabolják a lányokat, Rhine is erre a sorsra jut. Belekényszerítik egy többnejű házasságba: Linden Ashbury-hez kell feleségül mennie, mert az első felesége, Rose haldoklik. Őt próbálják meg Rhine-vel, Jennával és Cecily-vel pótolni. És ha most azt hiszed, hogy Rhine rosszul járt, mert 16 évesen férjhez kényszerítették, akkor nem tudod, hogy Cecily mindössze 13 vagy 14 évesen került ugyanebbe a helyzetbe.

A könyv előrehaladtával egyre több mindenre derül fény: Linden mit hisz, mit akar az apja elhitetni vele, mit éreznek a többiek és Vaugh milyen alattomos módszerekkel akarja őket befolyásolni. Megismerjük a három lány múltját és jelenét, valamint a lassan kialakuló jövőjüket, amibe nincsen beleszólásuk. Rhine helyében én is szökni akarnék. Nem tudnék így élni. Bezárva, megfosztva a szabadság lehetőségétől és a szabad választás jogától. Embertelen a zsarolás és a terror. És tényleg rádöbbenünk arra, hogy a csillogás mögött a pokol is lehet.

Most szívesen mondanám azt, hogy megérdemlik. Mert mindig ezt csinálja az ember. Mindent tönkretesz. A Földet, a közvetlen környezetét. Meg sem lepődnék azon, hogy génkísérleteket hajtana végre. Igaz, azt nem hinném, hogy tömegesen tenné ezt, előbb megvárná az eredményeket. Biztosan lenne egy "kísérleti csoport."

Amit a történet legnagyobb buktatójának érzek, az az, hogy nem találtak ellenszert. Mert ezt a génmódosítást mesterségesen vitték véghez, valószínűleg valahol található egy feljegyzés, ahol leírják, mit csináltak. Volt majdnem 25 évük lehet több is, de semmit sem találtak. Sem ellenszert, sem feljegyzést. (Bár azt hiszem, az utóbbit nem is keresték.) De mennyivel könnyebb lett volna, ha megvan az  amit anno módosítottak. (Vagyis gondolom, nem vagyok biológus.)

A második könyv angol borítója :)
De nem. Gyerekeken kell kísérletezni, az ő vérüket kell analizálni. Biztosan. Mert így biztosan meg lehet találni az ellenszert. Ja, persze. Ennek sajnos nem láttam értelmét.

Ettől függetlenül imádtam az egész könyvet! Mert a világ jól ki van dolgozva, a szereplők el vannak találva, a karakterek indítékai érthetőek és természetesek. Oké, nem azt mondom, hogy minden esetben helyes, amit tesznek, de érthetőek. Jó, furán hangzik, de ezzel most arra gondoltam, hogy sokuk helyében én is hasonlóan cselekedtem volna.

És most a szereplők. Eredetileg nem akartam róluk beszélni, de kell. Mindenki fel volt építve, Rhine indokai a szökésre és a cselekedeteinek logikussága megdöbbentő volt. (Néha majdnem elfelejtettem, hogy mindössze 16 éves.) Linden naivsága és Vaugh ezzel összekapcsolódó manipulálása erősen érezhető az egész könyvön keresztül. Előbbi fájdalmasan hiszékeny volt, az utóbbi undorítóan manipulatív. Cecily és Jenna érzései és cselekedetei érthetőek (többnyire). Mindenki logikusan volt felépítve, és megvolt a saját szerepe az események alakulásában. Ha valaki nem lett volna ott, akkor nem alakult volna így. Ami egyszerre elszomorító és másszor figyelmeztető. A véletlennek nagy szerepe van a történésekben - akár könyvben, akár valóságban.

De most tényleg, nem tudja valaki, hogy mi van a második résszel?!

2015. december 2., szerda

Dan Wells: Szörnyeteg úr (John Cleaver 2.)

A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe. 
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár. 
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat. 
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet. 

Hát ez eszméletlen jó volt. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Totál megvett. Dan Wells rajongó vagyok hivatalosan is. Rossz dolgokat nem is nagyon tudnék mondani.

John megmutatta, hogy mekkora hős, még ha szociopata is. Miután leszámolt előző barátunkkal valószínűleg arra számított, hogy egy kis nyugta lesz. De sajnos észre kellett vennie, hogy Szörnyeteg úr kezdi átvenni az irányítást, és nem tudja, képes lesz-e megfékezni, ha egyszer kiszabadul. Plusz problémának még ott van, hogy újabb hullák kerülnek elő. Ami azt jelenti, hogy egy újabb rejtéllyel áll szemben. A kérdés csak az, hogy meg tudja-e állítani az új gyilkost, és féken tudja-e tartani Szörnyeteg urat.

Nagyon kész vagyok. Nagyon de nagyon de nagyon tetszett. Minden morbidságával együtt. Ebben a
részben kevesebb vér folyt, viszont több volt a borzongató rész, aminek örülök is meg nem is. Én úgy vagyok vele, hogy inkább folyjon vér és belezzenek ki akárkit, mint hogy ilyet olvassak. Néha a hideg is kirázott tőle. Mondjuk ami a legjobban tetszett a két könyvben, hogy az egész egy nagy rejtély. Keresi a nyomokat, a meglévőket összeveti, és kialakul a végleges kép, ami - mit ne mondjak - itt nagyon meglepett. Bárki másra könnyebben rámondtam volna, hogy gyilkos, mint rá. De hát épp ez a szép a történetben........hogy nem az van, amire számítasz. Először mindenki azt hitte, a Claytoni Gyilkos jött vissza, de teljesen mások voltak az áldozatok: elsősorban női hullákat találtak, és nem voltak széttépve sem, és semmijük sem hiányzott.
Viszont tele voltak apróbb vágásokkal, szúrásokkal, égésnyomokkal. Leginkább ezek azok, amik felkeltették John figyelmét. Persze nem alaptalanul. Aztán természetesen az egészet Johnra akarták kenni, na miért? Mert szociopata. Aztán szerencsére kiderül az igazság. Hát ledöbbentett annyi szent.
Johnt továbbra is imádom. Hihetetlenül okos gyerek, csak sokan ezt nem veszik észre. De azért van, aki észre vette. Remélem lesz valami közte és Brooke között. Nagyon jól "mutatnak" egymás mellett. Nem árt John mellé egy normális társ. Bár a történtek után lehet egy ideig nem fog vele szóba állni, bár az nem lenne igazságos a sráccal szemben. Kedves, okos, aranyos lány, csak megérti a történteket. Kettejükben még mindig reménykedem. :)

Igazából nem tudom, mit mondhatnék anélkül, hogy spoilereznék. Szóval higgyétek el, nagyon jó könyv. Nagggyon érdemes elolvasni. Természetesen kell hozzá egy idegzet, de én büszke vagyok magamra, hogy nemhogy elolvastam, de még tetszett is. Biztos megveszem az egész sorozatot. Csak és kizárólag ajánlani tudom. :D

Mint az előző résznél, most is hoztam egy kedvenc idézetet. Ez is spoileres, de nem annyira vészes :) :
"– Hello, Kanta. – Ez valószínűleg Forman másik neve lehetett, mint ahogy Crowley-é a Mkhai. – Érdekes dolgokat hallani rólad a hírekben. El is tűnődtem, életben vagy-e még. 
– Nincs – feleltem –, megöltem. 
Csend lett. 
– És Mkhait is megöltem. Több tízezer év tűnt el egy szempillantás alatt. 
– Miért mondod el ezt nekem? – kérdezte a hang. 
– Azért, mert te következel. Én vagyok a démonvadász. Gyere, és kapj el!"

2015. november 25., szerda

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
John Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Fúúúú ez nagyon jó volt. Undi, de nagyon jó. Ez volt az első ilyen típusú olvasmányom, de eszméletlenül tetszett. Dan Wells egy beteg ember, de nagyon jól ír.

Maga a történet Johnról szól, aki a pszichológusa szerint szociopata.
Lényegében ez annyit takar, hogy antiszociális személyiségzavara van. Leginkább az jellemző rájuk, hogy nem éreznek empátiát, szégyent, vagy megbánást a visszaéléseik miatt. Rosszul viselik a monotóniát, nem tudják magukat más helyébe képzelni. Ezért általában kíméletlenül megvalósítják
céljaikat. Hazudnak, manipulálják az embereket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, érzéketlenek, impulzívak, azaz kis mértékben képesek csak kontrollálni a viselkedésüket. Nagyon jól tudják titkolni céljaikat, elaltatni a gyanút.
Tehát a szociopata John próbál hétköznapi gyereknek tűnni, és hála a szabályinak, ez lényegében sikerül is. De amikor elkezdődik a sorozatos gyilkolás, rájön, le kell rombolnia a szabályait, ha el akarja kapni a gyilkost. Kérdés, hogy ezek után vissza tudja-e majd építeni ezeket.

Akármilyen furán hangzik, nekem nagyon bejött. John stílusát különösképpen szerettem. Főleg a poénjait. Jó, kicsit morbidak voltak néha, de jókat nevettem rajta. De legjobban az érintett meg, hogy megismerhettem (nagyjából...és csak ha) mi járhat egy ilyen ember fejében. Minden nap felér egy küzdelemmel a belső "szörnnyel" (Szörnyeteg úr). Igazából, ahogy ő sem, én sem tudnám magam az ő helyébe képzelni. Milyen lehet az, ha az okoz örömet, hogy valakit/valamit megölsz, kibelezel, felakasztasz és ehhez hasonló finomságokat csinálsz vele. Lehet ehhez a viselkedéshez részben az is hozzájárult, hogy egy halottasház emeletén él, és segít a balzsamozásban. Nem tudom. De egyszer
szívesen elbeszélgetnék egy ilyen emberrel. Tök érdekes lehet. A másik dolog, hogy rettenetesen ért a sorozatgyilkosokhoz. De komolyan. Mindegyiknek a történetét ismeri, a közös jellemzőket, a sorozatgyilkosok általános jellemzőit, mindent. Sajnos ezt mindenki bizarrnak tartja. Jó, nem mondom, hogy nálam nem csapná ki a biztit, de akkor is zavart, amikor állandóan lehurrogták, meg lehülyézték. Neki ez a hobbija, nem tudom, mit kell ebbe beleszólni. Húúú elkanyarodtam egy kicsit a témámtól. Szóval a könyv. Szegény Johnt most rendesen kielemeztem. A gyilkoson nem lepődtem meg túlságosan, bár miért és a hogyan kérdéseimre sajnos nem kaptam választ. "Az undi részek annyira undik."- szóltam én elmésen Évi barátnőmnek. Hát volt pár elvétett hulla itt-ott nem éppen a legszebb állapotukba, de ki lehet bírni. Eléggé részletesen le volt írva a kinézetük, de ebbe most nem mennék bele. Csak ennyi, hogy fujjj (néhol).

Lényeg a lényeg, hogy nagyon gyenge gyomrúak és idegzetűek ne nagyon olvassák, mert lehetnek benne olyan részek, amik kicsit felkavaróak. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom, mert nagyszerű könyv. Dan Wells kicsit beteg, de ezt el kell nézni, mert zseni ez az ember. Szóval hajrá, én addig
megyek olvasni a második részt. :D

Hoztam egy idézetet a könyvből, amit ahányszor elolvasok mindig kiráz a hideg. Erősen spoileres, szóval csak saját felelősségre olvassátok el!!!!!

"Ahogy a hetek hónapokba fordultak, folytatódott a nyomozás, de lassan rádöbbentek, hogy a gyilkosságoknak végleg vége, és Clayton megye elkezdett visszasüppedni a normális kerékvágásba.
Mégis, a találgatások folytatódtak, és egyre vadabb teóriák születtek. Hogy a gyilkos egy csavargó volt, vagy talán egy kéjgyilkos, az is lehet, hogy egy bérgyilkos, aki a feketepiacon adta el a szerveket, lehet, hogy egy ördögi szekta használta az áldozatokat kimondhatatlan szertartásaihoz. Az emberek szerették volna, ha a magyarázat legalább olyan grandiózus és látványos, mint maguk a gyilkosságok, de az igazság ennél is sokkal rémisztőbb volt. Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek. Mint Mr. Crowley.
Mint én.
Mert ránk nem gyanakszik senki."

2015. november 16., hétfő

Előrendelhető!

Sziasztok! :D

Nagyszerű hír!!! :D
Előrendelhetővé vált Alaya Dawn Johnson Nyárherceg c. könyve a Cor Leonisnál! :D

Fülszöveg:
Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában. 
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt. 
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál. 


Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: The Summer Prince
Oldalszám: 332
Fordító: Szujer Orsolya
ISBN: 9786158036207
Várható megjelenés: 2015.11.27.

Előrendelhető:
Cor Leonis / Bookline / Libri

2015. november 15., vasárnap

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Fülszöveg:
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

A könyvről elöljáróban annyit, hogy állítólag már a megjelenése előtt megvették a film jogait. Ami számomra annyit jelent, hogy nagyon reklámozták, és mindenhol ott volt. Valamint annyit  hogy nagyon sokszor hasonlítják a Holtodiglanhoz. Sajnos ezzel a történettel semmi kapcsolatom nincsen, nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam. Azonban rengeteg értékelésből leszűrtem azt, hogy ez nem volt éppen pozitív dolog: nagyon sok embernél nem érte el a Holtodiglan színvonalát.

A Holtodiglan történetét sajnos nem ismerem, de gyanítom nálam sem érte volna el azt a bizonyos szintet. Eddig a thriller műfajjal filmben és könyvben is találkoztam. A filmet egyszer még a barátnőimmel néztem meg, a könyvek pedig Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiájának részei voltak. A film is, és a könyvek is számomra élvezhetőbbek voltak, mint ez. Általában nem vagyok képes nyugton végigülni egy filmet, mert vagy beszélnem kell, vagy leállítom, és csinálok valami mást, aztán folytatom. Egyszer egy film megnézése közben értékelést írtam. Azonban ez a film lekötött. A könyvek szintén. Imádtam őket, egytől egyig. Csak úgy faltam a sorokat.

Most meg? Másik könyvet is olvastam közben, lassan haladtam, egyszerűen nem volt kedvem olvasni. És miért? Nagyon jó kérdés... Nem tudott annyira lekötni, nem tudtam beleélni magam.
Mindennek sok oka lehet. Ilyen lehet az is, hogy a történet alapból három szálon fut: Rachel, Megan és Anna. Nagyon sok a visszaemlékezés, a három szálból kettő a jelenben, egy pedig  a múltban fut. Rachelé az alapszál, ő kezd el mesélni, ő mesél többet, és számomra teljesen meglepő módon, ő volt a legjobb szereplő. Pedig végig utáltam szinte. Megan jelenetei nem voltak eltalálva: előbb ő elmesélte, majd a többi karakter is megtudta. Jó lett volna így, de fordíva kellett volna: először feszültséget teremt azzal, hogy megtudjuk, aztán Megan elmeséli. De nem így volt, így Megan jelenetei nagyrészt lényegtelenek. Olvasás közben jók, de utána ahogy még egyszer végighallgatod, untat. Anna pedig egy tipikus átmosott fejű feleség. Mindent elhisz Tomnak, bármi is történik. Semmi sem szúr neki szemet, csak úgy van, minden cél nélkül szinte.

Az egyik angol borító :)
Aztán a három szál összefonódik. Ami egy kicsit erőltetett. Mert Rachel szinte betolakszik Scott életébe, semmi keresnivalója ott. Természetesen megértem, hogy mit akart elérni, hogy csak segíteni akart, de ez nem mentség. Ahogy sok dologra nincsen mentség a történetben. Volt itt minden: rossz gyerekkor, elszökés, tinikorban terhesség, titok, megcsalás (nem is egy, mintha ez lenne a kapcsolatok kiindulópontja, mert mást nem bírt kitalálni az író) és gyakorlatilag testi sértés is. Ja, és gyilkosság. Szó szerint minden.

És ha ez izgalmasnak hangzik, akkor ki kell ábrándítsalak: ezek szépek és jók... de nem pont így. Mert a szereplőket fel kell építeni. Nem nagyon tudtál meg semmi mást azon kívül, ami a történet szempontjából lényeges. Nem tudtad meg, hol született Rachel például. Apróság, de akkor is. Az anyja nevét nem tudtad meg. Semmit sem. Csak azt, ami a történetben fontos. Hogy régebben és most is problémái vannak az alkohollal. Hogy ennek mi az oka. Értem én, hogy nem lehet felépíteni három nőt teljesen, de Anna is csak onnantól létezik, amikortól kell. Korábbról semmit sem tudunk meg, honnan jött, hogyan élt, mi a hobbija, szeret-e olvasni, filmeket nézni. Nem, csak aggódik a gyerekéért és ennyi. És Tomról és Scottról nem is beszéltem még. Azt hiszem ki is hagyom, nem kellenek.

A történet egyes logikátlanságaira nem világítok rá. Senki sem az volt, aminek gondolod. Amúgy nem akarok ebbe sem beleszólni, de nem hiszem, hogy olyan gyakori az az embertípus, aki kifelé mást mutat, mint amit otthon. Gondolok itt arra, hogy mindenki másra mosolyog, de a feleségét megveri. Itt vannak apróbb jelek, amik mindig is ott voltak, amióta probléma van. Nem csak úgy hirtelen ott terem. Vagy csak nekem tűnt így? Csak nekem voltak a jellemváltások ilyen furcsák?
Nem volt rossz a könyv, de én többre számítottam. Sokkal többre. Thrilleresebbre. Van ilyen szó?:D Valahogy nagyobb borzongást vártam, hogy jobban kiráz a hideg. De azok a jelentek, amikor a csaj egy ruhakupacot néz az ablakból és legalább két oldalon ezen filozofál, na az nem hoz lázba. Legyen izgalmas, pörgős, ha kell, és ugyanakkor rejtelmes. Legyen thriller! Lehet, hogy túlságosan felkapott volt, és azért vártam volna jobb élményt?

2015. november 14., szombat

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Kötéstípus: kartonált/kemény táblás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 304
ISBN: 9789632459875
Megjelent: 2012.11.25.

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

"Maradj csendben!

Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezünk a múltra, de jelenben élünk."

Őszintén szólva nem tudom, miért él bennem az a sztereotípia, hogy a magyar írók könyvei nem jók. Lehet azért, mert volt egy-két negatív élményem. Pedig ez a könyv kifejezetten tetszett. Most már tudom, hogy Kemese Fanni is a kedvenc magyar íróim közé fog tartozni.

Az egész történet a világvége után játszódik. Semmi és senki nem maradt életben, a sápadtak
Pippa
megesznek minden élőt, borzalmas vírus terjed és hasonlók. Egyetlen (vagyis hiszi ő) lány maradt életben egy erődházban, még pedig Pippa Kenn (a napszemű jelző gyanítom érthető :D) . Hosszú idő óta él itt egyedül. Aztán egyszer csak mindez megváltozik, hiszen betoppan az életébe Ruben. Teljesen felforgatja Pippa életét. Mesél neki egy bizonyos Kolóniáról, ahol emberek élnek. Meggyőzve Pippát elindulnak, de nem megy minden olyan zökkenőmentesen, mint kellene (miért is menne……akkor nem lenne semmi izgalom).
Amit már mondtam barátnőmnek is, hogy hasonlít Kresley Cole Méreghercegnő könyvére. Pedig kb. 2 év van a két könyv megjelenése között (Pippa Kenn: 2012, Méreghercegnő (angol): 2014). Ettől függetlenül nagyon tetszett. Mind a történet, mind a szereplők. Volt egy fajta hangulata és feszültsége, amit sikerült az egész könyvön át fenntartani.

Ruben
Hát túl sok szereplőről nem tudok beszélni. Ruben egy eléggé érdekes figura, de nagyon szerethető karakter. Vicces, okos, rendes, helyes………….egyszóval tö-ké-le-tes. Mondjuk sok férfi főszereplővel ez a bajom…….hogy tökéletes. Tökéletesen hibátlan. Én azért nem bánom, ha van bennük egy kis hiba. Most ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy legyen egy vadállat vagy ilyesmi, csak nem baj, ha mondjuk a kinézetén van valami, ami nem tökéletes, vagy valahol máshol. Mindettől független imádtam, és most is mondom, mint mindig, hogy könyves álompasi listára került :D.
Pippa egy nagyon talpraesett, önálló és csinos lány, aki nem tudom, hogy hogy bírta ki ennyi ideig egyedül. Halljátok én biztos becsavarodtam volna. Elképesztő, de tényleg. Leginkább az, hogy meg tudta őrizni a józan eszét. Én nem bírtam volna ki. Igazából róla nem tudom, hogy mit írjak. Csak pozitív dolgokat tudok mondani. Annak viszont örülök, hogy nem egy nyafogós, nyávogós kis liba, hanem küzd azért, amit/akit szeretne, és az ő helyzetében ez nagyon fontos. Hatalmas pacsi és vállon veregetés jár neki.

Összességében egy remek könyv, meg is kapta tőlem molyon az 5 csillagot. Ahhoz képest, hogy első könyve az írónőnek, nagyon jó lett. Engem teljesen megvett. Tényleg csak ajánlani tudom. Ahogy a kezeim közé kaparintom a második részt már olvasom is :D.

Írónő weboldala: http://kemesefanni.blogspot.hu/