2018. február 14., szerda

Cluedo BookTag

Sziasztok!! :)

Újabb BookTaget töltöttem ki, amire Anna barátnőm hívott ki a napokban, amit ezuton is nagyon köszönök neki. Drága vagy! <3
Az ő válaszait ITT találjátok.
Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk is bele. :)



1. Miss Scarlett - A végzet asszonya - Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad

Hát ide elég sokat tudnék felsorolni, de amire kimondottan igaz a fenti állítás az Kiera Cass Párválasztója. Megláttam a borítót és tudtam, hogy ezt e kell olvasnom. Hála istennek nem okozott csalódást. :)



2. Mrs. Peacock - A társasági asszony - Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül elég jól kiforrta magát és most már bármikor újraolvasnád

Cassandra Clare: Csontváros - Számomra rettenetesen nyögve nyelősen indul, kétszer futottam neki mire el is értem a végére. Viszont örülök, hogy a barátnőm unszolt az elolvasására, mert utána letehetetlen. A végére annyira megtetszett, hogy meg is vettem az összes részt.



3. Plum professzor - A szellem embere - Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája

Számomra egyértelmű, hogy ide Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos sorozatát írom. Az egész sorozat hangulata, John viselkedése, stb. mind olyan dolog, ami különlegessé teszik az összes részt.



4. Mustard ezredes - Az alfahím - Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted

Még mindig Becca Fitzpatrick Csitt, csitt sorozata. Továbbra sem csípem. :D

5. Green atya - Az aranyifjú - Egy könyv, ami nem az, aminek látszik (értsd: sokkal több van benne és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna)

Egyértelműen Colleen Hoover Maybe Someday - Egy nap talán című könyve. Meghökkentett elég rendesen. :D De imádtam. :')



6. Dr. Orchid - A zseni - Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - és persze a többi része. Ahányszor elgondolom, hogy akkor ez meg ez fog történni, annyiszor húzza keresztül a számításaim. :D



7. Dr. Black - A méltatlanul elfeledett áldozat - Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad és valamiért mindig emlékezni fogsz rá

Tina Reber: Spontán szerelem. Még csak az első részt olvastam, de várom már, hogy sorra kerüljön a második rész is. Nekem nagyon tetszett, nagyon aranyos kis történet Taryné és Ryané.



8. Cluedo - A klasszikus rejtélyek játéka - A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved

~ krimi: Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
~nyomozós: Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
~misztikus: Helena Silence: Enigma

Az én kihívottam pedig Patti, A valóságon túl blog bloggerinája. :)

2018. február 11., vasárnap

TOP10 kedvenc idézet :)

Sziasztok! :)

Ne haragudjatok, hogy a múlt héten kimaradt a heti bejegyzés, de elkezdődött a második szemeszter, és nem nagyon jutottam gépközelbe. Amint sikerül kitapasztalnom, hogy a blog meg az olvasás hogy fér bele az órarendembe, a bejegyzések sem össze-vissza lesznek. :) Addig egy kis türelmet szeretnék kérni. :)
Viszont ma nem marad a TOP 10 kedvenc idézet. Az egyik kedvenc erotikus témájú könyvemből hoztam most 10 idézetet, mégpedig Alice Clayton Faldöngetőjéből. Simon és Caroline története azonnal magába szippantott. Remélem az idézeteknek hála Ti is kedvet kaptok hozzá. :)



Alice Clayton: Faldöngető
#1
"Akkora levegőt vettem,hogy egy szélcsatornához hasonló hangot adhattam ki magamból, miközben a hasizmát nézegettem, mely szinte fekvőrendőrként domborodott ki a hasán. Miért nem lehet nekem egy puhány, kövér fazon a szomszédom?"

#2
"– Először is töröld meg a kezed valamivel, majd nekilátunk. Lehetsz a kuktám.
Körülnézett, konyharuhát keresett, én pedig megfordultam, hogy megtaláljam azt a bizonyosat, amit az előbb elöl hagytam. A pultasztalon nézelődtem, amikor két erős és jól megfontolt szándékkal elhelyezett kéz markolását éreztem a fenekemen.
– Na de kérem! – mondtam megrökönyödve.
– Kérem bizony – vágta rá vidáman, és nem engedett a szorításából.
– Várom a magyarázatot – kértem ki magamnak, és próbáltam nem arra figyelni, hogy olyannyira erősen ver a szívem, hogy azon sem lepődnék meg, ha egyszer csak a számon keresztül hagyná el a testemet.
– Te mondtad, hogy először keressek valamit, amibe megtörölhetem a kezemet – hebegte, én pedig próbáltam nem elnevetni magam, miközben a hátsómat finoman megszorította.
– És te azt gondoltad, hogy én ezt a fenekemre értettem? – nevettem vissza rá, szembefordultam vele, és lehámoztam magamról a két kezét.
– Mit is mondhatnék? A szomszédaimmal spontánul szoktam viselkedni – válaszolta, és a tekintete föl-le ingázott a szemem és az ajkam között.
– Még el kell készítenünk a pitét. Hálás lennék, ha közben illemtudóan viselkednél. Senki ne fogja meg a fenekemet, ha csak én nem jogosítom fel rá – vihogtam, és közben még mindig fogtam a kezét. Éreztem, hogy nagyujjával kis köröket rajzol a tenyerembe, és kezdtem elveszíteni a fejem. Ez a pasi lesz a halálom. – Gyerünk, kezes bárány, tessék jól viselkedni – szólítottam fel.
Öntelt mosoly ült ki az arcára, majd elfordult tőlem, így lehetőségem nyílt arra, hogy magamban motyogjak.
– Atyaúristen –, majd ismét az almástál körül randevúztunk.
– Most pedig azt csinálod, amit én mondok, világos? – kérdeztem, és közben cukrot hintettem a tálba.
– Világos.
Elkezdtem rakosgatni az almákat, Simon pedig betartotta az imént elhangzott utasítást. Ha cukrot kértem, cukrot adott. Ha fahéjra volt szükségem, már nyújtotta is. Amikor megkértem, hogy facsarja ki a citromot, olyan lelkiismeretesen készítette, hogy nehezemre esett a nyelvemet a számban tartani, ahelyett hogy a szájába dugtam volna. Én csak rakosgattam és kóstolgattam, és amikor végül szépen elrendeztem az almákat, egy szeletet a szájához emeltem.
– Nyisd ki – mondtam, és odahajolt a kezemhez.
Rátettem az almát a nyelvére, ő pedig hirtelen becsukta a száját, még mielőtt esélyem lett volna elhúzni az ujjamat. Két ujjam a szájában maradt, szép lassan elkezdtem kiszabadítani őket, de éreztem, ahogy nyelvével finoman, tudatosan körülöleli őket.
– Isteni – súgta lágyan.
– Jaj, ne – válaszoltam, és a szemem szinte keresztbe állt a két lábon járó szexualitás látványától az orrom előtt."

#3
"Visszamentem a nappaliba, hogy leoltsam a villanyt, és mindent előkészítsek az alváshoz. Friss vizet kellett töltenem Clive tálkájába, és el kellett rejtenem néhány falat Friskiest a lakás legkülönbözőbb részein. Clive szeretett olykor vérbeli vadászt játszani, miközben aludtam, persze a Friskiesnek nagy szerepe volt a vadászatban. Sajnos néha a párnák is a játék részévé váltak, csak úgy mint a hajgumik, a cipőfűzők és nagyjából minden olyan tárgy, ami hajnali kettő körül érdeklődést kelt fel egy cicában. Volt rá példa, hogy reggelre a lakásom úgy nézett ki, mintha ott forgatták volna éjszaka A vadon naplója következő epizódját."

#4
"Összeszedtem magam, mert most már Simon nyöszörgését is hallottam. A hangja mély volt, és borízű. Miközben a nő és Clive egymást hívogatták, én kizárólag rá figyeltem. Sóhajtozott, a fal pedig döngeni kezdett. A finisbe ért.
A nő egyre hangosabban visongott, ahogy minden kétséget kizáróan a csúcs felé közeledett. Nyivákolása értelmetlen sikoltozásba csapott át, és végül felordított:
– Da! Da! Da! 
Aha. Ezek szerint orosz. Hogy fordulna föl egész Szentpétervár!"

#5
"– Jól figyeljen ide, uraság! Tisztában van azzal, hogy milyen hangos? Alvásra van szükségem! Ha még egy éjszakát, vagy akárcsak egy percet végig kell hallgatnom, amint maga és a háreme éppen a falamat döngetik, bizonyosan begolyózom!
Üvöltöttem, hogy kiengedjem magamból a feszültséget, ahogy azt Clooney-val lehetett vagy kellett volna tennem.
– Csillapodjon már. Ennyire nem lehet vészes. Ezek a falak elég vastagok – öklével az ajtófélfát kopogtatta, és igyekezett magából némi kedvességet kicsiholni. Egyértelmű, hogy mindig megkapja, amit akar. Ilyen kockás hassal, érthető is, hogy miért.
Megráztam a fejem, és megpróbáltam összpontosítani.
– Hova tette a józan eszét? A falak még annyira sem vastagok, mint a bőr a maga képén. Az égvilágon mindent hallok. Minden egyes náspángolást, minden nyávogást, minden kacarászást, elegem van! Itt a vége a hancúrozásnak, most és mindörökre! – kiabáltam, és éreztem, hogy az arcom lángol a dühtől. Kezeimmel még idézőjelet is formáltam, hogy kellő hangsúlyt adjak a náspángolás, nyávogás és kacarászás szavaknak.
Amikor a háreméről beszéltem, erőltetett kedvessége rendreutasító hangvételre váltott.
– Na, ebből elég legyen! – vágott vissza. – Csak és kizárólag rám tartozik, és senki másra, hogy a saját otthonomban mit csinálok. Sajnálom, hogy megzavartam a nyugalmát, de nem sétálhat át hozzám az éjszaka kellős közepén, hogy megszabja, mit tehetek, és mit nem. És sem sétálok át a folyosón, hogy az ajtaját döngessem.
– Nem, maga csak a falamat döngeti, pontosan mellettem, amikor aludni próbálok. Szorulhatna magába valamennyi az általánosan elvárható udvariasságból!
– És hogy lehet, hogy maga hall engem, de én magát nem? Na, várjon, a maga falát ezek szerint senki nem döngeti, igaz?
Önelégülten vigyorgott, én pedig éreztem, hogy elfehéredik az arcom. Szorosan összefontam a karomat a mellem előtt, és lesütöttem a tekintetem, mert eszembe jutott, hogy mit viselek.
A rózsaszín baby-dollt. Igen érdekes módon akarom megalapozni a hitelességemet.
Dúltam-fúltam, miközben a tekintete egyre lejjebb csúszott a testemen, és szemérmetlenül nézegette a rózsaszín hálóruhát, a csipkét és a csípőm domborulatát, míg én mérgesen doboltam a lábammal.
Végre újra a szemembe nézett, de nem hátráltam meg, miközben felcsillant az az élénkkék szempár, és rám kacsintott.
Haragra lobbantam.
– Jesszus! – kiáltottam, és bevágtam magam mögött az ajtót."

#6
"– Pirított kenyérkockát is készítenek belőle, ugye?
– Hogy tessék? Te meg mi a frászról beszélsz?
– A briósról. Ez valami kenyérféle, nem? Hé, ne ütögesd már a fejed a pultba!"

#7
"– Ugyan már, ti ketten tökéletesen összeilletek. És még te mondtad ránk tegnap este, hogy vakok vagyunk? Szia, bagoly, én veréb vagyok – vágott vissza Sophia."

#8
"„…Mikor jössz?”
( …)
„…Harminc percen belül ott vagyok.”
„Tökéletes, akkor még van időm cukormázzal bevonni a csigáimat.”
„Tessék?”
„Ja, nem mondtam? Fahéjas csigát is készítettem.”
„Huszonöt, és ott vagyok.”"

#9
"Kibontottam a csomagot, amely egy vastag, puha, ír pulóvert rejtett. Kiemeltem a papírból, és éreztem a szövet súlyát, sűrűn kötött anyagát. Az orromhoz nyomtam, belélegeztem a gyapjú illatát, és az eltéveszthetetlen Simon illatot, szintén beleivódott. A pulóverbe mosolyogtam, majd gyorsan a pólómra vettem, és megcsodáltam, milyen laza és hosszú, mégis kellemesen rám simul. Megfordultam, és észrevettem, hogy Simon Neil járgánya mögül figyel. Megpördültem a pulóverben, ő pedig egy mosollyal nyilvánított tetszést.
- Köszönöm – tátogtam felé.
- Szívesen – tátogta vissza.
Beleszagoltam a pulóverbe, hosszan és mélyen, és őszintén reméltem, hogy senki nem vette észre."

#10
"– Csak hadd bújjak hozzád, Simon – mondtam csöndesen, mire ő elmosolyodott.
– Gyere ide vissza, lejjebb – mondta, és a mellkasára csalogatott. Lejjebb csúsztam oda, ahol hallottam a szívverését. Betakart minket a gyapjútakaróval, én pedig ismét rácsodálkoztam, milyen puha az anyaga. Jó szolgálatot tett nekem ma este ez a takaró.
– Szeretem ezt a gyapjútakarót, de meg kell mondanom, nem illik a „menő pasi vagyok” motívumait felsorakoztató lakásodba – tűnődtem. A lakást narancssárga, borsózöld színek és retro stílus jellemezte. Csendben volt, így azt hittem, talán elaludt.
– Anyukámé volt – mondta halkan, és alig észrevehetően ugyan, de most szorosabban ölelt."

2018. február 9., péntek

Elle Kennedy: The Deal - Az üzlet (Off-Campus 1.)


Eredeti cím: The Deal
Fordító: Barthó Eszter
Sorozat: Off-Campus
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 440 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3499,-
ISBN: 9789633997765
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Véleményem:
Hűűűűűűha. Rendesen elpirultam ettől a könyvtől. Vagyis inkább Garrettől, azt hiszem. Eszméletlen egy pasi…

Na de inkább haladjunk lépésről lépésre:

A történetvezetésen annyira nem lepődtem meg. Látszólag két teljesen ellentétes embernek valamilyen úton - módon szüksége lesz egymásra (jelen esetben korrepetálás céljából). Megbeszélik mi hogy legyen, bár itt többek között ez sem ment valami könnyen :D , aztán hozzá is kezdenek. Telik - múlik az idő, egyre jobban megismerik egymást, és mily meglepő dobpergés - egymásba szeretnek persze ezt egyikük sem mondja ki, az túl egyszerű lenne.

És ilyenkor jön a koppanás. Ez általában 3 okból kifolyólag következhet be (legalábbis szerintem, eddig ezzekkel találkoztam):

1. a lány benyögi, hogy ő egy másik fiúval szeretne lenni miközben nem is, ezért elhagyja az előzőt

2. kiderül a fiúról/lányról valami piszkos titok (ami a legtöbbször persze vagy hazugság, vagy naaaaaaaaagyon nagyon régen történt), és emiatt egymásnak ugranak

3. valamelyik fél szülője "enyhe" nemtetszését fejezi ki a kapcsolattal szemben (pl.: fenyegetőzik valamivel). Ezután útjaik különválnak, kis időt egymás nélkül töltenek. Majd rájönnek, mennyire szeretik egymást, és jön a happily ever after.

Jelen könyv esetében is megvan ez a felépítés de hogy mi ugrasztja szét őket az maradjon titok ;).  De mivel nem Vörös, hanem Rubin pöttyös könyvről van szó, nem csupán azért történnek bizonyos dolgok, mert most a szereplőknek éppen ehhez volt kedvük. Azért szeretem ezt a regénycsoportot (már ha nevezhetem ennek), mert itt már a mélyebb gondolatok, komolyabb családi, fizikai, szellemi problémák is helyet kapnak. Van mondanivalója a könyvnek.

Itt is például két elég gyakran előforduló esetet tüntet fel a szerző, és úgy, hogy soha nem gondoltam volna Hannahról és Garrettről, hogy ilyet megéltek. Két olyan karaktert ismerhetünk meg a személyükben, akik kívülről erősnek, magabiztosnak tűnnek, miközben mindketten úgy gondolják, hogy „defektesek”. Megértem, hogy miért érzik ezt, ettől függetlenül nem tartom helyesnek, hogy így gondolkodnak. Viszont ezért alkotnak ők remek párost. Mindketten olyan traumát éltek át, ami valószínűleg egész életükön át végig kíséri őket, de ott lesznek egymásnak, hogy tartsák a másikban a lelket, ha arra lenne szükség.

És ha már így rákanyarodtunk a szereplőkre…

Hannah számomra mindig egy példakép marad. Rendkívül okos, erős és magabiztos lány annak ellenére, hogy milyen szörnyűségen esett át. Kissé cinikus stílusával, éles nyelvével rögtön belopta magát nem csak Garrett, de Dean, Logan és Tucker szívébe is meg persze az isteni lasagne-ját se hagyjuk ki :D . Örülök, hogy viszonylag hamar kiderült mi történt vele, mert megértettem miért ilyen óvatos minden téren - és teljesen érthető is a viselkedése. Egy ilyen után én is soookkal - sokkal körültekintőbb lennék. Szerintem mindenképpen követendő a példája.

Jaj drága Garrettem! Mit is mondhatnék terólad, hogy ne fényezzem tovább az amúgy is oltári nagy egódat... ?! :D Semmit, úgyhogy inkább adok neki még egy kis löketet. Okos, vicces, helyes sportoló, akinek nem erőssége az etika. :D Igazán kitartó és hűséges. Az előbbit az utolsó 40-50 oldallal alá tudom támasztani, viszont a másodikat majd csak a 4. rész után bár én nem kételkedem benne. Neki sem volt könnyű gyerekkora, és nagyon fél az esetlegesen ebből kialakuló következményektől. Ezért jó, hogy mellette van Hannah, aki mindig meggyőzi az ellenkezőjéről - mint már mondtam, remek párost alkotnak.

Összességében mit mondhatnék mást, mint hogy fantasztikus. Az első betűtől, szótól, mondattól az utolsóig. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerkedhettem két ilyen remek szereplővel, az ő életükkel, a küzdelmükkel.

Bárki, aki ilyen helyzetben van, erőt tudna meríteni ebből a könyvből. Ezért is javaslom, ajánlom mindenkinek. Ha valaki egyszer olyan helyzetbe kerülne, mint Hannah vagy Garrett, legalább ad egy támpontot, egy reménysugarat, hogy van kiút.

Ejj, de nyálasra sikeredett a vége. :D A lényeg, hogy tényleg csak ajánlani tudom, mert nagyszerű könyv. ;)


Megtetszett? Rendeld meg!

Kép forrás: www.pinterest.com