2016. november 21., hétfő

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella


Eredeti cím: Over Your Dead Body
Fordító: Rusznyák Csaba
Sorozat: John Cleaver
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 310 oldal
Kötéstípus: puhakötés
Ár: 2995,-
ISBN: 9786155514807
Moly, Goodreads

Fülszöveg:

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.

Véleményem:

Mondanám, hogy tipikus Dan Wellsről van szó, de nem mondhatom ezt. A jól megszokott színvonalat hozta az biztos, és valami eszméletlen könyv lett, de mégsem volt olyan, mint az előző részek. Történet felépítésben hasonló volt – a könyv feléig bevezető, aztán indulnak be az események
-, de tartalomban nagyon nagyon nem.
A történetfelvezetés nagyon jó. Az elején kicsit hosszúnak éreztem, de mire a könyv végére értem, beláttam, kellett hogy ilyen hosszú legyen. Megismerjük a körülményeket, John-ék helyzetét, a városokat, a gyilkosságok alapjait (mint utólag kiderült). Aztán egyszer csak, miközben nyugodtan olvasod ezt a kis „ártatlan” bevezetést, jön egy pont (jelen esetben egy híradó), aztán egy mellbevágó érzés, és kezdődik a könyv nagyon jó része. Elindul a történet izgalmas része, a nyomok felderítése – kit, miért, hogyan, mikor. Viszont ebben a részben elérte azt Dan Wells, hogy egy-két résznél megborzongjak, amit eddig egyik könyvnél sem tapasztaltam. Esküszöm szabályosan kirázott a hideg, és ez nagyon tetszett. A gyilkosságok milyensége, meg hogy miért úgy haltak meg ahogy, az már csak a hab a tortán. De komolyan. Amikor valakit úgy öltek meg, ahogy előtte azt John kigondolta, lúdbőröztem rendesen. Aztán a végére a darabkákból kirakták a képet, megtalálták a gyilkost, ez nem is olyan meglepő. Viszont az utolsó fejezetet olvasva meghatódtam, hogy ez milyen rendes dolog volt az írótól. Aztán legszívesebben képen töröltem volna, hogy ezt most muszáj volt? Komolyan muszáj volt? Nem lehetett volna kivételesen valami szép befejezés? Ezek szerint nem.

A szereplőkről külön nem beszélnék, fontos új szereplővel nem is nagyon találkoztam. Viszont azt kiemelném, hogy nagyon örülök annak, hogy megismerhettem John érzelmesebb oldalát is. Eddig nem nagyon volt szerencsém találkozni vele, amit nagyon sajnálok. Nagyon megtetszett ez a John, és bánom, hogy a többi részben nem szerepelt, bár lehet megvolt annak is a maga oka. Én csak remélem, hogy a befejező kötetben is megmutatja ezt az oldalát. Nagyon a szívemhez nőtt, ugyanúgy, mint Brooke és persze Kutyafiú.

Szóval azt mondhatom, hogy ez a rész (is) valami fantasztikus. Minden megvan benne, ami kell, pont a megfelelő mennyiségben. Izgalmas, fordulatos, főleg a könyv második fele. Viszont a befejezésért még mindig nem bocsátottam meg. Azon teljesen kiakadtam. Nem tudtam, hogy tudok egy könyvet egyszerre imádni és gyűlölni, de most megtörtént. Ettől független nagyon sajnálom, hogy már csak egy rész lesz, de azt kíváncsian várom. :D Remélem hasonló élményeim lesznek. :D


Kedvenc idézeteim:
" Az a nagyszerű a tűzben, hogy nem valahonnan máshonnan jön - ha meggyújtasz egy darab fát, a lángok magából a fából törnek fel. Ha egy darab papírt gyújtasz meg, akkor meg magából a papírból. Mintha egy tárgy lelke egy fizikai forma csapdájában vergődne, és amikor kiszabadítod, a tűz életre kel, az ég felé tör, régi burka pedig összemegy, és eltűnik mögötte.
   Egy lélek nélküli papírdarab olyan, akár egy összecsavarodott, összeaszott, elfeketedett levél, és olyan vékony, hogy ha hozzáérsz, teljesen szétesik."

" Sosem éreztem magam jobban, mint amikor holttestek vettek körül. A holttestek csendesek, kiszámíthatók, megvan bennük minden, ami képes megnyugtatni engem. Az emberi interakciók szeszélyeinek és komplexitásának dekódolása olyan fárasztó, mintha csak maratont futnék az agyammal. A holttestek átvizsgálását azonban hasonlóan csillapítónak találtam, mint a keresztrejtvényt vagy a szúdokut."

******************************************

A legközelebbi hozzátartozó

Vélemény:

Őszintén szólva először nem tudtam a novellát hova tenni. Mármint időben. Annyira régen olvastam Az ördög egyetlen barátját, hogy teljesen kiment már a fejemből. Aztán Évi segített egy kicsit, és nagyjából kitisztult a kép. :D
Meg kell mondjam nagyon tetszett. Azt ne kérdezzétek miért, csak úgy. Elijah számomra nagyon szimpatikus karakter volt már az előző részben is, úgy, hogy örültem, hogy róla szól ez a novella. Tipikusan azon sorvadtak közé tartozik, aki ne akarja bántani az embereket, csak élni szeretné az életét nyugodtan. Szerencsére Johnék ebben partnerek voltak és nem bántották őt (igen, Johnék benne voltak a novellában, de csak a végén).
Igazából nem sokat tudok róla elmondani még több spoiler nélkül, úgy hogy szerintem ez marad most ennyi.
A lényeg, hogy nagyon örülök ennek a kis szösszenetnek, nekem nagyon tetszett, és remélem sokaknak lesz szerencséjük elolvasni. :D

Kedvenc idézet:
" - Egy élet lehet amiatt fontos, mert hat más dologra, vagy lehet amiatt értelme, amit elér, vagy amire törekszik. Aktív igék, ugye? Mozgás, élet van mögöttük, és amikor valaki meghal, ez az élet vele együtt megszűnik, és könnyű úgy érezni, hogy az értelem és a fontosság is véget ér vele. ( ... ) De a jelentőség más. Egy életnek akkor van jelentősége, ha valaki másnak is jelent valamit. Erre magától képtelen. Nekem jelent valamit. Neked jelent valamit. Amikor ennek az életnek vége szakad, fáj nekünk, megváltoztat minket, és úgy érezzük, szétszakadunk, de nem számít, merre halad az élet, vagy halad-e egyáltalán, az, amit jelentett, megmarad, mert számodra jelentette azt, amit. Amíg ezt hordozod magadban, addig nem csak jelentett valamit, múlt időben, hanem jelent, itt és most. Azt kérdezted, megéri-e kapcsolatba lépni másokkal, én pedig esküszöm neked: egyedül ez éri meg a világon. "


Megtetszett? Rendeld meg!

2016. november 17., csütörtök

Halloween BookTag #Évi

Sziasztok! :)

Egy újabb BookTaggel érkeztünk Nektek. Kicsit elkéstünk vele, aminek egy eléggé... érdekes oka van. A lényeg az egészben, hogy Lexa hívott ki minket, azonban csak ma vettük észre a jelölést, aminek nem tudjuk az okát. Molyon sem Petus, sem én nem láttuk a frisseink között Molyon, így lemaradtunk róla. A bejegyzést pedig csak ma olvastuk el, és akkor vettük észre, hogy hoppá, minket kihívtak erre a BookTagre. De most itt vagyunk, és kitöltjük. :D Petus kitöltését külön bejegyzésben olvashatjátok, Lexa válaszait pedig IDE kattintva érhetitek el. :)

1. Faragott tök | Milyen könyvet faragnál töklámpásnak?

Ez egy nagyon gonosz kérdés. Biztosan a kedvenceim közül választanék. Azonban az a baj, hogy túl sok kedvencem van: a Harry Potter- széria, Az éhezők viadala, a Percy Jackson- sorozat és így tovább. Rengeteg van, és nem tudnék választani közülük.  Biztosan többet csinálnék, mindegyik könyvből vagy sorozatból kiválasztanék valamit. :D

2. Csokit vagy csínyt | Melyik szereplővel indulnál édességbeszerzés körútra?

Biztosan a kedvenc szereplőimmel mennék. Szintén az a probléma, mint az előbb: nem tudok választani. Nagyon jól szórakoznék Percy-vel és Annabeth-szel, vagy Jasonnel nem, akkor sem Jászon és Piperrel. Vagy Jace-szel. És.. jó, mielőtt nagyon belelendülök, be is fejezem. A kedvenc szereplőimmel szívesen elmennék egy kis édességvadászatra, szigorúan jelmezben! :)

3. Édes kukorica | Melyik könyv marad számodra mindig ugyanolyan édes?


Kis gondolkodás után Joss Stirling Lélektársak sorozatára esett a választásom. A részek annyira édesek voltak, hogy bármikor veszem le a polcomról, mindig ugyanúgy elvarázsolnak. Megvannak a kedvenc jeleneteim, és a romantika sem tette nyálassá, aminek hihetetlenül örültem.

4. Szellemek | Melyik szereplőt látogatnád meg szellemként?

Most biztosan sokan le fognak iratkozni a blogról, de én Norát kísérteném. Most komolyan, annyira nem emlékeztem erre a könyvre, hogy meg kellett néznem a nevét. Egyáltalán nem szerettem ezt a sorozatot, a főszereplő lányt pedig végképp nem. Nem tudtam négy részen keresztül megszeretni. És ami még jobb, ha jól emlékszem, akkor halhatatlan. Avagy örökké tudom kísérteni. :D

5. Jelmezbe bújni | Melyik szereplő bőrébe bújnál egy napra?

Aki elsőként eszembe jutott, az Annabeth volt. Nem csak félvér lehetnék egy napig, hanem még lenne Percy-m is! *-* Most komolyan, Hínáragyúval tölthetném a napot, ami életem egyik legjobb napja lenne! Igaz, nagyon sok világot meglátogatnék még. :)

6. Varázslók és boszorkányok | Melyik a kedvenc pillanatod a Harry Potterben?

Hogy lehet a Harry Potter eseményei közül egyet kiragadni? Ez kinek a fejéből pattant ki? Vannak kedvenc pillanataim: Sirius és Lupin felbukkanása (ami igazából két pillanat), a barátság kialakulása, a kviddics minden mennyiségben: a meccsek és az edzések, Wood csodálatos beszédei a meccsek előtt. Annyi van, hogy fel sem tudnám sorolni, így a tökéletes válasz az, hogy az egész sorozat.

7. Vér és erőszak | Melyik könyv volt olyan ijesztő, hogy le kellett tenned közben, hogy szünetet tarts?

Nem pontosan az az érzés volt bennem, amire a kérdés vonatkozik, amikor olvastam a Nem vagyok sorozatgyilkost, de volt egy olyan momentum, amikor egy pillanatra becsuktam a könyvet, és próbáltam felfogni, hogy most mit is olvastam. Nem tettem le úgy szó szerint, és nem is volt ijesztő az a rész. Egyszerűen csak egy ilyen pillanat volt.


8. Rémtörténetek zseblámpával | Melyik könyves szereplő tudná a legrémisztőbb sztorit elmesélni?

Elsőre a Véres Báró jutott az eszembe, hogy miért is véres a ruhája. Aztán rádöbbentem, hogy ez benne volt a sorozatban, így az nem lenne meglepetés vagy éppen rémisztő. Azután pedig Nico jutott az eszembe, hiszen volt lent a Tartaroszban, és eléggé rossz állapotban jött fel onnan. Valószínűleg ijesztő és borzalmas dolgokat láthatott.

9. Kísértetház | Egy könyv, aminek a gondolatatától is szabadulni akarnál

A Szerelmem egy angyal. Nem is kérdés. Annyira irritáló volt az egész történet. Pár évvel ezelőtt vettem meg, mert egy ismerősöm azt mondta, hogy "ez egy nagyon jó könyv." Sosem fogok rá megint hallgatni. Sosem. Nem. Egyszerűen nem.

10. Halloween parti a haverokkal | Avagy kik szórakozzanak még a tag kitöltésével

Nos, a legtöbb embert, akit megjelöltem volna, már kihívták, így most nem lesz kihívottam. :)

Miranda Kenneally: Becsavart szerelem (Hundred Oaks)


Eredeti cím: Stealing Parker
Fordító: Kulcsár Júlia
Sorozat: Hundred Oaks
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Kötéstípus: puhakötés
Ár: 2299,-
ISBN: 9789634153306
Moly, Goodreads

Fülszöveg:

Parker imád softballozni! A tizenhét éves lány megállíthatatlan a pályán, igazi őstehetség, mégis otthagyja a csapatot, amikor az anyja lelép egy másik nővel, és az egész város botránytól hangos. Parker ezután mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, őt aztán tutira a pasik érdeklik. Ha ehhez az kell, hogy bombanővé változzon, és egy csomó sráccal kikezdjen, hát legyen! Nem számít, ez mennyire dühíti a baseballcsapat szexi kapitányát, vagy hogy a fiatal segédedzővel veszélyesen közel kerülnek egymáshoz. A lánynak idő kellene, hogy rendet tegyen a fejében és a szívében, de a szerelemben nincs időkérés, az csak száguld felé, mint egy csavart labda. Vajon Parker megnyerheti ezt a meccset?

Köszönöm a Móra Kiadónak a recenziós szemleívet!


Véleményem:

Hozta a tipikus LOL-könyv szintet, bár nekem hiányzott belőle valami. Vagy lehet, hogy nem is hiányzott belőle semmi, csak annyi, hogy sokban hasonlított az előző részhez, és ez egy kicsit zavart engem. Reméltem, hogy beletesz az írónő valami kis pluszt, amitől más lesz, mint az előző rész, de sajnos ez nem következett be. Nem mondom, hogy baj, meg hogy rossz volt, csak nem volt benne akkora meglepetés. Kicsit kiszámítható volt a vége.
Na jó, ez sem igaz így, mert azért sikerült egy olyan dolgot belecsempésznie, amire nem igazán számítottam. Az felért egy kisebb pofonnal, de kellett bele, hogy ne legyen annyira egyhangú a könyv. Ettől eltekintve viszont sejtettem már a könyv közepe felé (vagyis a nagy titok kiderülése utántól), hogy mi lesz mindennek a vége. Bár mondjuk ez egy LOL-könyvnél nem meglepő. Bár szerintem ettől szerethetőek ezek a történetek. Tudjuk mi lesz a vége, mégis mikor elolvassuk, annyira jól esik a szereplők egymásra találása. 😄

Imádni-való szereplőkből sem volt hiány most sem. Hot-dogot például nagyon megkedveltem. Eszméletlen egy srác, okos is, sportos, de szerencsétlen néha akkora idióta, hogy az már fáj. Nálam az tette be a kaput, amikor képes volt kis traktorfűnyíróval iskolába menni. Akkor sírtam a nevetéstől.
😆 És képes volt még ezt is hihetetlenül édesen végigcsinálni. Teljesen padlót fogtam tőle.
Drewt úgyszintén nagyon megkedveltem. Hot-doggal szöges ellentétei voltak egymásnak, mégis legjobb barátok voltak. Ő inkább az a visszafogottabb fajta, bár az iskolában mindenki imádja. Nem is értem, miért? 😃
Viszont Parkerrel már nem voltam annyira megbarátkozva. Valószínűleg a viselkedése miatt. Értem én, hogy miért csinálta, de szerintem ezt másképp is meg lehetett volna oldani, nem csak úgy, hogy minden fiúval kikezd az iskolában. Persze, hogy nem vette komolyan egyik srác sem. A másik meg, hogy csinált olyan dolgokat, amiket szerintem nem feltétlen kellett volna leírni. Nem azt mondom, hogy a való életben senki sem csinál ilyet, csak szerintem nem egy ilyen típusú könyvbe való. De legalább szépen volt megfogalmazva, és csak egyszer volt ilyen. Úgy hogy szerintem ő most kivételesen nem egy követendő példa, legalábbis a könyv elején. Szerencsére őt is elérte az isteni szikra és megjavult. Az új énjét már sokkal jobban kedveltem. 😊

Ettől és a kiszámíthatóságtól eltekintve szerintem nagyon jó könyv volt, már hiányzott a lelkemnek egy adagnyi cukiság és romantika, és most megkaptam. Plusz nagyon jó volt a régi ismerősökkel találkozni. Szerencsére hozták formájukat. 😄 Nem kellett csalódnom bennük.
Elsősorban azoknak ajánlanám, akik olvasták az első részt, nekik biztosan tetszeni fog, de aki csak szeretne egy jó kis kikapcsolódást, annak tökéletes. 😊

Megtetszett? Rendeld meg!

2016. november 6., vasárnap

Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem (Elementálok 3.)


Eredeti cím: Spirit
Fordító: Farkas János
Sorozat: Elementálok
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Kötéstípus: puhatáblás
Ár: 2999,-
ISBN: 97896339951 (9789633995174)
Moly, Goodreads

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem. 
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz. 
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket. 
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt. 
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. 
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Véleményem:

Őszintén szólva nem csalódtam ebben a részben sem, hozta a többinek a szintjét nagyjából.

Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy alig emlékeztem az előző rész végére, olyan régen olvastam már. Viszont ahogy haladtam előre a történetben szerencsére egyre jobban eszembe jutottak azok a dolgok, amik miatt az állandó sértettség és bizalmatlanság fenn állt Hunter és a Merrick fiúk között. Egy ideig még el is fogadtam, hogy mindenki így bánik vele. Megbántotta, átverte őket Hunter, ez fájt nekik, stb. De egy idő után megsajnáltam szegény fiút. Azt aláírom, hogy rosszat tett, de nem ennyire. Mindenért ő volt a hibás, még azért is, amit nem ő tett. Teljesen egyedül volt. A legrosszabb, hogy még a családja sem állt mellette. A nagyapját és a nagyanyját legszívesebben úgy megütöttem volna, hogy meg sem állnak jövő keddig. Tudom, csúnya ilyet mondani, de nagyon nehéz volt olvasni, ahogy Hunterrel bántak. Az anyjáról meg ne is beszéljünk. Őt meg megráztam volna, hogy kapjon már az agyához és nézze már meg, hogy mit művelnek a fiával.
És sajnos ezután sem lett sokkal jobb az élete. Semmi sem sikerült úgy, ahogy szerette volna, továbbra is mindenért őt hibáztatták (igazságtalanul).
A legjobban viszont a könyv végén akadtam ki. Nem tudom, mikor kaptam utoljára ekkora pofont. Már egészen jól kitaláltam a befejezést, ki kivel van, mi fog történni, erre bumm. Az írónő ledob egy bombát, hogy szegény Hunternek végképp ne legyen túlságosan boldog befejezése (mintha nem szenvedett volna már eleget szerencsétlen). Meglepődtem - nem is kicsit, és hát sokáig el sem akartam hinni. De kénytelen voltam, és most haragszok egy kicsit az írónőre. Remélem a következő részben ilyet nem csinál.

Új szereplőként Kate és Silver került a képbe. Silvert utáltam. Remekül alakította a gonosz szereplőt, szó se róla, de attól még utáltam. Bunkón viselkedett, lenézett mindenkit, szemrebbenés nélkül lelőtt bárkit, aki az útjában volt. Megérdemelte volna, hogy megöljék. Kate-et viszont megkedveltem. Aranyos, csinos, talpraesett lány, csípős humorral. Nem mellesleg nagyon értett a verekedéshez és az önvédelemhez, még Huntert is képes volt földre vinni. Nagyon jó párost alkottak fiúval.

Szóval azt mondhatom, összességében nagyon jó könyv volt, nagyon élveztem, de Hunter ezt mindet nem érdemelte meg. Viszont örülök, hogy jobban megismerhettem őt és a családját (inkább Huntert). Elég sok nyitott kérdés maradt, úgy hogy már nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb a kezemben tudhatom. :) És mivel a Merrick-fiúkat és Huntert csak szeretni lehet, aki még nem olvasta a sorozatot javaslom, hogy minél hamarabb kezdjen bele. ;)

Megtetszett? Rendeld meg!

2016. november 1., kedd

Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve (Silber-trilógia 1.) #Petus


Eredeti cím: Silber - Das erste Buch der Träume
Fordító: Szakál Gertrúd
Sorozat: Silber-trilógia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 326 oldal
Kötéstípus: puha/keménykötés
Ár: 2999,-/3999,-
ISBN: 9789632456744/9789633995068
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Ez ​​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Véleményem:
Elég régen fejeztem be, de még mindig emlékszem rá, mert nagyon tetszett.
montázs

Az írónő másik sorozat, az Időtlen szerelem trilógia is nagyon tetszett, imádtam Gideon és Gwendolyn kalandjait, szóval nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy a kiadó a szerző egy másik sorozatát is. És nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e.
Aztán nyáron el is kezdtem. Eljutottam körülbelül a 80. oldalig és utána abbahagytam. Azt nem tudom pontosan miért, de valahogy abbamaradt, és ez egy jó darabig így is volt. Aztán múlt hónapban el akartam kezdeni egy könyvet, de meggondoltam magam, mert ha már ezt elkezdtem, akkor be is fejezem (sosem hagyok félbe könyvet, akármilyen rossz is). Nagyjából 3 nap alatt elolvastam, és nem bántam meg. Csak azt bántam, hogy ilyen sokáig halogattam az olvasást.

Meg kell mondjam nagyon tetszett. Igazán jó ötlet volt ez az álmokkal való játszadozás, hozott egy kis újdonságot. És az volt benne a legjobb, hogy a szereplők semmilyen különleges képességekkel nem rendelkeztek, mégis hihetetlen dolgokat tudtak megtenni (persze csak az álmaikban).
montázs2
Sokáig egy kukkot sem értettem az  egészből, mert mindenki rejtélyesen beszélt a dolgokról, nem mondták ki konkrétan, hogy mi micsoda, és előfordult párszor, hogy előjöttek a "He? o.O" pillanataim. De ilyenkor barátnőm szerencsére spoiler-mentesen kisegített kicsit. Mindenre persze csak a könyv végén jöttem rá, de ez így van jól. Mondjuk rendesen képen tudott törölni annyi szent. Már egész jól kezdtem magamban felépíteni mindent: ki a rosszfiú, ki kivel jön össze (bár ez sokáig rejtély volt számomra), kinek mi a szerepe a történetben, erre huss, egy delete gomb és vissza a start mezőre. Nagyban segített, hogy drága főgonoszunk a végén elmagyarázta a dolgokat. Elért a fehér fény, megvilágosodtam, és ekkor jött a felkiáltás: "Hát ez a könyv valami fantasztikus!" És persze az elmaradhatatlan függővég. :D (Amiért haragszok, de úgyis nem soká elolvasom a második részt :D )

A szereplőkről nem szeretnék olyan sokat áradozni.
Livet nagyon megszerettem a húgával együtt. Nagyon jó csapatot alkottak, és annyira aranyosak voltak, ha egy rejtélyről volt szó. Én magam is nagyon szeretem a rejtélyeket, főleg ha kutatómunkával vegyül. Ilyen téren együtt tudtam érezni velük. A stílusukat is nagyon szerettem, nem tucat főszereplővel/főszereplőkkel volt dolgom.
Nem is tudom kivel folytassam. Legyen mondjuk.........Grayson. Vele kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Néha legszívesebben képen töröltem volna, de néha meg hatalmas cuppanós puszit nyomtam volna az arcára. Nem nagyon jutottam vele dűlőre, mert ez a két dolog váltakozott az egész könyv alatt. Majd hátha a második részben kiderül, hogy végül is melyik.
Henryről mit is tudnék írni. Nos, elsősorban csak jót. Ha nem baj, most nem kezdek el áradozni róla, szerintem ennyivel mindent elmondok: maga a tökéletesség. Minden szempontból. És a jó fajta tökéletesség. :D
Az egész négyes fiúfogatot nagyon megszerettem, egyik idiótább volt mint a másik. :D

Összességében annyit mondhatok, hogy nekem nagyon tetszett, kedvenc olvasmány lett és alig várom, hogy a következő részt olvashassam. Csak ajánlani tudom, de nem csak ezt, hanem az írónő másik sorozatát is (aki még esetleg nem olvasta). :)

Megtetszett? Rendeld meg!