2015. augusztus 31., hétfő

Gordon Korman: Egy hamis hang (A 39. kulcs 2.)

                                         Fülszöveg:
A hajsza folytatódik… 
Folyik a verseny a 39 Kulcs felkutatása után, ami roppant hatalmat őriz, és a tizennégy éves Amy Cahill és öccse, Dan megdöbbenve találják magukat az élen. A kutatás Bécsbe viszi őket és náluk van Mozart egy művének kódolt kottája is, ami a második Kulcshoz vezető nyom. De egy hordányi hataloméhes rokon lohol a nyomukban és Amy és Dan nem tudhatják, hogy a diadal felé hajóznak-e vagy egyenesen a halálos csapdába.

Csembaló
Igazából Gordon Korman neve eddig ismeretlen volt számomra. De nem bánom, hogy megismertem. A stílusa nagyon hasonlít Rick Riordanéhez,
amiért plusz pont jár. Bár lehet, hogy ez csak a sorozatnak köszönhető. Viszont még fogok találkozni a nevével ebben a sorozatban, és azokat a könyveket is kíváncsian várom.

Wolfgang Amadeus Mozart
Hát nem csalódtam. Kifejezetten tetszett. Szinte jobban, mint az első rész. Amyt, Dant, Nellie-t és Saladint az útjuk ezúttal
Franciaországba, Bécsbe majd Velencébe vezette. Igazából nem tudom, hogy mit írjak, hogy spoilermentes legyen. Pörgősebb, mint az első rész. Több a nem várt fordulat. Több és nagyobb a veszély. A kuzinok egyre brutálisabb eszközökkel próbálják megállítani őket. De attól független, hogy ők szebbek, jobbak, gazdagabbak, nem járnak túl sok sikerrel. Spoileres lehet!

Nannerl naplója
„A Kobráknak volt pénzük, Holtéknak izomzatuk, Irinának fortélya és kiképzése, Alistairnek tapasztalata, Jonah-nak pedig hírneve. Amy és Dan Cahillnek volt esze és másból nem sok. Mégis egyedül ők tárták fel a második kulcsot.”

De gondolom ez nem meglepő tény, tekintve, hogy még hány része van a sorozatnak :D. Nagyon
várom már a következő részt. Kíváncsi vagyok, milyen rejtélyek és veszélyek várják Amyt és Dant a következő állomáson.

„Hajszára fel.”

2015. augusztus 29., szombat

Petíció :)

Sziasztok! :)

Indítottam egy petíciót Tahereh Mafi Unite me könyvének kiadásáért :). Aki szeretné, aláírhatja :). Én nagyon örülnék neki :)
http://www.peticiok.com/unite_me

Előre is köszönöm mindenkinek, aki aláírja :).

2015. augusztus 23., vasárnap

Vivien Holloway: Mesterkulcs (Winie Langton törtéténetek 1.)

Fülszöveg:
„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
A Winie Langton történetek első része!

A könyvvel eléggé... khmm... furcsán kerültem kapcsolatba. Van egy verseny, az Olvasni jó! (A verseny kiírását ITT olvashatjátok, ha valakit érdekel. :) )A versenynek köszönhetően már megszereztem A. M. Aranth Dobszó a ködben és annak folytatása a Kiválasztva című könyveket. Míg az első nem tetszett, addig a második elbűvölt. Aztán ugyanúgy A. M. Aranth másik könyvét kértük a nyári fordulóra, azonban valami keveredés lehetett, mert Viven Holloway Mesterkulcs és Tolvajbecsület című könyveit küldték ki.

Ami megjegyzem, nem volt rossz keveredés. Mindkét író magyar, és nálam már sajnos egy kis hátránnyal indulnak a magyar írók. Azonban előbb A. M. Aranth bizonyított, nem csak arról, hogy két könyv között látványos különbség lehet, hanem arról is, hogy egy író, ha nagyon akar, akkor odafigyel az olvasóira. Mert engem az lepett meg legjobban, amikor a nem épp pozitív, vagy kedves értékelésemre válaszolt. És ezzel teljesen megváltoztatta a magyar írókról alkotott képemet. Aminek nagyon örülök. És a legújabb példa erre Vivien Holloway. Nagyon sokáig szemeztem a könyvével, őszintén kíváncsi voltam rá, hogy mi ez a felhajtás körülötte. Aztán elolvastam. És meglepődtem. Mert tetszett. Nem vettem észre, hogy magyar az író, nem volt rossz olvasni. Ellenkezőleg: pont, hogy jó volt.

A könyv sok szempontból volt első. Most először írok olyan bejegyzést a blogba, amikor nem írtam hozzá semmi vázlatot, mégis csak mondanám, és mondanám. A könyv lebilincselt az első oldalaktól a végéig. Mert lebilincselő volt. A világot teljesen el tudtam képzelni, mert egyrészt szeretem New Yorkot, és az ott játszódó könyvek mindig nagyon tetszenek, másrészt meg szerencsére az írónő nem mondta az utcaneveket, amik nem tudom, hogy érvényben vannak-e, de ezzel arra gondolok, hogy nem az volt a lényeg, hogy milyen utcákon és útvonalon sétál Winie, hanem a helyek, ahol van, hogy néznek ki. Nem kell tudni, hogy a városon belül hol vannak, hanem csak azt, hogyan néz ki. Ez nálam sokat dobott, mert attól függetlenül, hogy szeretem a várost, nem tudom, hol van a 34. utca. Vagy azt, hogyan írják le. Vagy azt, hogy van-e egyáltalán ilyen.

És a könyv nagy előnye még a nagyon szerethető főszereplő volt. Most komolyan, ki ne akarna csak egy kicsit is olyan lenni, mint Winie? Ki ne akarna olyat csinálni, mint ő? Lehet, hogy hülyén hangzik, de én szívesen lennék Winie helyében. Mert határozott, karakteres és bármikor tud harcolni. Számomra még az is pozitívum, hogy én is ritkán húzok szoknyát, szóval át tudom érezni a helyzetét. A képességeiről nem is beszélve. Ha bárhova be tudnék így surranni, én is biztosan kamatoztatnám ezt a tudást. Azt hiszem, Winie az új kedvenc főszereplőm. És megvan az új sorozatom is.

Már majdnem befejeztem a bejegyzést, amikor rájöttem, hogy a legfontosabb dologról még nem is írtam. Ennyi mellébeszélés után esett le, hogy a Mesterkulcsról még nem is meséltem. Igaz, nincsen sok mesélnivalóm, hiszen ott van a története a könyv hátulján. Egy olyan szerkezet, ami minden zárat kinyit. Egyszer gyerekként mi is ezt játszottuk a barátaimmal. Találtunk egy rozsdás kulcsot az utcán és azt játszottuk, hogy minden zárat kinyit. Nos, a könyvben egy kicsit jobb alapanyagra lett ugyanez felépítve, nem hét éves kislányok játéka. Visszatérve, a Mesterkulcs minden tolvaj álma. Ami hasonlót egy zsebórára, azonban mégsem az. Még egy olyan elem, ami elkápráztat. Ez olyan egyedi, olyan különleges. Mint maga az egész könyv. Komolyan, beleszerettem. Mindenkinek bátran ajánlom.

2015. augusztus 17., hétfő

Rick Riordan: A csontlabirintus (A 39 kulcs 1.)

                                                               Fülszöveg:
Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának – fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod – és megkezdődik a veszélyes hajsza.

Azt hiszem Rick bácsi megint kitett magáért :)). Sokat vaciláltam, hogy elkezdjem-e a sorozatot, mert elég hosszú, meg lehet nem is tetszene………..de örülök, hogy elkezdtem. Nem bántam meg. Az egész sorozat a 39 kulcs megtalálására épül. Itt jön nekem a nagy rejtély, hogy akkor 39 részes lesz a sorozat vagy hogy lesz? A főszereplők, Amy(14) és Dan(11) árva gyerekek. Amy egy visszahúzódó, félénk, de rendkívül okos lány, aki szereti a történelmet. Öccse, Dan  egy bátor, fiatal fiú, akinek nagyon jó érzéke van a számokhoz, és nagyon jó a memóriája. A nagymamájuk halála után döntés elé kerülnek: vagy elviszik az örökség rájuk eső részét vagy megkapják az első kulcsot. Itt kezdődik el az élet-halál hajsza a kulcsok megszerzéséért.
Amy Cahill

A terjedelméhez képest pörgős, eseménydús és tele van rejtélyekkel. Ez a legjobb az egészben. Imádom az ilyen könyveket. Itt rejtély rejtély hátán, kirakós darabokat kell megtalálni, kutatni kell…….nagyon jó. És minél közelebb érsz a könyv végéhez, annál tisztábban látod a dolgokat, de még mindig maradnak homályos részek……..épp ez vesz rá, hogy tovább olvasd. És ha egyszer beindul a sztori, le sem bírod tenni. Mondjuk nem lennék a srácok helyében sem. Nem lehet könnyű
Dan Cahill
egy ilyen döntést meghozni. De kíváncsian várom, hogy mit sikerül nekik kihozni ebből az egészből. Drukkolok, hogy megtalálják az összes kulcsot :)).





Képek forrása: moly.hu

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Versenyfutás a szerelemért

Fülszöveg: Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.
Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…
„Ritkán írnak ilyen lélegzetelállító tempóban a világ legszebb dolgáról. Az olvasó happy endre vágyik és reménykedik, hogy a könyv soha nem ér véget.”

Azt tudni kell, hogy amikor befejeztem Az útvesztőt, akkor átmentem a nővérem szobájába, hogy adjon valami cukit, mert most nekem arra van szükségem. Igen, ez cuki. A lényeg megvolt. Talán egy kicsit túl cuki is. Édes, cukormázas, néhol csöpögős. És néhol kikészített. De majd szépen sorban.
Kezdjük mi is az elején. Az író nem teketóriázik sokat, a kávéházban kezdünk, ahol abban a pillanatban Antoine azonnal észreveszi, hogy valaki elfoglalja a törzshelyét. Sasszem. (Oké, megpróbálok leállni a borzalmas vicceimmel... de nem ígérek semmit sem.) Lépjünk tovább. Szóval megvolt a mesébe illő találkozás. Ami nem is találkozás volt. Egymásra néztek, és ennyi. Szerelmesek lettek. Azonnal.

Aztán, ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a telefonszám megrongálódik. Mert egy parkban, egy padon ülve előhagyom a telefonszámot, ha valakit fel kell hívnom. Persze. Biztos, ami biztos. A telefonokon nagyon sokat nevettem. Amikor a félig süket orosz nénivel kiabál a telefonba, aki nem hallja... na az, hihetetlen. Szerintem Olga néni a legjobb az egészben. Az a jó, hogy többször fel fog tűnni. Amúgy néhol azt hittem, hogy megvan a nő... aztán kiderült, hogy mégsem. És akkor mindig azon filóztam, hogy akkor hova lett a csaj? Nem tűnhetett el.

És most egy kicsit arról írok, ami nekem nem tetszett. Az pedig pont a főszereplő. Kicsit furcsa, de az, hogy minden körülötte forog, néhol egy kicsit sok. Legfőképpen azért, mert nagyon makacs. A többi ismerőse, mind a két fő, megpróbálja észhez téríteni, ami nem nagyon sikerül. Antoine szentül hiszi, hogy ők összetartoznak, és mindent égi jelnek vesz. De ez még nem minden. A legnagyobb baj számomra az volt, hogy mindkét ismerőse nagyon érdekes személy lehetett, de sajnos alig tudunk meg róluk valamit. A részüket kiveszik a történetből, de én igazából azt szerettem volna, ha többet szerepelnek. Nem csak teáznak, és boroznak, vagy hasonló, hanem csinálnak is valamit.
 
Amúgy meg a legfurcsább, hogy az író nem is francia. Ennek ellenére a könyv tele van francia kifejezésekkel. Nem tudom, vajon az eredeti kiadásban is a német mellett ott voltak a francia kifejezések? Mert amúgy lehetett volna valami fordítás mellette, mert én semmit sem értettem belőle. Ja, és amúgy én megértem azt, hogy Snape. De ha Magyarországon Pitonként ismerjük, akkor ebben a könyvben miért nem? Lehet, hogy csak egy hasonlat miatt szerepel benne, de akkor is. A fordító nem olvasott Harry Pottert? Vagy csak nekem ennyire szembetűnő?

A könyv vége kiszámíthatóan nyálas volt, ami számomra egy kicsit sok volt. De ha szereted a romantikát, akkor mindenképpen olvasd el, mert ez tényleg egy romantikus könyv. Igazából ez a fajta romantika sosem volt az én világom, mindig is tudtam. De az, hogy számomra nem lett kedvenc, az nem jelent sosem semmit. Kikapcsolni csodásan ki tudott.

2015. augusztus 14., péntek

Zombi BookTag


Sziasztok! :)
Zeyna kihívott minket egy zombis BookTagre, aminek nagyon örültünk. Ez lesz az első BookTag az oldalon, reméljük tetszeni fog nektek. :)


Szabályok:

1. Választanom kell 5 könyvet.

2. A címüket fel kell írnom cetlikre, majd belerakni olyan valamibe, ahonnan ki tudom húzni, melyik kérdéshez melyik könyv tartozik.

3. Ha kihúztam egy fecnit az azon szereplő könyvet véletlenszerűen ki kell nyitnom valahol, és az ott található névvel kell válaszolnom a kérdésre.

4. A második kérdésre ugyanabból a könyvből kell válaszolnom, mint először, ugyanezzel a módszerrel.

5. A 3. és a 4. kérdésre ugyanígy kell válaszolnom.

Évi választottjai:
Julie Kagawa: Iron king - Vaskirály
James Dashner: Az útvesztő
Dan Wells: Ruins - Romok
Richelle Mead: A végső áldozat
Cassandra Clare: Üvegváros

Petus választottjai:
Rick Riordan: A villámtolvaj
Kresley Cole: Méreghercegnő
Wendy Higgins: Angyali gonosz
Kiera Cass: A Párválasztó
Cassandra Clare: Csontváros

1. Az első ember, aki meghal:
Évi: Oberon [Vaskirály] - Nos, ha a tündérkirály hal meg először, akkor már komoly bajok vannak. Nem hinném, hogy egy csapat zombi meg tudná ölni. De ha mégis... akkor tényleg bajban vagyunk...
Petus: Marna [Angyali gonosz] - Na ezt nem szeretném........nem szeretném, hogy meghaljon :(.........nagyon megkedveltem a sorozat alatt.

2. Az a személy, akit elgáncsolsz, hogy elmenekülj a zombik elől:
Évi: Kacor [Vaskirály] - Szóval el kell gáncsolnom egy macskát, hogy elmeneküljek. Azért remélem ér ez a válasz, mert ő volt az, akit egyből kiszúrtam. Pedig szerettem ezt a cicát.
Petus: Pharzuph [Angyali gonosz] - A bujaság hercegét szíves örömest elgáncsolom, ha ezzel megszabadítom a világot és Kaidan-t tőle. Muhahaha :D

3. Az első ember, aki zombivá válik:
Évi: Alby [Útvesztő] - Nos, nincs mit tagadni, nincs sok erénye a gyereknek. Igazából sosem szerettem, és ő tényleg képes zombivá változni. Amúgy egy sorral fentebb meg Newt volt, és az nagyon fájt volna. Szerencsére nem őt szúrtam ki előbb.
Petus: Jace [Csontváros] - Már nem azért, de szerintem még zombiként is írtóóó helyes lenne...........és hangoztatná is :D.

4. Az az ember, aki téged gáncsol el, hogy elmeneküljön a zombik elől:
Évi: Thomas [Útvesztő] - Annyit mondanék erre, hogy szerintem Thomas nem gáncsolna el. Nem az a fajta ember. Inkább visszajönne értem. De ha Thomas is elgáncsol, akkor veszett ügyünk van.
Petus: Clary [Csontváros] - A kis dögje...........én itt fényezem a zombi pasiját, erre képes és elgáncsol...........na, szépen vagyunk :D.

5. A csapat idiótája:
Évi: Green [Romok] - Hát, szerintem nem akkora idióta. Oké, néha az volt, de szívem szerint, ha választhattam volna, akkor erre a szerepre Marcust ajánlom. Mert ő tényleg egy idióta.
Petus: Grover [A villámtolvaj] - Hát szerintem ez nem volt mindig igaz. Jó, voltak fura dolgai, de mondanám, hogy kimondottan idióta. Viccesnek vicces, de nem idióta.

6. A csapat agya:
Évi: Ariel [Romok] - Szóval Ariel. Ha ő a csapat agya, akkor mi komoly bajban vagyunk. A csajnak egyedül a túlélésre van ösztöne, de hogy ő legyen a csapat agya? Á, dehogy. Samm volt az álomkarakter erre a szerepre. Vele többre mentünk volna.
Petus: Annabeth [A villámtolvaj] - Ezzel teljes mértékig egyetértek. Itt nincs mit ragozni. Athéné lányával nem jó packázni. 

7. A csapat orvosa:
Évi: Sydney [A végső áldozat] - Sydney mint a csapat orvosa... Van még esély a túlélésre. Legalább ezt a posztot normális személy tölti be. Igazából jobbat nem is kívánhatnék. Vagyis... remélem, hogy Sydney tud gyógyítani. Ha nem, akkor nekünk annyi.
Petus: Jack [Méreghercegnő] - Hát nem tudom............nem kimondottan nagy szakember, de sokat tud az biztos. Sok mindent látott, és élt már meg, így elég tapasztalt. Én bíznék benne.

8. A fegyverszakértő:
Évi: Dmitrij [A végső áldozat] - Khhmm... Tényleg van még esély. Mert Dmitrij, mint fegyverszakértő, nagyon ütős. Lehet, hogy nem halunk meg? Ne fessük az ördögöt a falra, ez még nem biztos.
Petus: Evie [Méreghercegnő] - Ha ő a fegyverszakértő, akkor nagy bajban vagyunk. Bár attól függ milyen fegyverről van szó........aki olvasta, sejtheti mire gondolok.

9. A harcos:
Évi: Luke [Üvegváros] - Luke a harcos szerepében? Az előbb elkiabáltam. Lehet, hogy Luke jó harcos, de nem tudom, hogyan állná meg a helyét egy csapat zombi ellen. Lehet, hogy még nincsen veszve minden. Most már csak egy jó főnök kell.
Petus: Celeste [A Párválasztó] - Szerintem erre a feladatra ő a legmegfelelőbb. Hacsak nem fordul ellenünk, és mészárol le mindenkit. De reméljük nincs így :D.

10. A csapatkapitány: 
Évi: Clary [Üvegváros] - Mivel ő inkább a rúnákhoz ért, és én nem vagyok árnyvadász, bármennyire is akarom, nincs esély. Főleg csapatkapitányként. Erre a szerepre inkább Jace-t, Alec-et, Izzy-t, vagy bárki mást javasolnék, mint Clary-t, mert lássuk be, hogy nem csapatkapitánynak való a csaj.
Petus: Maxon [A Párválasztó] - Ha elég határozott, még vezetőnek is jó. Királynak mindenképpen az. Már csak a lányát kellene kicsit moderálnia. De nem lenne rossz csk.

A mi kihívottunk Évi tesója, Anna! :)

2015. augusztus 12., szerda

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle! (Smith Gimi 4.)

                                                              Fülszöveg:
Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve… 
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés. 
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat. 
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból? 
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…

Szerintem remek befejező kötet lett :D. Fájó szívvel mondok búcsút ennek a sorozatnak. Nagyon sok jó pillanata volt. Törpösen jó írónő Marni. Ebben a részben a maradék 3 páros jövőjét ismerhetjük meg. Hogy kié milyen, az legyen meglepi.

Melanie
Emma Roberts
Az első novella Melanie és Dylan sztoriját írja le, akik között már a Youtube-sztárban is észre lehetett venni azt a picike kis szikrát. Melanie azóta a bizonyos buli óta sikeresen kerülte Dylan-t, mindaddig míg barátnője, Mackenzie meg nem szervez egy közös filmnézést. Így kénytelen lesz szembe nézni Dylannel. Mindketten tisztában vannak a saját és egymás érzéseivel, még sincs könnyű dolguk. Míg Dylan készen áll erre a kapcsolatra, Melanie-nak vannak aggályai. Az egyik ilyen gond a kettejük közti korkülönbség, ami nem is olyan nagy, viszont Dylan a fiatalabb, és ez kicsit feszélyezi. A másik - és legfőbb - probléma, hogy Dylan Mackenzie öccse. Melanie attól fél, ha megemlíti Mack-nek, hogy szerelmes az öccsébe, tönkremegy a barátságuk. Ez viszi a történet fő szálát. Bár mindkettejüknél van még egy plusz nehezítő tényező. Dylan-nek évek óta eltűnt apja jelent meg hirtelen, hogy lánya híres lett. Melanie pedig egy alkoholista apával él együtt, aki miatt nagyon aggódik, de hiába beszél vele, nem tud hatni rá. Mindezt próbálja eltitkolni mindenki elől. Szóval nincs könnyű helyzetük.
Dylan
Douglas Booth

Ami az egyetlen problémám volt, hogy én keveselltem ezt a 100 oldalt. Kíváncsi lettem volna miként haladtak, és hogyan jutottak el a Youtube-sztártól ide. Megvan minden, ami egy újabb Marni könyvhöz kellene: kellő háttér sztori, bonyodalmak, szerelem. Ettől függetlenül tetszett. Remélem hosszú ideig együtt lesznek. :D

A második novella Izzie és Spencer története, és személy szerint a kedvencem. Isobel egy kocka elsős, minden menő célpontja tudása és kinézete miatt. Spencer a menők koronázatlan királya, és ha egy kicsit megerőltetné magát még a hokicsapat kapitánya is lehetne. Jóképű, vicces, gazdag. És így már érthetők a kételyek kettejükkel kapcsolatban. De hála Melanie-nak mindez megváltozik. Ugyanis megkéri Izzie-t, hogy kísérje el Mack-hez, hogy segítségére legyen. Ám az lesz a vége, hogy kettesben marad a menők királyával egy kocsiban. Ekkor támad Spencernek a remek ötlete, hogy Izzie legyen az álbarátnője. Így kicsit megtorpedózhatja az imidzsét, és kisebb esély lesz arra, hogy bálkirály legyen. Belle rájön, hogy az egész hercehurca
Isobel
America Ferrara
mögött komoly probléma lehet, amit ő szeretne megtudni, ezért felajánlja barátságát a srácnak. Ezután egyre több időt töltenek együtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami meg is hozza a hatását.

Imádtam. Egyszerűen imádtam. Itt nem csak szeretnék, hanem szinte követelek egy teljes könyvet!!! Nekik muszáj egy teljes könyv. Kevés a 130 oldal. Végre......VÉGRE nem egy tökéletes főszereplő. Annyival valóságosabbnak hat így az egész, és érthetőbbek a problémái is. Teljesen átérzem amit ő, mert néha én is meg szoktam kapni ilyeneket. Igaz nem a suliban, de máshol igen. Ha súlyommal viccelődnek csak elsütöm haverom poénját: "Én kövér vagyok, te csúnya. Én lefogyok, te mit csinálsz?" Akinek meg tetszel és aki szeret, az olyannak szeret amilyen vagy. Spencer-nél meg ugyanaz fedezhető fel, mint Chelsea-nél. A tökéletességgel próbálja palástolni az egyébként korántsem tökéletes életét. Ez a probléma jelen esetben egy tökéletes nagy-tesó árnyéka. A
Spencer
Luke Mitchell
szülei olyan sorsot akarnak neki mint a bátyjáé, de Spence teljesen mást szeretne, viszont ezt a szüleinek soha nem említi. És hiába gazdag, meg jóképű, ugyanúgy megvan benne az emberség, mint egy átlag diákban. A lényeg, hogy KELL nekik egy teljes könyv. Ezt nem lehet így annyiban hagyni.

A harmadik rész Corey és Tim novellája. Erre nagyon kíváncsi voltam, de nem egészen azt kaptam, amit vártam. Pontosabban számítottam valami ilyesmire, de nem így és nem ebben a formában.
A novella elején már csak pár nap van az iskolabálig, ami alapjáraton elég izgalmat ad a suli életének. Hogy ezt fokozzák, beszervezték a ReadySet-et fellépőnek. Ez egy kis plusz időt ígért kettejüknek, Corey mégsem tudott felhőtlenül örülni ennek. Szeretné elmélyíteni a kapcsolatát Timmel, de ezt nehéz úgy, hogy közben sikoltozó rajongók fenyegetik, és kívánják a halálát. Mindezt az váltotta ki, hogy Tim kiállt a nyilvánosság elé, és felvállalta másságát. Ráadásul az iskola igazgató sem nézi jó szemmel az azonos neműek kapcsolatát, így a báli
Corey
részvételük is veszélybe kerül. És mindennek a tetejébe Tim bejelenti, hogy a bandát átköltöztetik Forest Grove-ba, ezzel teljesen felforgatva mindenki életét. De Tim azt nem vette figyelembe, hogy ezzel a döntéssel mekkora súlyt helyez Corey vállára, mert mivan ha néhány nap vagy hónap múlva szakítanak?

Engem valahogy lehangolt ez a sztori. Azt hittem arról fogok olvasni, hogy milyen boldogok együtt a nehézségek ellenére. Hogy igen, ott van a média, ami zaklatja őket és még sok más, de ennek ellenére kihasználnak minden pillanatot, hogy együtt lehessenek. Erre néha szabályosan sírhatnékom támadt. Nagyon igazságtalanok voltak velük. Mi az, hogy csak azért nem léphetnek fel, mert az énekes meleg? Meg azért nem mehetnek együtt a bálba, mert melegek? Legszívesebben lecsaptam volna ezt a homofób igazgatót. Egyébként
Tim
nem értem az ilyen embereket. Nem azt mondom, hogy mindenki szeresse a melegeket meg ilyenek, de miért kell őket bántani? Azért, mert a lányok helyett a fiúkat szeretik? Mi ebben a zavaró? Nem tök mindegy ki kit szeret? Engem pl. mindig megmosolyogtat ha meleg párról olvasok, hogy milyen boldogok együtt. Nekik ehhez nincs joguk? De igenis van. Ha valakinek meg véleménye van azt közölje kulturáltan vagy tartsa meg magának. Ennyi az én véleményem erről a témáról, és a novelláról.

Annyit még az egészről, hogy Marni nagyon jól keretbe foglalta az egészet ezzel a báli témával. Mert a bál előtt pár héttel kezdődik Melanie-ékkal, aztán a bál előtt kb. egy héttel folytatódik Belle-ékkel és a bál előtt pár nappal és a bálon végződik Corey-ékkal. Valamint a rész végén megtudjuk, hogy ki rakta fel azt a bizonyos Mackenzie-ről az első részben. Nem tudom, hogy hogy tudott egyszerre ennyi mindenre figyelni, de nagyon jól megoldotta. Az egy-két apróbb hiba ellenére tényleg 5 csillagos könyv. Smith Gimi rajongóknak
kötelező! :D

Néhány idézet :) :

"– Te nem vagy százas, Isobel. – Alex ezt jó hangosan mondta, hogy ötméteres körzeten belül mindenki meghallja. 
Bólintottam, és felnyaláboltam a jegyeket, amiket Steffani habozva letett elém. 
– Eltaláltad – mondtam. – Kérdezd meg, érdekel-e."

"– Az volt a hiba, hogy ledugtad a nyelved a torkomon, vagy az, hogy hagytad, hadd markolásszam a feneked? Mert, szivi, le se tagadhatod, mennyire élvezted az egészet."

"-Kösz, de tökéletesen emlékszem, Dylan. Csak éppen ne hiszem, hogy lenne mit beszélnünk arról az estéről. Tévedés volt, ez nem kérdés. Ezért... a legjobb, ha annyiban hagyjuk.
-Annyiban hagyjuk? -Úgy tett, mintha fontolgatná a lehetőséget, de közben egyre közelebb nyomult. Minden porcikám bizsergett, ahogy karnyújtásnyi közelségbe kerültünk.
-Van valami, ami miatt ez lehetetlen, Melanie. Valami, amiről láthatóan elfeledkeztél.
-Tényleg? - vágtam vissza megjátszott harciassággal, miközben az ajtófélfához préselődtem, nehogy véletlenül hozzáérjek. - Na és mi lenne az?
Előrehajolt. Vissza kellett fognom magam, nehogy kisöpörjek egy sárrögöt a hajából.
-Megígértetted velem, hogy a közeledben maradok.
Megállt bennem az ütő, mert még közelebb lépett.
-És én mindig megtartom az ígéretemet, Melanie."

"Egyszerre zúdult tudatomba a nap összes szívatása, a minden lépésemet körülvevő sugdolózás. Éreztem, hogy átszakad a gát. Ellenállhatatlan erővel.
-Tényleg? Jó napod volt? Ezt örömmel hallom, Spencer. Fura, de én nem emlékszem, hogy benne lett volna a napirendemben, hogy az egész suli az én szexuális életemen csámcsogjon. Tessék, ellenőrizd! - Ezzel felkaptam az órarendemet, és a képébe vágtam.
-Nagyon szép a kézírásod."

"- Te teljesen megzakkantál? Hiszen nem is bírod Chelsea Hallowayt! - Mackenzie bűnbánóan nézett fel ráma szobája padlójáról.
-Hé, Corey! Tudod, létezik olyan, hogy kopogtatás. Nem hallottál még róla?
-Ahogy a diliháznak nevezett intézmény is létezik. Oda csukják többek között azokat a csajokat, akik posztereket gyártanak a fiújuk exének.
Megpróbálta a farmerébe törölni a kezét, de csak azt érte el, hogy a csillámpor szerteszét repült.
-Mi ebben a különös? - kérdezte."
elnézést a terjedelemért

2015. augusztus 10., hétfő

James Dashner: Az Útvesztő (Az Útvesztő-trilógia első része)

Fülszöveg:
Izgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.
Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!


Most megpróbálok úgy írni, hogy ne legyen nagyon spoileres. Ha az lesz, akkor jelzem.
Dylan O'Brien - a filmbeli Thomas

Nagyon sokáig szemeztem a könyvvel, érdekelt, azonban tartottam is tőle, mert nagyon szeretem a disztópiákat, és már viszonylag sokat olvastam. Pont ezért féltem: mi lesz, ha csalódok benne? Mi lesz, ha nem lesz jó? Mi lesz, ha nem fog tetszeni? Aztán elolvastam, és kiderült, hogy a félelmeim alaptalanok.

Azonban el kellett kezdenem valahol. És az nagyon zavaros volt. De komolyan. A neveket nehezen jegyeztem meg, hirtelen kellett őket, és sokan voltak a srácok. A helyet nehezen tudtam elképzelni és ezért néhol nem tudtam, hogy mi merre és hol van. Az eseményekből meg semmit sem értettem. Szinte úgy álltam ott, mint Thomas: a helyében én sem tudtam volna, kiben bíznék, vagy egyáltalán kiben lehetne. A könyv közepén nagyjából már minden megvolt, szinte mindent értettem. Aztán elértem a végére. És az epilógus megint mindent összezavart. Igen, az író ért ehhez. Igazából nem függővég, csak úgy bedob egy infot, mint valami bombát, és annyi is a könyv.

Thomas Brodie-Sangster- Newt a filmben
A történetben voltak olyan elemek, amiket nem akartam volna megismerni. Hogy milyen lehet ott élni, hogy én tudnék-e ott élni, azt nem tudom. Igazából ehhez a részhez külön vázlatot írtam, hogy mindenre emlékezzek, de most meggondoltam magam, mert túl sokat elárulnék. Úgyhogy azokról írok, amik benne voltak a fülszövegben is. Ilyen az Útvesztő mozgása éjszaka. Ez az, amit egyáltalán nem értettem. Pontosabban azt, hogy hogyan tudnak a falak mozogni? Mármint... azok után, amik kiderülnek, nem szólok semmit.

És ez most fura, és a többi elem mind spoileres. És nem akarok elmesélni semmit sem. Szóval inkább annyit mondok, hogy minden nagyon érdekes volt, és néhol rémisztő. Az Útvesztő szörnyeitől néhol szinte féltem. Néhol kirázott a hideg. Igazából nagyon élethű volt attól függetlenül, hogy egy disztópia volt. Volt olyan fejezetvég, ahol lepisszegtem a nővéremet, mert "most olvasni fogok, nem megyek várost nézni, most nem érdekel Bécs!" Aztán csak olvastam, mert nem hagyhattam ott a könyvet, ilyen történettel.
Ki Hong Lee - Minhot alakítja a filmben

A szereplők meg hihetetlenek voltak. Thomas volt az, aki mindig tudott valamit lépni. Én nem tudtam volna néha, hogy mit csinálnék a helyében. A srác eléggé akaratos, önfejű, okos. Nagyon sok megoldásra ő jött rá: a Kód, a Végzet és a VESZETT. A többiek, Newt, Minho is nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkeznek. Határozottak, akaratosak, és szerethetőek. Szerintem minden karakter a maga módján nagyon jól összetett lett. Talán az volt egyszerű, hogy nem egy egész élet befolyásolta őket, hanem ugyanaz az élmény: az Útvesztő miatt érzett félelem, a tudatlanság, ami az emlékek hiányából adódik, és a bizonytalanság. A hasonló tapasztalatok és élmények összekovácsolják őket egy nagy csapattá. Mégis egyéniségek maradnak, nem lesznek egyformák. Valaki ebben jó, valaki abban.

2015. augusztus 8., szombat

John Green és David Levithan: Will & Will

Egy név, két sors


Fülszöveg:
Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

Először a cím fogott meg. Aztán elolvastam a fülszöveget, és az volt az első mondat után a reakcióm, hogy: „What??? Ezt nem vágom…”. Ahogy továbbolvastam természetesen leesett, hogy két emberről van szó. „Egy név, két sors”. -> Hogy ez mennyire jól illik hozzá! Annyira mindennapi, ami velük történik, de egy kicsit mégsem.
A második dolog, hogy John Green is írta, és így alap, hogy elolvasom. A Csillagainkban a hiba után nagy az elvárásom vele szemben, de megugrotta azt a szintet, amit vártam :D. Volt olyan jó, mint a TFIOS. David Levithan-ról/ről nem tudom a kiejtést sajnos nem tudok így nyilatkozni…….még! Ezek után biztos elolvasom valamelyik könyvét. Lehet azért, mert még nem olvastam Levithan-tól/től, vagy azért, mert még kevés John Green könyvet olvastam, de én nem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik részt ki írta. Valószínű ez az én hiányosságom, de mindenképpen pótolni fogom :D.

Nat Wolff
Így képzeltem Will Grayson
A történet egyik fele az evanston-i Will Grayson-ról szól, akit általában Graysonnak szólítanak, és aki tökéletesen megvan  elégedve az életével. Saját kitalált szabályai szerint él: „1. Szard le. 2. Fogd be.”. Szülei orvosok, mindenben egyetért velük, mert hogy ők tudják mi a jó neki.  Szokásos szürke figura, aki megbújik a tömegben………Pontosabban megbújna, ha a legjobb barátja nem egy kb. 190 cm magas és kb. 150 kg-os Mini Cooper lenne.

„Mini Cooper nem a világ legmelegebb embere, és nem is a világ legnagyobb embere, de véleményem szerint ő a legnagyobb ember a világon, aki egyben irtó meleg, és ő a legmelegebb ember a világon, aki egyben irtó nagy.”

A legjobb szereplő! Vicces, kedves, néha elég szókimondó, de én nagyon bírom…….és Will is :D.
Talán Meleg Jane az a bizonyos Lány, akivel a könyvben…… De ezt lehetett tudni. Néha elég fura volt a kapcsolatuk Will-el, de hát a vége a lényeg.

Ansel Elgort
Így képzeltem Will Graysont
A történet másik fele a naperville-i Will Grayson-ról szól, akit Will-ként ismerünk, aki depressziós, állandóan dühös és elfojtja az érzéseit. Nem látja az élet napos oldalát (:D). Nem tudja kezelni, ha kedvesek vele, mindenkit el akar taszítani magától.

 „én örökké a szakadék szélén állok. és néha olyasvalaki, mint te, képes elérni, hogy elfordítsam a fejem, ne csak azt nézzem, milyen kevés választ el a mélybe zuhanástól. de végül mindig visszafordulok a szakadék felé. mindig. én mindig levetem magam a peremről. és ezzel a szarral mindennap meg kell birkóznom, mert ez a szar nem fog egyhamar elmúlni…”

Az ő legjobb barátja Maura, aki…..hát….fúúú nem tudom, hogy hogy fogalmazzak. Nem szeretem. Nagyon nem. A lényeg ez.

Igazából  az egész könyv lényege a barátság és a szerelem, és hogy milyen érzés ez egy hetero és egy meleg srác számára. Mert valószínű ezt mindenki másképp éli meg. Függetlenül attól, hogy hetero vagy meleg, fiú vagy lány, idős vagy fiatal. Van, aki szerencsésebb, van, aki nem. Valakinek egy életre szóló fájdalmat okozhat, valakinek boldogan éltek, amíg meg nem haltak szerep jut. Nem lehet tudni, hogy mikor kapod az élettől a legnagyobb ajándékot, vagy a legnagyobb pofont. Ezt John Green és David Levithan nagyon jól bemutatta. 5 csillagos könyv!

Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Smith Gimi 3.)

Houston, van egy kis problémánk…


Fülszöveg:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.

Eddig ez a Marni könyv tetszett a legjobban :D. Alapból nagyon szeretem Marnit. Hogy lehet valakinek ennyi energiája? Ha Paks leáll, ő el tudná látni az országot energiával :D. Állandóan………ÁLLANDÓAN mosolyog :D. Szerintem még alvás közben is :D. Hogy tudott ennyi boldogság egy emberbe szorulni? Egyszerűen imádom azt a nőt <3.

Örülök, hogy minden csajszinak írt egy befejezést. Most Chelsea-ét ismerhettem meg. Pontosabban nem csak a befejezést, hanem magát Chelsea-t ismerhettem meg jobban, és nagyon tetszik ez az oldala.

Ashley Tisdale
Így képzeltem Chelsea-t
Főszereplőnk, Chelsea Halloway a suli legmenőbb csaja, és ez – mint mindig – azzal jár, hogy beképzelt, bunkó és bárkit képes eltiporni, aki az útjába kerül. Nagyon csinos, viszont nem túl okos, amit az anyukája nem egyszer hangoztat is. Aztán a szülei elküldik Kambodzsába, megismerkedik pár egyetemistával és jön a baj, mindjárt megmutatja a valódi énjét, és megtudjuk viselkedésének valódi okát. Megtudjuk, hogy ez a buta lány nem is olyan buta, hogy milyen bevállalós, milyen vagány, és hogy amit a fejébe vesz, azt el is éri. Bármilyen eszközzel. Nagyon tetszik ez az énje.

Houston………Ó Houston, hogy te miért nem létezel?! Okos, vicces, naaaaaagyon jól néz ki gondolom , rendkívül segítőkész és remek védelmező. Minden lány álma…….legalábbis az enyém biztos. A szorult helyzetekben is tud józanul gondolkodni kivéve egy-két esetet, ez a helyzetükben nem hátrány.

Dylan O'Brien
Így képzeltem Houstont
A többiek közül Bent bírtam a legjobban. Szinte mindig visítva nevettem, ahányszor csak megszólalt. Ő a tipikus nőcsábász. Amelyik nőnek feneke meg melle van az bújjon el, mert Ben úgyis megtalálja, és levadássza. Amy szerintem az a fajta lány, akitől még 30 éves korában is el fogják kérni a személyijét a nagy boci szemei meg a kerek arca miatt. Egy nagyon aranyos, visszahúzódó lányka, aki szeret hímezni és romantikus regényeket olvasni, de ha kell nagyon erős tud lenni. Liz a csapat vagány csaja. Színes haj, nagy száj, határozottság, és mint kiderült: nagyon szeret aludni. Nealről csak annyit, hogy biztos, hogy megszerezte az örök boldogság titkát, mert őt nem lehet másképp „látni”, csak vigyorogva. Olyan, mint Marni csak fiúban :D.

Nekem a könyv tanulsága az, hogy ne ítéljünk el senkit elsőre. Mint általában – és ahogy itt is kiderült – a tökéletesség mögött komoly probléma bújik meg. A tökéletességet, vagy annak látszatát általában a hibák elfedésére használják. Még ha nem is kifejezetten benne, hanem a családban van a hiba. Esetleg a csillagokban :D. Itt is megmutatkozott az a bizonyos probléma :/. Anyukám szokta mondani: „Mindig mindennek oka van.” Oka volt annak, ahogy Chelsea viselkedett, és annak is, ahogy a szülei bántak vele. Oka volt annak, ahogy Houston és a többiek viselkedtek vele, és annak, hogy a végén mindannyian feltétel nélkül megbíztak benne. Marni, csak gratulálni tudok. Részemről 5 csillagos könyv :D.

Kedvcsináló idézetek :) :
"Kétkedve néztem rá.
– És te mégis biztos vagy benne, hogy Amy nem haragszik rám?
– Abszolút. Amy úgy gondolja, Ben kiválóan megfelel az áldozat szerepére."

"– Houston majdnem kinyírt, mikor beszámoltam neki az utolsó beszélgetésünkről.
Próbáltam kihúzni magam, de sajgó testemnek nem tetszett az ötlet.
– Na és mit mondott?
Ben fancsali képet vágott.
– Nem annyira az számít, mit mondott, inkább, hogy milyen hangerővel üvöltötte."

"- Szerintem most Texas van soron. Ha már úgyis mindent tud rólam, hadd halljunk valamit róla is.
Houston csak vigyorgott.
- Ide figyelj, Lolita...
- Ha még egyszer így szólítasz, megetetlek azokkal a húsevő halakkal!"

" Houston megszokott mozdulatával beletúrt a hajába.
- Önimádó kis balerina vagy, és megőrülök tőled.
Vigyorogtam.
- Te is halálra idegesítesz engem az okoskodásoddal. De kedvellek, és azt hiszem, te is kedvelsz engem.
Hirtelen elfogott a mardosó kétség. Lehetséges, hogy teljesen félreértettem a helyzetet? Hogy Houston mégse akar velem lenni? Lehet, hogy...
Megcsókolt.
És ezúttal nem ragadtam a rám ömlött sörtől, nem kínoztak emlékképek a múltamból, nem kellett jogászok és drogbárók miatt aggódnom, és egész biztosan nem álltam drog hatása alatt. Hacsak nem számítjuk a szervezetemben felszabaduló endorfint. A csóktól szinte elolvadtam, és neki kellett támaszkodnom a könyvespolcnak, mert a lábam nem bírt el. Houston karja körém fonódott, közben a könyvek gerince nekinyomódott a hátamnak... határozottan izgató érzés volt."