Könyv, pont jókor - Alexandra Bracken: Az idő vándorai (Passenger 1.)
Eredeti cím: Passenger
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 414 oldal
Kiadás: puhatáblás
Ár: 3299,-
ISBN: 9789632617381
Moly
Sziasztok! :)
Alexandra Bracken már a Sötét elmék című sorozatával belopta magát a szívembe, így ez a duológiája is elég régóta rajta volt már a TBR listámon. Az egy éves, Könyv, pont jókor című kihívásunk feladata ezúttal egy kék borítójú könyv elolvasása volt, így egyből ez a gyönyörű türkiz árnyalatú regény akadt a kezembe.
Fülszöveg:
A 17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.
Főszereplőnk Etta Spencer, aki egy fiatal hegedűművészből rohamléptekben időutazóvá avanzsál, mikor egyik koncertjének helyszínéről hirtelen egy tizennyolcadik századi kalóztámadás közepén találja magát.
Na én már az időutazós sztori hallatán tudtam, hogy ebbe nekem bizony bele fog fájdulni a kicsi fejem. Egy ilyen vonalon mozgó történet esetében akarva-akaratlanul is gondolkodóba esünk saját világunkkal kapcsolatban és figyelembe kell vennünk rengeteg szabályszerűséget is. Az írónő szépen el is magyaráz mindent, nekem viszont egyáltalán nem volt könnyű követni egy-két gondolatmenetét. Sokszor nem sikerült teljesen megértenem, hogy kivel, hogyan és miért fog ez meg az történni, ha valaki ezt és ezt követi el egy másik korban, bár ki tudja, lehet én vagyok ehhez alulképzett. :D Mindenesetre érdekes volt főhőseinkkel együtt nem csak térben, de időben is utazni. Sosem volt szívem csücske a történelem, de néha már majdnem elérte nálam, hogy utána akarjak nézni az eseményeknek, így azt kétségtelenül kijelenthetem, hogy gyönyörű részletességgel ismerteti egy-egy kor hangulatát és érezhető, hogy hatalmas háttértudás van a regény mögött. Ez ráadásul nem csak az egyes történelmi helyszínekre igaz, az írónő semmit nem csinál fél gőzzel, ezért a könyv végére egyszerre éreztem magam középsulis zenetanárnak meg alaszkai rákhalásznak is. Néhol szinte már átmegy ismeretterjesztőbe, de mivel még az ép ész határain belül maradunk, és végtére is egész érdekes dolgokat tudhatunk meg, ezt nem bántam különösebben.
Az E/3-at viszont annál inkább… Nem tudom, hogy csak az én mumusom-e, de ilyenkor hajlamos vagyok úgy érezni, hogy olvasóként kizártak és nem kaptam meg minden lehetőséget, hogy megismerjem a karaktereket. Ugyanakkor ez is egész jó kivitelezést kapott, úgyhogy nem tervezek az utcára vonulva tüntetni, de azért ott a kisördög, hogy milyen lett volna, ha.. :D
A két főszereplőnk szimpatikusra sikerült. Etta eléggé teljesítményorientált, szó szerint a hegedülés az élete, azon kívül semmije nincs. Olyan intenzív megfelelési kényszer dolgozik benne az anyja irányába, hogy szinte fáj olvasni róla. Pláne, hogy Rose drágám olyan csodálatos szülő, hogy hozzá képest a saját kölykeit felzabáló aranyhörcsög kertvárosi mintaanya. Jóformán semmilyen személyes kapcsolatuk nincs, sőt, a megjelenéséig én azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán együtt élnek. A regény előrehaladtával ráadásul csak fokozódott szerelmünk. Nem vagyok benne biztos, hogy Sophiával együtt direkt ennyire negatív karakterek-e, vagy csak így sikerültek, de párszor belém állították a harci ideget olvasás közben. Mindennek ellenére Etta teljesen szerethető, és meglepően józan gondolkodású, pedig ilyen anya mellett egy sarokban zokogó idegroncsnál nem vártam volna többet.
Szeretném azt mondani, hogy Nicholasnak lenni mókásabb dolog, de az ő helyzete még Ettáénál is nehezebb. Lássuk be a tizennyolcadik században egy házasságon kívül született félvérnek sok mindene van, csak könnyű dolga nincs. A rasszizmus és legfőképp az az elleni harc, egy nagyon fontos eleme a műnek. Szörnyű látni mi volt akkoriban, de még talán ennél is szörnyűbb belegondolni, hogy még a mai nap is érhet hátrányos megkülönböztetés valakit kizárólag a bőrszíne miatt. Nicholasban is nyomot hagy ez az egész és hiába egy udvarias, dolgos, jólelkű fiatalember, származása miatt még ő sem tekinti magát teljes értékűnek. Leginkább ezért is választotta a kalóz életet, hiszen abban a közegben jobbára a tettei, nem pedig a külsőségek alapján ítélik meg az embert.
A kedvenc mellékszereplőim is közülük kerültek ki, örültem, hogy nem vadállatokként ábrázolták őket. Sőt tulajdonképpen az összes kalózt, akit volt szerencsénk megismerni, hivatalosan is a regény fénypontjának léptetek elő. Nagyon sajnálom, hogy viszonylag hamar búcsút intettünk az ő száluknak, én szívesen olvastam volna róluk többet. (Ugyanitt, ha tudtok jó romantikus-kalóz sztorit, ne tartsátok magatokban. Köszi. :D)
A szerelmi szál itt kicsit lassabb lefolyású, de éppen ezért rengeteg aranyos, óvatoskodó jelenetet kapunk, ahogy főhőseink lassan, de biztosan, egymást támogatva felfedeznek valami egészen különlegeset. Nekem nagyon tetszett ez a megközelítés, olyan igazinak tűnt tőle az egész. :)
A cselekmény engem most annyira nem tudott beszippantani, de ez ugyanúgy lehetett az én hibám is. Kicsit el voltam havazva mostanában, így talán esélye sem volt rá. Ennek ellenére elképedtem az alacsony molyos értékelés láttán, szerintem bőven több százalékot érdemelne, mert egy szépen kigondolt, szórakoztató történet, aminek ráadásul mondadója is van. Nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat a második rész, pláne, hogy elég erős függővéggel zártunk. Mindenképpen megér egy olvasást, ha szereted az érdekes helyszínekkel tarkított romantikus regényeket és nem akaszt ki a magázás. :)
A mostani plusz feladatunk egy víz mellett készült fotó volt a könyvről(nem, nem estünk bele, csak majdnem :D) :
Sziasztok! :)
Alexandra Bracken már a Sötét elmék című sorozatával belopta magát a szívembe, így ez a duológiája is elég régóta rajta volt már a TBR listámon. Az egy éves, Könyv, pont jókor című kihívásunk feladata ezúttal egy kék borítójú könyv elolvasása volt, így egyből ez a gyönyörű türkiz árnyalatú regény akadt a kezembe.
Fülszöveg:
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.
Az E/3-at viszont annál inkább… Nem tudom, hogy csak az én mumusom-e, de ilyenkor hajlamos vagyok úgy érezni, hogy olvasóként kizártak és nem kaptam meg minden lehetőséget, hogy megismerjem a karaktereket. Ugyanakkor ez is egész jó kivitelezést kapott, úgyhogy nem tervezek az utcára vonulva tüntetni, de azért ott a kisördög, hogy milyen lett volna, ha.. :D
A két főszereplőnk szimpatikusra sikerült. Etta eléggé teljesítményorientált, szó szerint a hegedülés az élete, azon kívül semmije nincs. Olyan intenzív megfelelési kényszer dolgozik benne az anyja irányába, hogy szinte fáj olvasni róla. Pláne, hogy Rose drágám olyan csodálatos szülő, hogy hozzá képest a saját kölykeit felzabáló aranyhörcsög kertvárosi mintaanya. Jóformán semmilyen személyes kapcsolatuk nincs, sőt, a megjelenéséig én azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán együtt élnek. A regény előrehaladtával ráadásul csak fokozódott szerelmünk. Nem vagyok benne biztos, hogy Sophiával együtt direkt ennyire negatív karakterek-e, vagy csak így sikerültek, de párszor belém állították a harci ideget olvasás közben. Mindennek ellenére Etta teljesen szerethető, és meglepően józan gondolkodású, pedig ilyen anya mellett egy sarokban zokogó idegroncsnál nem vártam volna többet.
A kedvenc mellékszereplőim is közülük kerültek ki, örültem, hogy nem vadállatokként ábrázolták őket. Sőt tulajdonképpen az összes kalózt, akit volt szerencsénk megismerni, hivatalosan is a regény fénypontjának léptetek elő. Nagyon sajnálom, hogy viszonylag hamar búcsút intettünk az ő száluknak, én szívesen olvastam volna róluk többet. (
A szerelmi szál itt kicsit lassabb lefolyású, de éppen ezért rengeteg aranyos, óvatoskodó jelenetet kapunk, ahogy főhőseink lassan, de biztosan, egymást támogatva felfedeznek valami egészen különlegeset. Nekem nagyon tetszett ez a megközelítés, olyan igazinak tűnt tőle az egész. :)
A cselekmény engem most annyira nem tudott beszippantani, de ez ugyanúgy lehetett az én hibám is. Kicsit el voltam havazva mostanában, így talán esélye sem volt rá. Ennek ellenére elképedtem az alacsony molyos értékelés láttán, szerintem bőven több százalékot érdemelne, mert egy szépen kigondolt, szórakoztató történet, aminek ráadásul mondadója is van. Nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat a második rész, pláne, hogy elég erős függővéggel zártunk. Mindenképpen megér egy olvasást, ha szereted az érdekes helyszínekkel tarkított romantikus regényeket és nem akaszt ki a magázás. :)
A mostani plusz feladatunk egy víz mellett készült fotó volt a könyvről
Megtetszett? Az alábbi linken meg is rendelheted! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése