2017. január 31., kedd

Rick Rirodan: Az utolsó olimposzi (Percy Jackson és az Olimposziak #5)

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.

Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

„Magával ragadó történet. Egyszerre izgalmas, gondolatébresztő és könnyfacsaró… A regénysorozat méltó befejezése.” – Kirkus Reviews

Az Olimposz elenyészik, vagy fennmarad.

A sorozatoknak mindig is fontos elemei voltak a fejlődések. A karakterek mellett a történet is tud fejlődni az író technikájával együtt. Érdemes megfigyelni, honnan kezdte valaki és hova tart. Ezt akár saját írásokon is figyelhetjük, blogokon, a fióknak írt papírokon. Akárhol. Azonban tagadhatatlan, hogy mindig fejlődünk valahogyan, hiszen semmi sem ugyanolyan.

Ezért tartom fontosnak, hogy egy író képes legyen változtatni a karakterein az idő múlásával. Hogy a szereplők jelleme, hozzáállása, gondolkodása az életkorukkal és a tapasztalataikkal együtt változzanak. És ez szerencsére ebben a sorozatban megfigyelhető. A szereplők fejlődnek, haladnak előre az útjukon.

Egy gyáva nyúl vagy, Percy Jackson!

Percy, Annabeth, Grover és mindenki más a történettel együtt nőtt. Kezdetben a legtöbben még csak gyerekek voltak, azonban a könyvek múlásával ők is nőttek. Négy év telt el az első és az utolsó rész óta, mindenki rengeteget változott, és felnőttek a végén a történethez.

Igen, eddig is nehéz helyzetben voltak, hiszen többször is le kellett győzniük az ellenségeiket, azonban ezek nem koncentrált támadások voltak. A sorozat végén ehhez is elérkeztünk: egy hatalmas sereggel kell szembenéznie alig 40 tinédzsernek. Ők azonban nem estek kétségbe, hiszen annyi mindent átéltek már, hogy ez is egy újabb akadály volt előttük. Egy jóval nagyobb, komolyabb, nehezebb akadály.

- Figyelj! Van egy ötletem! - mondtam Fekete Péternek.
"A te ötleteidtől mentsenek meg az istenek!"

Lehet, hogy csak én tartom kifejezetten jónak, hogy ebben a sorozatban tudatosan épülnek az események. Igen, mindig az előzőből következik az utána lévő, de Rick Riordan nagyon lenyűgözően csinálja. Nem csak megtörténnek az események, hanem építünk rájuk, szerves részét képezik az ezt követő incidenseknek.

És ez nagyobb vonalakban is megfigyelhető: mivel már olvastam Az Olimposz hősei sorozatot (igaz, csak az első három részt), így felfedeztem néhány kapcsolódási pontot. Volt olyan, hogy azt sem tudtam, miről van szó, csak később vettem észre, de amikor ezt a sorozatot újraolvastam, felfedeztem őket, és nagyon élveztem, amikor már direkt kerestem őket. Örülök, hogy Riordan ennyire szépen visszautalt az előző sorozatára.

Összességében tehát imádtam a sorozat minden elemét. Teljes mértékben elfogult vagyok, ugyanakkor nagyon kevés embert hallottam panaszkodni a sorozatról. Egyszerűen imádtam.

- Hé - huppant le mellém Annabeth -, boldog szülinapot!
A kezében egy hatalmas, alaktalan tortát tartott, hupikék cukormázzal a tetején. (...)
- Kívánj valamit!
- Te sütötted? - kérdeztem.
- Tyson is besegített.
- Ez megmagyarázza, miért hasonlít egy csokoládétéglára. Extra réteg cementtel a tetején.
Annabeth felkacagott.

2017. január 28., szombat

Rick Riordan: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak #4)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 

A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni. 
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.


Higgyétek el, igazán nem egy újabb suli lerombolásával akartam kezdeni a nyári szünetet.

Készen állsz eltévedni?

Még én is alig tudom elhinni, hogy egy ilyen sablonos mondat jutott először az eszembe. Annyira semmitmondó a könyvhöz képest. Annyira egyszerű, annyira semmilyen. És bár nem illik hozzá, nem jut jobb az eszembe.


Valami olyasmit tett, ami igazán meglepett. Vissza kellett pislognia a könnyeit, és kétségbeesve felemelte a karját.
Előreléptem, és megöleltem. Pillangók kezdtek verdesni a gyomromban.

Hiszen a könyv alapja maga a Labirintus. A legtöbben valószínűleg ismeritek a Daidalos labirintusának történetét. A rettenetes labirintus, amiben a Minotaurusz tanyázik, és ahol gyerekeket áldoznak fel. Aztán Daidalos és Ikaros menekülése a szárnyaik segítségével, ami nem végződött túl jól. Ha nem ismered a történetet, ugyanakkor szeretnéd ennél részletesebben elolvasni, kattints ide! :)

Gyerekként egy nagyon egyszerűsített, és nagyon kedves változatát hallottam a történetnek. Ott egy kicsit rövidebb volt, egyszerűbb volt, ugyanakkor nagyon szerettem, így amikor megtudtam, hogy erre épül a könyv, akkor nagyon megörültem. Az pedig, ahogy Rick Riordan kivitelezte, majdnem most is meglepett. Egyedi volt és lenyűgöző, pontosan annyira, hogy illjen a történetbe.


- Egy tejesember - mondta Annabeth.
- Mi? - hüledeztem.
- Tejesember, egy férfi, aki tejet szállít.
- Igen, tudom, mit jelent a szó, de... Az utolsó tejesember már anyám gyerekkorában nyugdíjba ment.

Mert ott volt egy önálló életet élő Labirintus, ami egyszerre hívogató és rémisztő. Nagyon élvezném azt, ahogy felfedezem, hiszen megannyi új dolog vár ott arra, hogy valaki észrevegye. Szörnyek, kanyarulatok tömkelege, ami valóban nagyon kíváncsivá tesz, azonban rettenetesen félnék attól, hogy ezek megtámadnak, vagy éppen a Labirintus megpróbál az őrületbe kergetni.

Amire volt példa. Sajnos. Ott volt Chris, akire Clarisse talált rá, miután félájultan kimenekült a Labirintusból. A fiú felfedezőként járt lent a szövevényes útvesztőben, ami majdnem az életébe került. Azt hiszem, ez egy nagyon jó elrettentő példa, miért nem szabad ujjat húzni ezzel a titokzatos, ősi teremtménnyel.


- Maga most valami jót cselekedett... De miért?
- Azért, mert jó vagyok! Csak úgy csöpög belőlem a jóság! Nem vetted még észre, Perry Johansson?
- Hát...
Ha viszont a Labirintus nem lenne elég, akkor ott vannak Percy álmai is. Azt mondják, hogy egy félvér álmai nem csak álmok, hanem figyelmeztetések, történések, bármi, ami akár segítheti is a hőst. A lényeg, hogy ezek nem egyszerű álmok. Percy-nek eddig is voltak érdekes álmai, azonban úgy gondolom, hogy ezek ebben a részben kapnak nagyobb hangsúlyt. Egyre jobban befolyásolják a döntéseiben, és ezáltal az események alakulásában is egyre nagyobb hatásuk van az álmainak. Nem hiszem, hogy nagyon boldog lennék, ha még éjszaka, pihenés közben sem tudnék rendesen pihenni.

És mi ad még újabb plusz lökést a sorozatnak? Kronosz tervei egyértelműen megdöbbentik elsőre az olvasókat, akik pedig nem először olvassák, garantáltan arra fognak gondolni, hogy "úristen, ebből lesz az meg az, meg ez" és rádöbbennek, hogy mennyire hamar kitalálta Rick Riordan a dolgokat. Aztán emellett még ott vannak az újabb szörnyek és lények, amikkel eddig még nem találkoztunk. Egy kicsit többféleképpen is kilépünk a komfortzónánkból. 

Összességében pedig elmondhatom, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet, ahogy a többit is eddig. Mindenképpen ajánlom elolvasni, de belőlem teljes mértékben előbújik ilyenkor a rajongó, így aki bizonytalan magában, az mindenképpen vegye ezt figyelembe! :)

2017. január 27., péntek

Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés 2. (Luxen 2,5.)


Eredeti cím: Oblivion
Sorozat: Luxen
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 376 oldal
Kötéstípus: puhakötés/keménykötés
Ár: 3299,-/4299,-
ISBN: 9789633999509/9789633999516
Goodreads, Moly

Fülszöveg:
Daemon ​​Blackkel összekapcsolódni szívás… 

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. 
De nem ez a legnagyobb problémánk. 
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van. 
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. 
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek? 
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás. 
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… 

Éld át az Ónix történetét Daemonnal!

Véleményem:
Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Meglepett. Pedig nem hittem volna, hogy képes erre.

Ez a meglepetés persze nem a történettel kapcsolatos, körülbelül 4-szer olvastam, ha nem többször. Leginkább Daemon és az ő reakciói, döntései, érzései azok, amik számomra újak voltak. Azt tudtam, hogy szereti Katyt, hogy félti őt, de nem gondoltam volna, hogy ez az egész, ami kettejükkel történik ennyire megviseli. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély-érzésű. Az a kár, hogy Katy ezt nem tudta. Ha tudta volna, hogy mi játszódik le Daemonben miközben ő beszélget Blake-kel, randizik Blake-kel, edz Blake-kel lehet másképp csinált volna néhány dolgot. Lehet, hogy nem került volna ennyire távol tőle, nem került volna bajba, nem halt volna meg Adam. Viszont az is lehet, hogy nem került volna ennyire közeli kapcsolatba Daemonnel.
Plusz az sem volt túl igazságos Katytől, hogy ennyire nem bízott meg Daemonben. Tudta, hogy mindig számíthat rá, mégsem szólt semmiről. Nem hitte el neki azt sem, mikor azt mondta szerelemes belé. Jó, ennek van alapja, mert ilyen téren Daemon sem ártatlan, de azért a sokadik jó cselekedet után igazán megérdemelt volna egy esélyt. Mégsem adott neki. Ettől függetlenül a fiú kitartott mellette, bármit tett szerette őt. Értem én, hogy előbb ért oda a híre, mint ő, meg hogy tényleg nem volt túl rendes az elején. Katy helyében én is elhajtottam volna a búsba. De ahogy telt az idő nem igaz, hogy nem vette észre a változást rajta. Szerintem mindenkinek feltűnt.

Daemon szemszögéből egyébként minden, amit az Ónixban olvastam, sokkal rosszabbnak tűnik, pedig azok a dolgok, amiket ott olvastam is borzalmasak voltak. De ő mintha egészen másképp élte volna meg mindezt, mintha  ő jobban szenvedett volna, mint Katy. Nem is hittem volna, hogy mindez ennyire megviseli őt. A végére nagyon megsajnáltam szegényt.

Megmondom őszintén konkrétan 2 jelenetre voltam különösen kíváncsi, és hát nem kellett csalódnom.
Az egyik a mindenki által közkedvelt sütis jelenet. Az természetes volt, hogy Katy meglepődött (valószínű én is meglepődtem volna, és szerintem éltem volna a lehetőséggel :P), de kíváncsi voltam, hogy ugyan mit gondolhat Daemon. Hát nagyjából azt, amire számítottam is. :D A másik, amikor Katy rosszul érzi magát, és egy szál halóingben elmegy fürdeni a tóba. Katy szemszögéből túl sok mindent nem tudtunk meg, Daemonéből annál többet. Szinte én is éreztem mindazt, amit ő. Nagyon fura volt, de a jó értelemben.
Szerencsére a poénjait sem hagyta maga mögött, ebben a részben is sziporkázott, mint mindig. :D

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon tetszett. Minden egyes sorát lélegzetvisszafojtva olvastam. Nagyon örülök, hogy megismertem Daemonnek ezt az oldalát, a későbbiekben is szívesen látom. Mert persze Daemonből sosem elég! :D
Luxen rajongóknak kötelező olvasmány! Aki még nem olvasta a sorozatot, javaslom, hogy minél előbb kezdjen bele, mert nem bánja meg! :D

Megtetszett? Rendeld meg!

2017. január 24., kedd

Olümposzi istenek BookTag

Sziasztok! :)

Most egy olümposzi istenes BookTaggel készültem Nektek. Amióta megismerkedtem Percyvel és barátaival nagyon közel áll hozzám a görög mitológia, ezért is örültem, amikor megtaláltam ezt a BookTaget. Forrás a bejegyzés végén. :)

Zeusz
Az istenek és s mindenség királya, az ég és a villámok ura

Nevezd meg a kedvenc vezetőd, legyen jó vagy rossz: 
Jaron a Hatalom-trilógiából. Ő a jó kategóriába tartozik, és a jó kategóriában is szerintem ő a legjobb vezető, akiről olvastam. Rendkívül okos és igazságos, nagyon jól fel tudja mérni a különböző helyzeteket és megoldást találni rájuk. Ritka jó király lett belőle.

Héra
A házasságot és a születést védelmező istennő

Nevezd meg a legjobban működőd házasságot, amiről olvastál:
Így hirtelen Travist és Abbyt tudnám mondani a Gyönyörű sorscsapásból. Az ő házasságuk nagyon jól működik, nagyon aranyosak együtt, az ő párosukat kifejezetten szeretem.

Démétér
A földművelés és a termékenység istennője

Nevezd meg azt a könyvet, ahol legszívesebben lapáttal kergetted volna el az istennőt, vagyis, ahol idegesített a gyerek karakter:
Ehhez konkrétan most nem tudok semmit írni, mert nem nagyon olvastam még idegesítő gyerek karakterekről.

Poszeidon
A Tenger és a földrengések istene

Egy könyv, amin annyit sírtál, hogy egy kisebb papírzsepi-gyártó cég egyhavi bevételét biztosítottad:
Egyértelműen a Csillagainkban a hibát tudom ide írni, a könyv körülbelül felétől már potyogtak a könnyeim, a vége meg hát brutális volt. Egy csomag zsepi minimum.

Dionüszosz
A bor és a mámor megtestesítője, aki ért a mezőgazdasághoz és termékenységet is hoz

Egy könyv, ami mellett nem tudtad megállni, hogy ne egyél/igyál valamit:
Hát itt konkrétan egyet nem tudok kiemel, mert én mindig eszek vagy iszok valamit olvasás közben, könyvtől és hangulattól független. :D

Apolló
A Nap és a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a gyarmatosítás, a művészetek és az íjászat istene

Nevezz meg egy könyvet, amit csak és kizárólag napfényben, biztonságban, árnyékoktól és ijesztő elemektől mentesen mersz olvasni:
A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia részei ilyenek voltak. Voltam oly idióta, hogy az első részt sötétben olvastam, a többinél nem követtem el ezt a hibát. Viszont szerintem Peter Clines 14 című könyvét sem este fogom olvasni.

Artemisz
A Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket

Nevezz meg egy igazi badass főhősnőt, aki nem várná meg a szőke herceget fehér lovon, hogy megmentse, hanem ő menne a sárkány elé:
Ez számomra egyértelmű: Celaena az Üvegtrónból. Képes lenne nem hogy egymaga, de akár fegyver nélkül nekimenni egy sárkánynak, és van olyan erős és tehetséges, hogy le is győzné azt.

Pallasz Athéné
A bölcsesség és az igazságosság istennője

Egy könyv, ami teljesen a csőbe tudott húzni téged, hogy aztán a végén egy óriásit koppanhass:
Édes semmiség. Számomra ez az egyértelmű válasz. Szerintem én még nem koppantam akkorát könyvön, mint azon. De eszméletlen jó volt.

Hermész
Az istenek hírnöke, a pásztorok, utazók, kereskedők istene, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője

Egy könyv, ami elviselhetetlen vágyat ébresztett benned az utazásra:
Hát ilyennel még nem találkoztam sajnos.

Héphaisztosz
Az istenek kovácsa, az tűz és a vulkánok istene, a mesteremberek védelmezője

Melyik az a tárgy az olvasmányaidból, amit az életben is szívesen használnál:
Festusra esett a választásom. Annyira jó lenne ha lenne egy olyan sárkányom. El tudna vinni sok helyre, aki piszkál attól megvédene. Annyira de annyira jó lenne. :3

Árész
A háború istene, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője

A "leglátványosabb" csata, amit eddig olvastál:
Az utolsó olimposziban mikor Percyék Kronosszal harcolnak. Ritkán olvasok ennyire jó, ennyire jól felépített és megtervezett/megszervezett csatajelenetet. Hihetetlenül izgalmas és lélegzetelállító az egész.

Aphrodite
A szerelem és a szépség istennője

A legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastál:
Seriously?? Nem tudok választani, nem is akarok választani, mert összeset szerettem amit olvastam.

Hádész
Az Alvilág ura

Egy karakter, akit bármikor átküldenél Hádész birodalmába, hogy végre megszabaduljon tőle a világ:
Pagan A végzetemből. Szerintem meglenne a világ nélküle.

Hestia
A családi tűzhely védőistennője

Egy könyves hely, ahová szívesen beköltöznél:
Nyugat-Virginia. Ez számomra mindig egyértelmű volt és szerintem egyértelmű is lesz.

Forrás

2017. január 20., péntek

Kerstin Gier: Silber - Az álmok második könyve (Silber- trilógia #2)

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából 

És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem. 
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.

A meleg karácsonyi életérzés utolsó maradéka is mintha elpárolgott volna a helyiségből, és már ott is állt az ajtóban: a Banya Okkerben. (...)
- A Banya Okkerben túl hosszú. Nevezzük csak Bokkernek!

Ki mersz lépni az ajtódon?

Az én válaszom a könyv elolvasása után egyértelműen a "nem tudom" lenne. De komolyan, elképzelésem sincsen. Vannak dolgok, amik miatt úgy gondolnám, igen, ki mernék lépni az ajtón, hiszen egy ilyen álomfolyosó vagy micsoda nagyon is érdekes lehet. Ugyanakkor vannak azok, amikkel ott találkozhatok, és ha ezekre gondolok, akkor azonnal az jut az eszembe, hogy kellene nekem az ajtómra vagy 20 különböző lakat és zár, hogy belülről és kívülről is bezárhassam, és aztán viszlát!

- Olyan rózsás és friss az arcotok, mint két svájci alpesi lánynak.
- Azok fagyási sérülések - felelte Mia.

Az énem egyik fele szívesen elzárkózna, hogy ha odakint a folyosón őrültek szaladgálnak, akkor biztosan ne találhassanak meg. A másik felem viszont ujjongva lépne be (vagyis ugrana bele) ebbe az új, titokzatos világba, ahol szó szerint bármi lehetne belőlem.

Kerstin Gier "előző" trilógiáját olvastam már, az Időtlen szerelem - sorozatot. Már azon is látszódott, hogy mennyire jól átgondolta, imádtam benne, hogy minden mindenhez kapcsolódott. Nem csak úgy történtek a dolgok, hanem összefüggött a jelen a múlttal és a jövővel.

- Cssssst! - Mia elkapta Lottie-t, és gyorsan befogta a száját.
- Mufáj pomelót facsavnom! (...)
- Odalent pillanatnyilag senki sem akar pomelólevet inni, nekem elhiheted - suttogtam. (...)

Az pedig csak hab a tortán, hogy imádom az írónő stílusát. Annyira mesés és egyedi, hogy nem tudom szavakban kifejezni. A könyvei mindig képesek elvarázsolni, hiszen sajátos bájjal rendelkeznek, ami miatt engem könnyedén be tudnak szippantani.

Tetszett a könyvben, hogy összemosta a "fantasy"-szálat és a valóságot. Ha jól emlékszem, akkor az előző könyvben nem fonódott össze ennyire az álmokban történt események a nappal történtekkel. Itt azonban a kettőt szoros kapcsolat fűzi össze, szinte elválaszthatatlanok. Olyanok, mint a mi álmaink. Kertsin Gier azonban ezt (is) továbbcsavarta: az álmokban történt dolgok folytatásai a jelennek vagy éppen fordítva, és valóságosak, rettenetesen fontosak az események szempontjából.

Mivel a történet nem sokkal az előző kötet után veszi fel a fonalat, ezért a szereplők nem változnak olyan sokat. Van viszont valaki, akiben többször is kételkedhetünk, és én személy szerint most annyira elbizonytalanodtam, hogy erről a személyről nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy egyáltalán szeretem-e a karaktert, vagy sem. Ezzel azt hiszem, várnom kell a harmadik könyv elolvasásáig.

- Hát, odamentem, és betöröltem neki egyet. Ennyi.
- Egyszerűen csak így?
- Egyszerűen csak így.

Kedvenc gonosz párosunk pedig nem biztos, hogy visszatér. Tudom, ez nagyon hülyén hangzott, de nem akarok spoilerezni. :D Ha ez nem elég, akkor annyit mondok, hogy meglepni biztosan meglepnek minket, nem is egyszer. Van, akinek a céljaiban még mindig nem vagyok biztos, és éppen ezért nem tudom még, milyen szerepe lesz a befejező könyvben.

A vége pedig. Nos, a vége. Ismét egy olyan függővég, ami után az ember kaparja a falat. Egy nagyon izgalmas kérdést hagy nyitva a könyv, ami miatt nem tudom, mit várjak a folytatástól. Egyszerűen elképzelésem sincsen, milyen lesz majd a folytatás.

2017. január 19., csütörtök

Jamie McGuire - Teresa Mummert: Sweet Nothing - Édes semmiség


Eredeti cím: Sweet Nothing
Fordító: Beck Anita
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 360 oldal
Kötéstípus: puhakötés
Ár: 2999,-
ISBN: 9789632617664

Fülszöveg:
Minden ​​csak egy pillanaton múlik. Csak egy másodperc, mikor megpillantod a nagy őt, és eldöntöd, hogy többé nem kell más. És épp ugyanennyi idő elveszíteni a szeretett férfit. 
Képzeld el, hogy egyszer úgy veszítesz el valakit, akit szeretsz, hogy még nem is volt igazán a tiéd. Minden nap meglátogatod őt, és csak vársz. Várod a lehetetlent, egy jelet, vagy azt, hogy rád nézzen… és közben reménykedsz benne, hogy a bűnösöknek is kijár egy csoda. 
Averynek elég volt egyetlen pillantás, hogy tudja, mit érez. A piros lámpánál állva, a mellette lévő sávban meglátta a férfit, akibe szerelmes lesz, s akihez feleségül megy. Gyakran hallani olyan szerelemről, amely időbe telik, míg kialakul. De Avery és Josh szerelme inkább hasonlított egy hirtelen fellobbanó lánghoz, és miután életük szálai összefonódtak, minden megváltozott. Avery megtalálta, akit egész életében szeretett, a gyermekei leendő apját. Avery és Josh közös élete egyetlen pillanat leforgása alatt kezdődött el, majd ugyanolyan hirtelen véget is ért: a késő esti kimaradások, a kifogások, a hazugságok. Egyetlen szempillantás alatt olyan lett minden, mintha nem is létezett volna. 
Amikor úgy érzed, tudod, hogy mi történik, nem is sejted, mi jöhet még ezután…

Véleményem:
Hát ez a könyv gyilkos. Eszméletlen jó. De gyilkos.

Viszonylag régóta rajta volt már ez a könyv mind a váró-, mind a kívánságlistámon. Karácsonykor akartam megvenni, de Évi gyorsabb volt, és ezt kaptam tőle szülinapomra. (Amit azóta is nagy köszönök neki :* <3) Aztán alig vártam, hogy vége legyen a vizsgaidőszakomnak, hogy bele tudjak végre kezdeni. Ahogy hazaértem Szegedről másnap már el is kezdtem olvasni.

Az volt az első benyomásom a prológus után, hogy ez biztosan tetszeni fog. Egy örök nőcsábász fiú (Josh) és egy szerény, de okos lány (Avery) első látásra egymásba szeret. Persze a lány nem hisz el neki semmit, de a fiú próbálkozik. Randikat szervez, meglepi valami aprósággal, segít neki mindenben, amiben csak tud. Nagyon szépen alakultak köztük a dolgok. Voltak persze hullámvölgyek, veszekedések, amiket elsősorban a bizalmatlanság idézett elő, de ezeket is könnyen leküzdötték. Telt az idő, és egyre boldogabbak lettek. A fiú megkérte a lány kezét, tervezték az esküvőt, aztán a lány terhes lett az első gyermekkel. Mindenki boldog volt. :)

Egészen addig, amíg nem jött egy harmadik fél, aki felborított mindent. Jött egy új szomszéd, aki minden áron szét akarta őket szedni, és sajnos a végén sikerült is, amitől nem voltam túl boldog.
Sikerült elérnie, hogy úgy összevesszenek, hogy a lány elköltözzön otthonról. Aminek meg is lett az ára, mert ugyanott szenvedett autóbalesetet, mint a könyv elején.

Na ez volt az a pillanat, amikor hirtelen levegőt sem kaptam. Olvastam és olvastam tovább, de képtelen voltam elhinni ami le volt írva. Mondom ez lehetetlen, ilyen nincs. Az eddigi gyönyörűség után nem lehet, hogy ez történik. Fogta a szívemet, kitépte a helyéről, megtaposta aztán szétszaggatta. Majdnem megkönnyeztem, mert egyszerűen nem akartam elhinni amit olvasok.

Az egyetlen szerencséje a könyvnek, hogy mindezek után azért pozitív végkifejlet lett. Összeszedte a szívem darabkáit, és összeragasztgatta. És bármilyen meglepő mindezek után még sikerült kicsit poénosra kanyarítania az egész történetet. Könnyekkel a szememben mosolyogtam az utolsó pár soron. :') Én mindenkinek csak ajánlani, mert hihetetlen egy élmény.

Fantasztikus. Lebilincselő. Szívszorító. Tökéletes.

Megtetszett? Rendeld meg!

2017. január 17., kedd

Évösszegzés | Milyen volt 2016?

Akik régóta követik a blogot, tavaly is láthattak ilyen bejegyzést. Kicsit furcsa, és hihetetlen egyszerre, hogy ismét eltelt egy év. Ebben a bejegyzésben ismét elemzem egy kicsit az évemet, miket csináltam, miket olvastam, esetleg milyen mérföldkövek voltak fontosak a blog életében.

A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy kérdéssort fogok kitölteni. A tavalyi, 2015-ös évösszegzésemet IDE kattintva érhetitek el. :)

1. Legjobb könyv, amit 2016-ben olvastál

Ismét több volt. Kettő kedvenc sorozatomat is újraolvastam, a Harry Potter könyveket és a Percy Jackson szériát. Mindkettőt (pontosabban mind a 12-t) imádtam, így ezek értelemszerűen fent vannak ezen a képzeletbeli listán. Azonban ide sorolhatom még a Felnőni kiábrándítót, a Silber folytatását vagy éppen a Neked adom a napot-ot. Ezeken felül voltak még nagyon jó könyvek, ezeket most csak kiemeltem.

2. Legjobb folytatás, amit 2016-ben olvastál

A sorozatokon felül egyértelműen az Athéné jele, Az álmok második könyve, a Tolvajok kézikönyve és a Misty. Mindegyiket nagyon szerettem, és örülök, hogy olvashattam ebben az évben. Itt sokkal kisebb a "választék," mint az előbbi kérdésnél, azonban egyet kiemelni itt sem sikerült. :D

3. Legnagyobb csalódás

Nem akartam ide először semmit sem írni, hiszen 2016-ban sikerült nagyon jó könyveket olvasnom, azonban megakadt a szemem a Toplistás szerelmen. Annyira jónak harangozták be, hogy sajnos valamennyire csalódnom kellett benne. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz a könyv vagy ilyesmi, hanem nekem ebből a szempontból csalódás volt.

4. Legnagyobb meglepetés

Nos, ez egy fogós kérdés volt. Valójában nem volt olyan hatalmas meglepetésben részem, de az, ami az olvasmányaim közül leginkább válasz erre a kérdésre, az a Rengeteg volt. A története, a stílusa is nagyszerű volt szerintem.

5. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Erre most csuklóból azt akartam mondani, hogy ilyen nem volt. Aztán végignéztem az olvasmánylistámat, és rádöbbentem, hogy igenis volt olyan szerző, akitől csak most olvastam először. Ilyen volt például Cat Winters, Anne Eliot vagy Naomi Novik. Voltak még mások is, de most kettőt emelnék ki közülük: Naomi Novik és Sarah Andersen.

6. Legújabb kedvenc karakter

Csak kettő ilyet tudnék megemlíteni: Sarah Andersen képregényében szereplő lány és Misty. Nem ők voltak az egyedüli új karakterek, azonban rajtuk kívül más nem lopta be magát a szívembe annyira. Esetleg még a Misty-ből említhetném meg Alexet, de rajtuk kívül valójában nem volt kedvenc szereplőm.

7. Egy könyv, amin sírtál

Komolyan, mindig ez a legnehezebb kérdés. Mivel nem, nem sírtam egyetlen könyvön sem. Nagyon ritkán szoktak megríkatni, most nem is sikerült.

8. Egy könyv, ami boldoggá tett

Amik tetszettek, azok boldoggá is tettek. :) Például a Harry Potter és a Percy Jackson sorozatok újraolvasásakor boldog voltam. Nagyon örültem, hogy visszatérhettem kedvenceim világába. A Felnőni kiábrándító pedig szintén ilyen volt. Egyszerűen imádtam.

9. Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttál

A Legendás állatok és megfigyelésük annak számít? Mert akkor az lesz az egyik, a másik pedig természetesen a Mentőexpedíció. Khmm Marsi. Mindenkinek ezt a címét mondtam, és senki sem tudta, miről beszélek ilyenkor. :D Mindkét film nagyon tetszett, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a Legendás állatokat moziban nézhettem meg! :)

10. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Nehéz választás, hiszen tavaly beszereztem A Párválasztót és Az Elitet, és Az álmok második könyvét, valamint a Tüskék és rózsák udvarát. Mindegyiknek csodaszép a borítója, és nem biztos, hogy tudnék közülük egyet választani.

12. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Ilyen például a Csak a holttesteden át, A vörös piramis vagy a Hádész háza. Kiemeltem néhányat a rengeteg közül, hiszen rengeteg olyan könyv jelent meg, ami érdekel. Beszerezni viszont még nem sikerült őket, és még sajnos most sem tudom, mikor tudom majd őket olvasni.


És igen a tizenegyedik és tizenharmadik kérdések ismét kimaradtak, mivel ismét nem tartottam őket aktuálisnak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is jövök pár adattal/ érdekességgel:
A 2016-os évben 31 könyvet olvastam el, ezekből kettőt hagytam félbe. Az előző évekhez képest ismét sokkal kevesebbet olvastam, azonban ezt nem tartottam olyan rossznak. Ebben az évben 31 könyvet szereztem be, ami leginkább annak tudható be, hogy sikerült eljutnom különböző könyves eseményekre, ahol természetesen vásároltam is. :)

A tavalyi évtől eltérően idén nem a meglepetéseket fogom elmesélni nektek, hanem egy kicsit a bloggal kapcsolatban szeretném kifejteni a gondolataimat.

A tavalyi évben nem volt sok időm olvasni vagy éppen blogolni. Valójában sok dolgom volt, érettségiztem, albérletet kerestünk és végigcsináltam az első szemeszteremet az egyetemen. Pontosan ezek voltak azok az okok, amik miatt rettenetesen megcsúsztam a bejegyzéseimmel. Még most is olyanok vannak a vázlataim között, amiket még nyáron olvastam.

A bloggal kapcsolatos terveim között ezért elsődleges, hogy naprakésszé tegyem a bejegyzéseimet. Ebben a hónapban van egy kis szabadidőm, így megpróbálom ezeket az értékeléseket minél hamarabb publikálni. Elképzelésem sincsen, mennyi időbe fog telni, de mindenképpen megpróbálok vele igyekezni, hogy az aktuális olvasmányaimról tudjak nektek írni.

2016-ban rengeteg dolog történt a blog életében: a fél éves születésnap, az első blogszületésnap, a Mit csináltunk? és a Borítómánia sorozatok, a Filmes sarok. Ebben az évben 73 bejegyzést írtunk ketten együtt.

Mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést, boldog új évet kívánok megkésve is! Tartsatok velünk 2017-ben is, próbálunk minél többet elérni. :)

2017. január 16., hétfő

Dr. Cserjési Petra: Halott barátnők


Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 312 oldal
Kötéstípus: puhakötés
Ár: 3399,-
ISBN: 9786155596520
Moly

Köszönet a recenziós példányért az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:
Öt hulla. Egy tetthely. Egy közös pont. 
Vagy mégsem?

Egy átlagosnak induló napon, a szennyvíztelepen öt női holttestet találnak. Látszólag egyetlen közös ponttal: Lolával. Az ügy felgöngyölítését láthatatlan erők gátolják, így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül. 
Két év után, a váratlan helyről érkező bizonyítéknak köszönhetően, az ifjú nyomozónő új főnökétől kap egy esélyt, hogy utána járjon a rejtélynek. Vajon választ kap élete egyik legfontosabb kérdésre? Ki gyilkolta meg a legjobb barátnőit? 
Ahogy titokzatos segítőjével egyre mélyebbre ásnak, úgy derül ki, hogy mindenkinek vannak titkai, amiket elrejtene a világ elől és, hogy valójában senki sem egészen az, akinek látszik… 
Lesz, akinek fontosabb az igazság, mint a titkok megőrzése? Vagy mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe? Te mit tennél?

Véleményem:
Már rögtön megfogott ahogy elolvastam a fülszöveget. Mostanában nagyon rákaptam a krimikre, így nem is volt kérdés, hogy valamikor valamilyen formában olvasni fogom. A kiadónak hála sikerült beszereznem, így ahogy hozzám jutott a könyv el is kezdtem olvasni. Kicsit hosszú ideig tartott az olvasás, ami persze nem a könyv hibája, hanem a kémia vizsgáé, nagyon sok időmet elvette a tanulás. (Szerencsére átmentem, nem volt hiába a sok tanulás :) )

Elolvasás után is azt mondhatom, hogy tetszett. Szerencsére nem kellett csalódnom, aminek nagyon örülök. Nagyon jó volt a történetfelvezetés. Semmi köntörfalazás, bumm bele a közepébe, egy jó krimihez méltóan. A leglényegesebb dolgokat megtudjuk, megismerjük, ami igazából számunkra bőven elég, mert úgysem ezekre a dolgokra fogunk figyelni, hanem magára a nyomozásra.

Lola karakterét nagyon megszerettem már az elején. Valószínűleg azért, mert kicsit hasonlít rám. Okos és kitartó, mindent megtesz, hogy megtalálja barátnői gyilkosát/gyilkosait, mindezt úgy, hogy segítsége is alig van, szorítja a határidő, és csak néhány emberben bízhat. Plusz a gyásszal is küzdenie kell, amit a nyomozás hozott újra elő. Nem irigyeltem komolyan. De mindezt sikerült legyűrnie, sikerült a nyomozásra koncentrálnia, aminek meg is lett eredménye.

A másik szereplő/szereplők, akit/akiket nagyon megkedveltem az Igor és csapata. Igor okos, jóképű, nagyon jól tervez és kivitelezi a terveit plusz a csapata közt remek az összhang, amitől még inkább halad a nyomozás. Cirill után ők az egyetlen segítségei Lolának. Igazán remek segítőknek ígérkeznek, szerintem nélkülük nem igazán sikerült volna Lolának megoldani ezt az ügyet. Minden kapcsolatot kihasználva, teljes erőbedobással kiálltak Lola mellett, segítették őt, hogy a lehető leghamarabb meglegyen az elkövető/meglegyenek az elkövetők. Ez igazán rendes volt tőlük.

Számomra annyi volt csak a "hiba", hogy a nagy leleplezés az betömörült az utolsó 20-30 oldalra. Előtte napról napra, emberről emberre haladt a kihallgatás és szépen lassan jöttünk rá a dolgokra, aztán az eredmény nagy része az utolsó oldalakon zúdul a nyakunkba. Néha kicsit elvesztettem a fonalat, hogy akkor most ki kivel van meg hogyan meg miért, de azért helyére kerültek a darabkák, és fény gyúlt az éjszakában. :D Ezt az egyetlen dolgot emelném csak ki, de amúgy nagyon jó könyv.

Csak ajánlani tudom. Aki szereti a krimiket annak azért, aki még nem olvasott krimit annak meg tökéletes kezdő lökés. :)

Megtetszett? Rendeld meg!

2017. január 10., kedd

Évösszegzés - 2016 :)

Sziasztok!! :)

Az utóbbi pár hétben sajnos nem jutottam oda, hogy olvassak és bejegyzéseket írjak. Volt egy elég komoly vizsgám, amire sokat kellett tanulnom, de mivel sikerült, így fellélegezhetek és több időm van most már olvasásra és bejegyzésírásra. :)

Hát mit ne mondjak elég eseménydúsra sikeredett a 2016-os évem. Először ott volt az érettségi, majd a várakozás, hogy kiderüljön a felvételi eredmény, aztán az egyetem első féléve és az első vizsgaidőszak. Ezek miatt nem is sikerült annyi könyvet elolvasnom, mint szerettem volna.

Mint tavaly, idén is egy kérdéssort szeretnék kitölteni. Igaz nem olvastam el annyi könyvet, mint 2015-ben, de szerintem nem lesz probléma a kitöltéssel. :)

1. Legjobb könyv, amit 2016-ben olvastál:
Ide egyértelműen Rick Riordan Athéné jele könyvét írnám. Évinek hála nagyon megszerettem Percyt és az egész félvértábort, így szinte alap dolog volt, hogy ahogy megjelenik a folytatás, azonnal elolvasom. Olyan lebilincselő volt, mint vártam és az a függővég minden pénzt megért. Szerencsére egy-két héten belül olvasom a folytatást. :)

2. Legjobb folytatás, amit 2016-ben olvastál:
Sokat vacilláltam Jennifer A. Nielsen Az árnytrón és Sarah J. Maas A tűz örököse könyve között, de végül A tűz örököse mellett döntöttem. Nagyon tetszett, hogy három szálon fut a történet, és minden tiszteletem az írónőé, hogy sikerült ezt összehoznia. Idő szempontjából is minden stimmelt, nem ütötték egymást a különböző történések, egyszerűen tökéletes volt. És alig várom, hogy olvashassam a folytatást. :)

3. Legnagyobb csalódás:
S. K. Tremayne Fagyos ikrek könyvét írnám ide. Ahogy elolvastam a fülszöveget nagyon megtetszett. Izgalmasnak és egy kicsit hátborzongatónak tűnt, letehetetlennek. Bele is kezdtem rögtön ahogy megtaláltam a könyvtárban. Aztán minél jobban haladtam a könyvvel annál unalmasabb lett. Nem szép ilyet mondani tudom, de számomra unalmas volt, ezért félbe is hagytam. Pedig nagyon jónak ígérkezett. :/

4. Legnagyobb meglepetés:
Tavaly a legnagyobb meglepetést szerintem Aziz Ansari Modern románc könyve okozta. Általában nem nagyon vagyok oda az ismeretterjesztő könyvekért. De ez valami egészen más volt. Már a témaválasztása miatt is közelebb áll a fiatalabb generációkhoz, ugyanis a mai internetes társkereséssel kapcsolatban végzett kutatást. Tudom, ezt is meg lehetne írni unalmasan és szárazon. Viszont neki sikerült az egészet érdekessé tenni a különböző illusztrációkkal és persze a szuper poénjaival. :)

5. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új):
Ide Alessandra Torre írónőt írnám. Tavaly olvastam először tőle könyvet, és nagyon tetszett. Mind a stílusa, mind a történet, amit megírt Sötét hazugságok című könyvében. Remélem, hogy fog még megjelenni könyve, nagyon szívesen elolvasnám. :)

6. Legújabb kedvenc karakter:
Henry a Silber-trilógiából teljes mértékben és kiűzhetetlenül belopta magát a szívembe. Felkerült a könyves álompasik listájára a többiek mellé. :) Ezt is Évinek köszönhetem. :)

7. Egy könyv, amin sírtál:
Olyan könyv nem volt amin konkrétan sírtam volna, olyan viszont volt, amit megkönnyeztem. Bármily meglepő ez a Csak a holttesteden át volt. A történet vége eléggé szíven ütött, amit nem várnék egy ilyen kaliberű könyvtől. De hát miért is csodálkozok ilyenen egy Dan Wells könyvnél. Mestermunkák kerülnek ki a kezei közül. :)

8. Egy könyv, ami boldoggá tett:
Itt nem tudnék konkrétan egyet kiemelni, mert amelyik könyv tetszik az természetesen boldoggá is tesz. Akkor meg főleg ha boldog vége van. Vannak olyanok persze amik felbosszantanak, de még azok is általában tetszenek. :D

9. Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttál:
Idén nem láttam egy filmadaptációt sem. Van sok amit szeretnék megnézni, de én úgy vagyok vele, hogy először inkább elolvasom a könyvet, és majd csak utána nézem a meg a filmet. Ehhez tartom magam, bár elég nehéz kibírni. :D Nagyon sok filmet megnéznék, de addig semmiképpen sem akarom amíg nem olvastam el. A könyv vs. film "harc"-ban inkább könyvpárti vagyok, bár szerintem egy könyvmolytól ez nem meglepő. :)

10. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál):
Mary E. Peason Az árulás szíve
Őszintén szólva nem tudnám elmondani, hogy miért, de nagyon tetszik. A háttérnek gyönyörű kék színe van, nagyon jó kontrasztot ad a lány piros ruhájával. Az összkép valami káprázatos. :)
Egyébként ezt a könyvet nyáron egy ajándékozás keretein belül kaptam, de sajnos még nem volt időm elolvasni. Az első rész nagyon tetszett, úgy hogy szerintem ez is fog. :)

11. Mely könyveket szeretnéd elolvasni év végéig?
Amiket szerettem volna azokat nem sikerült elolvasni sajnos, de remélem idén másképp lesz. Szeretném idén megfelezni a várólistámat, remélem el tudom ezt érni. :)

12. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:
Szerintem két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy mennyit szeretnék elolvasni, de ami a legjobban érdekel az a Hádész háza és az Árnyak királynője. Imádom mindkettő sorozatot, és alig vártam már, hogy megjelenjenek a folytatások. Nem sokára olvashatom is őket. :)

13. Legjobban várt új megjelenés az év második felére:
(Múlt év második fele) Ide szintén a Hádész házát és az Árnyak királynőjét írnám. Olyan függővéget hagytak az írók mindkét könyvben, hogy szabályosan könyörögnek a továbbolvasásért. 2 hét múlva ezt is fogom tenni. :D

Remélem mindenkinek jól telt a 2016-os év, nekem felejthetetlen volt, de a 2017-es még jobb lesz. :)
Könyvekben és olvasásban gazdag boldog új évet kívánok utólag is mindenkinek!! :)