2015. augusztus 8., szombat

John Green és David Levithan: Will & Will

Egy név, két sors


Fülszöveg:
Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

Először a cím fogott meg. Aztán elolvastam a fülszöveget, és az volt az első mondat után a reakcióm, hogy: „What??? Ezt nem vágom…”. Ahogy továbbolvastam természetesen leesett, hogy két emberről van szó. „Egy név, két sors”. -> Hogy ez mennyire jól illik hozzá! Annyira mindennapi, ami velük történik, de egy kicsit mégsem.
A második dolog, hogy John Green is írta, és így alap, hogy elolvasom. A Csillagainkban a hiba után nagy az elvárásom vele szemben, de megugrotta azt a szintet, amit vártam :D. Volt olyan jó, mint a TFIOS. David Levithan-ról/ről nem tudom a kiejtést sajnos nem tudok így nyilatkozni…….még! Ezek után biztos elolvasom valamelyik könyvét. Lehet azért, mert még nem olvastam Levithan-tól/től, vagy azért, mert még kevés John Green könyvet olvastam, de én nem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik részt ki írta. Valószínű ez az én hiányosságom, de mindenképpen pótolni fogom :D.

Nat Wolff
Így képzeltem Will Grayson
A történet egyik fele az evanston-i Will Grayson-ról szól, akit általában Graysonnak szólítanak, és aki tökéletesen megvan  elégedve az életével. Saját kitalált szabályai szerint él: „1. Szard le. 2. Fogd be.”. Szülei orvosok, mindenben egyetért velük, mert hogy ők tudják mi a jó neki.  Szokásos szürke figura, aki megbújik a tömegben………Pontosabban megbújna, ha a legjobb barátja nem egy kb. 190 cm magas és kb. 150 kg-os Mini Cooper lenne.

„Mini Cooper nem a világ legmelegebb embere, és nem is a világ legnagyobb embere, de véleményem szerint ő a legnagyobb ember a világon, aki egyben irtó meleg, és ő a legmelegebb ember a világon, aki egyben irtó nagy.”

A legjobb szereplő! Vicces, kedves, néha elég szókimondó, de én nagyon bírom…….és Will is :D.
Talán Meleg Jane az a bizonyos Lány, akivel a könyvben…… De ezt lehetett tudni. Néha elég fura volt a kapcsolatuk Will-el, de hát a vége a lényeg.

Ansel Elgort
Így képzeltem Will Graysont
A történet másik fele a naperville-i Will Grayson-ról szól, akit Will-ként ismerünk, aki depressziós, állandóan dühös és elfojtja az érzéseit. Nem látja az élet napos oldalát (:D). Nem tudja kezelni, ha kedvesek vele, mindenkit el akar taszítani magától.

 „én örökké a szakadék szélén állok. és néha olyasvalaki, mint te, képes elérni, hogy elfordítsam a fejem, ne csak azt nézzem, milyen kevés választ el a mélybe zuhanástól. de végül mindig visszafordulok a szakadék felé. mindig. én mindig levetem magam a peremről. és ezzel a szarral mindennap meg kell birkóznom, mert ez a szar nem fog egyhamar elmúlni…”

Az ő legjobb barátja Maura, aki…..hát….fúúú nem tudom, hogy hogy fogalmazzak. Nem szeretem. Nagyon nem. A lényeg ez.

Igazából  az egész könyv lényege a barátság és a szerelem, és hogy milyen érzés ez egy hetero és egy meleg srác számára. Mert valószínű ezt mindenki másképp éli meg. Függetlenül attól, hogy hetero vagy meleg, fiú vagy lány, idős vagy fiatal. Van, aki szerencsésebb, van, aki nem. Valakinek egy életre szóló fájdalmat okozhat, valakinek boldogan éltek, amíg meg nem haltak szerep jut. Nem lehet tudni, hogy mikor kapod az élettől a legnagyobb ajándékot, vagy a legnagyobb pofont. Ezt John Green és David Levithan nagyon jól bemutatta. 5 csillagos könyv!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése