Holly Black: The Wicked King - A gonosz király (A levegő népe 2.)
Ugye nem is olyan király érzés királynak lenni. Cardan már csak tudja. Pláne úgy, hogy halandó lány úgy irányítja őt, mint egy marionett bábot. Egy darabig minden úgy megy, ahogy Jude eltervezte. Ám elég egyetlen pillanat, információ, hogy gyökerestől megváltozzon mindenki élete.
Fülszöveg:
Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.
Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.
Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.
Véleményem:
Hát ez a rész sem váltott ki belőlem sokkal jobb reakciót, mint az első rész. Szerintem itt még mérgesebb voltam, mint az előző résznél.
Őszintén szólva elég rég olvastam A kegyetlen herceget, ezért nehéz volt visszarázódni, de egy kis segítséggel hála istennek sikerült. De te jó atya úristen, hát ez mi volt??? Nem sűrűn akadok ki ennyire egy könyvön, de ez most teljesen kiakasztott az biztos. Történet szempontjából szerintem abszolút hibátlan könyv (ugyanúgy, mint az első rész). Az elején kicsit lassabban indult, de a végére azért kellőképpen felpörgött. Nagyon tetszett a hatalmi harcok lefolyása, ahogy megpróbált mindenki a másik fölé kerekedni. És sikerült egy olyan függővéget összehozni, hogy kb. a falat kaparom tőle. Ha ezt tudom lehet bele sem kezdek, csak ha már kijött az utolsó rész. Viszont bármennyire is levett a lábamról a történet, egy újabb fél csillagos levonást kap, méghozzá újfent a szereplők miatt.
Igen, az egyik ludas újfent Jude. Bár annyit fejlődött az előző részhez képest, hogy most már nem csak ütném, hanem néha azért ölelném is. Fejlődő tendenciát mutatott az előző részhez képest. Kimondottan tetszett, ahogy pakolgatta a saját kártyáit, ahogy megpróbált mindent úgy elrendezni, hogy az a legkedvezőbb legyen. Persze vétett olyan hibákat, amikért istenes pofon járt volna, de ezt már megszoktam tőle. Az egyik legnagyobb ilyen hiba volt alábecsülni Cardant. Tévedés ne essék, nem fogom most megvédeni ezt a kis…… (még nem találtam meg rá a megfelelő kifejezést). Ő a másik, aki miatt a fél csillagos levonás van. Én buta és naiv lány, már kezdtem reménykedni, de tényleg. Aztán olyan pofont mért rám, amit nem heverek ki egyhamar. Ha volt is némi pozitív fejlődés, azt egy tollvonással áthúzta. Taryn dettó ugyanez, rá nem is pazarolok több szót. Vivit viszont még mindig szeretem, és Csótányt és Bombát is.
Összességében azt mondhatom, hogy ez is egy fantasztikus könyv….. lett volna ha a szereplők nem ilyen idegesítőek (jobb szó híján). A történet abszolút 5 csillagos, komolyan mondom, és ha valaki el tud kicsit vonatkoztatni a szereplőktől, akkor élvezni is fogja az biztos. Nálam miattuk van a fél csillagos levonás. Ettől független nagyon kíváncsian várom a befejező részt. :)
Fülszöveg:
Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.
Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.
Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.
Eredeti cím: The Wicked King / Fordító: Szabó Krisztina / Sorozat: A levegő népe / Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó / Oldalszám: 360 oldal / Moly, Goodreads
Véleményem:
"- Egy pillanatra átfutott a fejemen - szólal meg -, hogy talán te lőttél rám.
Elfintorodom.
- És miből jöttél rá, hogy nem?
Vigyorogva néz fel rám.
- Nem talált el."
Hát ez a rész sem váltott ki belőlem sokkal jobb reakciót, mint az első rész. Szerintem itt még mérgesebb voltam, mint az előző résznél.
Őszintén szólva elég rég olvastam A kegyetlen herceget, ezért nehéz volt visszarázódni, de egy kis segítséggel hála istennek sikerült. De te jó atya úristen, hát ez mi volt??? Nem sűrűn akadok ki ennyire egy könyvön, de ez most teljesen kiakasztott az biztos. Történet szempontjából szerintem abszolút hibátlan könyv (ugyanúgy, mint az első rész). Az elején kicsit lassabban indult, de a végére azért kellőképpen felpörgött. Nagyon tetszett a hatalmi harcok lefolyása, ahogy megpróbált mindenki a másik fölé kerekedni. És sikerült egy olyan függővéget összehozni, hogy kb. a falat kaparom tőle. Ha ezt tudom lehet bele sem kezdek, csak ha már kijött az utolsó rész. Viszont bármennyire is levett a lábamról a történet, egy újabb fél csillagos levonást kap, méghozzá újfent a szereplők miatt.
Igen, az egyik ludas újfent Jude. Bár annyit fejlődött az előző részhez képest, hogy most már nem csak ütném, hanem néha azért ölelném is. Fejlődő tendenciát mutatott az előző részhez képest. Kimondottan tetszett, ahogy pakolgatta a saját kártyáit, ahogy megpróbált mindent úgy elrendezni, hogy az a legkedvezőbb legyen. Persze vétett olyan hibákat, amikért istenes pofon járt volna, de ezt már megszoktam tőle. Az egyik legnagyobb ilyen hiba volt alábecsülni Cardant. Tévedés ne essék, nem fogom most megvédeni ezt a kis…… (még nem találtam meg rá a megfelelő kifejezést). Ő a másik, aki miatt a fél csillagos levonás van. Én buta és naiv lány, már kezdtem reménykedni, de tényleg. Aztán olyan pofont mért rám, amit nem heverek ki egyhamar. Ha volt is némi pozitív fejlődés, azt egy tollvonással áthúzta. Taryn dettó ugyanez, rá nem is pazarolok több szót. Vivit viszont még mindig szeretem, és Csótányt és Bombát is.
Összességében azt mondhatom, hogy ez is egy fantasztikus könyv….. lett volna ha a szereplők nem ilyen idegesítőek (jobb szó híján). A történet abszolút 5 csillagos, komolyan mondom, és ha valaki el tud kicsit vonatkoztatni a szereplőktől, akkor élvezni is fogja az biztos. Nálam miattuk van a fél csillagos levonás. Ettől független nagyon kíváncsian várom a befejező részt. :)
"Nem voltam kedves, Jude. Nagyon sok mindenkivel nem. Veled sem. Nem tudtam eldönteni, hogy akarlak, vagy inkább soha többé nem akarlak látni, hogy ne érezzem azt, amit éreztem, amitől csak még kegyetlenebb lettem. De amikor eltűntél, amikor valóban elragadtak a hullámok, úgy gyűlöltem magam, mint korábban még soha."
Csillagozás:
A sorozat további részei:
Ha megtetszett, az alábbi linkeken megrendelheted :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése