2016. június 30., csütörtök

A. M. Aranth: Oculus

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.


Készen állsz a hullámvasútra? Egy olyan világra, ahol sosem tudod, ki a rossz és ki a jó?

Ha a válasz igen, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez maximálisan az olvasó felelőssége. Hogy miért? Mert a könyv végén akkora pofont kapsz a könyvtől, hogy a fal adja a másikat. És most teljesen komoly vagyok. A végén konkrétan azt éreztem, hogy felszállok az első Pestre tartó vonatra, és megkeresem drága A. M. Aranth barátomat, (akivel időközben sikerült megbeszélnem, hogy egy tízes skálán csak nyolcasra mondanám a haragomat, szóval annyira nem kell félni :D ) hogy hosszasan beszélhessek arról, hogy hogyan illik befejezni egy könyvet. Nagyjából úgy éreztem magamat, mintha 400 oldalon keresztül olyan kegyetlenül átvertek volna, mint még sosem. Mindezek miatt az ajánlást magamra is veszem.

Ezektől függetlenül pedig bátran kijelenthetem, hogy ez a legjobb Aranth könyv, amit valaha is olvastam. (Jó, ez a harmadik, de eddig ez a legjobb.) Eltekintve mindenféle fájdalomtól, undortól és miegymástól, amit a könyv olvasás közben okozott. De inkább kezdjük az elején.

Ahol voltak érdekes pillanatok. Már az elején megbotránkoztam azon konkrétan, hogy hogyan lesz valakiből oculus. Most őszintén, nem tudtam volna elviselni, ha velem teszik mindezt, mindenki szeme láttára... Szóval az első fejezetekben folyamatosan csak pislogsz, hogy akkor most mi hogy is van és mi történik.

És most jut az eszembe, el kell mesélnem, hogy mi is történt velem a buszon, amikor olvastam a könyvet. Éppen mentem Kalocsára, rajtam kívül kettő személy ült a buszon. Igen, az egyik a sofőr. :) Aztán az oculussá válós jelenetet itt olvastam, és mivel viszonylag vizuális típusnak mondhatom magam, szépen el is képzeltem vérrel meg mindennel, olyannyira, hogy majdnem én éreztem magam rosszul. Ekkor pedig jött egy olyan jelenet, aminek lényege annyiban elmondható, hogy Truth kimenőt kapott, kereken 7 órát. Ez nagyon jól hangzik, de ehhez annyi tartozik hozzá, hogy délután 6 óra volt. Délután hat, így pontosan 13 órakor kellett beköltöznie.

Igen, 13 órakor. Ez volt az a pillanat, amikor felnéztem a könyvből és csak pislogtam, hogy "Mi?" Majdnem hangosan meg is szólaltam, de ezt sikerült elkerülnöm. A karomon lévő órára is a biztonság kedvéért rápillantottam, hogy akkor most mi ez és hogyan és miért. Aztán meg elkezdtem azon gondolkodni, hogy ennyire senki sem lehet rossz matekból. Aztán valamennyivel később szerencsére választ is kaptam a kérdésemre ezzel kapcsolatban.

Aztán volt még egy nagyon... különös jelenet. Ennek az volt a lényege, hogy Truth és Verity (vagyis a "gazdája") elmentek egy iskolába, ahol az volt a tesztkérdés, hogy miért hosszabb a nappal az Avalonon, mint a Földön. Erre egy 13 éves srác elmondta, hogy a nemtudommilyen atom 133-as gyöke (vagy elképzelésem sincsen mije :D) miatt másmilyen hosszú egy óra, egy nap és egy év. Vagyis az Avalon másképp kering és forog talán, mint a Föld. Most teljesen úgy érzem, hogy tényleg be kellett volna járnom földrajz faktra, mert ez már így kínos.

Egyáltalán nincsen meg a háttértudásom ehhez a tudományos szöveghez. Gyanítom, ez a magyarázatomból fel is tűnhetett nektek, egyáltalán nem konyítok ehhez. Nem a magyarázat jelenlétével volt bajom, hanem azzal, hogy kétszer kellett elolvasnom, hogy valamit is megértsek belőle. Mert ugye állítólag az ember az érettségi idején van az általános ismeretei csúcsán, hogy úgy mondjam. Nos, nekem még ezzel a tudással is sikerült belebonyolódnom a szövegbe. :D

Ettől függetlenül (vagy ezzel együtt) egy nagyon jól kidolgozott világgal van dolgunk. Van előzménye (ami nem az elején derül ki, hanem folyamatában) és nem csak úgy van. A hátterében hatalmas ötletek húzódnak meg, ez egyértelműen látszódik.  A legtöbb ötlet a végén jut a felszínre, és akkor nagyon képben kell lenni azzal, hogy ki mikor, hol és miért. Azok a szálak, amik addig csak érintették egymást, hirtelen összemosódnak és szétválaszthatatlanul összekuszálódnak.

Akkor eddig mivel is rendelkezünk? Egy nagyon kreatív és nagyon jó világfelépítéssel, valamint egy ebből adódóan érdekes cselekménnyel. (Ami a történet előrehaladtával egyre inkább kibontakozik előttünk.) Mi kell még ehhez? Olyan karakterek, akiknek a céljaik érthetőek, akik érdekesek és akik szerethetőek.

Nagyjából egyidős vagyok Truth-szal és Aoi-val, így egy kicsit könnyebben beleképzelem magam a helyükbe. Ezért tűnt fel, hogy gyakori hibává vált a beszéd. Gyakran mondtak olyanokat, amiket egy ilyen korú lány eléggé ritkán ejt ki a száján. Vagy csak az én környezetemben van ez így.

Ugyanakkor, ha eltekintünk a fura szavak használatától, még mindig ott van a szereplők kérdése. Ami az elején igencsak különös lehet. Szokatlan. Fura. Annyit mindenképpen tudni kell, hogy a könyv főként Truth szemszögéből íródott, aki ugye oculus. Nem ember. Nem személy. Oculus.


Mégis maradt személyisége. Ami néha irritáló volt. Egyszer azon aggodalmaskodott, hogy túl sokat nyafog-e. Az én válaszom itt kapásból az lett volna, hogy igen, valóban sajnáltatod magad. Mindenkinek vannak ilyen fura szokásai, én például a lehető legkisebb dolgokon is ki tudok akadni, ha olyan napom van. Az elején megértettem Truth-t, hogy kesereg, hiszen mégis ki akarna oculus lenni és ezzel minden jogát elveszíteni? Még az anyja miatt is megértettem. De amikor vagy ötödszörre olvastam azt, hogy mennyire szomorú és kétségbeesett Aoi miatt, na azt már nem.

És nem azért, mert szívtelen vagyok, hanem mert egy idő után túl sok volt. Aoi személyisége néhol erősen emlékeztetett egy volt osztálytársaméra, akire bármikor lehet számítani. Vele szemben Aoi nekem néha túlságosan is... tornádó volt.

És több szereplővel nem is akarok most foglalkozni, hiszen mindannyian egy hatalmas pálforduláson estek túl a végén, ami miatt minden átértékelődik az olvasóban. És úgy érzi majd, hogy úgy elárulták, mint még sosem. Pontosabban én így éreztem magam. Nem is kicsit.

Összességében pedig van egy nagyon jól felépített világunk egy szuper történettel vegyítve, helyenként idegesítő szereplőkkel. A végét pedig kicsit gyorsnak éreztem, hiszen annyi mindent tudtunk meg, pedig kaphattunk volna egy kicsit részletesebb kidolgozást is. És nagyon örülök, hogy olvashattam! :)

2016. június 28., kedd

Vivien Holloway: Vérvörös horizont


Kiadó: Főnixkönyvműhely
Oldalszám: 96 oldal
Ár: 1480.-
ISBN: 9786155632082
Moly

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.

Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.

A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik.
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.
léghajó

„– Azokat a gyáva férgeket, akik nem jelentkeznek három percen belül a vezérlőteremben, megkeresem, és személyesen lövöm agyon – szóltam bele rekedten a mikrofonba, különösebb ceremónia nélkül. – A hajó új kapitánya beszélt.”

Vélemény:
Voltam oly szerencsés, hogy megnyertem ezt a könyvet a Főnixkönyvműhely játékán, ezért amint ideért el is kezdtem. Imádtam mindkét novellát. Mindkettővel most találkoztam először, örülök így egyben kiadták őket.

Az első novella 3 évvel a Végtelen horizont előtt játszódik. Leírja Nick és Becky találkozását, és hogy az a bizonyos alku hogyan köttetett meg.
Ennek egy része már ismerős volt a Végtelen horizontból, mert tömören ott is le van írva. Ettől függetlenül nagyon jó volt kibővítve elolvasni. Minden részletet megtudtam, ami érdekelt. Nick igazi úriemberként viselkedett a maga fura módján. Kisegítette az akkor még fiatal és kiszolgáltatott Beckyt, hazakísérte, és még tartozása törlesztésére is adott időt. Mondható akár kedvesnek is a viselkedése. Aztán később kimutatta a foga fehérjét, de az már egy másik könyv.

felújítás
A második novella a Végtelen horizont után játszódik. A történetet Juniper szemszögéből ismerhetjük meg.
A nagy harc után a hajók legénysége teljesen szétszéledt vagy meghalt, a túlélők is küzdöttek az életükért. Juniper pedig azon fáradozik, hogy a legénység maradékát összeszedje és újra összekovácsolja őket. Sikerül is neki pár embert a régiek közül összeszednie összeszednie, de ennyivel még nem megy sokra. Ráadásul a hozzáállása sem a legjobb. Mindenkit vagy megfenyeget vagy lelő vagy megfenyegeti, hogy lelövi, ha nem engedelmeskedik neki. Ezzel akar tiszteletet kivívni magának? Hát nem fog.........viszont ha a félelem és tisztelet nála szinonimák, akkor elérte a célját. Pedig ő nem is akar kapitány lenni, mégis ezt csinálja. Mondjuk őt mindig is utáltam, nagyon ellenszenves karakter volt számomra a Végtelen horizontban is, és a véleményem most sem változott meg.

Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy megtudtam, mi történt vele/velük. Szívesen olvastam volna Nickről meg Beckyről még, de szerintem hiába reménykedek egy második kötetben. Nagyon kár, hogy ez nem sorozat. :/
De tényleg csak gratulálni tudok. Mind a Végtelen horizont, mind Winie történetei a kedvenceim közé tartozik, és szerintem ez változatlan marad egy ideig. Aki olvasta a Végtelen horizontot annak kötelező olvasmány. ;)

Megtetszett? Rendeld meg!

2016. június 27., hétfő

Hamupipőke BookTag

Sziasztok! :)

Mivel régen volt a blogon booktag így Petussal úgy döntöttünk, hogy lassan kitölthetnénk még egyet. Így az Annie oldalán talált Hamupipőke BookTagre esett a választásunk. Reméljük tetszeni fog
nektek! :)

Gonosz mostohatestvérek- egy könyv olyan szereplőkkel, akiket egyszerűen utálsz

Petus: Egyszerű a választás. Egy ikerpár titkos naplója. Ettől rosszabb könyvet még nem olvastam. Olyan volt, mintha 3 különböző könyvsorozatot összemixeltek volna. Eredeti ötlet szinte semmi, és olyan logikai bakik vannak benne, hogy az elképesztő. Az egyetlen mázlim az volt, hogy gyorsan végeztem vele, különben kisült volna az agyam.....

Évi: Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy ez a Szerelmem egy angyal legyen-e vagy sem. Igen, ez az a könyv. Egy barátnőm ajánlotta, akinek tanácsára meg is vettem. Bár ne tettem volna! Azóta megfogadtam, hogy az ő tanácsaira nem hallgatok. Egyszerűen utáltam a főszereplőt, ami azért nagy baj, mert az ő szemszögéből mesélte el az író és az ő fejében voltunk végig...


Herceg- egy könyv egy úriemberrel

Petus: Pokoli szerkezetek. Jem Carstairs szerintem az egyik legnagyobb úriember a könyves álompasik listáján. Jól nevelt, hegedül, mindenkivel kedves, mindenkit tisztel. Valószínűleg a jelleméhez köze van annak is, hogy mivel a múltszázadban élt, akkor megkövetelték a jó magaviseletet. Ettől független az egyik legkedvelhetőbb karakter az árnyvadász világban. :)

Évi: Rubinvörös. Nem elég szegény Gideonnak, hogy képes a múltban utazni, de még emellé kap hegedűleckéket, egy tánctanárt, valamint egy nőt, aki megőrül a ruhákért, és a hitelesség mindennél fontosabb. :) Emellett még képes viszonylag kedves lenni, és az esetek többségében úriember tud lenni.



Hamupipőke- egy szereplő, aki bájos, kedves és dacos

Petus: Ide leginkább Biancát mondanám a The DUFF - A pótkerék könyvből.  Ahogy Wesley is jellemezte: "Egy intelligens, pimasz, szarkasztikus, cinikus, mániákus, hűséges és érző szívű lány. Ez vagy te!" Bárkinek megmondta a véleményét. A barátaira nagyon vigyázott, törődött velük. A Duff-gondolatával pedig nagyon egyet tudok érteni.

Évi: Először Celeste jutott az eszembe a Párválasztóból, de... nem. Ő nem volt végig kedves, szóval úgy éreztem, hogy nem ő az. De a Vámpírakadémiából Lissa szerintem passzol ide. Valóban bájos volt és rendíthetetlen, mindig kiállt a saját igaza mellett. Nagyon szerettem a sorozatot és néha úgy éreztem, hogy Lissa kicsivel több... figyelmet is megérdemelt volna.


Tündér- egy szereplő, akire mindig vigyáz valaki

Petus: Én személy szerint Katyt mondanám a Luxen sorozatból. Daemon alapból szinte mindig a nyakán lógott és cseszegette imádtam ezeket a részeket :D . De Daemonön kívül ott volt még Dee is, meg a többi luxen, hibrid, origin, akik segítették, védték őt. De a legfőbb védvonal Daemon volt. :3 Kedvenc könyves álompasim. :3

Évi: Nos, ez tényleg Harry, ahogy Anna is megmondta. Harry számtalanszor lett kisegítve, főleg Dumbledore által. Igaz, kap másoktól is segítséget, de az igazgató a fő mentora. Természetesen ezen felül kap még segítséget, de néha olyan, mintha Dumbledore előre majdnem minden eltervezett volna.


Segítő állatok- egy könyv, ami mindig boldoggá tesz

Petus: Nincs annyi időm, hogy mindet felsoroljam. A kedvenc sorozatom még mindig a Luxen sorozat. De ezen kívül nagyon szeretem Rick Riordan könyveit, Jamie McGuire könyveit vagy Kelly Oram Szívzűrterápia strébereknek könyvét. Ha nem tudom, hogy mit olvassak, akkor általában ezekbe szoktam belekezdeni. :)

Évi: Ide rengeteg könyvet fel tudnék sorolni. A kedvenceim általában ilyenek. Ha nincsen kedvem semmihez sem, akkor akár a Luxen- sorozat egy-egy kötete vagy éppen egy Harry Potter könyv meg Percy Jackson egy kalandja ismét fel tudnak dobni. :)



Hamu- egy könyv, ami egyáltalán nem érdekel

Petus: Konkrét könyvet nem nagyon tudnék mondani. Ha a fülszöveg nem nem kelti fel az érdeklődésem, akkor nem olvasom el. Ettől független lehet, hogy nagyon jó könyv, de amíg más nem mond róla pozitív dolgot, nem hallok róla jó véleményt, addig nem valószínű, hogy elkezdem.

Évi: Ebből is van egy pár. Egyre kevesebb késztetést érzek például az Oblivion elolvasására vagy a Lady Midnightra. A Hollófiúkra sem vagyok például kíváncsi. A három közül talán erre vagyok legkevésbé.


Tök- egy szereplő, aki jelentősen megváltozik

Petus: Ide én Simont mondanám a Végzet Ereklyéi sorozatból. Először emberként kellett elszenvednie az árnyvadász világ veszélyeit, majd vámpírként, aztán pedig amnéziás árnyvadászként próbált/próbál beilleszkedni a többiek közé. Nagy hatással volt rá ez a sok fejlődés, igazi harcossá vált. Viszont semmi pénzért nem lennék a helyébe.

Évi: Percy Jackson. Az ijedt 12 éves kisfiúból Az utolsó olimposzira egy igazi hérosz lett. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire hihetetlen lett a Neptunus fiára! *-* Igen, Percy az egyik kedvenc szereplőm. :D



Lehetetlen- egy könyv olyan befejezéssel, amit nem láttál előre

Petus: Gyilkos a vonal végén ami először eszembe jut. Tudtam, hogy valaki üldözi Emmy-t, és hogy a halálát akarja, de arra nem számítottam, hogy ki lesz az, aki megtámadja őt. Ráadásul annyira függővég amennyire csak lehetséges. Nagyon ütött az biztos.

Évi: Oculus. Igaz, még hezitálok, hogy Oculus vagy Éjszakai cirkusz. Valójában mindkét könyvnek volt egy nagy csavar a végén, de így visszagondolva inkább az Oculus az, ami nagyobbat ütött. Lehet azért, mert azt olvastam később? 


Csak lélegezz- egy könyv, ami arra buzdít, hogy legyél bátor

Petus: Jennifer A. Nielsen Az Árnytrón könyvét mondanám. Jaron olyan király, amilyet még nem láttam. Tudták előre, hogy a háború kimenetele nem lesz pozitív, de mégis arra buzdította katonáit, hogy legyenek bátrak és ne veszítsék el hitük, még van esély a győzelemre. Be is vált ez a taktika. Ez a könyv/sorozat megtanítja, hogy érdemes kockázatot vállalni, mert ha hiszünk abban, hogy minden jóra fordulhat, akkor teljesülhet is. :)

Évi: Kevés gondolkodás után azt mondom, hogy Vakrandi a végzettel. Először meglepetés Percy jutott az eszembe, de aztán rájöttem, hogy egy "hétköznapi" történet szereplője ugyanolyan bátor tud lenni, mint egy fantasy szereplője, így inkább arra tettem le a voksomat. Hogy miért? Mert egy olyan embernek, aki szereti betartani a szabályokat, már egy kis szabályszegés is hatalmas bátorságot vehet igénybe. Ez a könyv megmutatja azt, hogy nem kell félnünk attól, hogy kilépünk a komfortzónánkból. :)


Boldogan éltek, amíg meg nem haltak- egy könyv tökéletes befejezéssel

Petus: Nagyon szeretem a boldog befejezéseket. De igazából nekem mindegy, hogy pozitív vagy negatív a befejezés, csak legyen befejezett. Ne merüljenek fel bennem kérdések, mert idegőrlő a tudat, hogy már nem kapok rájuk választ.

Évi: Athéné jele. Jó, oké, nem. Tudom, rossz vicc. :D Az utolsó olimposzi. A könyvek befejezésével általában bajom van. Tetszik, de az utolsó pár oldal számomra szörnyű tud lenni, hiszen valahogy sosem tudják a számomra megfelelőt eltalálni. Azonban ezzel a könyvvel kapcsolatban nem éreztem így. Valahogy ez nem hagyott bennem hiányérzetet.


2016. június 26., vasárnap

Borítómánia #6 - Jodi Picoult

Sziasztok! :)

A héten nem színek, ábrák vagy éppen tematika szerint kerestünk borítókat, hanem most egy írótól keresünk tíz könyvet. Választásunk Jodi Picoultra esett. :) Magamnak azokat a szabályokat állítottam fel, hogy mindegyik magyar nyelvű lesz és a lehető legszínesebb palettán fogunk mozogni. Avagy nem csak kékek és pirosak lesznek, vagy éppen az első tíz, amit találok, hanem bármilyen szín, kiadás vagyis minden. ~Évi

Számomra teljesen ismeretlen az írónő munkássága, szóval tényleg csak a borítókhoz tudok hozzászólni. :D ~Petus


A nővérem húga

Évi: A két testvér mint egy örökké összetartozó fa jelenik meg. Nagyon szépen mutatja, hogy mi is egy testvér az embernek: valaki, akire bármikor számíthatsz, akivel mindent megbeszélhetsz, és aki mindig odafigyel rád. Akinek írhatsz hajnalok hajnalán egy üzenetet, amint tud, válaszol és csak veled foglalkozik. Aki tanácsod ad és segít. Nagyon megnyerő számomra ez a borító, kíváncsi lennék, milyen a története a könyvnek. :)

Petus: Beszédes borító. A két összefonódó fa jelképezheti a testvéreket a címben. De míg az egyik fának zöld a lombja, a másiknak szürkés-fehéres színű, ami szerintem az elmúlásra, a megöregedésre utalhat. Vagy az egyik szereplőt valamilyen veszteség éri. Ezt a komor hangulatot érzékeltetik a sötétebb pasztell színek is. Egy ilyen borítóhoz nem nagyon tudok elképzelni egy vidám történetet.


Csodalány

Évi: Valami elképesztően csodálatosra sikeredett. Elképzelésem sincsen, miről szólhat a történet (sajnos még nem olvastam az írónőtől), de ez varázslatosra sikeredett. Valahogy olyan könnyed és lebilincselő egyszerre. Most valójában még egyszer rá kellett keresnem, hogy ezek szárnyak vagy egy pillangó. És igen, ezek szárnyak. Tökéletesen illik a címéhez, hiszen ezek az angyalszárnyak olyan csodával határosak és csodába illőek.

Petus: A címből valami nem hétköznapi dologra következtetek. A púder rózsaszín háttér, előtte az angyalszárnyakkal, utalhat a csoda kifejezésre a címben.Most vagy valaki angyallá változik, vagy egy angyallal beszélget vagy nem is tudom.........angyalokkal él együtt, de nem tud róla. A lényeg, hogy valami angyallal kapcsolatos lehet a történet szerintem. Viszont ez már valamivel vidámabbnak tűnik.


Egyszerű igazság

Évi: Valahogy ez a borító már nem annyira nyerte el a tetszésemet. Egyszerű, de nem éppen a kedvencem, ha emberalakok vannak a borítón, és ez itt is érvényben van. Az viszont nagyon tetszik, hogy a lány kék szeme pont olyan ragyogó kék, mint a cím. Valójában tényleg olyan egyszerű, de mégis több. Nem igazán tudom, hogy van-e valami köze a lánynak a történethez, de valahogy más beállításokkal lehet, hogy sokkal jobb is lehetett volna. De nem lett így sem olyan rossz.

Petus: A képen a lány szemei nagyon szépek. Annyira intenzív kék, hogy tényleg igazmondásra kényszerítik az embert. Mégis maga az arc, meg a fekete háttér ezt a látványt, jelentést elnyomják, háttérbe szorítják. A szemszín és a cím összhangja nagyon jó, mégsem tudja egyik elem sem visszaadni azt az élt a tekintetnek, amit ki lehetne belőle hozni. Ettől független nem rossz borító.


Elrabolt az apám

Évi: A cím és a borító nálam egy kicsit ütik egymást. A cím egy negatív történetre sugall, míg a borító olyan vidám lett a sárga színeivel. Még a levelek jelenlétével is szép lett, nem lett olyan szomorú szerintem, mint amire a címből következtetnék. Szóval vagy a történet nem olyan, mint amilyennek képzelem, vagy a borító mondhat többet a könyv ismeretével.

Petus: Hát ez kicsit fura lett. Mármint úgy, hogy a cím szerint elrabolnak valakit, a borítón lévő emberke meg mintha bujkálna valami elől. Lehet, hogy egy olyan jelenetet mutat a borító, hogy a lány már megszökött a fogva-tartójától, és most bujkál előle. Nem tudom. Egyedül így tudnám magyarázni a borító és a cím közti ellentétet.


Sorsfordítók

Évi: Amikor először ránéztem a borítóra és a címre, azonnal az jutott az eszembe, hogy hullámvölgy és hullámhegy. Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy a hintaló is ezt juttatta az eszembe, de nem tudnám megmagyarázni, miért. Talán mert ez hasonlít a hintaló előre- és hátrafelé való mozgásához vagy ilyesmi. Hogy ennek van-e valami köze a könyvhöz, azt nem tudom. :D

Petus: Régi mondások úgy tartják, hogy a szerencse lovakon és a lovagláson (a lovak hátán) múlik, ezért az emberek ilyen hintalovakat készítettek, hogy gyermekeik szerencsések legyen az életben. A cím alapján ez a szerencse vagy elhagyja a szereplőt/szereplőket vagy visszatér hozzájuk attól függ, melyik irányba fordítják a sorsukat. Vagy az is lehet, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, és félreértelmezem az egészet. :D


Szívtől szívig

Évi: Nem igazán tudom hova tenni a láncot (az egy láncszerű dolog, nem?) és a kulcsot. Előbbiről mindig a bezártság jut az eszembe, míg az utóbbiról pont a szabadság. Lehet, pont van valami szerepük a történetben, nem tudom. Lehet még közel sem járok, de a borító alapján nem vágnék bele olyan bátran, hiszen nem tudom, mennyire lenne vidám a történet, amit találok.

Petus: Szerintem ez egy szerelmes regény nem éppen pozitív végkimenetellel. Legalábbis a sötét színek használata miatt ezt gondolom. A lánc jelentheti az összetatozást, egymáshoz láncolják magukat, de akkor minek? Azzal el is választhatják egymást. Valami nagy horderejű dolog történhet a pár két tagja között, ami megingathatja a kapcsolatukat. Lehet valakit választás elé állítanak. Vagy vele maradsz vagy nem tudom mi történik, és a kezébe adják a döntés lehetőségét a kulccsal. Ezek csak tippek. Igazából a történetet nem ismerem. Viszont kinézetre szerintem szép.


Találj rám!

Évi: A két szál találkozása nagyon jól bemutatja a címet. Találj rám és ne engedj el újra. Valami ilyesmi jut róla az eszembe. Tényleg a találkozás ugrik be először és az, hogy ha már megtalálunk valamit, amit nagyon keresünk, akkor azt nem engedjük el újra.

Petus: A zöld meg az arany együtt nagyon szépen mutat viszont ez a sötét feketés szín, amivel az írónő nevét írták, nagyon rontja az összhatást. Alapból egy boldog pillanatot mutat, mind a cím mind a borító. A két gondolom szerelmes ember újra egymásra talál. Talán ezért is rajzoltak vékony, zöld, fiatal ágakat, amelyek összegabalyodnak. Én így tudnám értelmezni.


Tizenkilenc perc

Évi: Ezt a borítót nem igazán értem. Rémlik valami a történettel kapcsolatban, de nem olyan sok. Leginkább arra tudok gondolni, hogy a percekkel kapcsolatos, és az időt mutatja be- De a nyolcast nem értem, lehet van valami fontos jelentése a történettel kapcsolatban.

Petus: Ha már időről beszél a cím, akkor legalább egy elemet rakhattak volna a borítóra, ami ezt jelképezi. Nem. Ehelyett a teljesen semleges háttérre ráraktak egy számomra random számot. Akkor ha már 19 perc, miért ezt írták rá vagy 19 valamit raktak volna a borítóra. Lehet, hogy a 0,0008-nak valamilyen jelentése van és azért rakták a borítóra, de én nem látom az összefüggést. Szerintem azért, mert még nem olvastam.


Törékeny

Évi: Nagyon tetszik, hogy pont az a két tipikus dolog jelenik meg, ami tényleg törékeny. Egy kisgyerek (jelen esetben egy kislány) és egy pillangó. Ezekről azonnal a törékeny szó jut az eszembe.(Meg az aranyos és az édes, Részletkérdés.) Szerintem ezt a borítót nagyon eltalálták.

Petus: A két legjobb dolgot rakták a borítóra, amely a törékenységet mutatja: a pillangó és a kisgyermek. Mindkettő általában ennek a szimbóluma. És az, hogy mindkettő szerepel a borítón, csak még jobban nyomatékosítja ezt a tulajdonságot. Nem tudom ki vagy mi lehet a törékeny a történetben, de biztos nagy szerepe van benne. Gondolom.


Vezeklés

Évi: A lány láttán nem ez az első, ami az eszembe jut. Hanem először az, hogy milyen szép a haja, aztán pedig ez vidám, színes történet. Valahogy a vezeklés nem passzol oda. Legfeljebb arra tudok még gondolni, hogy ő lehet a főszereplő, vagy valami ilyesmi. Ezen felül semmi ötletem nincsen.

Petus: Nagyon szép a lány haja, a ruhájának a háta valami elképesztő, de nem éppen úgy néz ki, mint aki annyira bánna bármit is. Ha ez a szép haj bozontos, gubancos lenne, a ruhája szakadt, a háta meg görnyedt akkor oké. De így.....nem éppen a vezeklés jut először eszembe. Esetleg valaki miatta bűnhődik vagy bűnhődött, de már túllépett rajta. Mást nem nagyon tudnék elképzelni.

2016. június 24., péntek

Könyvhét 2016 - Élményeim :)

Sziasztok!

Nem igazán terveztem ezt a bejegyzést, de szombaton sikeresen kijutottam Könyvhétre és valami földöntúli késztetést éreztem, hogy ezt a bejegyzést megírjam, így... itt van. :) Valójában nem tudom, hogyan fog kinézni a bejegyzést, ezt kérlek nézzétek el nekem. :)

Akkor kezdjük is az elején. Szerintem a Könyvhéten a napsütésben annyira hunyorogtam, mint még senki, és ez annak köszönhető, hogy hatkor kellett kelnem, hogy a nyolcas vonatot elérjük Annával. Sajnos Petus nem tudott jönni. (Legközelebb felrángatlak csajszi, ha kell! :D)  Szóval igen, a hat órai kelés miatt nagyon frissnek és üdének nézhettem ki. Ettől függetlenül vittem magammal a történelem tételeimet, hátha tudok tanulni. Ez sajnos az oda- és visszaúton is meghiúsult, de szerencsére már kész vagyok a vizsgával. :)

A vonatunk nyolckor indult, két órás út állt előttünk. Miután megérkeztünk, találkoztunk Dorinával, aki Pesten tanul és nagyon régóta ismerjük és szeretjük. Neki köszönhető, hogy eltaláltunk a Vörösmarty térre, hiszen amikor vonaljegyet akartunk venni, rájöttünk, hogy az automaták nem úgy működnek, mint eddig. Nos, elképzelésem sincsen, mi volt velük, de mivel nem vagyok nagyvárosi, ezért számomra hatalmas sokk volt elsőre. "Szerencsére" egyik automata sem volt jó, ezért a pénztárnál kellett jegyet venni.

Miután harcoltunk egy kicsit a vásárlással, sikeresen megérkeztünk a térre. Most voltam először a Könyvhéten, mivel tavaly nem tudtam feljutni, ezért minden újdonság volt és szinte mindenen meglepődtem.  Az első utunk a Főnixhez vitt, ahol végre beszereztem a Vérvörös horizontot! *-* Nagyon örültem, hogy végre a kezemben tarthattam! Azután mentünk tovább, Anna mindenképpen be akarta szerezni a Beretva és tőrt, így arra vettük az irányt.

Akkor pedig megakadt a szemem a Maxim standján. Tudtam, hogy oda be kell néznem. Könyvfesztiválon is vennem kellett volna tőlük valami, hiszen két könyvet szerettem volna és mindkettő a fizetősben volt, így akkor lemondtam az 1+1 akcióról. De most úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Önmagamhoz képest (eléggé határozottan szoktam könyveket vásárolni) egy hosszas válogatás után a Cseresznyepiros nyár mellé a De mi került a pitébe? című könyv került.

Előbbit egyszer már olvastam, utóbbiról semmit sem tudok szinte. Mindkettőt tervezem (újra)olvasni, így valószínűleg itt is olvashattok majd róluk. :) Valamint sikeresen szereztem egy Apa, randizhatok egy lovaggal? beleolvasót. Már el is olvastam és nagyon érdekel, hogy akkor most hogyan folytatódik. Megfontolom a vásárlását, de ez nem feltétlen most fog bekövetkezni.

Ekkor pedig a Fumax standja felé indultam, mert amikor korábban ott voltam, akkor Peti (vagyis A. M. Aranth valamint a Fumax egyik jóképű eladója - avagy Fumax reklám :D ) éppen másokkal beszélgetett, de én mindenképpen akartam vele váltani pár szót, hiszen elolvastam az Oculust. Végül úgy sikeredett, hogy szinte mindenről beszéltünk, ugyanakkor vannak még így is olyan dolgok, amiket elfelejtettem neki mondani.

Amikor ott álltam, láttam, mennyire nehéz egy ilyen rendezvényt lebonyolítani. Erre a legékesebb példa, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik forgós állvány gyakorlatilag szétesett. Biztosan láttátok, azok a fekete forgós állványok, vagy mik. Nos, az egyiknek a felső polcát tartó csavar nagyon szépen elengedte magát és ráesett az alatta lévőre. Így már érthető volt számomra is, hogy miért pörögnek ennyire az eladók. Mert vagy 6 helyre kell egyszerre figyelniük.

Tehát volt szerencsém Petivel hosszasan beszélgetni (azt viszont elfelejtettem megkérdezni, hogy a Holdárnyék harmadik része mikorra várható.) Mikor újra elindultam (immár egyedül, mert a nővérem eltűnt valamerre a téren Lonette-vel, a Varázstinta bloggerével) a Móra felé vettem az utamat, ahol kicsit megleptem szegény lányt, aki árult, hiszen az volt az első kérdésem, hogy mennyibe kerül egy Gyilkos a vonal végén. (A magyarázat mindössze annyi, hogy nem akartam nagyon sok könyvet venni, és egy bizonyos összeg felett nem biztos, hogy megvettem volna magamnak.) Aztán meg persze kettőt vettem, az egyik példány Petusé lett. (Szegény lány meg szerintem komplett hülyének nézett. :D )

Szerencsére (a pénztárcám szerencséjére) nem vettem több könyvet, így már nincs is nagyon miről írnom. Az utolsó vásárlás után két ismerősbe botlottam bele, így a maradék időt velük ütöttem el, majd Anna is csatlakozott hozzánk, aki végül vett még egy könyvet.

Mindezeknek köszönhetően nagyon sok élménnyel gazdagodtam a Könyvhéten. Meg persze könyvekkel. :) Hihetetlenre sikeredett, és remélem, hogy jövőre is ott lehetek!

És ti? El tudtatok látogatni a Vörösmarty térre, esetleg pár könyvvel utána hazamenni? :)

2016. június 23., csütörtök

Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Eredeti cím: Dial Em for Murder
Fordító: Chovanecz-Molnár Éva
Kiadó: Móra
Oldalszám: 346 oldal
Ár: 2299 Ft
ISBN: 9789634153757
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Vélemény:
Hát Marni most is kitett magáért. Ez egyszerűen fantasztikus volt. Sikerült keresztülhúznia a
számításaimat. Egyetlen tollvonással megtette. Nagyszerű. :)

phablet
Hát ez nem egy tipikus Marni regény lett az biztos. Most egy egészen új irányt vett ezzel a nyomozós, üldözős témával, de nekem tetszett. Akárhogy is más a téma, mégis benne maradt a maga cuki stílusa. Az elején kicsit hosszúnak éreztem a bevezetést. Új iskola, beilleszkedés, új barátok stb. Elég sok idő eltelt, mire a gyilkos lépett és beindultak az események. Ráadásul ezidő alatt is leginkább csak Emmy volt a középpontban. A többi szereplőt nem nagyon ismerjük meg, még Seabstiant sem. Ez egy kicsit zavaró volt, de hátha a következő részben nagyobb hangsúlyt kap az ő történetük is. (Tudtommal sorozat lesz, de javítsatok ki ha nem.) Magáról az üldözés okáról, vezetőiről semmit sem tudunk meg. Valószínű direkt írta így, hogy fenntartsa a feszültséget a következő könyvig. Hát nem mondom sikerült ezt elérnie. Egy kezemen nem tudom megszámolni az elvarratlan szálakat. Igazi függővég. Remélem a mi drága energiabombánk igyekszik a következő résszel, mert nagyon furdal a kíváncsiság. :)

A karakterei mondhatni tipikus Marni karakterek, de mégsem.
Emmy egy visszahúzódó, feltűnést kerülő lány, aki hirtelen rádöbben, hogy egy valakinek a legfőbb célpontja, valaki nagyon el akarja őt tenni láb alól, de fogalma sincs, hogy miért. Viszonylag jól kezeli ezt a helyzetet, bár megértem, hogy a végére kicsit paranoiás lesz. Én is az lennék ha tudnám, hogy valaki vadászik rám. Viszont ha szükség van rá, előjön a szenvedélyesebb, nagyszájúbb oldala, amit szívesen használ is egy bizonyos ember ellen. Elég összetett karakter, tipikus könyvmoly gondolkodással. :)
Starbucks
Szenyasztián alias Sebastian St. Jamest meg legszívesebben megütném. Az tiszta sor, hogy nem nagyon érdekli őt Emmy, de hogy ennyire bunkón hogy lehet viselkedni azt nem tudom. A tipikus elviselhetetlen figura. Jóképű - és ezt tudja is magáról, piszok gazdag, és körülbelül négykézláb mászik utána az összes lány, és ezt ki is használja. Nem az a Daemon-féle karakter, aki csipked meg beszólogat és ezen jót nevet az olvasó, hanem ő szabályosan tényleg bunkó meg lekezelő. És ilyen úúúúgy megütöttem volna hogy az hihetetlen. Még nem találkoztam olyan Marni-karakterrel, akit meg akartam volna verni, de ő most olyan. Ha vele jön össze Emmy én mérges leszek. Pozitív dolog rajta a szép fehér fogsora. :D Meg volt egy-két jó pillanata, amiért jár neki egy vállon veregetés, de ennyi.
Audrey és Kaylát imádtam. Az előbbi egy infózseni, utóbbi egy kész energiabomba, mint Marni. Van egy olyan érzésem, hogy Marni Kaylát saját magáról mintázta. :) Állandóan pörög, mosolyog, csacsog és sosem fogy el az energiája. Audrey viszont egy nyugodt, kifinomult lány, hihetetlen nagy tudással. Szerintem ő Emmy józan esze. Ha ő nem lenne a fene sem tudná mi történne Emmyvel. Ugyanilyen szerepet tölt be Ben is. Az okos, kedves, helyes másik legjobb barát az első Audrey , akibe Emmy szerelmes, de ez csak egyoldalú. Néha kissé nyers, de csak jót akar, ez látszik.

Következő részt akarok most azonnal. :D A mi drágánk ismét nagyot alkotott mind történet, mind szereplők szempontjából. Nem tudom honnan jönnek neki ezek az ötletek, de remélem még jó sok lesz. :D Én mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Megtetszett? Rendeld meg!

2016. június 22., szerda

Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.)

Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül. 

Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik. 
Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol. 
Will eközben külön utakon jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során, amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani neki.

„ – Kijátszottál! – Nem viccelt, láttam a szemében. Láttam benne az elárultságot, a csalódást és az engesztelhetetlen haragot. – Tűnj el! 
– Winie, csak hadd magyarázzam meg… 
– Nem érdekel! – Még csak nem is hagyta, hogy végigmondjam. – Csak menj el, Will, és reménykedj benne, hogy apám sosem talál meg.”

A Winie Langton történetek negyedik része!

Mondtam már, hogy nagyon szeretem Winie történeteit? Igen? Akkor elmondom most is....... imádom Winie-t és a kalandjait.

A történet elején Will feladatot kap a nagy vizsga előtt. A Könyvből kiválasztott tárgy, a pacsirta ellopását egyedül kell megterveznie és véghezvinnie. Semmilyen segítséget nem kap hozzá. Meg is szerzi a pacsirtát, de milyen áron.
Eközben Winie apjától azt a feladatot kapja, hogy keresse meg Marie Kennellis férjét, aki elszökött a lagzi előtt. Őt "segíti" Harry, aki Winie nagymamája barátnőjének az unokája ezt jól megaszontam xD. De természetesen ez sincs ingyen. Ugyanis a fiú a segítségért egy régi harci eszközt, egy mechanikus farkast szeretne a segítségért cserébe. Winie belemegy az alkuba, nagy nehezen megtalálják Marie férjét, és mennek megszerezni a farkast. De ott olyan emberbe botlik Winie, akire álmában sem gondolt volna.
Winie és Audrey
A két szálon futó történet ebben a pillanatban kapcsolódik össze. Megtudja Winie, hogy Will kivel alkudozott a pacsirtáért, és valószínűleg soha nem fog neki megbocsátani. De remélem nincs igazam, mert nagyon jó lenne ha Will meg Winie összejönnének :3

Winie és Harry történetszálán nagyon sokat nevettem. Miket képesek voltak csinálni...... :D És amikor megtalálták szerencsétlen vőlegényt, és az meg elkezdett szeméttel dobálózni, na ott dőltem a nevetéstől. Szegény lány mit össze szenvedett mire megtalálta azt a szerencsétlen fiút. Viszont a későbbi reakcióján, amikor Willel találkozott, nem lepődtem meg. Sőt, rosszabbra számítottam. Azt hittem egyszer-kétszer pofon is vágja a fiút, azért amit csinált. Tényleg nem is csodálkoznék ha egy darabig nem állna vele szóba.
Will meg nem értem, hogy miért ment bele egy ilyen alkuba. De..... valamennyire megértem, jót akart Winie-nek, ez tiszta sor, de azt is láthatta, hogy milyen következményei lesznek. Mégis belement. Szóval valamilyen szinten magának okozta a bajt. Lehet, hogy a lány haragszik rá, de tudja, hogy jót is cselekedett ezzel. Egy komoly tehertől szabadította meg a Langton ezzel a cselekedetével. Most még nem látják be, de később szerintem köszönetet fognak Willnek mondani. Legalábbis remélem. Ha nem, akkor szegény így járt, de reméljük nem így lesz. :)

Egyetlen hibája van csak a sorozat köteteinek: miért ilyen rövidek? Ha háromszor ilyen hosszúak lennének a könyvek az is kevés lenne. Remélem nagyon sok része lesz a sorozatnak, még sokáig szeretnék róluk olvasni. :) Winie-ék megunhatatlanok.
Már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, leginkább arra, hogy mi lesz Winie-vel meg Willel.......és hogy sikerül-e megmenekülnie Woolf haragja elől. :D

Vivien Holloway: A bross (Winie Langton történetek 3,5.)

Winie és a Langton család a karácsonyra készülődik. A káosz még a szokásosnál is nagyobb, de azért a vacsora előtt Winie és Will még szakít időt egy okító jellegű ékszerlopásra.

„- Ajándékot vettél nekem? – kérdezte, és gyanakvás színezte a hangját. Hátrapillantottam a vállam felett, és csak annyit mondtam: 
– Kérlek. – Előhúztam a fiók egy rejtett rekeszéből a Mesterkulcsot. A zsebóra formájú szerkezet megcsillant az olajlámpa fényében. – El fogod lopni az ajándékodat.”

Ez a szösszenet egy kis ajándék a Winie-rajongóknak, továbbá átvezetés „A hóhér kötele” és a februárban megjelenő, „Tolvajok kézikönyve” című negyedik rész között.

2016. június 20., hétfő

Borítómánia #5 - zöld borítók

Sziasztok! :)

Ezen a héten ismét egy szín szerint választottuk ki a borítókat, még pedig zöld szín szerint. Nekem a zöld színről leginkább a tavasz jut eszembe, az alma vagy a falevél zöldről. Bár most nem hogy nyári, még tavaszi idő sincsen, de ezektől a borítóktól hátha jobb hangulatunk lesz. :)

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

Évi: Nagyon tetszik maga az, hogy zöld. Annyira szép ez a sokféle árnyalat. A lány viszont nekem nem tetszik annyira. Nem így képzeltem el Callát, és ez az egyik legfőbb ok, amiért nem tetszik a lány az elején. A borító azonban nagyon szép lett. Csak egy kérdés. Hogy lett ez a címe? Tudtommal ez farkasölőt jelent...

Petus: Nekem tetszik ez a borító, bár Andrea Cremer Nightshade trilógiájának összes borítóját nagyon szeretem. Eléggé kifejezőek, pontosabban nagyon jól tükrözik a főszereplő hangulatát a könyvben. Az viszont kár, hogy a zöld hátteret ennyire elhomályosították. Nagyon szép színe van, kicsit nagyobb hangsúlyt adhattak volna neki.


2016. június 13., hétfő

Borítómánia #4 - Nyári borítók

Sziasztok! :)

Ezen a héten nyárias borítókkal érkeztünk Nektek! Könnyed, lágy színek, tengerpart. Már most úgy ott lennék egy tenger partján egy jó könyvvel a kezemben. :) Ki van még így ezzel? :)

Estelle Laure: Tomboló fény



Évi: Eléggé... érdekes borító. Ahogy a nap betűz, nagyon világossá teszi a hátteret. Nagyon szép lett. A lány pedig olyan könnyednek tűnik. Mégis valami annyira furcsává teszi nekem. Külön külön nincsen vele semmi baj, nagyon jó elemek, de valahogy az összkép annyira különös. Igaz, nem tudnám megmagyarázni, csak furcsa.

Petus: Kicsit olyan érzésem van, mintha a lány a borítón a mennyben lenne, és úgy nézne le a földre. Úgy néz ki, mint akinek semmi gondja-baja nincsen, csak élvezi a napsütést és a meleget. És mintha várna valakire, de nem tudni kire szerintem egy fiúra, de csak tipp :P. A színek nagyon szépek, bár szerintem a fény szó kicsit nagy lett, de lehet szerepe van a könyvben és csak ki akarták emelni......nem tudom. :) De nem rossz úgy egészben. :)

2016. június 9., csütörtök

Teen Wolf - Farkasbőrben - 1-2. évad

Sziasztok!


Gyanítom feltűnt, hogy nem ez az első új sorozatunk. Viszonylag sokrétűek az ötleteink: heti és havi bejegyzések, amikkel egy kis rendszerességet próbálunk csempészni a blogba.
Ezennel pedig a Filmes sarok indul útjának, aminek a lényege benne van a címében. Különböző filmeket és sorozatokat fogunk "kritizálni" és véleményezni. Miért ajánljuk, miért nem és ilyenek. :)
Kezdjünk is bele. :)

2016. június 8., szerda

Aziz Ansari: Modern románc

Adatok:
Eredeti cím: Modern romance
Fordító: Holló-Vaskó Péter
Kiadó: Fumax Gemini
Oldalszám: 270 oldal
Ár: 3095 Ft
Moly, Goodreads






Fülszöveg:
Elgondolkodtató, vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától.

Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki?

A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással.

Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is.

A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.

2016. június 7., kedd

Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.) (Évi)

Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül.

Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik.
Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol.
Will eközben külön utakon jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során, amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani neki.

„ – Kijátszottál! – Nem viccelt, láttam a szemében. Láttam benne az elárultságot, a csalódást és az engesztelhetetlen haragot. – Tűnj el!
– Winie, csak hadd magyarázzam meg…
– Nem érdekel! – Még csak nem is hagyta, hogy végigmondjam. – Csak menj el, Will, és reménykedj benne, hogy apám sosem talál meg.”

A Winie Langton történetek negyedik része!

2016. június 5., vasárnap

Borítómánia #3 - Filmes borítók

Sziasztok! :)

Ezen héten megpróbáltam olyan borítókat keresni, amelyek a könyv alapján készült filmhez kapcsolódnak. Én ilyen téren nagyon finnyás tudok lenni, de ezzel szerintem a legtöbb könyvmoly így. Sajnos nem mindig tudnak megcsinálni olyan jól egy ilyen adaptációt. De vannak persze kivételek. :) A mostani 10 közül van, amit már láttunk és olvastunk, van amit csak láttunk vagy csak olvastunk. :)

Annyit tudni kell rólam, hogy én inkább az eredeti borító pártján állok, ritkán tetszenek a filmes borítók. ~Petus

Andy Weir: A marsi (Mentőexpedíció)

Évi: Nem tudom, mit gondoljak erről a borítóról. Nincsen semmi bajom Matt Damonnal, nem ez a baj. Hanem olyan... közeli a kép. Olyan, mintha bele akarna mászni az aurámba a borító. Nekem az eredeti jobban tetszik, mert látszik, hogy milyen kietlen a Mars. A filmes javára pedig az válik, hogy Watney arca elszántságot tükrözik.

Petus: Itt nem igazán tudtam dönteni. Tetszik az eredeti is, meg a filmes is. Bár azt nem tudom, hogy a címen miért változtattak. A könyvet még nem olvastam, és a filmet sem láttam, de ez nálam alap dolog. Amíg nem olvastam, nem nézem meg. Mondjuk volt pár kivételes eset :P És mivel Évi kölcsönadta a saját példányát, hamarosan el fogom olvasni. :)


2016. június 4., szombat

Meg Cabot: A hercegnő férjhez megy (A neveletlen hercegnő naplója 11.)

Cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve!

MIA ÚJRA ITT VAN! 
MEG CABOT VÉGRE MEGÍRTA A 2000-es évek sikersorozatának FOLYTATÁSÁT!!! 
El sem hiszitek, de Mia immár huszonhat éves, és szerelme Michaellal változatlan hőfokon lobog. Sűrű programjaik ellenére a fiúnak sikerül néhány napra egy Karib-tengeri szigetre csábítania a hercegnőt, ahol végre felteszi a várva-várt kérdést. Miának pedig sem a naplója, sem a pszichológusa tanácsára nincs szüksége ahhoz, hogy kimondja a boldogító igent.

De a mesés vakáció végeztével minden a feje tetejére áll: Grandmere kiszivárogtatja az esküvő részleteit, amiből egyetlen szó sem igaz, ráadásul Mia apja körül is sok a zűrzavar. Végül fény derül Phillipe herceg régóta őrzött titkára, és ez alapjaiban változtatja meg a hercegi család életét.

2016. június 2., csütörtök

Alessandra Torre: Black Lies - Sötét hazugságok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Létezhet szerelem, ha minden csak hazugság?

Brant: 
Huszadik születésnapján már milliárdokat érő cég tulajdonosa. Három éve vagyunk együtt. Négyszer kérte meg a kezem. Négyszer kosaraztam ki.

Lee: 
Füvet nyír, ha éppen nem háziasszonyokat döntöget. Nemcsak a keze és a szája ügyes, hanem a szerszáma is. Majdnem két éve futok utána. Azt nem tudom, hogy vajon tud-e róla, hogy ez így van.

Két férfit szeretek. Két férfival szeretkezem.

Csak tessék, ítélj el! Fogalmad sincs, hogy mivel jár a szerelmem.

Ha azt hiszed, hogy már hallottál ilyen történetet, akkor tévedsz.