Kelly Oram: Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Cinder
Eddig az írónőtől csak a Szívzűrterápia strébereknek c. könyvet olvastam, és hát természetesen imádtam :). De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem tudom honnan jönnek ezek az ötletek neki, de rettentően hálás vagyok értük. Ez a nő egy zseni, a szó szoros értelmében, és mint mindig, most is nagyot alkotott ezzel a könyvvel.

A történet – címéből adódóan – Hamupipőke történetét dolgozza fel, egészen újszerű dolgokat beleszőve. Megvolt a mostoha anya meg a mostohatesók, a drámai baleset, nagy trauma,  bár a többi elemek kicsit furcsán jelentkeztek. Nem is nagyon tudnám így kiemelni őket. De nagyon jól bele vannak helyezve, minden a helyén volt.

Ella
Az egész azzal a bizonyos autóbalesettel kezdődött, ahol Ella elvesztette édesanyját, ő pedig rettenetes sérüléseket szerzett. Sokáig kórházban volt. Ezután Apjához és az ő családjához kellett költöznie. Nagyon rosszul érezte ott magát, állandó csúfolódás, mutogatás céltáblája volt. Egyetlen ember nyújtott neki vigaszt: Cinder, akivel már évek óta a legjobb barátok, bár még nem találkoztak. Csak hát Ella nem tudja, hogy ki is ő valójában. Aztán amikor ez kiderül, az eddig sem könnyű élete még jobban felfordul.

Először is kezdem a pozitív dolgokkal. Egyszerűen imádtam. Annyira megérintett ez az egész. Hála istennek sok volt a kellemes csalódás. Ez leginkább a jellemfejlődéseknél mutatkozott meg. Cindert imádom. Ő maga a megtestesült pozitívum. Igaz voltak mélyebb pontjai, de kinek nincsenek. Főleg egy olyan világban, ahol ő él. De egy okos, vicces és szexi fiút ismerhettem meg. „Szőke herceg”-nek nem is rossz, igaz? :D Aki nagyon meglepett az Juliette volt.
Juliette
Nem hittem volna, hogy ennyire megváltozik. A könyv elején még ki nem állhattam. Aztán mintha vett volna egy 180 fokos fordulatot. Mindenesetre örülök a változásának. Viviant szintén megjelenése óta imádom. Rendkívül színes egyéniség, energikus és önzetlen. Nála jobb barátot nehéz lenne találni. Rob pedig az édes, kedves, csendes sztárfocista, aki igaz szerelmes Ellába, de elfogadja, hogy ő viszont Cindert szereti. Ettől függetlenül nagyon jó barátok. Ellát direkt a végére hagytam. Róla oldalakat lehetne írni. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mindezt hogy bírta elviselni. Én már a negyedénél feladtam volna. Beleőrültem volna ennyi szomorú dologba. Nagyon jó, hogy a barátai mellette álltak, másképp szerintem teljesen összeomlott volna. De erős volt és kitartott, és ezért csak csodálni tudom.

Vivian
Itt jön a negatív dolog. Igyekszem rövidre fogni. Mint azt már sokan említették előttem, egy elég komoly témát feszeget a könyv. Napjainkban elég sokszor lehet hallani tinédzser öngyilkossági kísérletekről, aminek egyik oka az állandó csúfolódás. Ilyenkor szépen lassan leépítik az önbizalmat, elhitetik vele, hogy semmire sem jó, és elérik, hogy úgy gondolja, rajta csak a halál segíthet. A másik eset, hogy az illető mély depresszióba esik, ami nem sokkal jobb, mint az öngyilkosság. Sajnos a könyvben is volt egy-két olyan jelenet, amit bizony megkönnyeztem. Ahogy Ellával viselkedtek az egyszerűen elfogadhatatlan. Állandóan lenyomorékozták csak azért, mert bicegett. Milyen jogon tették ezt? Ezen annyira felháborodtam. Szegény lány nem tudott úgy iskolába menni, hogy valaki ne tette volna pokollá a napját vagy így vagy úgy. A legtöbb esetben kibírta, hogy ne reagáljon semmit, és ezt csodáltam benne a legjobban. Én biztos, hogy vagy visszaszóltam vagy sírtam volna. Igazából nem értem,
Rob
hogy miért kell ilyen gyerekesen viselkedni. Nem értem mi ebben az élvezetes. Ráadásul azért nevezték nyomoréknak, mert a baleset miatt bicegett meg hegei voltak.  Egy ˝kicsit˝ voltak csak rosszindulatúak. Legszívesebben képen töröltem volna őket. Hatalmas pacsi Ellának, hogy ilyen erős tudott maradni.

Összességében fantasztikus egy könyv. A diákok nyelvén mutat be egy mostanában is jelen lévő problémát. Rávezet minket arra, hogy toleránsnak kell lennünk az olyan emberekkel szemben, mint például Ella. És őneki még úgymond nem is volt olyan nagy baja, mert ő nem kimondottan fogyatékos. Nagyon remélem, hogy Kelly Oram még sok ehhez hasonló kincset ad ki a kezei közül. Igazán hálás lennék érte. Össze-vissza ugráltam, meg totál fel voltam pörögve, amikor elolvastam. Egyszerűen fantasztikus <3!!!!!!!!!

Megjegyzések

  1. Nagyon tetszik, hogy a bejegyzésekbe mindig raksz képeket olyan emberekről, akik a fantáziád szerint úgy néznek ki, mint a szereplők :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm :) Néha elég sokáig tart megtalálnom a megfelelőt :/ Ilyen téren eléggé nehéz eset vagyok :) De legtöbbször azért sikerrel szoktam járni :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett ez a bejegyzés. .) Az oldalon is sok az érdekes és jó bejegyzés,amiket el is olvastam.Csak így tovább!:))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örülök neki :) Örülök, hogy tetszenek a bejegyzések :) Igyekszünk :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem