Abbi Glines: A végzetem (A végzetem 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. 
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. 
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. 
Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.



A fülszöveg egy érdekes történetnek állítja be a könyvet. Halál, végzet, törvényszegés, a lány látja a szellemeket. Ötletnek jó, már csak a kivitelezésre vagyok kíváncsi, hogy hogyan lett itt megoldva ez az ötlet.

Hát azt sem tudom, hol kezdjem. Kicsit többnek éreztem benne a sablonokat, mint kellene. Nem azt mondom, hogy nem lehet benne, de itt kicsivel kevesebb is elég lett volna. A legszembetűnöbb nekem ez az a rész volt. Szerintem ez nagyon hasonlít az Alkonyatra.
Dank: "- Létem céljába nem fér bele egy társ. Az magányos és rideg. Idáig így tudtam. Aztán amikor rád került a sor, minden megváltozott. (...) Menj, Pagan! Fuss, kérlek, fuss! Nem az vagyok, akinek gondolsz. Nem egy intelligens, őszinte, tehetséges és jószívű srác. Amikor hallottam a szavaidat, védekezésem, mintha eltűnt volna, meleg hullám futott keresztül hideg ereimen. Tudni szeretnéd, hogy ki vagyok én, de nem mondhatom meg neked. Ha tudnád, nem kellene könyörögnöm, hogy menekülj.
Pagan: - Nem érdekel, hogy ki vagy (...) Nem tudsz elriasztani, és nem fogok elfutni.
Dank: - Menj, Pagan! Most. Nem tudok uralkodni többé magamon." 
Lehet ezzel egyedül vagyok.

A másik, ami eléggé az az éjszakai zenélés. Éjszaka, amikor a lány édesen aludt az ágyában, Dank ott állt/ült mellette és gitározott neki. Ez nagyon rendes lenne tőle, ha nem egy ismeretlen szellemről lenne szó. Engen ettől kirázott a hideg, szó szerint. Én lehet nem örültem volna neki annyira, mint Pagan. A zenére valószínű egy-két nindzsa mozdulattal válaszoltam volna, hogy mégis ki a fene vagy te és mit keresel itt. De hát ki mit szeret.

A szereplők közül Pagant nem igazán sikerült megkedvelnem. Szerencsétlen lányt nem az eszéért fogják ellopni. Hozott jó pár meggondolatlan döntést, ami nem igazán volt előnyös senki számára. Egyetlen okos és önzetlen döntése volt a könyv végén, amit tényleg nem magáért, hanem Dankért hozott.
Dankkel a nevén kívül más problémám nem volt. Hozta a rosszfiú karaktert úgy ahogy. Szerintem semmi rossz nem volt benne azon kívül, hogy ő a Halál. Őt inkább csak macskakörmös rosszfiúnak mondanám. Ettől függetlenül szerethető karakter volt.
Leif meg az a nagykönyvben megírt jófiú volt. Semmi hiba benne, aranyos, kedves, jóképű, focista (természetesen), mindenki vele akar járni. A szegény fiú  beleszeret a lányba, akinek csak annyit ér, mint egy katonának a vára. Pedig igazából megérdemelte volna az igaz szerelmet.

Ezen kívül is voltak apróságok, amiken fennakadtam kicsit. Például amikor Pagan Leiffel csókolózott, akkor Dank a lány fejében elkezdett morogni. Nem nagyon hallottam még senkit olyanért morogni, ami nem rá tartozik. Mindegy.
Rögtön a könyv elején már meglátja Pagan Danket és beszélgetnek is. Semmi előzmény, hogy miért
látja a lány a szellemeket, ez hogy alakult ki, vagy hogy miért él apa nélkül. Egyszerűen semmit nem tudunk meg, és ez elég zavaró volt számomra.

A hibáitól eltekintve voltak benne vicces meg aranyos pillanatok is. Nekem egyszer olvasós könyv volt ez most, de a második részét is biztosan el fogom olvasni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem