TOP10 kedvenc idézet :)

Sziasztook!😊 

Mivel hétfő van, így újabb TOP10 kedvenc idézettel jelentkezünk. Megint egy nagy kedvencemhez szeretnék egy kis kedvcsinálóval szolgálni, ami nem más, mint Alexandra Bracken Sötét elmék című könyve. Most ráadásul aktuálisnak is érzem, hisz a film hamarosan a mozikban, így ha siettek még van időtök elolvasni előtte. Higgyétek el, megéri! 😊

Alexandra Bracken: Sötét elmék (Sötét elmék 1.)

#1
"Sosem azoktól a gyerekektől féltek, akik meghaltak, nem attól rettegtek, milyen üresség marad utánuk.
Tőlünk, a túlélőktől féltek."

#2
"– Te biztosan nem voltál Caledoniában. Egy ilyen arcra emlékeznék – mondta, és arra gondoltam, biztosan azt hiszi nagyon jól néz ki sötét szemével, gödröcskés arcával. Leere nézett, aki mosolyát igyekezett elfojtani, ahogy azt nézte, hogyan reagálok erre. – Honnan való, és hol találhatok én is ilyent?
– Egy nyugat-virginiai benzinkúton akadtam rá. Akciós volt – felelte Lee. – Az utolsó példány a polcon."

#3
"Ez volt a legálságosabb optimizmus-beadagolási kísérlet azóta, hogy a tanárnőnk negyedikben azzal próbált érvelni, hogy jobb is, ha a halott osztálytársaink már nincsenek velünk, mert így nekünk nem kell olyan sokat sorban állnunk a hintánál a játszótéren."

#4
"– Tudod, nagyon hasonlítasz egy barátomhoz, Ruby… így hívják, de már nagyon régen nem találkoztam vele. Mióta is?… Hát, azt hiszem… – Nem fejezte be a mondatot. – Oké… Annyira rossz vicc volt?
Hátrafodultam, arcomat a törölközőbe temettem, hogy ne lássa könnyeimet.
– Ruby? – Szólt hozzám, azzal törölközőjét a derekam köré lendítette, és magához húzott. – Liam Stewart így fejezi ki azt, hogy Szia, kicsim, rettentően hiányoztál. Ó! Annyira, hogy megríkattalak? – Végigsimított hajamon. – Jól van, jól van, ennyi… – Lehajolt, és mielőtt tiltakozhattam volna, a vállára kapott."

#5
"Rögtön észrevettem Liamet. Nem ült tuskóra, inkább állt. Két tál csilit tartott, és körbenézve keresett valamit. Dagi elment volna mellette, ha Liam nem szólítja meg. Kérdezett tőle valamit, de csak mordulásféle választ kapott.
    – Ó, kösz, nem. Olvastam a Legyek urát… Elkezdenek táncolni, és befestik az arcukat, és egy levágott disznófejet imádnak, aztán valakit megcsap egy nagy kő, és bele is hal, és micsoda meglepetés, az a valaki történetesen a szemüveges kövér gyerek."

#6
"Vannak hangok, amiket az ember egyszer hall, és sosem felejt el. Csont reccsenése. A jégkrémes kocsi zenéje. Fegyver kibiztosításának kattanása."

#7
"Amikor Mike hátat fordított, Liam a felső dobozba nyúlt, és félénk mosollyal egy narancsot tartott az arcom elé. Dzsekim zsebébe dugta a gyümölcsöt, aztán pulóverének csuklyája lecsúszott a fejéről, ahogy közelebb húzódott hozzám, és könnyed csókot nyomott felhorzsolódott arcomra. A hideg mintha egyszerre párolgott volna el a bőrömről.
– Na, na, na, na – Kántálta Dagi mögöttünk. – Na, na, na, na!
– Tudjátok – szólalt meg Mike – , reménnyel tölt el, hogy mindazok után, amiket át kellett élnie, Dagi ugyanaz a Dagi maradt, akit ismerünk és szeretünk.
– Nana! Ez nem igaz – szólt Liam. – Ez Dagi 2.0. Egész idő alatt egyszer sem sírta el magát."

#8
"– Mindig ezt mondod – méltatlankodott Dagi, és visszaült a helyére. – Aztán mindig az van, hogy „Ó, bocsánat, csapat, bújjunk össze melegedni”, miközben medvék próbálnak betörni a kocsiba, hogy felzabálják a kajánkat.
– Hát… azért bocsánat. De ugyan milyen lenne az élet, amiben nincs egy kis változatosság?"

#9
"– Azt hiszem, tennünk kéne vele valamit – jelentette ki. – Például bárkán a tengerre tenni, és felgyújtani. Ilyesmi. Hogy fénylő dicsőségben szűnjön meg létezni.
Dagi összevonta a szemöldökét.
– Ez egy furgon, nem viking fejedelem."

#10
"Amikor a lányok sírnak, kevés dolog van, ami haszontalanabb a környezetükben, mint egy fiú. Két fiú jelenléte pedig azt jelentette, hogy nem rám néztek, hanem tehetetlenül egymást bámulták. Dagi és Liam csak álltak, furcsán feszengve, majd egy idő után Lee keze megmozdult, és megpaskolta a fejemet, ahogy kutyát simogatna."

+1 :)
"– És én még lovagias akartam lenni meg ilyesmi, és elkaptalak! – Felnevetett, a legközelebbi fába kapaszkodva feltápászkodott. – Tanultam belőle. Ha legközelebb megbotlasz, kicsim, akkor elesel, mert komolyan mondom… elég keményfejű vagy."