Interjú Vivien Holloway-jel! :)

Sziasztok! :)

Idén néhány újdonsággal szeretnénk készülni Nektek, ezek közül az egyik a most induló Interjú írókkal! :) című rovatunk. Első alanyunk Vivien Holloway volt, aki - mint ahogy azt mindenki tudja - nagyon tehetséges ebben a szakmában. Számos műve megjelent már, és mindegyik egytől egyig fantasztikus. Nagyon kedves volt tőle, hogy válaszolt a kérdéseinkre, nagyon hálásak vagyunk érte. :)


Petus: 1. Első kérdésként: Mikor kezdtél el először írással foglalkozni? 

Vivien: Komolyan írni tizenhét-nyolc évesen. Mikor már a kiadásra ment a játék, és az volt a cél, hogy egyszer megjelenhessek. Egyébként nagyjából 12-13 éves korom óta írogatok mindenfélét, de akkor persze még csak magamnak, meg hobbiból.

Petus: 2. Vannak, akik szeretnek alkotás közben zenét hallgatni, ugyanakkor mások a csendet preferálják. Te hogyan szoktál írni? Van egy megszokott rutinod írás közben?

Vivien: Ez általában attól függ, éppen milyen részhez érek az aktuális kéziratban. Van, hogy bizonyos részeket egy bizonyos zenére írok meg, máskor meg csak csendben megy. Amikor jobban kell koncentrálnom, vagy éppen fáradtabb vagyok, és könnyű elvonni a figyelmemet. Akkor marad a csönd, mert ha véletlen elkezdek kiscicás videókat nézegetni youtube-on, arra a napra megette a fene az egészet.

Petus: 3. Hogyan szoktad karaktereidet megformálni? Gondolok itt akár Winie-re, akár Becky-re. Valós személyeken alapulnak? Hasonlítanak ők esetleg ismerőseidre, barátaidra?

Vivien: Hogy is szokott lenni egyes filmek elején? „Minden egyezés a valósággal pusztán a véletlen műve.” Na, így vagyok ezzel én is. Nem szoktam ismerősökről karaktereket formálni, magamról végképp nem. Én teljes mértékben úgy kezelem a szereplőimet, mint hús-vér személyiségeket, tehát ők kizárólag önmaguk, és senki más. Megjelennek a fejemben, és olyanok, amilyenek. Én csak leírom őket.

Petus: 4. Olvasás közben mennyire szoktál íróként gondolkodni? Volt olyan már, hogy valamit szíved szerint átírtál volna? Egy részt vagy fejezetet, ami nagyon nem tetszett.

Vivien: Ha a könyv leköt, és a történet kikapcsol, sosem gondolok arra, hogy esetleg én valamit másképp írtam volna. Meg egyébként sem. Az nem az én történetem, tehát csak azért, mert nekem egy esemény alakulása nem tetszik, nem írnék át semmit, mert akkor az már nem az író személyiségét tükrözné.
A stilisztikai, mondattani, logikátlanságból fakadó bakik már más tészta, de ezek inkább a szerkesztő-énemet birizgálják, nem az íróit. :)

Petus: 5. Van írói példaképed, vagy valaki, akinek figyelemmel kíséred a munkásságát mondjuk?

Vivien: Több ilyen író is van, igen. Külföldiek közül Mark Lawrence, Karen Marie Moning. (Anne McCaffrey is, csak szegényke már néhány éve meghalt).
Magyar viszonylatban J. Goldenlane.

Petus: 6. Én az előretervezés híve vagyok, de nem nagyon szoktak úgy történni a dolgok, ahogy eltervezem. :D Ilyenkor jönnek a spontán döntések. Te mennyire szoktad előre megtervezni a könyv cselekményét? Vázlatokat készítesz előtte vagy csak rövid távlatban gondolkodsz?

Vivien: Ez a történeten is múlik. Winie és a Horizont például vázlat nélkül készült. A Moirát anno komolyan vázlatoltam, fejezetekre bontva, mitológiát levezetve. Nálam ez a sztori komplexitásától is függ.

Petus: 7. Én személy szerint imádom a könyveid, és akinek csak tudom, ajánlom. Nemtől, korosztálytól független. Te elsősorban kinek és miért ajánlod a könyved/könyveid?

Vivien: Első blikkre azt mondtam volna, hogy főként női olvasóközönségnek írok, viszont azért tapasztalom, hogy bizony férfiak is a kezükbe veszik például Winie-t, ami kicsit meglepett, de nagyon örültem neki.
Korosztály szerint főként a fiatal felnőtt, felnőtt közönséget célzom, de itt is akadt példa arra, hogy akár 50-60 éves olvasók is élvezni tudták a könyveimet.
Szóval, szerintem is inkább az igaz, amit a kérdésben is említettél: nemtől, korosztálytól függetlenül olvashatóak, azok számára, kiket érdekelnek ezek a műfajok :)

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez az újfajta bejegyzés. Szívesen várjuk véleményeiteket hozzászólásban! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elköszönés

Miranda Kenneally: Becsavart szerelem (Hundred Oaks)

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)