2017. május 19., péntek

Interjú Vivien Holloway-jel! :)

Sziasztok! :)

Idén néhány újdonsággal szeretnénk készülni Nektek, ezek közül az egyik a most induló Interjú írókkal! :) című rovatunk. Első alanyunk Vivien Holloway volt, aki - mint ahogy azt mindenki tudja - nagyon tehetséges ebben a szakmában. Számos műve megjelent már, és mindegyik egytől egyig fantasztikus. Nagyon kedves volt tőle, hogy válaszolt a kérdéseinkre, nagyon hálásak vagyunk érte. :)


Petus: 1. Első kérdésként: Mikor kezdtél el először írással foglalkozni? 

Vivien: Komolyan írni tizenhét-nyolc évesen. Mikor már a kiadásra ment a játék, és az volt a cél, hogy egyszer megjelenhessek. Egyébként nagyjából 12-13 éves korom óta írogatok mindenfélét, de akkor persze még csak magamnak, meg hobbiból.

Petus: 2. Vannak, akik szeretnek alkotás közben zenét hallgatni, ugyanakkor mások a csendet preferálják. Te hogyan szoktál írni? Van egy megszokott rutinod írás közben?

Vivien: Ez általában attól függ, éppen milyen részhez érek az aktuális kéziratban. Van, hogy bizonyos részeket egy bizonyos zenére írok meg, máskor meg csak csendben megy. Amikor jobban kell koncentrálnom, vagy éppen fáradtabb vagyok, és könnyű elvonni a figyelmemet. Akkor marad a csönd, mert ha véletlen elkezdek kiscicás videókat nézegetni youtube-on, arra a napra megette a fene az egészet.

Petus: 3. Hogyan szoktad karaktereidet megformálni? Gondolok itt akár Winie-re, akár Becky-re. Valós személyeken alapulnak? Hasonlítanak ők esetleg ismerőseidre, barátaidra?

Vivien: Hogy is szokott lenni egyes filmek elején? „Minden egyezés a valósággal pusztán a véletlen műve.” Na, így vagyok ezzel én is. Nem szoktam ismerősökről karaktereket formálni, magamról végképp nem. Én teljes mértékben úgy kezelem a szereplőimet, mint hús-vér személyiségeket, tehát ők kizárólag önmaguk, és senki más. Megjelennek a fejemben, és olyanok, amilyenek. Én csak leírom őket.

Petus: 4. Olvasás közben mennyire szoktál íróként gondolkodni? Volt olyan már, hogy valamit szíved szerint átírtál volna? Egy részt vagy fejezetet, ami nagyon nem tetszett.

Vivien: Ha a könyv leköt, és a történet kikapcsol, sosem gondolok arra, hogy esetleg én valamit másképp írtam volna. Meg egyébként sem. Az nem az én történetem, tehát csak azért, mert nekem egy esemény alakulása nem tetszik, nem írnék át semmit, mert akkor az már nem az író személyiségét tükrözné.
A stilisztikai, mondattani, logikátlanságból fakadó bakik már más tészta, de ezek inkább a szerkesztő-énemet birizgálják, nem az íróit. :)

Petus: 5. Van írói példaképed, vagy valaki, akinek figyelemmel kíséred a munkásságát mondjuk?

Vivien: Több ilyen író is van, igen. Külföldiek közül Mark Lawrence, Karen Marie Moning. (Anne McCaffrey is, csak szegényke már néhány éve meghalt).
Magyar viszonylatban J. Goldenlane.

Petus: 6. Én az előretervezés híve vagyok, de nem nagyon szoktak úgy történni a dolgok, ahogy eltervezem. :D Ilyenkor jönnek a spontán döntések. Te mennyire szoktad előre megtervezni a könyv cselekményét? Vázlatokat készítesz előtte vagy csak rövid távlatban gondolkodsz?

Vivien: Ez a történeten is múlik. Winie és a Horizont például vázlat nélkül készült. A Moirát anno komolyan vázlatoltam, fejezetekre bontva, mitológiát levezetve. Nálam ez a sztori komplexitásától is függ.

Petus: 7. Én személy szerint imádom a könyveid, és akinek csak tudom, ajánlom. Nemtől, korosztálytól független. Te elsősorban kinek és miért ajánlod a könyved/könyveid?

Vivien: Első blikkre azt mondtam volna, hogy főként női olvasóközönségnek írok, viszont azért tapasztalom, hogy bizony férfiak is a kezükbe veszik például Winie-t, ami kicsit meglepett, de nagyon örültem neki.
Korosztály szerint főként a fiatal felnőtt, felnőtt közönséget célzom, de itt is akadt példa arra, hogy akár 50-60 éves olvasók is élvezni tudták a könyveimet.
Szóval, szerintem is inkább az igaz, amit a kérdésben is említettél: nemtől, korosztálytól függetlenül olvashatóak, azok számára, kiket érdekelnek ezek a műfajok :)

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez az újfajta bejegyzés. Szívesen várjuk véleményeiteket hozzászólásban! :)

Vivien Holloway: Mechanikus farkas (Winie Langton történetek 5.)


Sorozat: Winie Langton történetek
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 180 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2180,-
ISBN: 9786155632112
Moly

Fülszöveg:
Winie ​élete továbbra sem unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent megtenne azért, hogy megszerezze. 
William eközben igen nagy bajban van. Nem elég, hogy Winie továbbra sem áll szóba vele, hamarosan apja minden anyagi támogatását is elveszít, ráadásul olyan információkra bukkan az édesanyjáról, amire egyáltalán nem számított.

Winie ismét összejátszik Harryvel, Will pedig külön utakon jár, de előbb-utóbb ismét szükségük lesz egymás segítségére.

„- Te meg mit keresel itt? – sziszegtem ingerülten, és átléptem Zeke eszméletlenül heverő teste fölött. 
– Kiszabadítalak – jelentette ki, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Megáll az eszem! 
– Kiszabadítom én magam, ha eljön az ideje, és… 
– Az alkatrészek nincsenek itt – vágott a szavamba, én meg annyira megdöbbentem, hogy el is felejtettem megkérdezni, honnan tud ő egyáltalán erről. 
– Miért? Hol vannak? 
– Nálam.”

Véleményem:
Mondtam már, hogy imádom Winie történeteit? Még nem? Akkor most mondom: nagyon imádom Winie-t és a történeteit. És szerencsére ez most sem volt másképp.

Megmondom őszintén kicsit bele kellett lapoznom az előző könyvbe, fel kellett elevenítenem az emlékeket, mert nem emlékeztem, hogy mi történt a negyedik könyv végén. Ehhez elég volt annyit tennem, hogy elolvasom az utolsó pár oldalt, Winie és Will veszekedését, és eszembe is jutott minden. Mondjuk ezek után kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, mikor újra találkoznak. Reméltem, hogy ebben a részben benne lesz, és benne is volt........... Maradjunk annyiban, hogy nem úgy találkoztak ahogy megtippeltem. :D

Amúgy maga a történet nagyon tetszett. Egy az egyben ott veszi fel a történetfonalat, ahol a Tolvajok kézikönyvében véget ért. Winie segít Harrynek, hogy működésbe hozhassa a farkast, viszont ehhez meg kell szerezniük néhány alkatrészt. Ez persze nem egyszerű feladat + Winie még mindig nem tudja, tulajdonképpen mire is akarja használni Harry ezt a farkast. Nekem igazából szerintem itt lennének fenntartásaim, mielőtt bármiben is segítenék neki. Sosem lehet tudni, hogy nem éppen pont ellenem akarja fordítani. Szerencsére ilyen téren hasonlítunk egymásra Winie-vel, mert bár ő segít neki, mégsem bízik meg benne teljesen, és ezt jól is teszi, legalábbis szerintem. És ezt nem azért mondom, mert Harry ellen vagyok vagy ilyesmi, de jobb a biztonság.

Mindeközben Will próbálja valami értelmes mederbe terelni az életét, több-kevesebb sikerrel. Miután apja kidobta és megfosztotta vagyonától, elindult szállást keresni. Emellett megfogadta, hogy felkutatja anyja egyik régi ékszerét, egy karkötőt, amin különböző mágikus amulettek vannak. Kb. valahol itt kezd el a két "csapat" története összefonódni, aztán teljesen összegabalyodni.
Mire a végén rájössz, hogy ki kivel van, tisztázod magadban a szituációt, addigra már elolvastad a következőt fejezet végét is és megrettenve látod, hogy vége a könyvnek. Pedig pont egy izgalmas jelenet közepén voltunk!! Igen, függővége van, szóval csak óvatosan!! :D

Nem, nyugi csak viccelek..........részben. Az igaz, hogy függővége van, és rettenetesen kíváncsi vagyok már a folytatásra. Viszont a másik részében vicceltem. Mindenki nyugodtan olvassa el, Winie rajongóknak kötelező. Ennyi izgalom kell a következő részig, amit egyébként már alig várok. :D Jöhetne már, jöhetne már. :D

Megtetszett? Rendeld meg!
(a Főnix Könyvműhely oldalát nem találtam, így Lírásat raktam be)