Könyv, pont jókor - Melina Marchetta: Jellicoe Road

Eredeti cím: On the Jellicoe Road
Fordító: Benedek Dorottya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 312 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2999,-
ISBN: 9789633998359
Moly, Goodreads




Halihóó Molyok! :)

Jelentem élek még, és hozom is az értékelést erről a szuper könyvről. :) Mint ahogy azt Reninél is olvashattátok, ebben a hónap Könyv, pont jókor-feladatunk elolvasni egy kék borítós könyvet. Az én választottam Melina Marchetta Jellicoe Road c. könyve. Nekem nagyon tetszett, remélem Ti is kedvet kaptok hozzá. :)

Fülszöveg

Ebben a lírai, lebilincselő, díjnyertes regényben semmi sem az, aminek látszik, és minden nyom újabb kérdésekhez vezet. 

Taylor Markhamet tizenegy éves korában elhagyja az édesanyja. Tizennégy évesen megszökik a bentlakásos iskolából, ám egy rejtélyes idegen a keresésére indul, és visszaviszi. Most, tizenhét évesen Taylor nem túl lelkes vezetője az iskolai titkos társaságnak, aminek a Városiakkal és az odalátogató Kadétokkal vívott éves harca épp most veszi kezdetét. Idén azonban a Kadétokat Jonah Griggs vezeti, akinek átható tekintetét Taylor nem sokáig tudja kerülni. Ráadásul Hannah, az egyetlen felnőtt, akiben Taylor megbízik, váratlanul eltűnik. Ha Taylor össze tudja rakni a Hannah által hátrahagyott nyomokat„ a feltáruló igazság nemcsak múltjának kérdéseire ad választ, de a jövőjét is megváltoztatja.


Véleményem

„Mesélt neki a tervéről, hogy épít egy házat. Góferfából fog készülni, mint Noé bárkája, két emelet magas lesz, olyan kilátással, amit nap mint nap megcsodálhat. Egy ház Tate-nek, Narnie-nak, Jude-nak, Fitznek és a családjuknak. Egy otthon, ahová életük hátralévő részében bármikor visszatérhetnek.

Ahová mindannyian tartoznak, ahová mindannyian kötődnek.

Egy hely a Jellicoe Roadon.”

Hűűűűűűűűűha……… egyelőre ennyit bírok kinyögni. Kissé megrendítő volt. Vagyis hát inkább megható, mint megrendítő. Megérintett, és ez most annyira jól esett. 😊

Eddig kissé úgymond „lelketlennek” tartottam magam, mert ahányszor valami líraibb, esetleg drámaibb könyvet olvastam, nem igazán hatott meg. A sokadik ilyen történet után már kezdtem azt érezni, hogy „oké, hogy nekem bérelt helyem van a pokolban, de még korai a lelkemet levinni” :D. Aztán jött ez a mű, és visszaadta a reményt. :D Térdig gázolt a lelkembe, olykor meg is ríkatott kicsit. De gyönyörű volt, elejétől a végéig. 😊

Akkor most kicsit a történetről 😊
Az egész két szálon fut: múlt és jelen. A két idősík között 22 év a különbség.
Múlt: Narnie, Tate, Webb, Fitz és Jude történetét meséli el egy külső narrátor. Elmondja, hogyan találkoztak, hogyan lettek barátok, hogyan kezdődött minden, ami Taylor és Jessa életére hatással volt.
Jelen: Taylor meséli E/1.-ben. Lassan kezdetét veszi a háború a Házak, a Városiak és a Kadétok között. Megindulnak a tárgyalások a területekért. Ám eközben Taylor egyetlen támasza, Hannah eltűnik, és kiderül, hogy a Kadétok vezetője egy régi-régi – mondhatni – ismerőse, úgyhogy kissé megbonyolódnak a dolgok.
Aztán ha ez még így nem lenne elég, a múltból is előkerülnek részletek, amik nemhogy hatással vannak (lesznek) Taylor életére, de meg is változtatják azt. Úgy teljes mértékben.
Jól hangzik, ugye? Amúgy az is, de tényleg. :D
Bár az elején egy kissé beletiport az önértékelésembe, mert kb. a 150. oldalig halványlila segéd fogalmam sem volt, hogy ki kivel és hogyan van, és így teljesen sötétnek éreztem magam. De aztán, ahogy haladtam a történettel, ez az érzés elmúlt hála istennek.  Ekkor jöttek a heuréka pillanatok: 1. Rájöttem, hogy hova illik az adott részlet – „Jaaaaaaaaaaaa”, 2. Végig gondoltam, és jött a lesújtó felismerés – „Úúúúúú baaaaasszuuuuuus”, vagy pityeregtem. Ez volt a könyv második felében.
De komolyra fordítva a szót, tényleg remekül megoldotta az írónő a két idősík összehangolását. Mindig pont egy olyan részletet osztott meg velünk, amire utána a jelenben is rájöttek, így még közelebb kerülve a válaszokhoz. Tény, hogy elején azt se tudtam merre vagyok arccal, ami azért zavart, de jó is volt, mert legalább nem volt kiszámítható a vége. Legalábbis nekem. Mondjuk ilyenkor azért eszembe jut, hogy elég rossz nyomozó lennék. :D Ottvan előttem a kirakósnak a sok darabja, de képtelen vagyok összerakni. :D Ez valahol jó is meg nem is. 
A szerelmi szál is igen erőteljesnek mondható szerencsére. Nagyon reménykedem benne, hogy azzal nem mondok el semmi újat, hogy Jonah-val fog összejönni. Mert hát na, ezt akár a fülszövegből is kideríthetjük. De azon én mondjuk meglepődtem, hogy mennyire jó párost alkotnak. Nem hittem volna, hogy egy olyan karakter, mint Taylor és egy olyan, mint Jonah ennyire összeillenek. Pedig édes istenem annyira aranyosak együtt. 😊 Az elején megvolt ez a tipikus adok-kapok beszólogatás, majd ez átalakult szerelemmé. Az ilyeneket szeretem a legjobban. 😊 Kedvenc könyves álompárrá avanzsáltak nálam. :D
Nagyobb spoiler nélkül szerintem ez a maximum, amit ki tudok hozni a történet elmeséléséből. :D

Jöjjenek a szereplők 😊
Kezdeném Taylorral, a főszereplőnkkel. Vele egy ideig hadilábon álltam. A könyv első harmadában szerettem volna megtépni, de úgy erőteljesen. Rettenetesen irritált a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns lányként viselkedett, aki bevett egy jóóóóó nagy adag lesz@rom tablettát. Konkrétan senki és semmi nem érdekelte, és ez nagyon feldühített tekintve, hogy ő volt a Házának vezetője. De ahogy egy jó könyvben szokás, itt is megtörtént a karakter-fejlődés. Természetesen jó irányba. Elkezdett kicsit emberibb módon viselkedni, érzéseket kimutatni. Egy szerethető lány vált a mindenre immunis „robotból”. A végén már nem akartam elásni a szomszéd temetőbe. És ez a fejlődés jót tett a történetnek is. Kicsit fellélegezhettünk annak ellenére, hogy amúgy mi is játszódik le szegény lány fejébe.
A következő a mi ügyeletes rosszfiú Kadétunk, Jonah. Az, hogy az elején szerettem volna adni neki pár csicskalángost, szerintem nem meglepő. Az ilyen szereplőknél úgy gondolom a legtöbben ezt szoktuk érezni. „Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.” ahogy azt Jennifer L. Armentrout is megírta az Obszidiánban. És meglepő módon mindre tökéletesen igaz. Ezért is akartam pofon csapni párszor Jonah-t. Az elején. De aztán jött a lány, aki a csúnya, morgós fiút átváltoztatta egy…….kevésbé morgós fiúvá. :D A cukiságfaktor azért itt is rendesen kiverte a biztosítékot. Meg a humorát szerettem nagyon. :D
Szuper mellékszereplőkből sincsen hiány hála istennek. Ben, Raffy és Chaz közülük is a kedvencem. Nagyon jól gondját viselték Taylornak és Jonah-nak. Különösen tetszett, hogy ha kellett lazán odapirítottak nekik, csak hogy kicsit észhez térjenek. :D Imádtam mindannyijukat. <3

Összességében azt mondhatom, hogy egy fantasztikus könyvet olvashattam. Köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak a kiadásért, és Benedek Dorottyának a remek fordításért. Egy szívszorító és magával ragadó történet ez. Én mindenkinek nagy szeretettel tudom ajánlani, mert mindenkinek kell egy hely a Jellicoe Roadon. 😊

Ebben a fordulóban a feladatunk, hogy készítsünk képet a könyvvel víz mellett. :)

Megtetszett? Rendeld meg!