Borítómánia #4 - Nyári borítók

Sziasztok! :)

Ezen a héten nyárias borítókkal érkeztünk Nektek! Könnyed, lágy színek, tengerpart. Már most úgy ott lennék egy tenger partján egy jó könyvvel a kezemben. :) Ki van még így ezzel? :)

Estelle Laure: Tomboló fény



Évi: Eléggé... érdekes borító. Ahogy a nap betűz, nagyon világossá teszi a hátteret. Nagyon szép lett. A lány pedig olyan könnyednek tűnik. Mégis valami annyira furcsává teszi nekem. Külön külön nincsen vele semmi baj, nagyon jó elemek, de valahogy az összkép annyira különös. Igaz, nem tudnám megmagyarázni, csak furcsa.

Petus: Kicsit olyan érzésem van, mintha a lány a borítón a mennyben lenne, és úgy nézne le a földre. Úgy néz ki, mint akinek semmi gondja-baja nincsen, csak élvezi a napsütést és a meleget. És mintha várna valakire, de nem tudni kire szerintem egy fiúra, de csak tipp :P. A színek nagyon szépek, bár szerintem a fény szó kicsit nagy lett, de lehet szerepe van a könyvben és csak ki akarták emelni......nem tudom. :) De nem rossz úgy egészben. :)



Gayle Forman: Csak egy nap

Évi: Olyan kirándulós borítónak mondanám. Mintha egy pár egyetlen táskával nekivágna egy romantikus utazásnak. Nekem ez jut róla az eszembe. A cím pedig valami hasonlót súg: egy napot maradnak egy városban, hogy minél többet megnézhessenek vagy hasonló. :)

Petus: Ez szerintem inkább egy hűvösebb nyári nap a kabátos sziluettekből ítélve. Egy gyönyörű naplementében sétáló szerelmes pár. Már testtartásukból látszik, hogy boldogok, és ahogy fogják egymás kezét. Egészen egyszerű, de a könyv lényegét megfogja.........gondolom. Bár még nem olvastam. 


Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban

Évi: Egy romantikus könyvnek tűnik. Vidám, könnyed, egyszerű. Olyan limonádé szerű. Egyszer szeretnék én is így üldögélni valakivel egy folyó partján vagy éppen a tengernél. Olyan nyugodt és békés. Harmonikus. Tipikus nyárias kép.

Petus: Ez a borító bennem olyan "nem is tudom" milyen érzést kelt. Nem tudom elmagyarázni. Olyan kellemes is meg nem is. Tetszik, tényleg, mert ahogy ránézek olyan jó érzést kelt bennem. Napfény, vízpart, szerelmes pár......olyan édes, meg aranyos, de közben valami kellemetlen is ott motoszkál az emberben. Lehet a fülszöveg miatt. Még nem olvastam, de a borító meg a fülszöveg miatt is mindenképpen várólistás.


Jodi Picoult és Samantha van Leer: Sorok között

Évi: A kék az egyik kedvenc színem és ez a világos árnyalat kifejezetten gyönyörű. Nagyon vidám és nekem a nyári, vakítóan kék ég jut eszembe azonnal. A szalmakalap és a rét szintén nyárias. De mit keres a háttérben egy kastély? Vagy csak hallucinálok? :D

Petus: Igazi nyári borító, napfénnyel, szalma kalappal, virágos réttel, messze a nagyváros nyüzsgésétől. Ha megkérdeznék tőlem, hogy ha én alakíthatnám ki a nyaram akkor milyen lenne, azt mondanám, hogy ilyen. Kifekszek a napra mindegy, hogy vízpart vagy rét, veszek egy hideg koktélt meg egy jó könyvet és a kellemes csendben olvasok. Nem tudom, hogy a könyv miről szól, de ha olyan mint a borítója, akkor csak jó lehet. :)


Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Évi: Ez a borító leginkább a sárga színeinek köszönheti a nyárias hangulatát. Olvasni nem olvastam még (a fülszöveget sem), szóval nem tudom, milyen a könyv valójában, de a mosoly hiánya eléggé... kiábrandító. A haj, a szem és a színek nyáriasak, de ezen felül az egész olyan szomorú.

Petus: Bocsánat, de nem tudok elvonatkoztatni a könyvtől, hogy csak a borítóra figyeljek. Színeiben mindenképpen beleillik a nyári borítók közé, és ha nem olvastam volna, akkor biztosan azt mondanám, hogy valami kellemes kis szerelemi történet, de így hogy olvastam, ez minden csak nem egy könnyed történet. Itt elég csalóka a borító, de maga a könyv fantasztikus. Alig várom már a befejező kötetet.


Nicholas Sparks: Engem láss

Évi: Ha a könyvre gondolok, mindig a tipikus "üzenet a palackban" dolog jut az eszembe. Aztán mindig beugrik, hogy nem palack van az elején. Természetesen ez is olyan borító, hogy a háttérbeli tengerpartra bármikor ellátogatnék. A virág pedig valahogy szomorúvá teszi. Nem is tudom, hogyan, de nekem ezt adja át.

Petus: Annyira szép lenne ez a borító a homokos tengerparttal, meg a fodrozódó hullámokkal, ha nem lenne ott a kép közepén az a - ha jól látom - hervadt rózsacsokor. És a homályosításokból ítélve gyanítom a rózsáknak nagyobb szerepe van a történetben, mint a tengernek. A színek viszont nagyon tetszenek, ahogy harmonizálnak az éggel és a homokkal. A maga módján nagyon szép. :)


Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Évi: Nos, erről a sorozatról hallottam már hideget és meleget is. A "boldogító" nagyon megfogható a borítón. A női alak úgy emeli fel a kezét, mintha éppen győzelmet aratna. A világosság vidámságot kölcsönöz. Mintha éppen kiszabadulna valahonnan a szereplő, ugyanakkor mégis kevés. Annyira... beállítottnak tűnik, ha sokáig nézem.

Petus: Mintha magamat látnám egy kiadós iskolaév után :D. Vége a sulinak, nem kell tanulni, azt csinálok amit akarok. A legjobb érzés a világon. :D. De szerintem ezzel sok iskolás így van. Nekem teljesen ez jut eszembe erről a borítóról. Az a kellemes érzés, hogy se házi. se dolgozat, se felelés 2,5 hónapig, és próbáljuk minden percét kihasználni. Nincs ennél jobb érzés a világon. :D


Ryan Loveless: Ethan és Carter

Évi: Nem tudom, mit gondoljak. A háttér tetszik. Szabad és csodálatos, mint amilyennek egy tengerpartnak lennie kell. A címmel nem tudok mit kezdeni, hogy egyszerre rózsaszín és citromsárga. De nem is ez a legkülönösebb számomra. Hanem az alakok. Olyan...mozdulatlanok. A testbeszéd sokat el tud mondani, de ez itt nem jött össze. Valahogy semmi érzelmet nem tudnak közvetíteni az alakok.

Petus: Tipikus napsütéses nyári nap. Egy szerelmes pár áll a tengerparton, nézik a hegyeket. Erről nagyon mást nem lehet elmondani. Egyszerű, átlátható, jól értelmezhető. Aranyos, de annyira nem fogott meg. Borító alapján nem biztos, hogy elolvasnám. A fülszöveg alapján már inkább. Majd ha végre lesz időm erre is biztos sort kerítek. :)


Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Évi: Nagyjából az általános óta nem szeretem a kék-piros összeállítást. Mindig a szokványos, az unalmas és az átlagos jut róla az eszembe. (Kicsit fura történet.) Itt viszont nagyon tetszik. :)  Valahogy úgy nyárias a könyv, hogy mégsem. Ha keresni akarom benne az erre mutató jeleket, akkor egyet sem találok, de azt sem tudnám megmondani, hogy miért ne lenne az. Szóval így a kettő egyszerre. :)

Petus: Itt a borító nem egy nagy szám, de a könyv nagyon jó. És ehhez a címhez annyira illik a lánynak ez a kicsit töprengő kicsit flörtölős arca. A szív meg a zuhanó repülő tökéletesen mutatja az első pár oldalt, hogy miről szól, hogy hogy kezdődött minden. De a könyv lényegét az egész borító nagyon jól mutatja. :)


Tracy Brogan: Egy kis őrültség

Évi: Tipikus nyár: csillogó tengerpart, szikrázó napsütés, feltételezhető kétmillió fok. És boldogság, kikapcsolódás. A két alak meg a megtestesült szerelem... felsőtest nélkül. Szinte látom magam előtt a jelenetet: a lány fut a fiú felé, aki felkapja és megpörgeti. Ha egy könyvesboltban találkoztam volna vele először, akkor a fülszöveget biztosan elolvastam volna. :)

Petus: Egy tipikus idilli kép hófehér tengerpartról, a csapkodóhullámokról és a boldog szerelmespárról. (Idilli kép lenne ha az egész pár látszódna nem csak a lábuk, de odaképzeljük őket :) ) Bár csak ilyen lábam lehetne, mint a lánynak a képen :D .......na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez egy szép és ízléses borító. A nyár legszebb pillanatát mutatja. Annyira szívesen lennék a helyükbe. :) Ami késik nem múlik. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem