2015. október 29., csütörtök

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Fülszöveg:
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!

Vivien Holloway rajongásom folytatódik. Vigyázat!

Megint innen:
http://weeholloway.blogspot.hu/
A könyvet tegnap este fejeztem be, de érzésem szerint sokkal több időre van szükségem, hogy kiheverjem a könyvet. Mert sírtam rajta  - komolyan, egyszer letettem este, és ahogy lefeküdtem aludni, elkezdtem sírni is... pedig nem szoktam -, nevettem rajta, Becky-vel együtt elborzadtam néhol. Komolyan az érzelmeim széles skáláján végigmentem. Hihetetlen.

Kezdjük ott, hogy a fülszöveg csal. (Hányszor mondtam ezt már a blog történetében?) Mert a fülszöveg alapján én Nick-et egy gonosz embernek képzeltem, egy nagyon gonosz, és számító középkorú embernek... nos, egyáltalán nem annyinak, mint a könyvben. Egy veterán gonosznak képzeltem, aki a könyv főgonosza lesz. Ember, hogy én mekkorát tévedtem!

Nem is az, hogy kicsit tévedtem. Orbitálisat. De mivel nem akarom rátok zúdítani a Nick-imádatomat, kezdjük az elejéről.

A könyv eleje Becky normális életét mutatja be: hogyan élt a Lélekvesztőn, milyen kapcsolata van a legénységgel és a nagybátyjával. Aztán folyamatosan feltárul előttünk több dolog is: Becky hol ismerkedett meg Nick-kel, milyen pletykák és történetek keringenek a kapitányról, mi az a hiba, amit három évvel ezelőtt elkövetett. Aztán meg belekerültünk a pörgésbe.

Az események egymást követték hihetetlen gyorsasággal. Legtöbbször egymásból következtek, néhol számítottam egyes történésekre, de nem mindig olyan mértékben, mint ahogy valójában megtörténtek. Néhol azonban pofoncsapásként ért egy-egy dolog. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ez egy "must read" könyv. Igaza lett. Valahogy éreztem is előre, mert mindent megadtam volna, hogy olvashassam, amikor megjelent. Szerencsére sikerült beszereznem, mert a nyáron hivatalos Vivien Holloway rajongó lettem. Innen nincsen megállás. Amint lehet elolvasom az eddig kimaradt két könyvét, és utána mélységes letargiába esem, mert nincsen több.

Ez is innen van:
http://weeholloway.blogspot.hu/
De eltértem a tárgytól. Hol jártam? Ja, igen, a pörgés. Néhol az események túl gyorsan követték egymást, azonban nem volt zavaró. Egyszerűen lebilincselő volt. A könyv felét egy délután alatt olvastam el. A másik fele lassabban ment, mert nem akartam, hogy vége legyen, ezért mindig visszalapoztam, hátha akkor hosszabb lesz a könyv. De nem. Sajnos mindig ugyanolyan hosszú maradt, pedig el bírtam volna még viselni.

Egy olyan női főszereplővel lettünk gazdagabbak, aki nem sír, vagy ha mégis, próbál erős maradni. Komolyan, már nekem fájt, hogy szegény Becky mit kapott: egyszer agyrázkódása volt, kétszer meg meglőtték. A nyár elején volt egy műtétem, és nekem az is fájt. Ha nekem úgy kellett volna azt csinálnom, amit Becky csinált, már rég nem élnék. De komolyan. Mert szerintem a lövés fájdalmasabb lehet. Bár szerencsére még sosem próbáltam ki, és nem is akarom. Szóval Becky egy erős lány, akinek helyén van az esze. Bar néhol megütöttem volna azzal a szöveggel, hogy "Mégis mit csinálsz?!" De alapjáraton semmi bajom nem volt vele.

Nick nagyon összetett volt. Komolyan, én egy középkorú, nagyjából 40 éves embernek képzeltem el a fülszöveg alapján. Aztán kiderült, hogy mennyi idős is? (Most kiszámolom, mindenki legyen rám büszke.) 27 éves? Ami úgy meglepett. De nem baj, fejben még fiatalítottam rajta, így 25 éves lett. Hogy miért, azt nem tudom. Szokásom az embereket másképp elképzelni, mint ahogy le vannak írva. Például néha a szőke szereplő nálam barna lesz, vagy éppen fordítva.

A többiekről mit mondjak? Hogy a kapcsolatrendszer nagyon jól fel van építve? Hogy megvannak a szövetségek, és az olvasó is tud erről, és a következő világháborút várja? Mert ez van. A feszültséget Vivien Holloway addig fokozza, ameddig csak lehet. És ehhez hozzávesszük a könyv pörgősségét is, és kapunk egy nagyon jó könyvet. Tőlem elég annyi, hogy éppen az olvasási válságomat élem (úgy nyár óta, szóval régóta tart), ennek ellenére hihetetlenül gyorsan végeztem vele, tetszett, és nem nyűggel olvastam. Ilyet szeretnék még többet! Még, még, még, még! :)

Kelly Oram: Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Cinder
Eddig az írónőtől csak a Szívzűrterápia strébereknek c. könyvet olvastam, és hát természetesen imádtam :). De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem tudom honnan jönnek ezek az ötletek neki, de rettentően hálás vagyok értük. Ez a nő egy zseni, a szó szoros értelmében, és mint mindig, most is nagyot alkotott ezzel a könyvvel.

A történet – címéből adódóan – Hamupipőke történetét dolgozza fel, egészen újszerű dolgokat beleszőve. Megvolt a mostoha anya meg a mostohatesók, a drámai baleset, nagy trauma,  bár a többi elemek kicsit furcsán jelentkeztek. Nem is nagyon tudnám így kiemelni őket. De nagyon jól bele vannak helyezve, minden a helyén volt.

Ella
Az egész azzal a bizonyos autóbalesettel kezdődött, ahol Ella elvesztette édesanyját, ő pedig rettenetes sérüléseket szerzett. Sokáig kórházban volt. Ezután Apjához és az ő családjához kellett költöznie. Nagyon rosszul érezte ott magát, állandó csúfolódás, mutogatás céltáblája volt. Egyetlen ember nyújtott neki vigaszt: Cinder, akivel már évek óta a legjobb barátok, bár még nem találkoztak. Csak hát Ella nem tudja, hogy ki is ő valójában. Aztán amikor ez kiderül, az eddig sem könnyű élete még jobban felfordul.

Először is kezdem a pozitív dolgokkal. Egyszerűen imádtam. Annyira megérintett ez az egész. Hála istennek sok volt a kellemes csalódás. Ez leginkább a jellemfejlődéseknél mutatkozott meg. Cindert imádom. Ő maga a megtestesült pozitívum. Igaz voltak mélyebb pontjai, de kinek nincsenek. Főleg egy olyan világban, ahol ő él. De egy okos, vicces és szexi fiút ismerhettem meg. „Szőke herceg”-nek nem is rossz, igaz? :D Aki nagyon meglepett az Juliette volt.
Juliette
Nem hittem volna, hogy ennyire megváltozik. A könyv elején még ki nem állhattam. Aztán mintha vett volna egy 180 fokos fordulatot. Mindenesetre örülök a változásának. Viviant szintén megjelenése óta imádom. Rendkívül színes egyéniség, energikus és önzetlen. Nála jobb barátot nehéz lenne találni. Rob pedig az édes, kedves, csendes sztárfocista, aki igaz szerelmes Ellába, de elfogadja, hogy ő viszont Cindert szereti. Ettől függetlenül nagyon jó barátok. Ellát direkt a végére hagytam. Róla oldalakat lehetne írni. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mindezt hogy bírta elviselni. Én már a negyedénél feladtam volna. Beleőrültem volna ennyi szomorú dologba. Nagyon jó, hogy a barátai mellette álltak, másképp szerintem teljesen összeomlott volna. De erős volt és kitartott, és ezért csak csodálni tudom.

Vivian
Itt jön a negatív dolog. Igyekszem rövidre fogni. Mint azt már sokan említették előttem, egy elég komoly témát feszeget a könyv. Napjainkban elég sokszor lehet hallani tinédzser öngyilkossági kísérletekről, aminek egyik oka az állandó csúfolódás. Ilyenkor szépen lassan leépítik az önbizalmat, elhitetik vele, hogy semmire sem jó, és elérik, hogy úgy gondolja, rajta csak a halál segíthet. A másik eset, hogy az illető mély depresszióba esik, ami nem sokkal jobb, mint az öngyilkosság. Sajnos a könyvben is volt egy-két olyan jelenet, amit bizony megkönnyeztem. Ahogy Ellával viselkedtek az egyszerűen elfogadhatatlan. Állandóan lenyomorékozták csak azért, mert bicegett. Milyen jogon tették ezt? Ezen annyira felháborodtam. Szegény lány nem tudott úgy iskolába menni, hogy valaki ne tette volna pokollá a napját vagy így vagy úgy. A legtöbb esetben kibírta, hogy ne reagáljon semmit, és ezt csodáltam benne a legjobban. Én biztos, hogy vagy visszaszóltam vagy sírtam volna. Igazából nem értem,
Rob
hogy miért kell ilyen gyerekesen viselkedni. Nem értem mi ebben az élvezetes. Ráadásul azért nevezték nyomoréknak, mert a baleset miatt bicegett meg hegei voltak.  Egy ˝kicsit˝ voltak csak rosszindulatúak. Legszívesebben képen töröltem volna őket. Hatalmas pacsi Ellának, hogy ilyen erős tudott maradni.

Összességében fantasztikus egy könyv. A diákok nyelvén mutat be egy mostanában is jelen lévő problémát. Rávezet minket arra, hogy toleránsnak kell lennünk az olyan emberekkel szemben, mint például Ella. És őneki még úgymond nem is volt olyan nagy baja, mert ő nem kimondottan fogyatékos. Nagyon remélem, hogy Kelly Oram még sok ehhez hasonló kincset ad ki a kezei közül. Igazán hálás lennék érte. Össze-vissza ugráltam, meg totál fel voltam pörögve, amikor elolvastam. Egyszerűen fantasztikus <3!!!!!!!!!

2015. október 28., szerda

Jennifer A. Nielsen: The Runaway King - A szökött király (Hatalom-trilógia 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl? 
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire? 
Visszatérhet-e valaha? 
Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát? 
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel. 
Kövesd a hős királyt!

Az első rész nagyon tetszett, így rögtön el is kezdtem a másodikat. A hamis hercegben sajnos nem történt túl sok minden, de ez már eseménydúsabbra sikeredett az biztos. Alig bírtam letenni, pedig néha muszáj volt. Volt olyan, hogy annyira magával ragadott az egész világ, hogy totál kikapcsoltam xD.

Alighogy Jaron trónra került, máris gyilkossági kísérletet követtek el ellene. Egyre jobban érzi a
birodalmára takaróként ráboruló feszültséget. Úgy gondolja, csak úgy mentheti meg az országát, ha lemond a trónról. Egy régenst akarnak a helyére állítani, amíg nem lesz nagykorú. Viszont búvóhely keresés helyett a kalózokhoz szegődik, így próbálva megmenteni országát. Ráadásul mindezt majdnem egyedül kell megtennie, ugyanis nem tudja, hogy kiben bízhat meg.

Néhol azt gondoltam, hogy ez a gyerek nem normális és a saját vesztébe rohan.
Aztán amikor átgondoltam, hogy mit is tesz, minden világos lett. Nagyjából így voltam az egész könyvön át. Ez a kötet megdolgoztatja az agyat is rendesen. Mindamellett, hogy rengeteg akciójelenet van, bepillanthatunk Jaron fejébe, gondolkodásába. Ez a gyerek egyszerűen zseniális.  Elsősorban a bátorsága miatt. Sokszor az őrület határát súrolta a tetteivel, de hol érdekelte ez őt. Fejébe vette, megcsinálta, működött általában………aztán néha nem, de ez részletkérdés. Másodszor pedig az észjárása miatt. Hihetetlen, ahogy mindent átlátott, és keresztül tudta húzni sokak számítását. És az a folyamat, ahogy rájött a dolgokra……..eskü sokszor elvesztettem a fonalat. Nagy géniusz ez a fiú. Simán rá lehet bízni egy ország igazgatását.

Mellékszereplők itt is jelen voltak, igaz kicsit kevesebbszer találkoztunk velük. Egyedüli kivétel talán
Erick (új szereplő), aki elkísérte Jaront a kalózokhoz. Egy tolvajbanda vezetője volt. Aztán ugyanígy új szereplő még Fint, akit személy szerint imádtam. Főleg, amikor Jaronnal volt. Szerintem ezek voltak a legviccesebb részek. Szintén új szereplő még Harlowe, aki elég fontos pozíciót kap a palotában Jaron mellett. Az első rész végén eltűnt Roden is visszatér, bár nem úgy, ahogy képzeltem/tük. Jelen van természetesen Mott, Tobias és
Imogen is, akik rengeteget segítenek Jaronnak, bár rajtuk nincs túl nagy hangsúly ebben a részben.

Összességében imádtam ezt részt is, csakúgy mint az elsőt. Hozta ugyanazt a színvonalat, hangulatot. És sajnos (vagy nem) függővéges, úgy hogy muszáj elolvasnom a 3. részt. Már alig várom :D.

Idézetek :):
„– Mit műveltél a hajaddal?
(…)
– Kis kihívás elé akartam állítani az udvari fodrászt.
– Nagyon figyelmes dolog a részedről, hogy mindig kitalálod, hogyan is szórakoztasd a szolgálóidat.
– Ő már csak ilyen jó ember – mondta Tobias.”

„– Vedd el a kardot!
– Azt akarom, amelyikkel idejöttem.
– Miért azt?
– Mert a kövek a markolatán kiemelik a szemem színét.”

„Nem sokkal később Fink hozott nekem egy ráadás adag reggelit.
– Nem azért kapod, mert a szolgálód vagyok – jelentette ki, ahogy átnyújtotta a tálat. – Hanem azért, mert barátok vagyunk, igazam van?
– Beleköptél?
– Nem.
– Akkor barátok vagyunk.”

„– Jaron, támogatja ezt a tervet? – szólalt meg akkor Lord Termouthe.
– Nem.
– Melyik rész van ellenére? – kérdezte Gregor.
– Az, ahol kinyitotta a száját.”

„– Biztos benne, hogy azt mondta, „meg fog rohamozni” minket? – kérdezte. – Lehet, hogy valahogy másképp értette.
– Á, tehát a szó valamelyik vidám definíciójára gondolhatott? – kérdeztem. – Például arra, hogy megrohamoz a szeretetével, vagy megrohamozza a jó szándékával Carthyát?”

Jennifer A. Nielsen: The False Prince - A hamis herceg (Hatalom-trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.


Sage
Jennifer A. Nielsen eddig számomra teljesen ismeretlen ember volt. Sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, hogy most olvassam vagy ne, így mindig csak tologattam későbbre. Aztán Fruzsi (zsebibaba – itt a blogja) addig rágta a fülem, hogy végül belekezdtem. Nagyon jól tettem.

A történethez nem nagyon tudok mit hozzászólni, a java benne van a fülszövegben. A könyvnek a nagy része magát a kiképzési időszakot írja le.

Imogen
A főszereplő Sage, aki úgy viselkedik, mint egy tipikus tizenpár éves kissrác: csintalankodik, visszabeszél, amikért persze büntetést kap, ennek ellenére ugyanúgy folytatja tovább. Viszont nagy pozitívuma a srácnak, hogy ha kell, nagyon is érett tudott lenni. Ráadásul nagyon jó humorérzékkel lett megáldva. Annyira imádom ezt a fiút. A másik három srácot igazából nem nagyon kedveltem. Legfőképpen Rodent nem, de hát ez érthető is. Mondanám, hogy Tobiasban kellemesen csalódtam, de hazudnék, mert igazából csak a helyzete követelte meg, hogy azt tegye, amit.
Conner
A mellékszereplők közül Mottot és Imogent szerettem a legjobban. Mindig segítették Sage-et, még ha néha nem is legfinomabb
módszerekkel. Connert viszont rühelltem az elejétől kezdve. Az oké, hogy megtesz mindent a terve megvalósítása érdekében, de volt egy-két pillanat, amikor a fejét a falba vertem volna, hogy kicsit térjen már észhez. Szóval egy eléggé vegyes társaságot kaptunk.

Tobias
Viszont a könyv végén van egy hatalmas csavar, és ez tette csak igazán érdekessé a sztorit. Aki kicsit figyelmesebb, az sejtheti már előbb, de egyébként fel sem merül benned. Aztán elolvasod, és minden a helyére kerül. Igazából ezt egyedül Mott sejtette, és ezen csodálkoztam a legjobban. Connernek ez eszébe se jutott. És ami a legnagyobb poén benne, hogy ez
okozhatja Sage vesztét. Totál padlót fogtam tőle.

Roden
Igazából bevezető kötetnem tökéletes. Éppen annyi minden történik, hogy még csak véletlenül se tudjam letenni. Na nem mintha le akartam volna.  Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az Üvegtrón vagy a Méregtan, annak ez is fog. És még egyszer köszönöm Fruzsinak, hogy rávett az elolvasására :D. Örök hála érte! :D

Idézetek :):
"– Én mindig a saját oldalamon állok. A trükk mindössze annyi, hogy meg kell győznie: ha segítek magának, azzal én is jól járok. 
– És mi van, ha meggyőzlek? – kérdezte Conner. – Milyen messzire mennél el a győzelemért? 
– A jobb kérdés, uram, hogy milyen messzire menne el maga a győzelemért."

"Az ördögök már hozzászoktak a szitkokhoz, amik az én nevem kíséretében érkeztek hozzájuk."

"-Tolvaj és hazug, mi? A karddal elboldogulsz? 
-Persze, főleg, ha az ellenfelemnél nincs."

2015. október 21., szerda

Blogger Identity TAG, avagy ki ül a monitor mögött? (Évi)

Sziasztok! Rea blogján  találtuk ezt a taget, és sokkal személyesebb volt, mint a többi, valamint nagyon elnyerte a tetszésünket. Ezt két külön bejegyzésben olvashatjátok, hogy könnyebb legyen átlátni a válaszokat. :)

1. Mikor és miért kezdtél el blogolni?
Augusztus körül kezdtem el rendesen, valahogy a hó elején. Azóta teljesen beleszerettem az írásba, az úgymond alkotásba. Jó érzés, hogy azt írhatok le, amit akarok, nem szól bele senki sem. Nagyon jó leírni a saját, egyéni véleményemet, ami csak a sajátom. Szeretem figyelni, hogy hányan kattintanak a bejegyzéseimre, mennyire szeretitek, amit írok. Segít kiírni az érzéseimet, minden sokkal könnyebb lett.

2. Van/volt már több blogod is? Ha igen, milyen témájúak?
Korábban volt egy, amit sosem mondtam el senkinek sem. Nem is foglalkoztam vele annyit, nem fektettem bele elég munkát, így töröltem is mindent, ami azzal a bloggal kapcsolatos. Ott is próbáltam a könyveket értékelni, de nem volt egy ilyen elhivatott blogger társam, nem is érdekelt ennyire, és nem is ment ennyire mint most. (Képzeljétek el. Néha most sem tudom normálisan megfogalmazni, hogy mit akarok, akkor milyen lehettem?) Egy bejegyzésem volt vagy hat sor, és semmit sem értek. Nos, igen, jól tettem, hogy töröltem.

3. Miért pont könyves blogot írsz?
Ez nagyon egyszerű: imádok olvasni, és írni is. Könyvet sosem tudnék írni, nincsen olyan jó alapötletem. Még a legegyszerűbb dologról sem tudnék egy teljes könyvet írni. Ezért szeretek olvasni, mindig lenyűgöz  hogy az írók milyen szép világot teremtenek, milyen jó karaktereket álmodtak meg. Inkább csak blogot, naplót, vagy hasonló rövid dolgokat szeretek írni. Még esszét is szeretek, ha arról írhatok, amit kedvelek.

4. Honnan jött az ötleted a blogod nevéhez?
Ez teljes mértekben Petus érdeme. Ahogy ő is írta, semmi ötletünk nem volt, aztán javasolták az Addicted to books nevet. Aztán a blog létrehozásánál kiderült, hogy ez már "foglalt." Aztán keresni kezdtünk valamit, ami még regisztrálható, és így lett a blog nevében egy plusz "the" szó.

5. Álnéven vagy a sajátodon írsz? Ha álnéven, miért pont ezt választottad?
Igazából egy becenév. Nem meglepetés szerintem, ha azt mondom, hogy az igazi nevem Éva. Igazából azért lett Évi vagy esetleg Évy, mert ez a nevem molyon is, és mióta gimibe járok, kevesen becéznek. És ez nagyon meglepő, mert korábban mindig Évi voltam, most meg Éva. És ezért akartam egy helyet, ahol csak Évi vagyok.

6. Milyen szempontokat veszel figyelembe egy bejegyzés megírása során?
Próbálok viszonylag személyes lenni. Ez elmondható minden egyes bejegyzésemről. Mindegyik saját véleményt fogalmaz meg. Próbálom a szereplőket is "értékelni," de úgy érzem, még nem megy nekem eléggé ez. Próbálok mindig tanulni az előző bejegyzéseimből, van egy kis listám is, hogy miről beszéljek. Borítóról nem akarok, mert az szerintem csak egy plusz. Leginkább azt akarom elmesélni, hogy nekem mit adott ez a könyv, hogy mit éreztem ezzel kapcsolatban. Pont ezért szeretek blogolni, mert a saját érzéseimet és gondolataimat oszthatom meg veletek. :)

7. Mi alapján keresel képeket a bejegyzéseidhez?
Próbálok mindig a könyvhöz kapcsolódóan képet keresni. Arra is gondoltam már, hogy saját képeket használok, amikor csak lehet. Ezt nem tudom, hogyan oldanám meg, de már hívogat a gondolat, hogy saját magam fényképezzem le a könyvet, és azt a képet rakjam ki a blogra. Talán egyszer meg is csinálom.

8. Mi a véleményed a nyereményjátékokról?
Pont most rendezünk egy nyereményjátékot, és én is élvezem. De nem akarom, hogy csak ez legyen a blogon. Természetesen akarok nyereményjátékokat, mert feldobják a nézettséget, akár új olvasókat is szerezhetünk velük, de nem akarom azt, hogy a 200 rendszeres olvasóból csak 5 olvassa igazából a blogot. Direkt mondtam ilyen nagy és kicsi számokat, mert azt szeretném, hogy az írásaink miatt olvassanak minket, nem azért mert lehet nyerni egy könyvet. Számomra az előbbi többet ér.

9. Szoktál recenziós könyveket olvasni?
Még sosem olvastam. Igazából nem akarok sokat olvasni, mert tudom, hogy van egy bizonyos határidő, és mindenképpen bennem lenne, a "mi lesz, ha nem tetszik" érzés. Mi van, ha nem tetszik, de nagyon vártam már? Rengeteg könyvnél érzem ezt, de egy recenziós könyvnél csak még nagyobb lenne rajtam a nyomás. Természetesen elfogadnék ilyen könyveket, nem szeretném visszautasítani, de nem szeretem annyira a határidőket. Majd ha egyszer a kezembe kerül egy recenziós példány, akkor biztosabb és konkrétabb képeim lesznek erről. De szerintem addig még sok idő van.

10. Hogyan reagálnak az emberek, amikor elmondod, hogy könyves blogger vagy?
Nem nagyon szoktam hangoztatni. Nem is reklámozom. Nem igazán azért, mert szégyellem, hanem mert nem érzem még olyan meghatározónak. A környezetemben vannak, akik szeretnek olvasni és vannak, akik nem. Megértem, ha valaki nem szeret olvasni, akkor nem szeretek neki erről beszélni, mert úgy érzem, hogy nem érdekli. A barátaim egy része tudja, hogy blogolok. Nem akadtak ki, tetszett nekik, és ki is nézik belőlem. Őszintén? Nem érdekel, ki mit gondol, a blogolásról. Gondoljanak azt, amit akarnak. Egyedül az érdekel, hogy ti mit mondtok, mert ti olvassátok a blogot.

Nem szeretnék senkit sem most megjelölni, aki szeretné, töltse ki, szerintem nagyon jó, a blogod olvasói megismerhetnek egy kicsit jobban, nem leszel annyira idegen számukra. :)

2015. október 17., szombat

2015. október 14., szerda

Veronica Roth: Négyes (Beavatott novelláskötet)

Fülszöveg:
EGYETLEN DÖNTÉS
amely megszabadít a múltadtól
EGYETLEN DÖNTÉS
amely meghatározza a jövődet
EGYETLEN DÖNTÉS
amely végérvényesen megváltoztat
EGYETLEN DÖNTÉS
és szabad lehetsz.

A New York Times sikerszerzője, Veronica Roth könyve kiegészíti a világszerte kedvelt Beavatott-trilógia történeteit, és nem csak azért, mert a sokak által megkedvelt Tobias szemszögéből meséli el a márt ismert eseményeket. A négy novellából és három rövidebb jelenetből álló kötet bepillantást nyújt a Tobias múltjába és lelkivilágába, így szerves részét képezi a trilógiának.

Újabb novellák. Négyes... Hurrá!

Mivel már olvastam a trilógiát, úgy gondoltam, hogy szép és jó lenne elolvasni az előzménynovellákat is. Amúgy nem szeretem az ilyen novellákat sorozatoktól függetlenül. Mert vannak olyanok, amik jók, valamik meg felesleges papírpazarlásnak tűnnek. Még meglátom, hogy ez mi lesz.

Számomra a Beavatott egy mélyrepülés volt. Míg az első rész nagyon tetszett, és a falat kapartam a további részekért, addig a második rosszabb lett. De ez nem is lenne baj, mert ott van egy harmadik könyv, ahol még lehet érdekes és jó minden. De nem. Az még rosszabb lett. És nem viccelek. Számomra az volt a mélypont. A novellákról azonban azt olvastam, hogy jók. Kifejezetten jók, visszaadják azt az érzést, amit az első rész is.
Arra gondoltam, hogy novellák szerint fogok haladni. Négy novella van a könyvben, szépen írok mindegyikről egy kis véleményt, hogy elkülöníthetőek legyenek.

1. A csoportváltó - 5/4
Igen, ez a novella pontosan arról szól, amire gondoltok. Tobias bemutatja a csoportrendszert, az apját. Elmegy a vizsgájára, aztán a választási ünnepségre, ahol -meglepetés- kiválasztja a csoportját. Gondolom nem okozok senkinek sem meglepetést azzal, hogy a Bátrakat választja.

És ennyi. Semmivel sem volt benne több. Azt olvashatjuk el, amit ezelőtt is tudtunk. (Mármint én, mert olvastam már a trilógiát.) Amúgy azt vettem észre, hogy az apját "uram"-nak szólítja. Milyen
apa az olyan, aki elvárja a gyerekétől, hogy uramnak hívja? Ja, tényleg, az ő apja. De én még a trilógia után sem ilyennek képzeltem el az apját...

De meglepő módon, majdnem élveztem. A majdnem azért van ott, mert Négyes jelenleg még egy nyafogó tini, és hihetetlenül felnőttnek akar látszani. Ami nem jön neki össze, de meg akarja próbálni. Ezért a majdnem. Valahogy olyan semmilyen a karaktere.

2. A felavatott - 5/4,5
Most pedig már a kiképzésről olvashatunk. Érdekes, hogy Négyes egyszer elmegy rohangálni a városba a többi Bátorral, ami valami bátorságpróba, ott iszik, részeg lesz, utána pedig másnapos lesz. Nem néztem volna ki belőle. Szerintem ez kívül esne a komfortzónáján. Aztán tetováltat magára, mert ettől lesz valaki Bátor. Hát persze, hogy én ezt eddig miért nem tudtam? *szarkazmus* És természetesen azona  testrészén kezdi, ahol a legfájdalmasabb a tetoválás, mert ő már annyira bátor.

Ez a novella már határozottan jobb volt! Négyes már nem nyafog annyit, kezdi megemberelni magát. Kezdjük megismerni az első könyvben látott Négyest (akinek nagyon kemény neve van...), de még mindig nem az igazi. Még nem. De még van három novella, csak lesz belőle valami. Most már eléggé kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

3. A fiú - 5/4
Nos, erről a novelláról mit is gondolok? Mi is történik? (Az a furcsa, hogy összemosódnak a dolgok, és nem tudom, melyik novellában, mi van...) Négyesnek felajánlanak egy munkát, amit majdnem visszautasít, de végül nem teszi meg. (Amúgy a munkáról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg. De miért is lennék rá kíváncsi?) Találkozik valakivel, akivel nem kéne találkoznia, és egyáltalán nem emlékszem rá, hogy hogyan reagál rá a későbbiekben... de szerintem akkor sem kéne vele találkoznia. És ennyi elég egyelőre.

Négyes kezdi összeszedni magát. Kezd az ijedt kisfiúból felnőtté válni. Nem nagyon olyan, mint akit a Beavatottban ismertünk meg, de kezd alakulni. Határozottá kezd válni, és magára tetováltatja (VÉGRE) a csoportok szimbólumait. És most jön Tris... kezdek félni...

4. Az áruló - 5/4
Igen, az áruló. Annak, aki olvasta a trilógiát már szemet szúrhatott egy bizonyos dolog. (Amúgy egy kérésem lett volna: Tris és Négyes első találkozása Négyes szemszögéből. És mit ád az ég? Hogy nincsen benne... Ennyi volt gyerekek, nekem mindegy már.) Azt, hogy ez a novella már a Beavatott közben játszódik. Amúgy én nem találok néhány dolgot logikusnak, de lehet csak az emlékeim koptak meg az "előző" részekkel kapcsolatban. Amúgy ez a novella sem volt olyan rossz, de összességében az egész novellagyűjteménytől többet vártam volna. És ezen nem segít az az egy-két extra jelenet a végéből. Én végig azt hittem, hogy Négyes belülről... komorabb, komolyabb. Egek, mekkorát tévedtem!

Amúgy azt nem mondom, hogy rossz a könyv. De valahogy én nem tudtam elvonatkoztatni a harmadik résztől, és attól, hogy az mennyire nem tetszett. Valahogy előítéletes voltam, de nem hiszem, hogy ez volt az, ami miatt nem lett annyira kedvenc. Azt mondom, hogy a sorozat rajongójának el kell olvasnia, aki meg szeretné, annak van rá lehetősége. :)

2015. október 11., vasárnap

Blogger Identity Tag, avagy ki ül a monitor mögött? (Petus)

Halihó! :)

Először Rea blogján olvastam ezt a Taget, aztán a "mert miért ne?" alapon úgy döntöttem megírom. Hátha valakit érdekel :).

1. Mikor és miért kezdtél el blogolni?
Idén augusztus elején kezdtük barátnőmmel. Hogy miért? 1. Igazából én már régóta szerettem volna megcsinálni, csak nem mertem belekezdeni. Attól féltem, hogy nem lesz rá időm, vagy nem fog tetszeni az embereknek, és hogy mit fognak szólni. Aztán nyáron olvastam egy bejegyzést kezdő blogolóknak egy-két tipp és valahogy kedvet kaptam hozzá. Aztán megkérdeztem barátnőmet, hogy mi lenne, ha együtt csinálnánk, és azt mondta, hogy benne van :). 2. Sok olyan könyvet olvastam, ami
miatt vagy nagyon boldog vagy nagyon bosszús voltam, és ilyenkor valahogy ki kell hogy adjam a felesleges feszültséget. Erre tökéletes opció, hogy kiírod magadból ezeket az érzéseket. Ráadásul ha szépen, összefüggően írod le, megmutathatod másoknak is, ezzel segítesz nekik a döntésben.

2. Van/volt már több blogod is? Ha igen, milyen témájúak?
Nem, még nem volt ezelőtt blogom, és ezen kívül sincs másik.

3. Miért pont könyves blogot írsz?
Imádok olvasni. Imádom a könyveket. Meg azokat a kikívánkozó gondolatokat valahova le kell írni :D. Meg ezzel szeretnék segíteni kicsit a többi molynak :).

4. Honnan jött az ötleted a blogod nevéhez?
Igazából ezen rengeteget gondolkoztunk, de semmi nem akart eszünkbe jutni. Aztán megkérdeztem egy ismerősöm (zsebibabát), hogy van-e valami ötlete. Erre mondta, hogy miért nem próbálkozunk valahogy pl. zeneszámokkal, és innen jött az Addicted to you-ból az Addicted to the books :).

5. Álnéven vagy a sajátodon írsz? Ha álnéven, miért pont ezt választottad?
A Petus a saját nevem Petra egyfajta becézése. A barátaim közül is sokan így hívnak..........vagy Petrusnak vagy minionnak :D.

6. Milyen szempontokat veszel figyelembe egy bejegyzés megírása során?
Természetesen legelőször, hogy érthető legyen. Próbálom úgy írni, ahogy el is mondanám. Aztán valahogy megpróbálom értelmesen elmondani a véleményem róla, ami alapján az olvasó eldönti, hogy elolvassa-e vagy nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy amire én azt mondom, hogy fúúúúú de jó, akkor az mindenkinek fúúúú de jó lesz. Ez csak az én véleményem. Ha figyelembe veszik figyelembe veszik, ha nem nem. Ez már nem rajtam múlik :). Én ezzel csak segíteni szeretnék :).


7. Mi alapján keresel képeket a bejegyzéseidhez?
Általában a szereplőkhöz próbálok keresgélni itt-ott, ami szokott is sikerülni. De ha ez végképp befuccsol, akkor megpróbálok valamilyen fontosabb eseményhez, tárgyhoz, gondolathoz keresgélni. De valamilyent mindig rakok bele, mert enélkül elég száraz lenne.

8. Mi a véleményed a nyereményjátékokról?
Nem szeretem az olyanokat, ahol csak likeolni, követni, tweetelni, meg ehhez hasonlókat kell csinálni. Szerintem nem baj, ha egy-két könnyebb kérdést is beiktatunk. Másrészt olyan szempontból jó, hogy az olvasóknak van lehetőségük megnyerni a kedvelt könyvük egy példányát :).

9. Szoktál recenziós könyveket olvasni?
Sajnos még nem volt lehetőségem, de remélem, hogy minél előbb eljön ez az idő :).

10. Hogyan reagálnak az emberek, amikor elmondod, hogy könyves blogger vagy?
Nem nagyon szokott szóba kerülni ez. Ha kérdezik, hogy mi a hobbim, és mondom, hogy az olvasás, akkor általában megszokták kérdezni, hogy blogot is írok-e. Akkor szoktam mondani, hogy igen, és egy kicsit megszoktak lepődni, de elsősorban nem azért, mert blogolok, hanem, hogy erre is van időm. Ezután természetesen jönnek a szokásos kérdések, hogy pl. mióta blogolunk a barátnőmmel, miket szoktunk olvasni, nehéz-e, ilyenek. De a legtöbben hála istennek csak biztatnak, hogy nehogy abbahagyjuk :).

Igazából kihívni én senkit sem szeretnék, aki szeretné vigye, és töltse ki :).

Udvarlás Könyveknek Tag

A tagre Annie hívott ki minket (ITT olvashatjátok az ő válaszait), köszönjük szépen! Egy kicsit
késve, de megírtuk. :)

Első fázis - Kezdeti vonzalom: Egy könyv, amit  a borítója miatt vettél meg
Évy: Az első, ami az eszembe jutott Az ötödik hullám volt, aztán miután jobban szétnéztem a könyvespolcomon, rájöttem, hogy erre a kérdésre inkább a Hableányok kíméljenek című könyvvel válaszolok. Egyszer egy kiállításon vettem meg, tipikusan a beleszeretek a borítóba könyv, ami után elolvasom a fülszöveget, de nem nagyon érdekel- féle. Hamarosan újra kéne olvasni. :)
Petus: Nem gyakran vásárolok könyvet borító alapján, mert ugye egy borítóból még nem tudja az ember, hogy jó-e az a könyv. De a Ne érints trilógiának annyira szép borítói vannak *-*. A polcomon akartam tudni őket :).

Második fázis - Első benyomás: Egy könyv, amit a fülszövege miatt vettél meg
Évy: Nemrég volt a nagy nyári Alexandra akció, akkor csaptam le a Véres olimpiára. Ezt a könyvet először egy osztálytársam kezében láttam, szinte rongyosra volt olvasva. A történetről annyit tudok, ami a fülszövegben van, nagyon megfogott, és nagyon érdekel is. De ide akár több könyvet is felsorolhatnék, például a Menedék című könyvet is. Nem elég, hogy disztópia, még érdekes is. Szerintem annak a fülszövegét már vagy százszor elolvastam.
Petus: Leginkább ez alapján szoktam könyvet vásárolni. Ha a fülszöveg megfog, elég valószínű, hogy a polcomon is jelen lesz. Ilyen könyv pl. Mary E. Pearson Az árulás csókja könyv is :). Remélem nem bánom meg, hogy megvettem.

Harmadik fázis - Flört: Egy könyv, ami jól van megírva
Évy: Elsőként Az útvesztő villant be. Nos, igen, eléggé megszerettem a sorozatot, új kedvencekre leltem bennük. Itt elsősorban az első könyvet választanám, az volt a legjobb a három közül. A többi sem volt lemaradva tőle, de számomra ez volt a legjobb, a leginkább kidolgozottabb.
Petus: Na ilyen pl. E. Lockhart A Hazudósok könyve. Annyira szépen van megírva, hogy az hihetetlen, de a vége…………na az igen. Üt de nagyot. És nem is az írás, hanem inkább a történet, ami nagyon szép. Szívszorító, de gyönyörű.

Negyedik fázis - Első randi: Egy könyv, ami sorozat része, és annyira tetszett, hogy azonnal akartad a folytatásokat
Évy: Vámpírakadémia. Miután befejeztem az első könyvet, alig tudtam kivárni, hogy belekezdhessek a másodikba. Az elsőt könyvtárból kölcsönöztem ki, aztán meg már aznap elkezdtem a Dermesztő ölelést. Annyira megszerettem a sorozatot, hogy meg is vettem mind a hat részt.
Petus: Jennifer L. Armentrout Obszidiánjába és Daemonébe annyira beleszerettem, hogy szó szerint számoltam a perceket az Ónixig. Aztán ahogy a kezembe került el sem akartam engedni <3.

Ötödik fázis - Késő esti telefonbeszélgetések: Egy könyv, ami miatt egész éjszaka fennmaradtál
Évy: Először semmi sem jutott az eszembe, csak a Futótűz. Aztán megnéztem moly.hu-n az olvasmánylistámat, és rájöttem, hogy rengeteg könyvet olvastam éjszaka is. Emlékeim szerint ilyen volt a Cseresznyepiros nyár, a Méregtan és A barackfa titka. Nem tudnék választani, de fontos megjegyezni, hogy valószínűleg nem volt akkor iskola, mert most nem tudnék éjszaka is olvasni.
Petus: Főleg nyáron szoktam éjszaka is olvasni, de csakis olyan könyvet, amiért meg is éri fent maradni. Ilyen volt nálam Kelly Oram Szívzűrterápia strébereknek című könyve, amit azóta vagy hatszor elolvastam. És még mindig megunhatatlan. Luv Grayson!! <3

Hatodik fázis - Mindig te jársz a fejemben: Egy könyv, amire sokat gondolsz/gondoltál
Évy: Erre mindenképpen az Origint tudom mondani. Még angolul olvastam, és akkor még nem volt Opposition. Emlékszem, csak úgy ültem, és elképzelni sem tudtam, hogy most mi van. Naopokig nem tudtam elkezdeni egy másik könyvet, folyamatosan ezen pörgött az agyam.
Petus: Kody Keplinger The DUFF – A pótkerék könyvével jártam így. Lehet azért, mert eléggé tudtam azonosulni a főszereplővel. Néha én is DUFF-nak érzem magam. De ilyenkor elolvasom a könyv végét és rögtön másképp látok mindent.

Hetedik fázis - Testi kontaktus: Egy könyv, ami olyan érzéseket kelt benned, amik tetszenek
Évy: Ide leginkább LOL-könyveket tudnék mondani. Olyan kis cukik, és édesek, és... Oké, befejezem, mielőtt még elkezdeném. :) Ide a Szívzűrterápia strébereknek vagy a Vakrandi a végzettel című könyveket írnám. (A harmadikat tartogatom. :D)
Petus:  Marni Bates Menő-riadó Kambodzsában könyve kellemes érzéseket keltett bennem. De nem az a szimpla elégedettség, hogy happyend lett, hanem egy olyan bátorító, hogy semmi sem lehetetlen. 

Nyolcadik fázis - Találkozás a szülőkkel: Egy könyv, amit ajánlanál a barátaidnak és a családodnak
Évy: Rocksztárt kaptam karácsonyra. Az egyik legkedvencebb LOL-könyvem, és egyszerűen imádom! Annie-t és én beszéltem rá, hogy olvassa el a könyvet, és annyira örülök neki, hogy elnyerte a tetszését, még akkor is, ha nem az ő stílusa! :) Most majd a többire is rábeszélem!
Petus: Hát most nem egy bizonyos könyvet, hanem egy szerzőt mondanék. Mégpedig Rick Riordant. Tőle bárki bármit olvashat, biztosíthatom, hogy tetszeni fog neki ;). Nem tudom miért, de én imádom
a könyveit :).

Kilencedik fázis - Gondolkodás a jövőn: Egy könyv, vagy könyvsorozat, amit a jövőben újra el szeretnél olvasni legalább egyszer
Évy: A napokban gondoltam rá, hogy a Tökéletes kémia könyvet újra kéne olvasnom. A Harry Pottert meg még nyáron akartam, de sajnos nem jött össze, szóval majd még megpróbálom valamikor, de vannak nálam kölcsönkönyvek, szóval nagyon jó kérdés, hogy mikor jutok el odáig.
Petus: Luxen sorozat nálam a best. Már többször olvastam a könyveket, és még fogom is. Bár legtöbbször az első részt olvastam. Ha jó kedvem van, akkor ettől még jobb lesz, ha rossz kedvem van feldob. Daemon Black-et nem lehet nem szeretni :).

Tizedik fázis - Oszd meg a szeretetet: Kinek küldöd tovább a taget?
Zeynának szeretnénk elküldeni :)

2015. október 3., szombat

1000 oldalmegtekintés és nyereményjáték :)

Hihetetlen!

Nagyon szépen köszönjük a sok oldalmegtekintést, és ezt egy játékkal szeretnénk megköszönni. Négy darab nyeremény van, de csak egyszer kell kitölteni a Rafflecopter-dobozt. Nem is húzom
Spirit Bliss
tovább, írom is, hogy mi van a játékban. :D

A feladatok:
1. Mivel a blog Facebook- oldala még nem olyan aktív, ezért arra gondoltunk, hogy egy lájkkal biztosan támogatnátok minket. :)
Andrew Lucas McIlroy
2. Ezután találtok három kérdést. Nyugi, egyik sem vészesen nehéz, mindegyikre itt vannak a válaszok a blogon. Segítségképpen, még az adott bejegyzések linkjeit is megtaláljátok, csak el kell őket olvasni, és megkeresni
rá a válaszokat. Reméljük közben megtetszik nektek a blog, ha még nem vagytok állandó olvasói! :)
3. Figyelem! Ez nem kötelező! Két plusz pontért írhatsz kommentet. Nyugodtan leírhatod, hogy mennyire találod borzalmasnak, jónak a blogot, az írásainkat, min változtassunk, vagy mit ne. Tehát bármit! :)

A nyereményekről annyit, hogy: az ékszereket Petus adja, nem az írók küldik.
B. M. Grapes
A többit természetesen ők küldték, de ez a három ékszer a mi ajándékunk, az utolsónál azonban nincsen. Remélem nem veszi el a kedveteket! :)
Laura Arkanian

És így utólag megkésve kicsit, de hoztam képeket a nyereményekről :D. Amiket a bejegyzésbe beszúrok :D *Petus*

a Rafflecopter giveaway