2016. augusztus 27., szombat

Első blogszülinapos nyereményjáték - NYERTESEK :)

Sziasztok!

A blogszületésnapos nyereményjátékunk a napokban lejárt, azonban csak most jutottam el a sorsolásig. Azt is észrevettem, hogy a Rafflecopter nem igazán úgy zárt és nyitott, ahogy én leírtam, ezért utólag is bocsánat. Valamiért nekem semmit sem enged átállítani az időpontoknál, nem tudom, miért.

Először most a helyes megfejtéseket olvashatjátok. A kérdéseket ITT érhetitek el, a verseny "kiírásánál."

1. Vivien Holloway: Mesterkulcs

2. Vavyan Fable: Szennyből az angyal

3. Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

4. Mardekár, Hollóhát, fenyőfa

5. Kettő

6. Petus

7. Rick Riordan: Athéné jele - Évi

8. Mary E. Pearson: Az árulás csókja - Petus

9. Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve - Évi

10. Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle - Petus

És most az jöjjön, amit mindenki várt. A nyertesek. A csomagokat sorrendben sorsolom, vagyis az első nyertes kapja az első csomagot, a második a másodikat. A nyerteseknek én írok majd egy e-mailt, amire válaszolniuk kell 4 napon belül. Ha ezt nem teszik meg, új nyertest sorsolok.

Az első csomag, vagyis a három darabos könyvjelzőpakk nyertese: Kovács Dóra

A második nyertes szintén könyvjelzőkkel fog gazdagodni: Sümegi Klaudia

A bűvös város című könyv új tulajdonosa: Csokán Ágnes

És az utolsó nyertes, akié a Kivédhetetlen szerelem című könyv lesz: Réta

Aki pedig most nem nyert, az ne csüggedjen, hiszen lesz még játéklehetőség, ahol bármikor nyerhet! :) A nyerteseknek gratulálunk, és ne feledjétek: 4 napon belül várjuk a válaszotokat a címetekkel, hogy küldhessük a nyereményt! :)


a Rafflecopter giveaway

2016. augusztus 17., szerda

Anne Eliot: Toplistás szerelem #Évi

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!

Íme a könyv, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

Hogy miért? Egyszerű: ez pontosan így van. Van egy nagyon jó alapötlete, amiből néhol nem az lett, aminek lennie kéne szerintem. Pedig a története nagyon egyszerű és rengeteg lehetőség rejlik benne. Ehhez azonban meg kell ismernünk a történetet. A cselekménye két szálon fut, Hunter és Vere szemszögéből látjuk az eseményeket.

A történetben megismerhetjük Hunter szemszögét, akit teljesen beszippantott Hollywood és magányosnak érezte magát. Ebből adódott egy "kisebb" problémája, aminek következtében el kellett hagynia Los Angelest, és vidékre kellett költöznie a nagynénjéhez. Édesanyjának a tervének az a célja, hogy a fia kipihenhesse a fáradalmait és újra önmaga legyen.

Nagynénje, Nan néni szomszédságában él a Roth - család. Nan néni őket is tájékoztatja Hunter érkezéséről, hiszen a két gyerek, Charlie és Vere egyidősek a fiúval. Mondhatjuk azt, hogy a két testvér egymásnak szöges ellentétei, de amikor ki kell állni a másikért, akkor mindig ott vannak egymásnak. Az ellentétek egy bizonyos szinten teljesen világosak: Charlie focizik és inkább a "menők" közé sorolható, míg Vere színjátszókörbe jár és ő sajnos inkább "lúzer." Amúgy kíváncsi lennék, hogy az amerikai iskolákban ez tényleg így működik-e vagy ez egy nagyon sarkított változata ennek.

Tehát megismerkedhetünk a Roth - családdal, akik mindannyian segítenek Hunternek észrevétlennek maradni és beolvadni a tömegbe. A két testvér közül Charlie a kezdeti öröm után kicsit gyanakodva figyeli a híres popsztárt, a már kórosan félénk Vere pedig örömmel segít neki a "sztártalanításban." Az iskolában is másképp viselkednek az immár "lúzer" fiúval. Míg Charlie (mint "kedves és aranyos" focista) nem ápol vele jó kapcsolatot, addig Vere-nek a fiú az egyik legjobb barátja lesz.

Nekem a testvérek különbözősége nagyon tetszett, hiszen első kézből tudom, milyen ez. A nővérem és én is valahogy ilyenek vagyunk: ő négy éven át humán osztályba járt, és végül magyarból (és németből) érettségizett emelt szinten; ezzel szemben én reál tagozatos voltam, és az emelt tárgyam a matematika lett.

Tőlem mindig megkérdezték, hogy miért nem lettem én is humános. Valahogy nem esett le ilyenkor nekik, hogy nem vagyunk egyformák, és attól, hogy testvérek vagyunk, még lehetünk különbözőek. Természetesen hasonlítunk is egymásra, például maga az olvasás szeretete, valamint az, hogy a nyelvek viszonylag jól mennek mindkettőnknek. A "viszonylag" miattam van ott, mert nekem valamennyivel kevésbé mennek, de azért van angol és német érettségim is. :)

Tehát ebben élethű volt. Azonban a könyv az olvasása közben egyre szenvedősebbé vált. Nem tudom, miért. Voltak olyan elemek, amik nem tetszettek. Például, hogy Vere szinte megszállottan szerelmes egy pasiba, akivel gyerekként jóban voltak, aztán már nem, így valójában nem is ismeri, hiszen pár év alatt tiniként rengeteget lehet változni. És ebben az esetben én láttam magam előtt, hogy Vere egy x évvel ezelőtti "képbe" szerelmes. Azt viszont egyszer sem vette észre, hogy ott van valaki, aki pár nap alatt jobban megismerte, mint a másik srác, és százszor jobban megértette, és nem kellett előtte idegeskednie vagy éppen szorongania.

Szóval megvan ez a rossz-srácba-szeretett-bele-a-főszereplő történetszál. Ugyanakkor ettől függetlenül nem is lenne rosszabb, mintha nem lenne ilyen benne. De én nem erre számítottam. Valamiért azt gondoltam volna, hogy egy kicsit komolyabb lesz ez a könyv. A beharangozott problémák, amikkel Hunter küzdött nem voltak olyan súlyosak, mint amire számítottam.

Nem kell félreérteni, valóban komoly problémái vannak, de valahogy nem tudtam annyira átérezni, mint ahogyan kellett volna. Valami hiányzott, ami számomra nagyon érezhető volt. Valójában értem, hogy az írónő miért választotta ezt a témát, de hiszek abban, hogy ezt egy sokkal... normálisabb környezetbe is bele lehetett volna illeszteni. Nem kellett volna popsztárnak lenni, mindenkinek lehetnek problémái.

Valószínűleg pont ezért nem élveztem annyira a könyv elolvasását. Hasonló témában például a Jégviráglányok sokkal inkább át tudta adni azt a bizonyos szorongást és sötétséget. Ettől függetlenül nem mondom, hogy rossz volt, másnak valószínűleg jobban fog tetszeni, mint nekem. Ha akartok egy kicsit komoly, de a dolog inkább vicces oldalát figyelembe vevő könyvet, nos akkor ez az.

2016. augusztus 14., vasárnap

Borítómánia #12 - Növények a borítón

Sziasztok! :)

A múlt héten elmaradt a Borítómánia, amit nagyon sajnálunk, de egyszerűen annyi dolgunk volt/van, hogy az hihetetlen. De igyekszünk, hogy többet ilyen ne forduljon elő. :)
A héten növényes borítókat kerestünk. Ne kérdezzétek, hogy honnan jött az ötlet, mert magam sem tudom. Csak úgy eszembe jutott. Anna pedig segített a megvalósításban, hiszen ő találta nekünk ezeket a könyveket, amiért szeretnék köszönetet mondani neki. :)
Na de akkor lássuk a 10 borítót! :)


Beth Hoffman: Déli álmok

Évi: Szerintem a kis kolibri az elején hihetetlenül aranyos. Most komolyan, olyan kis édes. Az ábrázolt életkép szintén gyönyörű. Valójában nem tudom, mi köze lehet a címhez, de szerintem ez a borító így szép, ahogy van.A háttere, az ábrázolt kolibri, a virágok együtt olyan jól mutatnak. Nekem nagyon is tetszik a borító, lehet a könyvet is elolvasom egyszer. :)

Petus: Hát én ezt a borítót elsősorban nem egy regényhez csatolnám, hanem valami növénytan könyvhöz. A természeti, meg a betűtípus is teljesen olyan, mint amit azokhoz használni szoktak. Regény mivoltáról egyetlen dolog árulkodik: a nagy New York Times bestseller felirat a borító tetején. Azt kisebben is írhatták volna szerintem, úgyis észrevehető. Ettől független szép ez a borító. A kolibriket amúgy is szeretem, olyan kis aranyos madarak. :) Meg egyébként is olyan jó hangulata van az összhatásnak.

Carolyn Jourdan: Ha helyén van a szíved

Évi: Azt vettem észre, hogy újabban majdnem minden borító tetszik, és egyre gyakoribbá válik, hogy valami miatt kedvem támadna felsikítani. Ez a borító sem volt kivétel, most azt mondtam volna, hogy "Óóóó, pipacs!" Mintha kisgyerek lennék megint. Mese vége. A pipacsban az egyik kedvencem, hogy piros. Nem nagyon szeretem a pirosat, egy kicsit mindig is figyelemfelhívónak találtam, de újabban nagyon megtetszett a piros, mint szín. És ez akkor is megjelenik, ha erre a borítóra ránézek: a pipacsok, ahogy egyre homályosulnak, a piros szalag, a masni és a cetli mind annyira szépen mutatnak a fehéren. Nekem tetszik. Letisztult, elegáns.

Petus: Nekem a helyén van……..legalábbis szerintem, de ez nem dobogtatta meg annyira az enyémet. Nagyon szépek rajta a pipacsok, főleg ezzel a kiemeléses megoldással, de például a címet írhatták volna kicsit sötétebb színnel, mert így nagyon beleolvad a háttérbe.És így csak annyi lesz belőle, hogy „Jé, pipacs, de szép!” és mindenki tovább megy. Pedig a cím is nagyon jó. Meg igazából az egész borító nagyon szép, csak a kontrasztokon változtatnák kicsit.

Emylia Hall: Nyarak könyve

Évi: Olyan mintha rajzolva lenne, és ettől olyan szép. Ez egy olyan rajznak tűnik, amit talán én is meg tudok rajzolni. Bár semmi sem biztos. Az egész annyira szép. A kék és a fehér az egyik kedvenc kombinációm, és most is bebizonyította ez a két szín, hogy igenis jól néznek ki együtt. A zöld pedig csodásan mutat velük együtt. Ilyenkor jut eszembe, hogy a kevesebb néha több: alig pár szín van a borítón, mégis nagyon szép lett, egyszerű is lett, ugyanakkor mégis egyedi.

Petus: Úúúúúú ez nagyon szép *-*. Olyan, mintha egy régi mesekönyv lenne. Nagyon szép ahogy megrajzolták a virágokat, és hozzá annyira jó választás volt ez a betűtípus. Nem is tudom mit írjak (mondjak). Rossz dolgot nem tudnék erről írni. Mondjuk annyit, hogy a cím alatti három az kicsit baljóslatúnak hangzik. Ez egy kicsit ront az amúgy szép összhatáson, de nem olyan nagyon. (Kicsit megváltozik az ember hozzáállása az egész könyvhöz, nem csak a borítóhoz) Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy nagyon jól néz ki. :)

Isabelle Andelle: Távoli sziget

Évi: Most valamiért az esőerdő jutott az eszembe. Talán azért, mert ott esik majdnem mindig. Ez a borító kicsit különös, kicsit furcsa és nem is kicsit szép. Egy olyan atmoszférát teremt számomra, amit nehéz körülírnom. Annyira egyedi, annyira békés, és annyira különös. Ahogy a lány tartja a növényt, és ahogy tartja a növényt, hirtelen olyan érzésem van, mintha én is ott állnék egy ilyen szigeten, ahol béke és nyugalom van, és átélhetném ezt a csodás érzést.

Petus: Nem tudom miért, de ha ránézek erre a képre rögtön arra gondolnék, hogy a lány egy lakatlan, távoli szigeten él, ahol senki sem zavarja, azt csinál amit akar teljes nyugalommal. Olyan megnyugtató a látvány. Mondjuk nem tűnik a lány felettébb boldognak, de lehet, hogy csak a képen ilyen, egyébként nem.
A címet viszont és másképp írtam volna fel. Más betűtípussal, más színekkel…….másképpen. Így elég furán mutat, de ettől független egészen jó borító lett. :)
Jan-Philipp Sendker: Hazatérés

Évi: Megvan az egyik kedvenc borítóm! A színek, a virágok egy elképesztően csodás egységet alkotnak. Egyedül az a kimaradt, kissé üres "folt" nem tetszik a közepén. Az egész borító hatása olyan, mint egy festményé. A virágok olyanok, mintha rajzolva lennének, a színük meg valamiért a cseresznyefa virágára emlékeztet. A szép barnás-sárgás szín pedig gyönyörűvé teszi. Elegáns és szép. Nem tudok róla még mit mondani.

Petus: Ezt olvasva esküszöm majdnem felnevettem. Eszembe jutott egyik középiskolás töri tanárom, aki nagy szkíta és magyarság rajongó, és erről az egy szóról az összes dolog eszembe jutott (a poénok is természetesen). Annyit, de annyit hallottunk az ókori magyarságról, hogy az már néha fájt (és ebből születtek a legjobb viccek). :D Viszont szerintem ennek a könyvnek semmi köze ehhez a témához. A borító alapján, ami szerintem egészen szép lett. Kicsit olyan, mintha egy régi papiruszra lett volna felfestve, nagyon jó ez a régies hatás. És nagyon szépek rajta a virágok is. :)

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek

Évi: Kicsit arra emlékeztet a borító, amikor a kisgyerek belemártja az ecsetét a vízfestékbe és csak fest valamit, aztán egy felnőtt észreveszi, hogy nem is olyan rossz az a valami. Nos, ez az a valami. Ettől függetlenül nem rossz, csak... nagyon fura. A színek nagyon is szépek, a piros különböző árnyalatai nagyon jól mutatnak. A mellette lévő kis kép valamiért A sikolyra emlékeztet. Hogy miért, arra elképzelésem sincsen. Szóval igen, ez egy nagyon furcsa borító, ami pont ezért lesz egyedi.

Petus: Itt kicsit a címtől megijedtem, mert nem egy pozitív dolgot takar. Már ha erről szól az egész könyv (mondjuk nagyon remélem, hogy nem). És ha ez nem elég, teljes kontrasztban áll a borítóval. Szinte teljesen összeegyeztethetetlen a kettő. Hogy jön egy fa az öngyilkos szüzekhez? Maximum a felakasztás miatt, de ennyi. Valahogy nekem zavaró ez az éles ellentét. De lehet ezzel csak én vagyok így.

Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Évi: Nos, szerintem ez egy nagyon szép borító lett. Nem csak a színei miatt, hanem úgy az egész. Hihetetlenül tetszik a kacskaringós minta a borító tetején. (Annak van valami "rendes" neve?) És a színek, amit említettem már. A narancssárga olyan, mint a lemenő nap fénye, ami szerintem nagyon illik Afrikához. Valahogy mindig így képzeltem el. A kort, amiben játszódik, Anna miatt nagyjából be tudom lőni, amihez szerintem a borító passzol is. Nekem tetszik egyben is, és a részei is külön-külön.

Petus: Itt viszont pontosan azt mutatja a borító, amit a cím is: egy afrikai akácot (ha jól tudom).  Valószínűleg központi szerepe lehet a műben a kiemelés miatt. Ezen kívül nagyjából semmit nem lehet megtudni magáról a műről. Valószínű Afrikában játszódik és benne van az afrikai akác……. és ennyi. Mondjuk nem is baj, ha a borítóról nem találjuk ki az egész történetet. De ha valaki több infót szeretne a könyvről, akkor meg ott a fülszöveg, Ilyen szempontból jó borító, de engem annyira nem fogott meg.

Katharina Hagena: Az almamag íze

Évi: Valójában elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, így, hogy mit jelenthet a borítója, meg sem tudom tippelni. Most mindenki készüljön fel, rettenetesen kreatív és egyéni gondolatok fognak következni (ilyenkor mindig megnyugszom, hogy az öniróniám a helyén van): a címhez kapcsolódóan egy almafa van a borítón. (Most biztosan ledöbbentetek.) És nekem így tetszik is. Egy kicsit sötét, ami szerintem nem hátrány, de egy kicsit túl sötét lett szerintem. Ettől függetlenül szép a borító, egyszerű, közben pedig mégsem.

Petus: Ha tudnám, hogy mit akar ábrázolni ez a borító……….. A faág az megvan, meg az is, hogy lelóg róla valami. Csak azt nem tudom, hogy mi az a valami. Az almamag az almában van tudtommal (igazi zseni vagyok xD), és nem a fáról lóg. Bár a magból fejlődik ki az alma, szóval mégis lehet, hogy az az almamag lesz ott a faágon. De a sötét háttérrel nem tudok mit kezdeni. Igazából az egész olyan fura, nyomasztó hangulatot áraszt, sajnos nem nagyon tetszik. :/

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Évi: A könyv, ahol a cím és a borító teljes összhangban van. A hó alól előbukkanó virág (vagyis gondolom virág) mutatja azt, hogy mindig van remény. Számomra ez teljesen egyértelműen látszik a borítóról. Annyira jól néz ki, olyan mintha most törte volna át a hó simaságát és a szemünk láttára kelne életre. Hiszen az új élet és lehetőségek reménye mindig ott van előttünk.

Petus: Jaj ez a borító annyira jó :3. Annyira jól eltalálták az összhangot. A szögesdróton belül ez az egy szál zöld növény egy nagyon jó metafora az árnyalatnyi reményre. A színek nagyon szépek, a betűtípus nagyon jól passzol, mindenből éppen annyi van, amennyi kell, és úgy van elrendezve, ahogy annak lennie kell. Perfect! :)

Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Évi: Nos, nekem ez is tetszik. A fehér és a fekete kontrasztja nagyon látványos. A lila pedig eszméletlenül szép. Az egyszerűsége tetszik a legjobban, hiszen nincsen telerakva rengeteg felesleges dologgal. Olyan érzésem van, mintha egy mesekönyv borítóját nézegetném, ami nem tudom, mennyire lehet közel a valósághoz.

Petus: Már nem azért a 20 fillérért, de ilyet még én is tudok csinálni, holott én nagyon bénán tudok rajzolni. Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszik. Összecsapott lett. Mintha fogták volna a virágokat meg az írást, és ahogy esik, úgy puffan módon rápakolták volna. Szöges ellentéte az előző borítónak.

2016. augusztus 13., szombat

Első blogszülinap - Nyereményjáték, köszönet, ünneplés :)

Sziasztok! : )

Mint a címből is láthatjátok, most ünnepeljük a blogunk első születésnapját!


Számunkra ez egy hatalmas mérföldkő, ami nem csak nekünk, hanem Nektek is köszönhető. Igen, ez az a klisé, amikor mindenki elmondja, hogy „sosem gondoltam volna, hogy ez meg az össze fog jönni.” Igen, ez a klisé helye, mert mindnek, ennek is van alapja. Nekem például egyszer sem jutott volna az eszembe, hogy az első blogszülinap előtt több mint 20.000 megtekintés lesz összesen a blogon, és elérjük a századik bejegyzést, vagy éppen, hogy már a filmek felé is lassan nyitunk.

Ez tényleg az a szokásos szöveg, amit mindenki mondogat. Hatalmas köszönet Nektek, amiért rendszeresen olvastok minket! Reméljük, ugyanezt mondhatjuk el jövőre is.

De most jöjjön az, amiért mindenki rákattintott a bejegyzésre. A nyereményjáték. (Hipp-hipp hurrá!)

A következő leírásokat érdemes végigolvasni, hiszen fontos információkat tartalmaznak!
Először is, néhány dolgot a nyereményjátékról:

1. A játékhoz a Rafflecopter-dobozt használjuk, ott is fogunk sorsolni, az időt a doboznál látni fogjátok, de ettől függetlenül még egyszer kiírom.

2. Ha bárkinek bármi problémája, baja lenne a doboz kitöltésével kapcsolatban, nyugodtan írhat nekünk. Azonban nem hinném, hogy lesz ilyen, mivel a doboz használata inkább nekem bonyolult. Nektek egyszerűen be kell jelentkeznetek, lehetőség van e-maillel, Facebookkal is, talán még mással is, azt nem tudom. A bejelentkezés után pedig csak a kérdésekre kell válaszolni.

3. Tíz darab kötelezően megválaszolandó kérdés lesz. Ezek közül szerintem egyik sem nehéz, mindre megtaláljátok a választ a blogon.

4. Lesznek nem kötelező kérdések is. Ezeknek a lényege az, hogy "plusz esélyeket" szerezzetek. Ha nem csináljátok meg, ugyanúgy nyerhettek, mint bárki más. Ha megcsináljátok, akkor csak az esélyeiteket növelitek.

5. A játék 14-én délben kezdődik (technikai okok: a doboz valamiért nem enged időpontot váltani, így marad a dél) és 25-én fejeződik be, szintén délben! A doboz automatikusan "nyitja" és "zárja"magát.

5. És az utolsó, majdnem a legfontosabb: csak Magyarország területére tudunk postázni! 

Most pedig a nyereményekről:

Négy csomagot nyerhettek meg, így értelemszerűen négy darab győztes lesz. A nyereményeket most külön be fogom mutatni.

Az első és a második csomagok könyvjelzőket tartalmaznak. Ezeket ugyanazon a képen láthatjátok, azonban két csomagnak számít. A két pakkot a dobozban külön jelöltem. Ha a képek elmosódottak, azért előre is elnézést.


A harmadik pakk egy könyv, a Bűvös város című kötet, a negyedik pedig a Kivédhetetlen című könyv és egy hozzá tartozó könyvjelző.


És most jöjjenek a kérdések, mivel biztosabbnak érzem azt, hogy kicsit részletesebben is leírom nektek, nehogy kétértelműek legyenek a dobozban. Ha még így sem világos, akkor nyugodtan kérdezzetek, de ez a leírás azért készül, hogy a lehető legérthetőbb legyen minden. Néha lehet egy kis segítségszerű plusz információ is lesz a leírásban, például, hogy milyen típusú bejegyzést érdemes keresni. Sok szerencsét! :)

1. Az oldalon sok könyvértékelést olvashattok. Most egyet meg kell keresnetek. Az első olyan bejegyzést, ahol egy magyar író könyvéről írtunk. A helyes megfejtés író és cím, mint ahogy a bejegyzés címében is találhatjátok. Esetleges sorozatcím nem szükséges! Tehát kell egy író neve és a könyvének a címe, az író magyar (lehet álneve is, erre figyeljetek!) és ez volt az első magyar író által írt könyv értékelése a blogon.

2. Mindannyian ismerünk karácsonyi könyveket. Petussal 2015 végén/ 2016 elején kiválasztottunk egyet-egyet, amit el szeretnénk olvasni. Most az a kérdés, hogy melyik könyv volt Petus választottja. Ide is író és cím kell! 

3. Egyszer feltettek nekünk egy olyan kérdést, hogy melyik könyv szereplőt utáljuk nagyon. Mindketten mást választottunk, most az a kérdés, hogy melyik volt az én választottam. Volt egy könyv, aminek a szereplőit nagyon utáltam. Most ennek a könyvnek az írója és címe szükséges. (A félreértések elkerülése végett: ez egy viszonylag friss bejegyzésben található.)

4. Többször is regisztráltam a Pottermore-ra. A nagy kérdés az, hogy melyik ház(akba) osztott be a rendszer és milyen pálcám lett? Ide szükséges a ház/házak neve és a pálcáé. Az összes megemlített ház neve kell (ha kettő, akkor kettő; ha csak egy, akkor egy) és az, hogy milyen fából készült a képzeletbeli varázspálcám! (Tehát legalább kettő szó legyen a válaszban.)

5. Néhányszor hirdettünk saját petíciókat az oldalon, amiknek a célja, hogy kiadjanak egy-egy könyvet. A legjobban a bátorító szavakat szerettük, amiket kommentben írtatok. Az ehhez kapcsolódó kérdés az, hogy hány darab ilyen bejegyzés volt? A válasz pedig egy szám, nem kell leírni a hozzá kapcsolódó könyveket.

6. Egyszer megkérdezték tőlünk, hogy járunk-e rendszeresen könyvtárba. A válaszaink különbözőek voltak. Nektek azt kell megkeresnetek, hogy melyikünk jár rendszeresen könyvtárba!

A következő 4 kérdésnek a lényege az, hogy idézünk korábbi bejegyzéseinkből. Nektek azt kell kitalálni, melyik könyvekről szólnak. Ide is a könyv írója és címe kell, valamint a bejegyzés írója. Például így: "Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok - Évi"

7. "És meglepő módon azok, amik miatt ég és föld (pontosabban ég és víz) volt a két szereplő, na amiatt barátkoztak össze. Ami szerintem a könyv egyik legjobb momentuma volt. Amikor végre nem kényszerből dolgoztak össze, hanem azért, mert ők is így akarták."

8. "Szépen mennek, mendegélnek, a herceg meg lohol utánuk, hogy visszaszerezze élete szerelmét. Történik néhány dolog, berúgások, harcok, a lány mégis megtartotta emberségét, bár egy ilyen bandában nem tudom, hogyan. Gusztustalan egy banda az biztos. Mai napig csoda számomra, hogy hogy bírt ki mellettük ennyi időt. De nem ez  a lényeg, hanem az, hogy végre egymásra találnak."

9. "A szereplőknek szintén jók. Kidolgozottak. aranyosak, viccesek és nem papírmasék. Bár gyanítom lesz még itt titok a jövőben is, és erre nagyon kíváncsi is vagyok. Arra is, hogy mi lesz a folytatásban. Az alaptörténetet először elhittem, aztán rájöttem, hogy lehet mégse kéne, ezért elkezdtem kételkedni. A végén meg már tényleg nem tudtam hova kapni a fejem."

10. "Engem valahogy lehangolt ez a sztori. Azt hittem arról fogok olvasni, hogy milyen boldogok együtt a nehézségek ellenére. Hogy igen, ott van a média, ami zaklatja őket és még sok más, de ennek ellenére kihasználnak minden pillanatot, hogy együtt lehessenek. Erre néha szabályosan sírhatnékom támadt."

További lehetőségek: plusz pontért feliratkozhatsz a blogunkra, aminek a lehetőségét az oldalsávban találod meg; valamint ha szeretnél hagyhatsz egy kommentet is, például melyik a kedvenc bejegyzésed vagy éppen arról, hogy mi a véleményed a blogunkról. Figyelem! Ezek természetesen nem kötelező feladatok! Csak az esélyeidet növelheted velük, de ha nem szeretnéd őket megcsinálni, akkor nem kell!


a Rafflecopter giveaway

2016. augusztus 12., péntek

Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár


Eredeti cím: How My Summer Went Up in Flames
Fordító: Horváth Eszter
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 272 oldal
Ár: 2299.-
ISBN: 9789634153344
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…

Vélemény:
Hát mit mondhatnék. Egy újabb fantasztikus LOL-könyvet olvashattam. LOL-könyvben eddig még nem csalódtam, és remélem ez így is marad. :)

Nem is tudom, hogy kezdjem. Elejétől a végéig imádtam. Nagyon jó volt a történetfelvezetés. Szépen
tábortűz
lassan, kockáról kockára építkezett. Megismertem az előzményeket, a családot, hogy hogyan jutottunk el a szerelem rózsaszín ködétől a távoltartási végzésig.
Esküszöm minden sorát nagy élvezettel olvastam. Az utazásuk alatt annyit nevettem, hogy az hihetetlen. Annyiszor mosolyt csalt az arcomra. Teljesen más képet kaptam a kocka srácokról. Mondjuk eddig is tudtam, hogy aranyosak, de nem hittem volna, hogy ennyire azok lehetnek. :)

A történetet annyira nem is szeretném részletezni. Nagyon sok érdekes dolgot megtudtam Amerikának ezen részéről. Földben álló kocsik, ufó múzeum, Elvis otthona, stb. Nagyon tetszett, ahogy napról napra megtudtam, hogy milyen akadályokba ütköztek, miket csináltak. Spencertől szerencsére sok új információt is megtudhattam. De igazából nem is ez a lényeges az egészben, hanem inkább Rosie személyiség változása.

Grand Canyon
Megmondom őszintén, az elején nem nagyon kedveltem őt. Egy beképzelt és hisztis lány volt, aki magán kívül mással nem nagyon törődött. Aztán jött a távolságtartási, és még nagyobb hisztit
robbantott ki, erre a szülei elküldték Mattyvel és két haverjával erre a túrára, ami igazán jót tett neki. Teljesen megváltozott, persze jó értelemben. Elkezdett jó ügyekkel foglalkozni, és törleszteni a sok ostobaság miatt. A fiúk felnyitották a szemét, és végre képes volt túllépni a "Joey megcsalt" hisztérián, ami elrontotta az életének ezen szakaszát. A könyv végére teljesen megkedvelt az új Rosie-t. :) És nem én voltam ezzel egyedül ;).
A kockákat pedig imádtam végig. Matty egy hihetetlenül édes srác, és nagyon jó barát. Egy ilyen fiúért kapadoznának a lányok. Okos, jóképű, kedves, figyelmes ééééés még sorolhatnám a pozitív jelzőket. Rosie néha meg sem érdemli, hogy ilyen legjobb barátja legyen. Ő maga a tökély.
És ha Matty a tökély, akkor nem is tudom, hogy Logant minek nevezzem. Képzeljetek el egy adoniszt hatalmas ésszel és csípős nyelvvel. Hát valami isteni. Annyira vicces volt, hogy állandóan szekálta Rosie-t, meg beszólogatott neki. Aztán megváltozott egy kicsit, és másképp kezdte látni a dolgokat. :D
Spencer Logan kisöccse. Ő is jóképű, kedves, okos. Belső tulajdonságokban Matty 2.0. Csak külsőre különböznek. Szóval igazából nem tudom, hogy mit problémázott azon Rosie, hogy velük kell mennie. Én boldogan helyet cseréltem volna vele. :D

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon jó volt. A szereplők, a történet, a helyszínek.........minden. Kizárólag pozitív dolgokat tudok csak mondani róla. Csak ajánlani tudom mindenképpen. LOL-fanoknak persze kötelező olvasmány, de aki még nem ismerné ezeket a könyveket, annak figyelmébe ajánlom, mert tuti kedvet kap hozzájuk. :D

U.i.: Imádom a borítóját!! *-*

Megtetszett? Rendeld meg!

2016. augusztus 3., szerda

Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá… 

„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”


Készen állsz megismerni valamit, ami nincsen, közben pedig mégis van?


Nos, miután kitaláltam ezt a nagyon hatásvadász mondatot, büszke voltam magamra. Kiváltképp büszke. Hogy miért? Mert ilyenkor megpróbálom leírni az egész könyvet egy semmitmondó, közben pedig egy jelentőséggel bíró mondattal, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Általában megadja a bejegyzésem hangulatát, hogy mit emelek ki a könyvből, és néha több ideig tart kitalálni ezt az egy mondatot, mint a bejegyzést megírni.


A könyv egy meghatározó (és megrázó) történelmi esemény idején játszódik: az első világháború alatt. Szerencsém volt, hogy nemrég tanultunk erről az iskolában, így tudtam nagyjából a történelmi hátterét ennek az időszaknak. Valójában rengeteget tanultunk az állóháborúkról, az új hadviselési jelenségekről, a kirobbantó okokról, az előzményekről és az USA részvételéről, szerepéről. 


Tehát minden száraz dologról, ami valójában nem sokakat érdekel. Arról, hogy milyen volt ekkor egy hátországban, nem sok szó esett. Egyszer sem említettünk meg olyat, hogy spiritiszta hullám vagy ilyesmi.


Szóval igen, nagyon sok minden újdonságként hatott rám. Sok dologról nem volt tudomásom.Például, hogy milyen volt a spanyolnáthajárvány. Hogy mit gondoltak az emberek róla. Hogyan próbáltak meg "védekezni" ellene. Gyakran eszembe jutott a könyv olvasása közben, hogy ennek még utánanézek valahol. Aztán ez elmaradt, mivel a szerzői utószóban leírta Cat Winters, hogy ez igaz volt így.


Ami teljesen ledöbbentett. Az emberek maguk próbálták kikúrálni az influenzát, hiszen akkoriban csak kezdetleges védőoltások léteztek. A hagyma és a védőmaszkok használata hatalmas méreteket öltött, mindenki rettegett a betegségtől. El sem tudom képzelni, milyen lehet orvosi segítség és kezelés nélkül átvészelni a betegséget, amikor én nagyjából az első tüneteknél is teljesen kikészülök. 


Az emberek tömegesen kerülnek a kórházakba, ahol egyre kevesebb a hely, és nem tudnak mindenkin segíteni. Az ilyen vészterhes időkben az emberek nagy részének egy dologra van szüksége: hitre. Hinni szeretnének abban, hogy a halál nem lesz értelmetlen, és valami vár a "túloldalon." Tudni akarják, hogy az elhunyt szeretteik nem távoztak el végelegesen, hogy egyszer újra találkozhatnak velük.


Ebben a korban ezért voltak borzasztóan népszerűek a szeánszok és a spiritiszta fotósok. Ők azt állították, hogy kapcsolatba tudnak lépni a szellemekkel, és akár le is tudják fényképezni őket, vagy beszélni lehet velük. Az emberek pedig kézzel fogható bizonyítékot akartak a túlvilág létezésére.


Főszereplőnk, Mary Shelley ekkor élt, megtapasztalta a háború minden borzalmát. Hiszen a csalók mindent képesek megtenni, hogy átverjék az embereket, hogy elvegyék a pénzüket. Mary Shelley nem hisz a szellemekben, azonban amikor Stephen, a halott barátjának a szelleme meglátogatja, megváltozik a véleménye. Ekkor az élete fenekestől felfordul. Stephen azt állítja, hogy nem Franciaországban halt meg harc közben, míg a család mindenkinek az ellenkezőjét bizonygatja.


Akkor mégis kinek van igaza?

Hatalmas erőssége a könyvnek, hogy egyszerre tudományos is, meg nem is. Olvashatunk benne harctéri idegsokkról, de nem olyan száraz a magyarázat, mintha egy orvosi szakkönyvet olvasnánk. Minden érdekes és színes, ugyanakkor egy bizonyos szürkeség és sivárság is átüt a lapokon.

A története felkavaró és lenyűgöző. Vannak benne "érdekes" részek, amik közül néhány kihagyható lett volna, de néhány pillanata egy krimibe is beleillett volna. Egy hibája van: itt nincsen holttest, hanem egy szellem, aki nem tudja, mi történet vele. A végén én nagyon meglepődtem, mert olyan történt, amire sosem gondoltam volna. Pontosan is ezért ajánlom a könyvet. Ha nyitottak vagyunk, hamar beszippanthat a történet és gyorsan lebilincselhet minket. :)

2016. augusztus 1., hétfő

Borítómánia #11 - 2016-os megjelenések

Sziasztok! :)

A héten a 2016-os év megjelenéseiből választottunk néhányat. Ahogy Molyon átnéztem az éves bontást, rájöttem, hogy itt bizony vannak olyan könyvek is, amikről még sosem hallottam. Aztán természetesen szembejött egy - egy ismerős borító vagy cím. Ehhez a Borítómániához is kaptam Annától segítséget a keresésben, mert ő valamiért sokkal hatékonyabban találta meg ezeket a könyveket, mint én. Valahol biztosan elrontottam, vagy neki nagyobb türelme van. De nézzük is a tíz borítónkat.

Ja, és mielőtt elfelejtem. Az első könyv esetében például van egy régebbi kiadás is, de mi az idei, új kiadás borítóját nézzük, hiszen az is idei megjelenésnek számít. :)


Anita Diamant: A vörös sátor

Évi: Nagyon kíváncsi vagyok, miről szólhat a könyv. A borító szerintem csodaszép lett, ahogy a vörös szín dominál, lenyűgöző. A címben lévő vörös sátor megjelenik a háttérben, de mégis a lány van a főszerepben. A köpenye felhívja rá a figyelmet. Az egész gyönyörű. Nekem nagyon tetszik.

Petus: A mindenit milyen szép borító *-*.  Már ott jó pontot szerzett nálam, hogy vörös.  Imádom a vörös színt, és ez egy kifejezetten szép árnyalata. Plusz még nagyon tetszik, hogy uralkodó része a borítónak, hiszen a címben  is benne van. (Maga a vörös sátor is látható a háttérben szerencsére :D) Mintha vulkáni láva folyam folyna végig a lányon. Gyönyörű. És hiába annyira figyelemfelkeltő a vörös szín, mégsem nyomja el a borító többi részét, inkább kiemeli őket, és ez a nem mindegy. Az összhatás pedig fantasztikus. :)


Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Évi: A sorozat első részéről egyszer már írtunk, az is gyönyörű borítóval van megáldva, ahogy az összes kötet. Annyira illik hozzá, a viktoriánus kor az egyik kedvencem, az akkor játszódó könyvek általában tetszenek. Van egy erős megérzésem, hogy ez is tetszeni fog, és a borító ebben csak megerősít. Más borítót nehezen tudnék ehelyett elképzelni a könyvhöz.

Petus: Mint eddig minden résznél, most is kaptunk egy csodálatos borítót. Nagyon piszkálja a csőrömet Böszörményi Gyulának ez a sorozata, de még nem sikerült hozzákezdenem. Pedig állítólag nagyon jók. Mondjuk nálam ez tipikusan olyan könyv, amit csak a borító alapján is megvennék, mert annyira szép, mutatós. Ha még tartalom is jó, akkor kész főnyeremény :D. Ez a régies hatás még mindig viszi a pálmát nálam.

Cathy Kelly: Párizsban kezdődött

Évi: Elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, de én ehhez egy habkönnyű, esetleg szerelmi történetet tudnék elképzelni. Hogy most mennyire nyúltam mellé, azt nem tudom.A háttérben ott az Eiffel-torony, ami a párizsi épületek közül az egyik kedvencem. A Notre Dame a másik, de ugye ha Párizs, akkor Eiffel-torony. A sütik, a színek és (természetesen) a lány haja pedig szerintem hangulatossá teszik a borítót, ami miatt szívesen látnám a könyvespolcomon.

Petus: Már majdnem megkérdeztem, hogy mi köze van ennek a borítónak Párizshoz, aztán észrevettem, halványan a háttérben az Eiffel-tornyot, és akkor azért leesett.  Meg feltűnt az is, hogy abban a csészében ott középen macaronok vannak, ami jellegzetes francia süti. (Még nem kóstoltam, de egyszer szeretném :3) A szép kontyos lány szerepét még nem sikerült megfejtenem. Szerintem ő az egyik szereplő lehet. Mindenesetre a haja nagyon szép.


Colm Tóibín: Brooklyn

Évi: Amikor megláttam a borítót, azonnal az jutott az eszembe, hogy ez nem az a csaj a Burokból? És aztán rájöttem, hogy igen. Kitérő vége. A háttérben a város és a víz számomra életszerűvé teszi ezt. Igazából rettenetesen kíváncsivá tett ez a borító, elképzelésem sincsen, miről szólhat. Azt nem tudom, hogy egy könyvesboltban felkeltené-e a figyelmemet, de most kíváncsivá tett.

Petus: Hát ezzel nem tudom, hogy mit kezdjek. Őszintén szólva nem nyerte el olyan nagyon  tetszésemet. A háttérben (gondolom) Brooklyn van, de itt középen a nő…… az arckifejezése is olyan fura. Kicsit mérges, kicsit szomorú, nem nagyon tudnám hogy megfogalmazni. Kicsit olyan rosszalló a tekintete. Aztán ezzel lehet, hogy csak én vagyok így.


Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Évi: Valahogy nem tudom összeegyeztetni a borítót a címmel. Mert szerintem csodaszép ez a borító is, de valahogy nem tudom. Olyan furcsa együtt a kettő. Mert ott a rózsa, amiből lehet parfüm, ez még oké. A lány olyan kutató tekintettel néz valamit.. bár nem tudom, hogy ez utalás akar--e lenni, a titkosra, de nem tartom valószínűnek. A borító nagyon is szép, és kíváncsi vagyok, mit takar a borító és milyen a történet.

Petus: Meg kell mondjam tetszik nagyon. Főleg azért, mert rajzolva (festve?) van. Legalábbis szerintem. Bár a címet a képpel nem tudom összeegyeztetni. A lány haját fújja a szél a rózsaszirmokkal együtt. Meg van a parfüm titkos útja. Ez valami becenév lehet, vagy egy metafora valamire/valakire. Más nem nagyon tudok elképzelni cím és borító alapján. De az összhatás (kinézetben) nagyon jó, mindenből annyi van, amennyi kell, és úgy, ahogy kell. Az a plusz idézet is nagyon jó.


Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Évi: Tipikus Lol-borító. Élénk színek, rengeteg dolog. Az eddigiek nagy része nem volt ennyire élethű, mint ez. Ez sokkal természetesebb lett, mint az eddigiek, ami szerintem hatalmas plusz pont. A nyár nagyon szépen fellelhető a borítón, a sárga és a világosság miatt. Valójában nem lopta be magát annyira a szívembe, nem is tudom, miért. Sajnos a történet sem érdekel annyira nagyon. A borító szerintem szép mindentől függetlenül. :)

Petus: Kijelenthetem, hogy szerintem ez az eddigi legjobb LOL-os borító. A cím és a borító remek összhangban vannak. Csak úgy árad a szabadság érzete az egészről. Alul a lufis lány kéztartása pl. erre utal.  Tipikusan ez a „végre vége a sulinak” érzés, a szabadság édes íze. A nyári kalandokhoz szükséges kellékek sem hiányozhatnak: napszemüveg, kalap, és persze egy úti cél. Szóval egyszerűen imádom. Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam és olvashassam. :3 :D


Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Évi: Egyszer láttam egy videót, ahol a lány egy extrém sminket csinált meg, ami azt mutatta, hogy képesek vagyunk egy teljes álarcot is felhúzni, egy másik bőrt, hogy szépnek lássuk magunkat. Itt is ezt az álarcot látom: az álarcot, ami kezd megrepedni. Ez a tökéletesség álcája, és Anna nekem elmesélte, miről szól a könyv, így ennek jelentőséget is tudok tulajdonítani. Véleményem szerint ez egy nagyon jó borító lett, rettenetesen illik a könyvhöz.

Petus: Halványlila segéd fogalmam sincs, hogy ehhez mit írjak. Esküszöm. Ez az agyag vagy milyen arc szép. Főleg a szemei meg a repedések rajta. A szimpla fekete háttér már annyira nem. A betűtípus is jó lett meg a színek is. És szerintem ennyi a maximum, amit ki bírok sajtolni magamból. Nem sűrűn járok úgy borítóval, hogy nem tudom, hogy mit írjak róla. Hát most sikerült egy olyat találni. Mondjuk ilyen is kell néha.


Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Évi: Olvastam már egy könyvet az írótól, ami szintén Párizsban játszódik. Gyanítom ismét egy kisebb "kergetőzős" könyv lesz, amikor a két szereplő alig találja meg egymást. A borító pedig (gondolom) ismét fontos aspektusokat ábrázol a könyvből. Az Álmaim asszonya borítóján ott volt a bizonyos piros esernyő. Ebből következtetek arra, hogy ez is egy olyan borító, ahol megjelenik valami fontos a könyvből. Őszintén, nekem tetszik a nyugodt hangulata.

Petus: Na ez így nagyon jól meg lett csinálva. Igaz a világvége nálam nem Párizs, de ez részletkérdés. Ami a lényeg, hogy én is pontosan ilyen fejet vágnék, ha egy ilyen mondat elhangozna a számból. Sőt………valószínű ugyanilyen pózban feküdnék ugyanilyen arckifejezéssel. Annyira poénos lett. Esküszöm, mosolyognom kell ha meglátom. Olvasni még nem olvastam a könyvet, de biztos jó lehet. :D


Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Évi: Komolyan, eddig nem is tudtam, hogy ez a könyv létezik. Pedig annyira gyönyörű a borítója, nem hiszem el, hogy eddig még nem találkoztam vele! A borító annyira tetszik. Először, hirtelen a Hófehérke jutott az eszembe, amivel - a borítóról ítélve - annyit nem tévedtem, hogy mese. Nagyon kíváncsi vagyok, a borító szerintem nagyon is jól sikerült. Ha egy boltban találkoznék vele, biztosan meggondolnám, hogy megvegyem-e. A fülszöveget biztosan elolvasnám, és ha egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet, akkor valószínűleg meg is vásárolnám. :)

Petus: A lényeg rajta van a borítón, de nekem akkor is fura. Nem az almával, meg a benne lévő sárkánnyal és farkassal van problémám. Az nagyon jó lett. Bár azt még nem tudom, ehhez a két állathoz hogyan kapcsolódik az alma. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a része nagyon tetszik. A betűtípus és a színválasztás is jó lett, mégis valamit hiányolok belőle. Nem tudnám megmondani, hogy mit. Csak olyan fura érzés ránézni.


Phyllis T. Smith: Én, Livia

Évi: A heti tíz borító közül, ha kéne első helyezett, akkor biztosan ez lenne az! Annyira egyszerű, letisztult és közben csodaszép. A haja, a ruhája a lánynak, vagyis Liviának annyira illik a korhoz, amiben él. A leveleket nem nagyon értem, de nagyon jól mutatnak, színt adnak a borítónak. Ez az a könyv, amit egyszer biztosan elolvasok. Találkoztam már Liviával más könyvekben is, és nem mindig volt a legpozitívabb szereplő, így erre most kíváncsi leszek. Nagyon is kíváncsi. :)

Petus: Ez brutál jó lett. Erről leginkább az ókori rómaiak jutnak eszembe.  A nő haja, ruhája, a lehulló levelek, meg ahogyan a címet felírták. Bár olyan mintha a nő fejét fordítva rakták volna a testére, de ez lehet, hogy csak a ruha mintája miatt látszik így. Mindenesetre a címből túl sok dolgot nem lehet leszűrni, úgyhogy a borítót meg a fantáziánkat kell használnunk (meg persze a fülszöveget a végén). A lényeg, hogy szerintem nagyon jó lett, és kíváncsivá is tett. :)