2018. október 25., csütörtök

Diana Soto: Csak a bolondok boldogok


Kiadó: Underground
Oldalszám: 120 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2490,-
ISBN: 9786150030852

Fülszöveg
Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a fejetetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…

Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?

Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?

A Könyv, pont jókor kihívás ehavi fordulójában a feladatunk, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Hát én ezt most alaposan megtettem, mert egy drámát olvastam. :D Igen-igen távol áll tőlem ez a műfaj, viszont megmondom őszintén, tetszett ez a könyv. Remélem Ti is kedvet kaptok hozzá. :)

Véleményem
Hát megmondom őszintén, kicsit félve kezdtem neki a műnek. És ez elsősorban a műfajnak köszönhető. A drámával kapcsolatos ismereteim, kontaktusom lekorlátozódnak arra, amit irodalom órákon foglalkoztunk vele. Ennek oka viszont az irodalommal releváns helyzetem, ugyanis nemigen szeressük mi egymást. Nem tudom miért, de ez már kicsi korom óta így van. A hideg kiráz amikor visszagondolok egy-egy magyar órára. Valószínű ezért kezdődött olyan döcögősen a viszonyom a művel.

Ettől független hála istennek pozitív csalódás volt mind témaválasztásban, mind kivitelezésben.
De most kicsit a történetről. 😊
Rögtön az elején megismerkedhetünk a Pákozdi családdal, az ő hétköznapjaikkal. Pákozdiné készíti a gyerekek reggelijét, képeket csinál magáról, amit azonnal tölt is fel az Észbukra. Pákozdi úr jó szokásához híven gubbaszt a tévé előtt, a gyerekek, Elemér és Szandi készülődnek az iskolába. Közben a jó öreg Papa, ahogy azt az idősek szokták, szórja a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatokat. Mindenki vagy a telefonját nyomkodja, vagy a tévét bambulja. Teljes mértékig áthatja az életüket az internet, a technika. Ám egyszer csak beüt a krach, és elmegy az áram. Se tévé, se internet, se telefon, semmi, ezáltal olyan titkok kerülnek napvilágra, amik jobb ha mélyen eltemetve maradtak volna.
Most nem fogom elkezdeni szapulni a technológiát, az internetet, az okostelefont és a többit. Nem, mert én is ugyanúgy használom, és megmondom őszintén, én nem tudnék meglenni telefon nélkül. (Jó, ha úgy van – pl. lemerül, otthon hagyom, ilyenek – akkor megvagyok nélküle, de ilyen esetek ritkán vannak) Szerves részét képezi az életemnek, ahova megyek oda magammal viszem, mert szinte mindent már ezen intézek. És a mai rohanó világban ez így is lesz, még ha cigánykereket hánynak akkor is. És ez ellen nem is lehet mit tenni. DE! Meg lehet találni egy egészséges egyensúlyt. Igaz, hogy kb. mindenhova magammal viszem, de ha úgy van akkor inkább beszélgetek a barátnőimmel, és nem a telefonom nyomkodom. Ugyanez otthon. Amíg egyedül vagyok addig használom (de igaz ez a laptopra, a tévére is), de amint a többiek is hazaérnek, akkor már nem, vagy minimálisra csökkentem. Az ebédlőasztalnál tiltott mindenféle kütyű vagy bármi használata, ami szerintem jó dolog, mert így legalább kommunikálunk egymással. A történetben szereplő családban az a legnagyobb probléma, hogy a kommunikáció teljesen megszűnt. Annyira rossz érzés volt ezzel szembesülni. Beszippantotta őket az internet abszolút. Azonban amikor bekövetkezett az áramszünet, nem volt se internet, se semmi, kénytelenek voltak egymással beszélgetni. Itt akár örülni is elkezdhettünk volna…….. de erre esélyünk sincs. Kezdtem reménykedni, hogy ha már annak az istenverte internetnek annyi, akkor elkezdenek nyitni egymás felé, pozitív irányt vesz a történetük. Megtudok többet az életükről, érzéseikről, gondolataikról, vagy bármiről ami velük kapcsolatos. De nem. Az a ridegség, hidegség, amivel egymáshoz szólnak egészen szívszorító. Annyira fogságba ejtett mindenkit a technológia, hogy teljesen elhidegültek a másiktól, a vérköteléken kívül semmi nem maradt a családtagok közti kapocsból. És ez rávilágít arra, hogy sokszor most is ilyen helyzetek alakulhatnak ki. Viszont ha odafigyelünk, és megtartjuk a kellő egyensúlyt, elkerülhetők az ilyesfajta problémák. 😊

A szereplőkről nem igazán tudnék jellemzést adni, ahhoz nem volt elég hosszú a mű, hogy kellőképpen megismerjem őket, véleményt alkothassak róluk. Viszont nagyon sajnálom őket, és hogy erre a szintre jutottak. És a legfélelmetesebb, hogy akár én akár bárki más is eljuthat idáig, a konkrét idegösszeroppanásig. 

Összességében azt mondhatom, hogy tetszett. Nagyon jól összefoglalja, hogy mire képes az internet, ha hagyjuk, hogy átvegye az irányítást az életünk felett. Ha hagyjuk, hogy általa más befolyásolhasson minket, akár uralkodhasson felettünk. Viszont ha nem engedjük, hogy átvegye az irányítást, elkerülhetjük az olyan dolgokat, mint ami a könyvben is lezajlott. És akkor nem csak a bolondok lehetnek boldogok. :) 

Feladat: selfie a könyvvel, amit olvastál :) (esetemben ez nem papírforma, hanem pdf, amit az írónő küldött nekem :) )


Megtetszett? Rendeld meg!

2018. október 18., csütörtök

Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal





Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 328 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 3699,-
ISBN: 9789632938202





Fülszöveg

A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül. 
Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?

Véleményem

„Ha az ember életben akar maradni, olykor kénytelen félretenni az elveit. A túlélési ösztön mindent felülír – ezt az elmúlt napokban nagyon is megtanultam.”

Nagyon sokszor hallom/olvasom ahogy „szidják” a mai könyveket. Ezt a szidást úgy kell érteni, hogy azt mondják róluk, hogy idétlen ponyvák, nincs semmi értelme elolvasni őket. Nos, ez részben igaz, mert tényleg van sok ilyen, de mostanában egyre több komolyabb hangvételűvel is találkozok, amiknek mondanivalójuk is van. És ez a mű is ebbe a kategóriába tartozik.

Ez volt az első regényem Szurovecz Kittitől, de valahogy úgy érzem, nem az utolsó. Nem sok ehhez hasonlót olvastam mostanában, sőt, ilyen témában még nem is igazán olvastam. Elképesztően jól megragadta ennek a világnak a lényegét, a lányok életét, gondolatait, hogy miken kellett keresztül menniük. De előbb beszéljünk egy kicsit a történetről. 😊
Megismerkedhetünk Mia és Panna történetével. Igen különös körülmények között találkozik ez a két nagyon különleges lány. Alapjáraton még csak meg sem közelítenék egymást, legfőképpen a társadalmi különbségek miatt. Míg Panna Pesten él Rózsadombon, mondhatni a felső tízezer tagja, addig Mia Cserkeszbokron nevelkedett 3 testvérével, nagyon szerény körülmények között. Ám egyszer Panka rosszkor van rossz helyen és elrabolják. Itt találkozik Miával. Mia eddig jól elvolt ebben a pesti életben, de Panka elültette a bogarat a fülébe a szökésről. Tervezgetnek, szervezkednek a menekülés hogyanjáról, mikéntjéről. Aztán kapnak az alkalmon és végrehajtják a haditervet. Sikerrel járnak, megmenekülnek. De hogy ez a szabadság mégis meddig fog tartani, azt derítsétek ki Ti. 😊
A történet egy szálon fut, viszont a szemszögek váltakoznak, hol Mia, hol Panna mesél. Mindkét lánynak megvan a maga stílusa és ez nagyon jól kiérződött egy-egy nézőpontnál.
Mint már említettem, erről a témáról még nem olvastam, de az írónő jól megragadta a lényeget. Úgy ismertet meg minket ezzel a világgal, hogy közben átérzed minden fájdalmukat. Eddig nálam ilyenre csak Colleen Hoover volt képes. Elborzaszt a tény, hogy valóságalapja is van a történetnek. Nincs is kegyetlenebb az ilyeneknél. Fiatal lányokat megerőszakolni, kiállítani az utcára vagy szó szerint eladni őket ritka gerinctelen dolog. És emellett még embertelen körülmények között is kell élniük. Mindent el kell viselniük, amit a kuncsaft kér, ráadásul még csak meg sem tarthatják a teljes összeget. De a legszomorúbb az, hogy sokan rákényszerülnek erre az életre (más lehetőség híján), hogy a napi ételrevalót összeszedjék. Egy ilyen történetet olvasva átértékeli az ember a saját életét. És nagyon sokan nem is önhibájukból járnak így, hanem egészen más okokból. Szerintem ez a legfontosabb mondanivalója ennek a könyvnek. Az elolvasása után megtanít arra, hogy jobban értékeld amid van. Ez az, amit Panka is nagyon alaposan megtanult a saját bőrén. Nem tudta értékelni, amije volt, amíg el nem vesztette. De engem is megtanított arra, hogy ne vegyem készpénznek, amim van, hanem értékeljem. És ez azért elég komoly mondanivaló. Mindezt úgy közölte velünk, úgy fogalmazta meg, hogy teljesen világossá válik, mire a könyv végére érünk, és ez a nem mindegy. A sztori ilyen fajta kialakításával a fiatalabbak is megfoghatók, ami kimondottan pozitív szempont. 😊

És akkor most beszéljünk kicsit a mi sokat emlegetett szereplőinkről 😊
Nem is tudom igazából melyikükkel kezdjem. Legyen inkább Mia.
Koleszár Emília, Mia Cserkeszbokron él édesanyjával és három testvérével nagy szegénységben. Egyik nap megállt mellette egy autó, amiből kiszálltak, és munkát ajánlottak neki Pesten. Azt mondták neves családoknál lesz takarítónő. Hát mint kiderült, ez nem éppen így lett, de erre sem mondott semmit. Elviselte ezt az életet, mert azt hitte, ő csak ennyire érdemes. Ami viszont nagyon szomorú, mert én egy intelligens, jólelkű, humoros és szókimondó lányt ismerhettem meg. Szívén viselte Panka sorsát attól független, hogy nem ismerte őt. Ebből is látszik, hogy mennyivel többet érdemelne, mint amennyit az élettől kapott (eddig).
És ha már emlegettük…. a másik fontos szereplő Kékesi-Kiss Panna. Jómódú pesti családban él anyukájával és húgával. Van neki egy tőle jóval idősebb barátja, Dávid, a menedéke a családi drámák elől. Ám egy nap ahelyett, hogy hazament volna, Dávidhoz ment, és ez lett a probléma fő oka is. Rosszkor volt rossz helyen, így elrabolták, és Mia mellé zárták be. Át kellett élnie milyen nincstelenség, milyen ha ennyire függsz másoktól, és olyat kell tenned, amit nem akarsz, csakhogy utána enni kapj. Meglátta az életnek egy másik, negatív oldalát, így megtanulta értékelni amije van. Ez az egy dolog (meg esetleg a Miához való mérhetetlen ragaszkodás), ami miatt nem utáltam meg őt, mint a történet hisztis csaját. Ilyen mértékű jellemfejlődéssel még nem igazán találkoztam, de módfelett tetszik. Ilyenre lenne szüksége a legtöbb történetnek. Panka az én szememben hatalmasat nőtt, aminek nagyon örülök. 😊 Igazán jó példa bárki számára, de ugyanez elmondható Miáról is. 😊

Összességében azt mondhatom, hogy fantasztikusra sikeredett. Sokszor mondják, hogy mostani regények nem túl hasznosak, de itt a példa az ellenkezőjére. Ettől tanulságosabbal még nem igazán találkoztam. Megtanultam az olvasás alatt, hogy értékeljem amim van. Más lehet negyedennyit sem engedhet meg magának, ezért örüljek az élet apró örömeinek is. És még azt is, hogy vészhelyzetben, szorult helyzetben mutatkozik meg, hogy kik az igazi barátaid. Ezután ezeket figyelembe fogom venni, és mindent többször átgondolok. Éppen ezért ajánlom mindenkinek. Aki elolvassa, átértékeli az életmódját, sőt az egész életét. 😊

Panka:
„ Ez a lány egy kisemmizett angyal. És ki veszi észre, hogy mennyire értékes? Hogy mennyi szeretet van a szívében? Megmentett engem. Most rajtam a sor, hogy megmentsem őt.”

Megtetszett? Rendeld meg!


2018. október 1., hétfő

Könyv, pont jókor - Sarah J. Maas: Throne of Glass - Üvegtrón



Eredeti cím: Throne of Glass
Fordító: Varga Csaba
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 544 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3699,-
ISBN: 9789633731802
Moly






Sziasztok!:) Könyv, pont jókor című rovatunk ehavi kihívásaként egymás kedvencét kellett olvasnunk. Nekem Petus ajánlott és egyáltalán nem bántam meg, hogy az ő kezében volt a döntés, kiderült, hogy nagyon is jól ismeri az ízlésem. :)

Fülszöveg:
Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Sarah J. Maas Üvegtrón című könyvét azt hiszem nagyon keveseteknek kell bemutatnom, tekintve, hogy az egyik legnagyobb rajongótábornak örvendő YA regény. Én eddig abba a kis százalékba tartoztam, akiknek mégis sikerült módszeresen elkerülniük az olvasását, de úgy érzem ez hatalmas hiba volt a részemről.

A történet szerint Celaena Sardothien, Adarlan leghírhedtebb orgyilkosa Távolvég sóbányáiban tölti életfogytig tartó büntetését, mikor is a koronaherceg és a testőrkapitány kézen fogva beszambáznak érte, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyenek. Ha a herceg képviseletében megnyer egy játékot, ami már önmagában is az életébe kerülhet és eztán négy évig szolgálja azt az embert, aki az egész világukat tönkretette, akkor elnyerheti azt, amire egész életében vágyott. A saját szabadságát.

Számomra Sarah a fantasy-világok koronázatlan királynője és ezalkalommal sem kellett csalódnom benne. Erilea kontinensén járunk, ahol tíz kerek éve felszívódott a mágia és Adarlan királya leigázta és rabigába hajtotta a környező királyságokat. Az egésznek baromira olyan érzete van, mintha a világ saját kis negatív disztópiájában járnánk, ahol a varázslatról még csak suttogni sem mernek, és azok, akik nem követik a rendszert, könnyen egy munkatáborban vagy vesztőhelyen találhatják magukat. Elég hidegrázós. Ezt csak tetézi, hogy rengeteg gondosan kidolgozott tájleírást kapunk, persze nem Tolkien-szerű részletességgel (hála a jó égnek), de érződik az írói stíluson, hogy szeretné, ha képben maradnánk, nem hagy minket lemaradni. A sóbányáktól az Üvegpalotáig minden ugyanazt a baljós aurát sugározza, futkos a hátunkon a hideg és végig tudjuk, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Senki nem hajlandó beszélni semmiről, tényleg teljesen vakon vagyunk, és rendesen érződik a terror, ami körüllengi az egész történetet. A mágikus elemeket is olyan óvatosan vezetik fel, mintha még maguk sem hinnék el, hogy lehetséges a létezésük, pedig alig tíz éve még életük szerves részét képezte. Én valamiért rettentően szeretem, ha egy könyvnek ilyen hangulata van és rendszerint ilyenkor teljesen be is tud szippantani a sztori. Ez most sem volt másképp, szerintem elég, ha annyit mondok, hogy mire sikerült annyira elszakadnom a sorozattól, hogy megírjam ezt az értékelést már a negyedik részt olvasom és most is fizikai fájdalommal jár távoltartanom magam tőle. 

Ez részben a lendületes történetvezetés miatt van és azért, mert rengeteg olyan elemet és fordulatot
tartalmaz, ami egyszerűen nem enged szabadulni.
A király által kihirdetett játék is ilyen. Olyan az egész, mint valami morbid Csillag születik, ahol minden alkalommal kiszavazzák a leggyengébben teljesítőt. Mármint azok közül, akik egyáltalán életben maradnak. A résztvevők közötti feszültség és az, ahogyan egymást igyekeznek kijátszani még a próbatételeiknél is több izgalmat tartogat, ráadásul érződik, hogy hiába emiatt indult el a cselekmény, a háttérben folyó eseményekhez képest eltörpül a jelentősége. 

A regény másik nagy erőssége a karakterkidolgozásban rejlik, talán ez az első könyv, ahol nem bánom az E/3 szemszöget. Celaena olyan erős személyiség, hogy még így is teljesen átjön minden egyes gondolata, ráadásul úgy érzem, hogy habár ő áll a középpontban a többiek is éppoly fontos részei a történetnek, segítenek nekünk más-más szemszögekből összerakni a nagy egészet.

Celaena már az első pár oldal után a kedvenc könyves főhősnőim élén találta magát. Általánosságban is nagyon szeretem az erős női karaktereket, de ami kiemelte őt a többiek közül az az volt, hogy mennyire nagyon nem volt egydimenziós. Igen, Celaena Adarlan orgyilkosa, pontos, halálos és ő a legrosszabb rémálmod. Emellett nagyszájú, elég gáz a humorérzéke, imádja a kiskutyákat és a könyveket, veszettül édesszájú és borzasztóan hiú. Imádtam, hogy sikerült végre egy olyan karaktert alkotni, aki maga a kétlábon járó nagybetűs VESZÉLY, mégis képes nőies maradni és igenis érdekli, hogy mások is szépnek tartsák. Szerintem ez egy olyan alapvető női tulajdonság, amiről nem gondolnánk, hogy fontos tényező, mégis nagyon hitelessé teszi a karaktert. Ezenfelül ahogy haladunk előre a történetben, két fenyegetőzés és pimaszság között azt is észrevehetjük, hogy erős igazságérzettel rendelkezik és tulajdonképpen egy egész kedves lány.

Dorian Havilliard, a koronaherceg a könyv kötelező sötéthajú, szikrázó zafírkék szemű szépfiúja. Eleinte ennél sokkal több funkciója mondjuk nincs, de ezt legalább jól csinálja. Unalmában és egy egészen kicsikét az apja iránti dacból keveri bele Celaenát az eseményekbe, de kétségtelen, hogy nem rossz szándékú. Kicsit öntelt, kicsit pofátlan, de amúgy meg tök tündér a srác, lehet szeretni. Talán rajta érezhető a legerősebb jellemfejlődés, tetszik az irány, ami felé vele halad az írónő.

A harmadik fő karakterünk Chaol Westfall. Kiscserkész kapitánytól bevallom őszintén eleinte kapartam ám a vakolatot. Semmi személyes, úgy általánosságban a híg fos elönti az agyam az olyan karakterektől, akik a saját erkölcsi fölényükkel haknizva prédikálják végig a fél könyvet. Félre ne értsen senki, nem a Celaenával szembeni óvatosságával és bizalmatlanságával volt problémám, az rendben van, elvégre ő a testőrkapitány. De az, hogy minden harmadik megnyilvánulása arra irányult, hogy a lány szégyellje aztán össze magát, mert bizony embereket ölt, nekem már durva és unalmas is volt. Aranyos srác ő amúgy, de ugyanúgy, mint Celaenának, nekem is el kellett jussak vele egy bizonyos pontra, mire egy nyelvet beszéltünk.

A három központi karakter egyenként is szerethető, de együtt tudnak igazán érvényesülni. Dorian és Chaol piszkosul jó csapat, látszik, hogy a köztük lévő bizalom egy hosszú évek óta tartó barátság eredménye. Celaena és Chaol közös jelenetein én sokszor könnyeztem a nevetéstől, kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a lány húzta az agyát. A Dorian és Celaena közötti kapcsolatot még nem igazán tudom hova tenni, mindenesetre érdekes volt figyelemmel követni, ahogy szép lassan felengednek egymás előtt.

A szerelmi vonal (vonalak?) itt nem volt olyan erős, de azon kevés YA könyvek közé tartozik a regény, ahol nem is hiányoltam, bőven volt más, ami lekötötte a figyelmem. Rengeteg nyitott kérdés maradt, ha választ is kaptunk valamire az csak még inkább összekuszálta a dolgokat, ezért érezhető, hogy egy hosszabb sorozat bevezető kötetéről van szó. Letehetetlen, teljesen magával ragadó könyv, ami joggal tud maga mögött ennyi rajongót. Ha eddig valamiért te is kihagytad volna, sipirc olvasni! :) Nálam kedvenc lett. :)

A mostani plusz feladatunk port it-ek készítése volt :)



Megtetszett? Rendeld meg!





2018. szeptember 27., csütörtök

Könyv, pont jókor - Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője




Eredeti cím: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window
Fordító: Stumpf Andrea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3299,-
ISBN: 9789634573357
Moly



Sziasztok! :) A Könyv, pont jókor kihívás ehavi fordulójában egymásnak mondtuk könyveket, kedvenceket, amiket a másiknak el kellett olvasni. Nekem Pati választott, így Kirsty Moseley The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője című könyvét olvastam el. Meg kell mondjam én imádtam, és remélem az értékelés alapján Ti is kedvet kaptok hozzá! :)

Fülszöveg

Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Véleményem
„-Ö… köszi, Angyal, de én nem szeretem a gabonapelyhet – fintorodott el a tálba nézve.
Döbbenten húztam fel az egyik szemöldökömet.
Állandóan az én gabonapelyhemet eszi.
Mindennap egy tállal.
- Biztos, hogy szereted. Mindennap azt eszed!
Úgy néztem rá, mintha elment volna az esze.
Nevetve megrázta a fejét.
- Nem, nem szeretem. Csak mindennap készítek egy tállal, és úgy teszek, mintha enném, mert ilyenkor te jössz és kikapod a kezemből – (…)
- Mi a fenéért készítetted el és tettél úgy, mintha ennél? Szeretsz bosszantani? – csattantam fel.
- Nem, Angyal. Szeretek neked reggelit készíteni – felelte egyszerűen.”

Fhúúú kellett egy kis idő míg feldolgoztam az olvasottakat, de minden sorát imádtam. Az Obszidiánnak kell egy kis helyet szorítania maga mellett a dobogó legfelső fokán, mert bizony ez a kötet is odavaló.

Nem túlzok mikor azt mondom, kedvenc lett. Még pedig olyannyira kedvenc, hogy majdnem letúrta Daemonéket a No. 1. pozícióból. De csak majdnem 😉 Nekem ő örök szerelmem 😊 Jóóó régen olvastam ennyire jó Vörös Pöttyös könyvet, és most nagyon hálás vagyok Patinak (A valóságon túl blog bloggerinájának), hogy ezt a könyvet mondta nekem elolvasásra. És függetlenül attól, hogy Wattpades fanfiction, szerintem eszméletlen jó lett.

A történetről, történésekről röviden (vagy hosszan…… ahogy sikerül :D )
Ahogy a fülszöveg is elmondja, Ambert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk, elég csúnya pofonokat kapnak tőle. Az egyik ilyen estén Amber zokogva megy a szobájába. A szomszédban lakó Liam észreveszi a zokogó Ambert és bemászik az ablakán, hogy megvígasztalja. Ezt még eljátszák párszor, mígnem teljesen a szokásukká válik, és így megy ez a következő 8 évben. Liam minden éjjel bemászik Amber ablakán és együtt alszanak el. Hát nem aranyos ez a srác? Elolvadok tőle 😊 Csak hát ugye a gyerekek megnőnek, a hormonok tombolnak, stb., és kezdenek ők is másképp tekinteni a másikra. Nappal – szokás szerint - megy az ellenségeskedés, éjszaka viszont a világ legaranyosabb párját alkotják. Hogy mit szól Amber bátyja, Jake ehhez (az elején titkos, később nem titkos) románchoz, azt majd Ti kiderítitek. Annyit azért elmondok, hogy nagyon sokat fogtok nevetni, főleg az elején. Aztán már kicsit kevesebbet.
Egy igazi érzelmi hullámvasút ez a könyv. Már az első pár oldalnál elsírtam magam. De utána ez annyiban is maradt. Aztán jött a nevetős rész egy jó ideig. Amit Liam és Amber – na meg persze Jake – leművelnek az elképesztő.

„Jake mosolygott, miközben a hátsó ülésre másztam.
- Hali, Ambs! Jó napod volt?
Bólintottam, és becsatoltam az övemet.
- Igen, az egész napom jó volt, csak a végén egy barom rám hajtott – válaszoltam vállat rándítva.
Jake azonnal tarkón csapta Liamet.
- Ó, a francba, ezt miért kaptam? – kérdezte Liam a fejét dörgölve.
- Mert ráhajtottál a húgomra – közölte Jake.
- Honnan tudod, hogy én voltam? – siránkozott Liam.
Felnevettem, amikor Liam csúnyán rám nézett a visszapillantó tükörben.”

Ehhez hasonló párbeszédekkel van tele a könyv kétharmada. És tudva, mik történtek velük, miket kellett átélniük a múltban, még jobb ezt a boldogságot olvasni. Az állandó adok-kapok, beszólogatások annyira jó hangulatot teremtenek. Egyszerűen jó érzés tudni, hogy boldogok a történtektől független. De egyszer minden jónak vége szakad. Eljött az a rész, amit csak úgy jellemeztem, hogy „sz@r van a palacsintában”. Ugyanis – és ennyi spoilert engedjetek meg nekem – a kirúgott apuka visszatért a városba az új családjával. Az, hogy felborította az eddigi rendet az enyhe kifejezés. Itt kezdett a hangulatom mélyrepülést végezni. Először dühös lettem, aztán rettenetesen szomorú, majd még dühösebb. El sem tudom képzelni, hogy egy apa hogy tud így beszélni, ilyeneket megtenni a saját gyerekeivel. Ha itt lett volna előttem biztos addig ütöm amíg mozog. Legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet is. De 1. könyvet nem bántunk, 2. drága Renimé a könyv, és szerintem a nyakamat eltekerte volna, ha kárt teszek benne :D  Nagyon megérdemelné, hogy valaki ugyanazt végigcsinálja vele is, amit ő tett szegény Amberékkel. Mondhatni izgalmas volt ez a végkifejlet. Az, hogy bőgtem itt is egy párat, részletkérdés. Aztán szerencsére minden megoldódott, megkaptuk a happy endünket. Amberék igazán megérdemlik, hogy boldogok legyenek. 😊

Emberkékről röviden 😊
Nem is tudom, kivel kezdjem……. na jó, legyen lányoké az elsőbbség. 😊
Amber, az én világi jó lelkű „Angyalom”. Példaképpé vált, még hogyha más téren is, mint a többiek. Azt csodálom benne a legjobban, hogy megmaradt önmaga azután is, amit az apja tett vele. Egy életerős, magabiztos, kissé pimasz lányt ismerhettem meg, és ennek nagyon örülök. A stílusa, a viselkedése, a gondolkodásmódja és főképp a tettei egy igazán rokonszenves karakterré tették őt. És attól független, hogy maga a sztori egy kissé sablonos, ő nem egy tipikus női főszereplő szerintem. De itt mondjuk senkit sem mondanék sablonosnak.
Liam, az ügyeletes „rossz fiú” (lover boy) :D. Most őszintén, ki az, aki nem olvadt pocsolyává tőle? Ha egy ilyen fiút találnék magamhoz kötözném, és soha nem engedném el. Gondoskodó, figyelmes, jólelkű és végtelenül védelmező. Az élete árán is megvédené Ambert bármitől és bárkitől. Meg hát persze egy pimasz kis mocsok, de hát ezt mindenki tudja (édesen pimasz <3 ). :D Egyaránt megszerettem a nappali és az éjszakai Liamet is. Amberrel remek párost alkottak. Úgy tudnám elképzelni az egészet, hogy Liam és Amber fekszenek egy rózsaszín vattacukorfelhőn, és nézik, ahogy a felettük lévő szivárványon ugrálnak az unikornisok. Ez így most nagyon nyálasan hangozhat, de egyáltalán nem volt az. Pontosan annyira voltak cukik, amennyire kellett. És végre egy olyan párt kaptam, akiknél nincs semmi dráma, semmi hiszti, csak összejöttek és pont. Esküszöm felüdülés volt. Már miattuk megéri elolvasni. 😊
Végül jöjjön Jake, a valaha élt legjobb testvér és testőr. Hasonló külső és belső tulajdonsággal rendelkezik, mint Liam. Elképesztően helyes, okos, kellőképpen nagyképű és pimasz. Ám emellett gondoskodó, és – ahogy Liam is – ha kell, az élete árán is megvédi Ambert. Jól megy ám a leánynak két ilyen pasival :D Persze voltak neki is hülyeségei, de elnézzük neki, mert kárpótol a tetteivel. Szóval vele is szerelem lett, de persze nem úgy, mint Liammel. 😊

Na most megpróbálok valami összegzésfélét összehozni. Fantasztikus. Letehetetlen. Szívszorító és szívmelengető. Meg még egy naaagy rakatnyi pozitív jelző, amik most nem jutnak az eszembe. Messze a legjobb Vörös Pöttyös, ami a kezembe került. Megvan benne minden egy jó romantikus történethez, de semmi sincs túlzásba víve. Én mindenkinek csak ajánlani tudom kortól, nemtől független. Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy senki nem bánja meg. 😊

„(…) Sohasem mondta még el, hogy miért hív így? – kérdezte mosolyogva.
Megráztam a fejemet, és ő kuncogni kezdett.
- Mi először Liam hatodik születésnapi zsúrján találkoztunk veled. Nem sokkal korábban költöztetek ide, és azt gondoltuk, kedves dolog lenne áthívni a szomszédokat a buliba – kezdte lelkesen. (…)
- (…) Szóval, te és a bátyád átjöttetek a buliba, és onnantól, hogy beléptél az ajtón, Liam csak téged bámult. Szó szerint nem tudta levenni rólad a szemét. Mosolyogtál, boldog születésnapot kívántál neki, de ő meg sem tudott szólalni, így továbbálltál táncolni. Liam felém fordult, és tudod, mit mondott nekem? (…) Halálkomoly hangon azt mondta, hogy Anyuci, meghaltam? Azt válaszoltam, nem édesem, nem haltál meg, de ő csak állt, teljesen zavartan és a fejét rázta. Akkor rád mutatott, miközben te táncoltál, és azt mondta, ha nem haltam meg, akkor miért van egy angyal a házunkban?”

És íme a feladat, a post-it-es üzenetek annak, aki ajánlotta a könyvet. :)



Megtetszett? Rendeld meg!

2018. szeptember 24., hétfő

Várólista - Szeptember




Sziasztok! :) Ismét elhoztuk nektek a számunkra leginkább várt könyveket. Reméljük van köztük olyan, ami a ti érdeklődéseteket is felkelti és talán még pár új információt is sikerült mondanunk a megjelenéssel kapcsolatban. Az előző havi várólista frissített változatát ide kattintva találjátok (dátumpontosítások stb.). :)





Petus listája:

ELLE KENNEDY: THE GOAL - A CÉL
Egy pár szóban, miért: Én úgy gondolom ez nem is kérdés. Igaz még csak az első részt olvastam, de nem is kérdés, hogy beszerzem-e az összes kötetet. Garrett nagyon a szívembe lopta magát, de a többiek is. Kíváncsi vagyok az story-jukra. :D
Sorozat: Off Campus 4.
Kiadó: Könyvmolyképző Könyvkiadó
Eredeti cím: The Goal
Magyar cím: A cél
Eredeti megjelenés: 2016.
Várható magyar megjelenés: 2018. 11. 23.
Fülszöveg típusa: hivatalos





A ​lány mindig eléri a célját…
A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.
De a játék egyre bonyolódik.
Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.
Vágytál már a folytatásra?
Íme eljött. Élvezd ki minden pillanatát!


PENELOPE WARD - VI KEELAND: NAGYKÉPŰ ÖLTÖNYÖS


Egy pár szóban, miért: Imádom az ilyen "az ellentétek vonzzák egymást" szerelmeket. Az elején annyira viccesek tudnak lenni a civódásukkal, a végére pedig egy merő cukiság lesz az egész. :) Szóval alap, hogy a nagyon várós kategóriába kerül. :)
Sorozat: -
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Stuck-Up Suit
Magyar cím: Nagyképű öltönyös
Eredeti megjelenés: 2016.
Várható magyar megjelenés: 2018.???
Fülszöveg típusa: hivatalos



Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.


SALLY THORNE: GYŰLÖLÖK ÉS SZERETEK


Egy pár szóban, miért: Ha már csak arra gondolok, hogy micsoda versengésnek leszek a szemtanúja, már elfog az izgalom. A legjobb, amikor egy férfi és egy nő versengenek, mert annak iszonyúan szenvedélyes szerelem lesz a vége, miközben jól szórakozunk azon, ahogy egymással próbálnak kibabrálni. :D Engem teljesen megvett. :D
Sorozat: -
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: The Hating Game
Magyar cím: Gyűlölök és szeretek
Eredeti megjelenés: 2016.
Várható magyar megjelenés: 2018. ???
Fülszöveg típusa: hivatalos


Nemezis (fn)

a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni

b) Valakinek a veszte

c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.
Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…
Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.
Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?
„Tiszta szívből ajánlom.” – Susan Elizabeth Phillips, New York Times bestseller szerző


Reni listája:

SARA HOLLAND: A VARÁZSLÓNŐ ÉS AZ ALKIMISTA


Egy pár szóban, miért: Itt először a borítóra figyeltem fel, ami szerintem az egyik leggyönyörűbb, amit mostanában láttam. :) A sztori egy igazi történelmi hangulatú fantasynek ígérkezik, ami elég érdekes megoldásokkal dolgozik. Nagyon várom, hogy az írónő mit hoz ki belőle. :)
Sorozat: Everless 1.
Kiadó: Maxim Kiadó
Eredeti cím: Everless
Magyar cím: A varázslónő és az alkimista
Eredeti megjelenés: 2018.
Várható magyar megjelenés: 2018. október 21.
Fülszöveg típusa: hivatalos



Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát.


HOLLY BLACK: THE CRUEL PRINCE - A KEGYETLEN HERCEG 
Egy pár szóban, miért: Két szó. Tündéres YA. Nekem ennyi elég is volt, hogy előrendelve landoljon a kis kosaramban. (Amit egyébként itt ti is megtehettek, ha szeretnétek. :) ) Az meg már csak hab a tortán, hogy a fülszöveg alapján egy határozott főhősnőre és egy arrogáns új bookboyfriendre számíthatunk, ami amúgy szerintem a legjobb párosítás. :D
Sorozat: A levegő népe 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: The Cruel Prince
Magyar cím: A kegyetlen herceg
Eredeti megjelenés: 2018.
Várható magyar megjelenés: 2018. október 2.
Fülszöveg típusa: hivatalos



Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!


ED MCDONALD: ÉJSZÁRNY


Egy pár szóban, miért: Démonok, uralkodók, mágia, fejvadászok és tetkók. Még ha nem úgy reklámoznák, mint az elmúlt évek egyik legjobb grimdark fantasy-ét, akkor is tudnám, hogy ez nagyon az én könyvem. :D 
Sorozat: A holló jele 1.
Kiadó: Agave Könyvek
Eredeti cím: Blackwing
Magyar cím: Éjszárny
Eredeti megjelenés: 2017.
Várható magyar megjelenés: 2018. október 9.
Fülszöveg típusa: hivatalos




A ​széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszarnyak ideje fogytán van.

2018. szeptember 17., hétfő

TOP10 kedvenc idézet :)




Sziasztok! :) A héten az egyik kedvenccé avanzsált könyvemből hozok idézeteket, ami pedig nem más, mint Elle Kennedy The Deal - Az üzlet című könyve. Hannah és Garrett párosa eszméletlen cuki, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek. :) Remélem az alábbi idézetek kedvet adnak hozzá. :)






#1
"A mai edzés végén az edző félrevont, és tíz percen át papolt arról, milyen fontos megőrizni a jó átlagomat. Na, jó, a papolás talán túl finom kifejezés, nevezzük inkább állati üvöltésnek. „Szedd össze magad, de rohadt gyorsan, vagy úgy seggbe rúglak, hogy évekig érezni fogod a cipőpasztám ízét a szádban." Amilyen pofátlan vagyok, megkérdeztem, hogy ki használ még manapság cipőpasztát, mire válogatott káromkodásokat vágott a fejemhez, és kiviharzott a ringből."

#2
"Amikor feláll, hogy leszedje az asztalt, Tucker határozottan kitereli a konyhából.
– Anyukám úriembernek nevelt, Wellsy. Te főztél, én takarítok. Nincs vita.
Loganhez és Deanhez fordul, akik éppen készülnek kisurranni az ajtón.
– Hová-hová, hölgyeim? Na, szedjétek szépen össze az edényeket, bunkók!
Garrett felmentést kap,mert haza kell fuvaroznia a bájos szakácsnőnket."

#3
"Gyorsan arcon puszilom, és felszállok a buszra, ahol az edző már türelmetlenül vár.
Figyeli Hannah-t, ahogy visszamegy a barátaihoz, majd elereszt egy félmosolyt.
– Helyes lány. A barátnőd?
– Gőzöm sincs róla – vallom be.
– Hát igen, így van ez a nőkkel. Ők keverik a kártyákat, mi meg csak kapkodjuk a fejünket."

#4
"– Szóval, szerinted a kedvenc színem a fekete? És ezt mégis miből gondolod? – nézek rá összeszűkült szemmel.
– Minden egyes felsőd fekete – pillant jelentőségteljesen a pulóveremre.
– Talán azért, mert az mindenhez passzol. Erre nem gondoltál? – vigyorgok. – Ez még nem jelenti azt, hogy ez a kedvenc színem.
– Jó, akkor melyik a kedvenced?
Mélyet sóhajtok.
– A fekete."

#5
"– A többi tantárgyaddal hogy boldogulsz?
– Színjeles vagyok, eltekintve a spanyol történelem hármastól. De a témazárómmal azt is feljebb fogom tornázni. Na, most pofára estél, mi? Mégsem vagyok az az ostoba izomagy, akinek hittél – vigyorog.
– Sosem tartottalak ostobának – nyújtja ki rám a nyelvét. – Viszont eddig azt hittem, hogy egy seggfej vagy.
– Eddig? Vagyis hajlandó vagy beismerni, hogy tévedtél?
– Nem, még mindig seggfej vagy – mosolyog. – De legalább okos seggfej."

#6
"Hét óra van. Alig négy órát aludtam, mégis meglepően kipihent vagyok. Élvezem a békét. Még nem állok készen rá, hogy kilépjek ebből a kellemes nyugalomból, ezért az ágyban maradok, és tovább hallgatom hallgatom Hannah egyenletes légzését.
– Neked merevedésed van? – hasít a csendbe Hannah felháborodott kiáltása.
Villámgyorsan elhúzódik tőlem, illetve csak próbál, mert a lába még mindig a combomra kulcsolódik. Kecses kisasszony elegánsan visszazuhan rám, és újra összetalálkozik a lenti kis barátommal.
– Nyugi! – morgok álmosan. – Ez csak a reggeli műszak.
– Reggeli műszak? Uramisten! Te annyira…
– Pasi vagyok? – vágok közbe. – Igen, pasi vagyok, és a pasikkal ez van reggelente. Szimpla biológia, Wellsy. Merevedéssel ébredünk. Ha ettől jobban érzed magad, per pillanat egyáltalán nem vagyok beindulva rád.
(…)
– Nem hiszem el, hogy a fejem azon az izén volt egész éjjel – ráncolja undorral az orrát.
– A mellkasom nem izé – nézek rá szigarúan. – A többi csajnak nem volt kifogása ellene.
– Én nem vagyok a többi csaj.
Ez igaz. A többi csaj közel sem olyan szórakoztató társaság, mint ő. Már nem is tudom, hogy lehettem meg eddig Hannah Wells gúnyos beszólásai és zsémbelődése nélkül.
– Ne vigyorogj! – csattan fel.
Észre sem vettem, hogy vigyorgok."

#7
"– Azt a rohadt…! Te ötöst kaptál? – kiáltok fel.
– Ja. Durva, mi? Biztos voltam benne, hogy meghúz – mosolyog szerénykedve.
– Eldobom az agyam!
Mintha maga Stephen Hawking jelent volna meg előttem, kezében a világegyetem nagy titkával."

#8
"-…Mellesleg, te meg én állandóan csak vitatkozunk.
– Nem vitatkozunk, civakodunk.
– Az ugyanaz.
– Dehogyis! – forgatja a szemét – A civakodás vicces és nincs benne rossz szándék. A vitatkozás viszont….
– Látod? Még a vitán is vitatkozunk – szólok közbe nevetve."

#9
"Felül, és áhítattal néz rám.
– Hol tanultál meg így énekelni?
Vállat vonok. Cass-el ellentétben én túl szerény vagyok az öntömjénezéshez.
– Nem tudom. Csak úgy jött magától.
– Nem is jártál tanárhoz?
Megrázom a fejem.
– Szóval, csak kinyitod a szád, és ez jön ki belőle?"

#10
"– Azt hittem, hogy a neved M-mel kezdődik.
– Azt hitted, hogy Mannah - nak hívnak?
– Nem – vigyorog. – Valami olyasmire gondoltam, mint Mona, Molly vagy Mackenzie. Valamilyen M betűs névre.
Hirtelen nem is tudom, hogy nevessek vagy megsértődjek.
– Ez szép…"

+1 :)
(Garrett)
"Egy darabig hallgat, aztán csodálatos mosoly önti el az arcát, és fénybe borítja a szobát. Most először mosolyog rám így. Olyan őszinte mosollyal, ami táncot jár a szemében, és valami egészen furcsa módon egyenesen a szívembe fúródik."

Ha megtetszett, az alábbi linken megrendelheted :)
Elle Kennedy: The Deal - Az üzlet

2018. szeptember 11., kedd

Karin Tidbeck: Amatka





Eredeti cím: Amatka
Fordító: Babits Péter
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 240 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2999,-
ISBN: 9789632937007
Moly, Goodreads



Fülszöveg
Vanját, ​a fiatal tájékoztatási asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy valami nincs rendben: Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység nyomait kutatja. 
Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden erejével igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel önmagát is bajba sodorja. 
Karin Tidbeck világában mindenki gyanús, senki nincs biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az írott és beszélt nyelv, vagy éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző és végtelenül eredeti mű, óda a szabadságról, a szeretetről és a művészi teremtőerőről.

„Javaslom, hogy ragadj meg egy példányt!” – Ann Leckie 
„Született klasszikus.” – Jeff VanderMeer 
Szürreális bemutatkozó regény Margaret Atwood és Ursula K. Le Guin stílusában, egy olyan idegen világról, ahol a nyelv valóban élő és ható.

Véleményem
Kicsit átverve érzem magam. A fülszöveg elolvasása után én teljesen biztos voltam benne, hogy egy nagyon jó disztópiát fogok olvasni. De nem egészen így lett.

Történetünk Vanjáról szól, aki Essre városában dolgozik tájékoztatási asszisztensként. Feladatot kap, hogy menjen el Amatkába adatokat gyűjteni. Egy – mondhatni – kedves család szállásolja el. Ahogy egyre jobban beleássa magát Amatka történelmébe, és jelenlegi helyzetébe, sok-sok meglepő információhoz jut, de ezeket senkinek sem mondhatja, mert bajba kerülne. Végül egy ember van, akivel megosztja mindezt, de lehet, hogy ezért mindketten komoly árat fizetnek. Nemcsak az ő, de Amatka sorsa is veszélybe kerülhet.
Ez így mind nagyon jól hangzik, de!!...... Nekem az izgalom hiányzott. A vége felé már volt belőle egy kicsi, de addig…… hát nem igazán. Pedig amúgy az ötlettel semmi probléma tényleg. Azért is szeretek disztópiákat olvasni, mert az író kreativitását mutatja egy-egy ilyen történet. Suzanne Collins vagy James Dashner esetében például az állam a padlót verdeste, hogy mi mindent ki tudtak találni, ráadásul az egész teljesen reálisnak tekinthető (ez szomorú is meg csodálatra méltó is). Itt viszont ez hiányzott. Lehet az is közrejátszik, hogy még mindig van egy-két rész, ami nem teljesen tiszta. Ilyen például a tárgyak jelölése. Ha nem írták fel és mondták ki a tárgyak nevét bizonyos időközönként, akkor sűrű masszává változtak. De hogy ez honnan jött, arról fogalmam sincs. Ugyanígy voltam a gyerekekhez való hozzáállásukkal, vagy a „csak gombát termesztünk” dologgal is. Kihangsúlyozom, előfordulhat, hogy én voltam figyelmetlen, és azért nem tudom ezeket.
Viszont vannak a történetben pozitív elemek is. Ilyen például – amit már említettem is – ez a masszává válás. A miértjét nem értettem, de legalább odafigyelésre tanított mindenkit. Vagy a közösség, a családok összefogása (még ha nem furkálódás volt is). Vagy az, hogy egy maréknyi ember képes volt egy teljes ökovárost felépíteni. De az alapötlettel sincsen semmi probléma, a kivitelezés, ami szerintem nem a legszerencsésebb.
Ezzel szemben – ahogy a fülszöveg is említi – van itten egy szerelmi szál is, még pedig Vanja és Nina között. Nagyon jót tett a történetnek, hogy összejöttek. A pozitív elemek táborát erősíti mindenképpen elsősorban LMBT mivolta miatt. Bátrak és becsülendők, hogy egy ilyen világban, egy ilyen rendszerben fel merik ezt vállalni. A közösségtől pedig szép gesztus volt, hogy ezt elfogadták. Az amúgy komor hangulatba egy kis változatosságot, kellemes érzést vittek.

És ha már szóba került a mi turbékoló gerlepárunk… 😊
A szereplők rövid jellemzését kezdeném Vanjával, aki ugyebár a mi főszereplőnk. De bármennyire is főszereplő, nem igazán sikerült megismernem. Annyit azért megtudtam róla, hogy nem vesz semmit félvállról, és kiáll a saját igazáért. A családja és barátai mellett a végletekig kitart, küzd értük teljes mellbedobással. Na jó, ez azért nem olyan kevés dolog, de nagyjából itt be is fejeződik a lista. Ezek mind nagyon jó tulajdonságok szerencsére, ettől független viszont néha teljesen közömbös volt mindennel és mindenkivel szemben. Ilyenkor nem nagyon tudtam őt hova tenni tekintve, hogy az előbb felsorolt tulajdonságokat is megmutatta. Igen összetett személyiséggel van dolgunk az ő esetében.
De Ninánál sincs ez másképp. Ápolónőként dolgozik, szereti a munkáját, kiemelkedően végzi azt. Megnyerő személyisége, kedvessége miatt mindenki szereti őt. Mégis vannak olyan témák, amik furcsa reakciót váltanak ki belőle. Ennek egy része érthető is, valószínű én is így reagálnék. De a többi….. na mindegy is. Ilyen téren nagyon hasonlítanak Vanjával. Lehet azért találták meg olyan jól az összhangot. 😊
A többi úgymond főbb szereplő, Ivar (most komolyan, hogy lehet szerencsétlennek ilyen nevet adni???), Evgen, Ulla is mind nagy szerepet játszottak a történet alakulásában. Evgen volt a csendestárs, aki segített Vanja nyomozásában, Ulla volt a „szenilis” öregasszony, aki természetesen többet tudott, mint amennyit elárult (de ez általában így szokott lenni), és Ivar…… hát azt nem tudom, hogy pontosan mivel segítette előrébb a történéseket, de biztos valahogy megtette. Szóval mondhatni egy összehangolt csapamunka volt, egy logikusan felépített történet.

Egy kicsit visszatérve még a történetre, nekem a végkifejlet némiképp furán jött ki. Egy kicsit se ilyen se olyan. Részben boldog, részben szomorú. De leginkább az zavart, hogy nem tudtam, miért történik mindez. Oké, aláírom, ez volt elrendelve, vagy ők okozták, vagy nem tudom, de megtörtént. Már csak az a kérdésem, hogy miért? Miért kellett ennek történnie? Ennek mi volt a haszna? És sok másik ehhez hasonló kérdés maradt megválaszolatlan számomra.

Viszont összességében azt mondhatom, hogy egy élvezhető mű került a kezembe. Megvoltak a maga csavarjai, amik igenis jók voltak, kellőképpen felborzolták a kedélyeket. Az én problémáim szerintem abból származnak, hogy nem figyeltem eléggé, vagy nem nőttem fel eléggé ehhez a műhöz. Mert ahogy észrevettem, kell egy bizonyos életkor, egy bizonyos élettapasztalat, hogy értékelni tudjuk mindazt, ami le van írva, mivel nem egy hagyományos disztópiával állunk szemben. Ezért elsősorban a tőlem idősebb korosztálynak ajánlom, de megpróbálkozhat vele bárki, aki esetleg kedvet kap hozzá. 😊
És zárszóként: Éljen Amatka közössége! 😊

Megtetszett? Rendeld meg!

2018. szeptember 10., hétfő

TOP10 kedvenc idézet :)


Sziasztok! :) Az előző két hétben a várólistának és a nyereményjátéknak köszönhetően kicsit háttérbe szorult a TOP10 idézet rovatunk, de újra kiválogattuk nektek kedvenceinket. Ezúttal egy olyan könyvhöz szeretnénk nektek egy kis kedvet csinálni, ami mindkettőnknek nagyon közel áll a szívéhez. Kirsty Moseley: Álmaim őrzője című fordulatos regénye kimaxolja a cukifaktort, így bátran ajánljuk a romantikus regények rajongóinak. :)

Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője

#1
„Amikor átölel, mintha hazaérkeznék, és minden aggodalmam semmissé válik. Amikor vele vagyok, úgy érzem, semmi baj nem érhet.”

#2
„– Akkor bizony vigyáznod kell, nehogy megbánts, igaz? – suttogtam.
Bólintott.
– Sohasem bántanálak meg. Soha.
Finoman megszorította a kezemet, és mélyen a szemembe nézett. Minden mozdulatán látszott, hogy igazat mond.”

#3
„– Nagyon dögösek vagytok együtt! – ömlengett boldogan.
Liam nevetve átölelte a vállamat.
– Angyal dögös mindenkivel – vigyorodott el, és lágyan megpuszilta az arcomat.
– Jaj, de cuki! – turbékolta Kate, és szívére tett kézzel, rajongva nézett Liamre.
A szememet forgattam.”

#4
„Drámaian felsóhajtott.
– Oké, de ugye, tudod, hogy most egyeztél bele abba, hogy egy iszonyúan félelmetes zombifilmet nézz meg úgy, hogy én nem leszek veled két éjszakán át? – kérdezte pimasz vigyorral.
Elakadt a lélegzetem. Erre nem gondoltam. Liam nélkül nem alszom jól, mert olyankor szörnyű rémálmaim vannak az apámról. Most mindezek tetejébe még zombis álmaim is lesznek? Nyolcéves korom óta csak néhány hetet töltöttem Liam nélkül. (…) Minden alkalommal, amikor egyedül voltam, olyan szörnyű álmaim voltak, hogy sikoltva riadtam fel. (…) Tudom, hogy Liam pedig egyáltalán nem tud elaludni, amikor nincs mellettem. Azt mondta, furcsán érzi magát az ágyában, mert tízéves kora óta nem aludt benne. Utálta, amikor barátok aludtak nálam, olyankor másnap egész nap epésen arra célozgatott, hogy mennyire nem tetszett neki, hogy a saját ágyában kellett aludnia.”

#5
„(…) És hát, igazság szerint szívesen vagyok Liammel, az ettól függ, hogy melyik Liam van éppen velem, az éjszakai vagy a nappali. Az éjszakai Liam figyelmes, törődő és gondoskodó, a nappali Liam egy csajozó bunkó. Ám ennek ellenére mindkét Liammel biztonságban éreztem magamat.”

#6
„Az utasítást követve rögtön egyenesebben álltam, de szinte ugyanabban a pillanatban kicsúszott a lábam alól a jég. Elakadt a lélegzetem, tudtam, hogy elesek, de ahogy zuhantam, Liam hirtelen átkarolta a derekamat. Hátradőlt, így ahelyett, hogy csak én zuhantam volna el, mind a ketten elestünk. Kis nyögéssel ért földet, én pedig ráestem. Nevetett alattam, miközben én bocsánatkérően néztem rá.
(…)
(…) Most kicsivel tovább sikerült talpon maradnom, mielőtt elvesztettem az egyensúlyomat. Újra elkapta a derekamat és hátradőlt, így megint ráestem.
– Miért csinálod ezt? – kérdeztem homlokráncolva, és ülő helyzetbe nyomtam magam.
(…)
– Mit? – kérdezte a fejét kíváncsian oldalra billentve, majd kinyújtotta felém a kezét.
(…)
– Amikor megbotlok, te hátraesel, én meg rajtad landolok. Meg fogsz sérülni – magyaráztam.
Vállat vont.
– Inkább én, mint te – mormolta halkan, és újra talpra húzott.”

#7
„A szívverésem lassulni kezdett, amikor megéreztem az ajkát a nyakamon és nyugodt, lassú lélegzetét a hátamon. Igyekeztem az övéhez igazítani a légzésemet. Erősen koncentráltam szívének nyugodt, egyenletes dobogására, amit a mellkasomon át éreztem, és a fekete pontok lassan elhalványultak. Néhány perccel később ura lettem a karomnak, és szorosan átöleltem a derekát. Úgy csüngtem rajta, mintha ő lenne az egyetlen, aki megakadályozhatná, hogy lezuhanjak a világ végéről.”

#8
„Nem bántana engem, vagy mégis? Bízom benne, vigyáz rám, de rábíznám a szívemet is?”

#9
„– Oké. Jó éjt, Liam! – fordítottam oldalra a fejemet, és megcsókoltam a könyöke belsejét.
Lágy csók érte a tarkómat, amitől bizseregni kezdett a fejbőröm.
– Jó éjt, Angyal!”

#10
„– Ambs, nem láttad Liamet? – hangzott az ajtón keresztül.
Ijedtemben eltátottam a számat és rémülten Liamre néztem.
Mi a fenét mondhatnék?
De. Itt van velem az ágyban félmeztelenül, és éppen az előbb dugtam le a nyelvem a torkán? Na, menj már, mert zavarsz!”

+1 :)
„– Na, ezért maradok józan – jelentette ki Liam, és elhúzta a száját a vizelettel teli váza látványától a nappali ablakpárkányán.
– Azért maradsz józan, hogy ne engedd az embereket anyám dísztárgyaiba vizelni? – kérdeztem eszelősen vihogva."

2018. szeptember 5., szerda

Könyv, pont jókor - Melina Marchetta: Jellicoe Road




Eredeti cím: On the Jellicoe Road
Fordító: Benedek Dorottya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 312 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2999,-
ISBN: 9789633998359
Moly, Goodreads




Halihóó Molyok! :)

Jelentem élek még, és hozom is az értékelést erről a szuper könyvről. :) Mint ahogy azt Reninél is olvashattátok, ebben a hónap Könyv, pont jókor-feladatunk elolvasni egy kék borítós könyvet. Az én választottam Melina Marchetta Jellicoe Road c. könyve. Nekem nagyon tetszett, remélem Ti is kedvet kaptok hozzá. :)

Fülszöveg

Ebben a lírai, lebilincselő, díjnyertes regényben semmi sem az, aminek látszik, és minden nyom újabb kérdésekhez vezet. 

Taylor Markhamet tizenegy éves korában elhagyja az édesanyja. Tizennégy évesen megszökik a bentlakásos iskolából, ám egy rejtélyes idegen a keresésére indul, és visszaviszi. Most, tizenhét évesen Taylor nem túl lelkes vezetője az iskolai titkos társaságnak, aminek a Városiakkal és az odalátogató Kadétokkal vívott éves harca épp most veszi kezdetét. Idén azonban a Kadétokat Jonah Griggs vezeti, akinek átható tekintetét Taylor nem sokáig tudja kerülni. Ráadásul Hannah, az egyetlen felnőtt, akiben Taylor megbízik, váratlanul eltűnik. Ha Taylor össze tudja rakni a Hannah által hátrahagyott nyomokat„ a feltáruló igazság nemcsak múltjának kérdéseire ad választ, de a jövőjét is megváltoztatja.


Véleményem
„Mesélt neki a tervéről, hogy épít egy házat. Góferfából fog készülni, mint Noé bárkája, két emelet magas lesz, olyan kilátással, amit nap mint nap megcsodálhat. Egy ház Tate-nek, Narnie-nak, Jude-nak, Fitznek és a családjuknak. Egy otthon, ahová életük hátralévő részében bármikor visszatérhetnek.
Ahová mindannyian tartoznak, ahová mindannyian kötődnek.
Egy hely a Jellicoe Roadon.”


Hűűűűűűűűűha……… egyelőre ennyit bírok kinyögni. Kissé megrendítő volt. Vagyis hát inkább megható, mint megrendítő. Megérintett, és ez most annyira jól esett. 😊

Eddig kissé úgymond „lelketlennek” tartottam magam, mert ahányszor valami líraibb, esetleg drámaibb könyvet olvastam, nem igazán hatott meg. A sokadik ilyen történet után már kezdtem azt érezni, hogy „oké, hogy nekem bérelt helyem van a pokolban, de még korai a lelkemet levinni” :D. Aztán jött ez a mű, és visszaadta a reményt. :D Térdig gázolt a lelkembe, olykor meg is ríkatott kicsit. De gyönyörű volt, elejétől a végéig. 😊

Akkor most kicsit a történetről 😊
Az egész két szálon fut: múlt és jelen. A két idősík között 22 év a különbség.
Múlt: Narnie, Tate, Webb, Fitz és Jude történetét meséli el egy külső narrátor. Elmondja, hogyan találkoztak, hogyan lettek barátok, hogyan kezdődött minden, ami Taylor és Jessa életére hatással volt.
Jelen: Taylor meséli E/1.-ben. Lassan kezdetét veszi a háború a Házak, a Városiak és a Kadétok között. Megindulnak a tárgyalások a területekért. Ám eközben Taylor egyetlen támasza, Hannah eltűnik, és kiderül, hogy a Kadétok vezetője egy régi-régi – mondhatni – ismerőse, úgyhogy kissé megbonyolódnak a dolgok.
Aztán ha ez még így nem lenne elég, a múltból is előkerülnek részletek, amik nemhogy hatással vannak (lesznek) Taylor életére, de meg is változtatják azt. Úgy teljes mértékben.
Jól hangzik, ugye? Amúgy az is, de tényleg. :D
Bár az elején egy kissé beletiport az önértékelésembe, mert kb. a 150. oldalig halványlila segéd fogalmam sem volt, hogy ki kivel és hogyan van, és így teljesen sötétnek éreztem magam. De aztán, ahogy haladtam a történettel, ez az érzés elmúlt hála istennek.  Ekkor jöttek a heuréka pillanatok: 1. Rájöttem, hogy hova illik az adott részlet – „Jaaaaaaaaaaaa”, 2. Végig gondoltam, és jött a lesújtó felismerés – „Úúúúúú baaaaasszuuuuuus”, vagy pityeregtem. Ez volt a könyv második felében.
De komolyra fordítva a szót, tényleg remekül megoldotta az írónő a két idősík összehangolását. Mindig pont egy olyan részletet osztott meg velünk, amire utána a jelenben is rájöttek, így még közelebb kerülve a válaszokhoz. Tény, hogy elején azt se tudtam merre vagyok arccal, ami azért zavart, de jó is volt, mert legalább nem volt kiszámítható a vége. Legalábbis nekem. Mondjuk ilyenkor azért eszembe jut, hogy elég rossz nyomozó lennék. :D Ottvan előttem a kirakósnak a sok darabja, de képtelen vagyok összerakni. :D Ez valahol jó is meg nem is. 
A szerelmi szál is igen erőteljesnek mondható szerencsére. Nagyon reménykedem benne, hogy azzal nem mondok el semmi újat, hogy Jonah-val fog összejönni. Mert hát na, ezt akár a fülszövegből is kideríthetjük. De azon én mondjuk meglepődtem, hogy mennyire jó párost alkotnak. Nem hittem volna, hogy egy olyan karakter, mint Taylor és egy olyan, mint Jonah ennyire összeillenek. Pedig édes istenem annyira aranyosak együtt. 😊 Az elején megvolt ez a tipikus adok-kapok beszólogatás, majd ez átalakult szerelemmé. Az ilyeneket szeretem a legjobban. 😊 Kedvenc könyves álompárrá avanzsáltak nálam. :D
Nagyobb spoiler nélkül szerintem ez a maximum, amit ki tudok hozni a történet elmeséléséből. :D

Jöjjenek a szereplők 😊
Kezdeném Taylorral, a főszereplőnkkel. Vele egy ideig hadilábon álltam. A könyv első harmadában szerettem volna megtépni, de úgy erőteljesen. Rettenetesen irritált a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns lányként viselkedett, aki bevett egy jóóóóó nagy adag lesz@rom tablettát. Konkrétan senki és semmi nem érdekelte, és ez nagyon feldühített tekintve, hogy ő volt a Házának vezetője. De ahogy egy jó könyvben szokás, itt is megtörtént a karakter-fejlődés. Természetesen jó irányba. Elkezdett kicsit emberibb módon viselkedni, érzéseket kimutatni. Egy szerethető lány vált a mindenre immunis „robotból”. A végén már nem akartam elásni a szomszéd temetőbe. És ez a fejlődés jót tett a történetnek is. Kicsit fellélegezhettünk annak ellenére, hogy amúgy mi is játszódik le szegény lány fejébe.
A következő a mi ügyeletes rosszfiú Kadétunk, Jonah. Az, hogy az elején szerettem volna adni neki pár csicskalángost, szerintem nem meglepő. Az ilyen szereplőknél úgy gondolom a legtöbben ezt szoktuk érezni. „Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.” ahogy azt Jennifer L. Armentrout is megírta az Obszidiánban. És meglepő módon mindre tökéletesen igaz. Ezért is akartam pofon csapni párszor Jonah-t. Az elején. De aztán jött a lány, aki a csúnya, morgós fiút átváltoztatta egy…….kevésbé morgós fiúvá. :D A cukiságfaktor azért itt is rendesen kiverte a biztosítékot. Meg a humorát szerettem nagyon. :D
Szuper mellékszereplőkből sincsen hiány hála istennek. Ben, Raffy és Chaz közülük is a kedvencem. Nagyon jól gondját viselték Taylornak és Jonah-nak. Különösen tetszett, hogy ha kellett lazán odapirítottak nekik, csak hogy kicsit észhez térjenek. :D Imádtam mindannyijukat. <3

Összességében azt mondhatom, hogy egy fantasztikus könyvet olvashattam. Köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak a kiadásért, és Benedek Dorottyának a remek fordításért. Egy szívszorító és magával ragadó történet ez. Én mindenkinek nagy szeretettel tudom ajánlani, mert mindenkinek kell egy hely a Jellicoe Roadon. 😊

Ebben a fordulóban a feladatunk, hogy készítsünk képet a könyvvel víz mellett. :)



Megtetszett? Rendeld meg!

2018. augusztus 29., szerda

Könyv, pont jókor - Alexandra Bracken: Az idő vándorai (Passenger 1.)



Eredeti cím: Passenger
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 414 oldal
Kiadás: puhatáblás
Ár: 3299,-
ISBN: 9789632617381
Moly





Sziasztok! :)
Alexandra Bracken már a Sötét elmék című sorozatával belopta magát a szívembe, így ez a duológiája is elég régóta rajta volt már a TBR listámon. Az egy éves, Könyv, pont jókor című kihívásunk feladata ezúttal egy kék borítójú könyv elolvasása volt, így egyből ez a gyönyörű türkiz árnyalatú regény akadt a kezembe.

Fülszöveg:
A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.



Főszereplőnk Etta Spencer, aki egy fiatal hegedűművészből rohamléptekben időutazóvá avanzsál, mikor egyik koncertjének helyszínéről hirtelen egy tizennyolcadik századi kalóztámadás közepén találja magát.
Na én már az időutazós sztori hallatán tudtam, hogy ebbe nekem bizony bele fog fájdulni a kicsi fejem. Egy ilyen vonalon mozgó történet esetében akarva-akaratlanul is gondolkodóba esünk saját világunkkal kapcsolatban és figyelembe kell vennünk rengeteg szabályszerűséget is. Az írónő szépen el is magyaráz mindent, nekem viszont egyáltalán nem volt könnyű követni egy-két gondolatmenetét. Sokszor nem sikerült teljesen megértenem, hogy kivel, hogyan és miért fog ez meg az történni, ha valaki ezt és ezt követi el egy másik korban, bár ki tudja, lehet én vagyok ehhez alulképzett. :D Mindenesetre érdekes volt főhőseinkkel együtt nem csak térben, de időben is utazni. Sosem volt szívem csücske a történelem, de néha már majdnem elérte nálam, hogy utána akarjak nézni az eseményeknek, így azt kétségtelenül kijelenthetem, hogy gyönyörű részletességgel ismerteti egy-egy kor hangulatát és érezhető, hogy hatalmas háttértudás van a regény mögött. Ez ráadásul nem csak az egyes történelmi helyszínekre igaz, az írónő semmit nem csinál fél gőzzel, ezért a könyv végére egyszerre éreztem magam középsulis zenetanárnak meg alaszkai rákhalásznak is. Néhol szinte már átmegy ismeretterjesztőbe, de mivel még az ép ész határain belül maradunk, és végtére is egész érdekes dolgokat tudhatunk meg, ezt nem bántam különösebben.
Az E/3-at viszont annál inkább… Nem tudom, hogy csak az én mumusom-e, de ilyenkor hajlamos vagyok úgy érezni, hogy olvasóként kizártak és nem kaptam meg minden lehetőséget, hogy megismerjem a karaktereket. Ugyanakkor ez is egész jó kivitelezést kapott, úgyhogy nem tervezek az utcára vonulva tüntetni, de azért ott a kisördög, hogy milyen lett volna, ha.. :D

A két főszereplőnk szimpatikusra sikerült. Etta eléggé teljesítményorientált, szó szerint a hegedülés az élete, azon kívül semmije nincs. Olyan intenzív megfelelési kényszer dolgozik benne az anyja irányába, hogy szinte fáj olvasni róla. Pláne, hogy Rose drágám olyan csodálatos szülő, hogy hozzá képest a saját kölykeit felzabáló aranyhörcsög kertvárosi mintaanya. Jóformán semmilyen személyes kapcsolatuk nincs, sőt, a megjelenéséig én azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán együtt élnek. A regény előrehaladtával ráadásul csak fokozódott szerelmünk. Nem vagyok benne biztos, hogy Sophiával együtt direkt ennyire negatív karakterek-e, vagy csak így sikerültek, de párszor belém állították a harci ideget olvasás közben. Mindennek ellenére Etta teljesen szerethető, és meglepően józan gondolkodású, pedig ilyen anya mellett egy sarokban zokogó idegroncsnál nem vártam volna többet.

Szeretném azt mondani, hogy Nicholasnak lenni mókásabb dolog, de az ő helyzete még Ettáénál is nehezebb. Lássuk be a tizennyolcadik században egy házasságon kívül született félvérnek sok mindene van, csak könnyű dolga nincs. A rasszizmus és legfőképp az az elleni harc, egy nagyon fontos eleme a műnek. Szörnyű látni mi volt akkoriban, de még talán ennél is szörnyűbb belegondolni, hogy még a mai nap is érhet hátrányos megkülönböztetés valakit kizárólag a bőrszíne miatt. Nicholasban is nyomot hagy ez az egész és hiába egy udvarias, dolgos, jólelkű fiatalember, származása miatt még ő sem tekinti magát teljes értékűnek. Leginkább ezért is választotta a kalóz életet, hiszen abban a közegben jobbára a tettei, nem pedig a külsőségek alapján ítélik meg az embert.
A kedvenc mellékszereplőim is közülük kerültek ki, örültem, hogy nem vadállatokként ábrázolták őket. Sőt tulajdonképpen az összes kalózt, akit volt szerencsénk megismerni, hivatalosan is a regény fénypontjának léptetek elő. Nagyon sajnálom, hogy viszonylag hamar búcsút intettünk az ő száluknak, én szívesen olvastam volna róluk többet. (Ugyanitt, ha tudtok jó romantikus-kalóz sztorit, ne tartsátok magatokban. Köszi. :D)

A szerelmi szál itt kicsit lassabb lefolyású, de éppen ezért rengeteg aranyos, óvatoskodó jelenetet kapunk, ahogy főhőseink lassan, de biztosan, egymást támogatva felfedeznek valami egészen különlegeset. Nekem nagyon tetszett ez a megközelítés, olyan igazinak tűnt tőle az egész. :)

A cselekmény engem most annyira nem tudott beszippantani, de ez ugyanúgy lehetett az én hibám is. Kicsit el voltam havazva mostanában, így talán esélye sem volt rá. Ennek ellenére elképedtem az alacsony molyos értékelés láttán, szerintem bőven több százalékot érdemelne, mert egy szépen kigondolt, szórakoztató történet, aminek ráadásul mondadója is van. Nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat a második rész, pláne, hogy elég erős függővéggel zártunk. Mindenképpen megér egy olvasást, ha szereted az érdekes helyszínekkel tarkított romantikus regényeket és nem akaszt ki a magázás. :)

A mostani plusz feladatunk egy víz mellett készült fotó volt a könyvről (nem, nem estünk bele, csak majdnem :D) :

Megtetszett? Az alábbi linken meg is rendelheted! :)