2015. november 25., szerda

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
John Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Fúúúú ez nagyon jó volt. Undi, de nagyon jó. Ez volt az első ilyen típusú olvasmányom, de eszméletlenül tetszett. Dan Wells egy beteg ember, de nagyon jól ír.

Maga a történet Johnról szól, aki a pszichológusa szerint szociopata.
Lényegében ez annyit takar, hogy antiszociális személyiségzavara van. Leginkább az jellemző rájuk, hogy nem éreznek empátiát, szégyent, vagy megbánást a visszaéléseik miatt. Rosszul viselik a monotóniát, nem tudják magukat más helyébe képzelni. Ezért általában kíméletlenül megvalósítják
céljaikat. Hazudnak, manipulálják az embereket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, érzéketlenek, impulzívak, azaz kis mértékben képesek csak kontrollálni a viselkedésüket. Nagyon jól tudják titkolni céljaikat, elaltatni a gyanút.
Tehát a szociopata John próbál hétköznapi gyereknek tűnni, és hála a szabályinak, ez lényegében sikerül is. De amikor elkezdődik a sorozatos gyilkolás, rájön, le kell rombolnia a szabályait, ha el akarja kapni a gyilkost. Kérdés, hogy ezek után vissza tudja-e majd építeni ezeket.

Akármilyen furán hangzik, nekem nagyon bejött. John stílusát különösképpen szerettem. Főleg a poénjait. Jó, kicsit morbidak voltak néha, de jókat nevettem rajta. De legjobban az érintett meg, hogy megismerhettem (nagyjából...és csak ha) mi járhat egy ilyen ember fejében. Minden nap felér egy küzdelemmel a belső "szörnnyel" (Szörnyeteg úr). Igazából, ahogy ő sem, én sem tudnám magam az ő helyébe képzelni. Milyen lehet az, ha az okoz örömet, hogy valakit/valamit megölsz, kibelezel, felakasztasz és ehhez hasonló finomságokat csinálsz vele. Lehet ehhez a viselkedéshez részben az is hozzájárult, hogy egy halottasház emeletén él, és segít a balzsamozásban. Nem tudom. De egyszer
szívesen elbeszélgetnék egy ilyen emberrel. Tök érdekes lehet. A másik dolog, hogy rettenetesen ért a sorozatgyilkosokhoz. De komolyan. Mindegyiknek a történetét ismeri, a közös jellemzőket, a sorozatgyilkosok általános jellemzőit, mindent. Sajnos ezt mindenki bizarrnak tartja. Jó, nem mondom, hogy nálam nem csapná ki a biztit, de akkor is zavart, amikor állandóan lehurrogták, meg lehülyézték. Neki ez a hobbija, nem tudom, mit kell ebbe beleszólni. Húúú elkanyarodtam egy kicsit a témámtól. Szóval a könyv. Szegény Johnt most rendesen kielemeztem. A gyilkoson nem lepődtem meg túlságosan, bár miért és a hogyan kérdéseimre sajnos nem kaptam választ. "Az undi részek annyira undik."- szóltam én elmésen Évi barátnőmnek. Hát volt pár elvétett hulla itt-ott nem éppen a legszebb állapotukba, de ki lehet bírni. Eléggé részletesen le volt írva a kinézetük, de ebbe most nem mennék bele. Csak ennyi, hogy fujjj (néhol).

Lényeg a lényeg, hogy nagyon gyenge gyomrúak és idegzetűek ne nagyon olvassák, mert lehetnek benne olyan részek, amik kicsit felkavaróak. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom, mert nagyszerű könyv. Dan Wells kicsit beteg, de ezt el kell nézni, mert zseni ez az ember. Szóval hajrá, én addig
megyek olvasni a második részt. :D

Hoztam egy idézetet a könyvből, amit ahányszor elolvasok mindig kiráz a hideg. Erősen spoileres, szóval csak saját felelősségre olvassátok el!!!!!

"Ahogy a hetek hónapokba fordultak, folytatódott a nyomozás, de lassan rádöbbentek, hogy a gyilkosságoknak végleg vége, és Clayton megye elkezdett visszasüppedni a normális kerékvágásba.
Mégis, a találgatások folytatódtak, és egyre vadabb teóriák születtek. Hogy a gyilkos egy csavargó volt, vagy talán egy kéjgyilkos, az is lehet, hogy egy bérgyilkos, aki a feketepiacon adta el a szerveket, lehet, hogy egy ördögi szekta használta az áldozatokat kimondhatatlan szertartásaihoz. Az emberek szerették volna, ha a magyarázat legalább olyan grandiózus és látványos, mint maguk a gyilkosságok, de az igazság ennél is sokkal rémisztőbb volt. Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek. Mint Mr. Crowley.
Mint én.
Mert ránk nem gyanakszik senki."

2015. november 16., hétfő

Előrendelhető!

Sziasztok! :D

Nagyszerű hír!!! :D
Előrendelhetővé vált Alaya Dawn Johnson Nyárherceg c. könyve a Cor Leonisnál! :D

Fülszöveg:
Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában. 
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt. 
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál. 


Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: The Summer Prince
Oldalszám: 332
Fordító: Szujer Orsolya
ISBN: 9786158036207
Várható megjelenés: 2015.11.27.

Előrendelhető:
Cor Leonis / Bookline / Libri

2015. november 15., vasárnap

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Fülszöveg:
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

A könyvről elöljáróban annyit, hogy állítólag már a megjelenése előtt megvették a film jogait. Ami számomra annyit jelent, hogy nagyon reklámozták, és mindenhol ott volt. Valamint annyit  hogy nagyon sokszor hasonlítják a Holtodiglanhoz. Sajnos ezzel a történettel semmi kapcsolatom nincsen, nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam. Azonban rengeteg értékelésből leszűrtem azt, hogy ez nem volt éppen pozitív dolog: nagyon sok embernél nem érte el a Holtodiglan színvonalát.

A Holtodiglan történetét sajnos nem ismerem, de gyanítom nálam sem érte volna el azt a bizonyos szintet. Eddig a thriller műfajjal filmben és könyvben is találkoztam. A filmet egyszer még a barátnőimmel néztem meg, a könyvek pedig Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiájának részei voltak. A film is, és a könyvek is számomra élvezhetőbbek voltak, mint ez. Általában nem vagyok képes nyugton végigülni egy filmet, mert vagy beszélnem kell, vagy leállítom, és csinálok valami mást, aztán folytatom. Egyszer egy film megnézése közben értékelést írtam. Azonban ez a film lekötött. A könyvek szintén. Imádtam őket, egytől egyig. Csak úgy faltam a sorokat.

Most meg? Másik könyvet is olvastam közben, lassan haladtam, egyszerűen nem volt kedvem olvasni. És miért? Nagyon jó kérdés... Nem tudott annyira lekötni, nem tudtam beleélni magam.
Mindennek sok oka lehet. Ilyen lehet az is, hogy a történet alapból három szálon fut: Rachel, Megan és Anna. Nagyon sok a visszaemlékezés, a három szálból kettő a jelenben, egy pedig  a múltban fut. Rachelé az alapszál, ő kezd el mesélni, ő mesél többet, és számomra teljesen meglepő módon, ő volt a legjobb szereplő. Pedig végig utáltam szinte. Megan jelenetei nem voltak eltalálva: előbb ő elmesélte, majd a többi karakter is megtudta. Jó lett volna így, de fordíva kellett volna: először feszültséget teremt azzal, hogy megtudjuk, aztán Megan elmeséli. De nem így volt, így Megan jelenetei nagyrészt lényegtelenek. Olvasás közben jók, de utána ahogy még egyszer végighallgatod, untat. Anna pedig egy tipikus átmosott fejű feleség. Mindent elhisz Tomnak, bármi is történik. Semmi sem szúr neki szemet, csak úgy van, minden cél nélkül szinte.

Az egyik angol borító :)
Aztán a három szál összefonódik. Ami egy kicsit erőltetett. Mert Rachel szinte betolakszik Scott életébe, semmi keresnivalója ott. Természetesen megértem, hogy mit akart elérni, hogy csak segíteni akart, de ez nem mentség. Ahogy sok dologra nincsen mentség a történetben. Volt itt minden: rossz gyerekkor, elszökés, tinikorban terhesség, titok, megcsalás (nem is egy, mintha ez lenne a kapcsolatok kiindulópontja, mert mást nem bírt kitalálni az író) és gyakorlatilag testi sértés is. Ja, és gyilkosság. Szó szerint minden.

És ha ez izgalmasnak hangzik, akkor ki kell ábrándítsalak: ezek szépek és jók... de nem pont így. Mert a szereplőket fel kell építeni. Nem nagyon tudtál meg semmi mást azon kívül, ami a történet szempontjából lényeges. Nem tudtad meg, hol született Rachel például. Apróság, de akkor is. Az anyja nevét nem tudtad meg. Semmit sem. Csak azt, ami a történetben fontos. Hogy régebben és most is problémái vannak az alkohollal. Hogy ennek mi az oka. Értem én, hogy nem lehet felépíteni három nőt teljesen, de Anna is csak onnantól létezik, amikortól kell. Korábbról semmit sem tudunk meg, honnan jött, hogyan élt, mi a hobbija, szeret-e olvasni, filmeket nézni. Nem, csak aggódik a gyerekéért és ennyi. És Tomról és Scottról nem is beszéltem még. Azt hiszem ki is hagyom, nem kellenek.

A történet egyes logikátlanságaira nem világítok rá. Senki sem az volt, aminek gondolod. Amúgy nem akarok ebbe sem beleszólni, de nem hiszem, hogy olyan gyakori az az embertípus, aki kifelé mást mutat, mint amit otthon. Gondolok itt arra, hogy mindenki másra mosolyog, de a feleségét megveri. Itt vannak apróbb jelek, amik mindig is ott voltak, amióta probléma van. Nem csak úgy hirtelen ott terem. Vagy csak nekem tűnt így? Csak nekem voltak a jellemváltások ilyen furcsák?
Nem volt rossz a könyv, de én többre számítottam. Sokkal többre. Thrilleresebbre. Van ilyen szó?:D Valahogy nagyobb borzongást vártam, hogy jobban kiráz a hideg. De azok a jelentek, amikor a csaj egy ruhakupacot néz az ablakból és legalább két oldalon ezen filozofál, na az nem hoz lázba. Legyen izgalmas, pörgős, ha kell, és ugyanakkor rejtelmes. Legyen thriller! Lehet, hogy túlságosan felkapott volt, és azért vártam volna jobb élményt?

2015. november 14., szombat

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Kötéstípus: kartonált/kemény táblás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 304
ISBN: 9789632459875
Megjelent: 2012.11.25.

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

"Maradj csendben!

Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezünk a múltra, de jelenben élünk."

Őszintén szólva nem tudom, miért él bennem az a sztereotípia, hogy a magyar írók könyvei nem jók. Lehet azért, mert volt egy-két negatív élményem. Pedig ez a könyv kifejezetten tetszett. Most már tudom, hogy Kemese Fanni is a kedvenc magyar íróim közé fog tartozni.

Az egész történet a világvége után játszódik. Semmi és senki nem maradt életben, a sápadtak
Pippa
megesznek minden élőt, borzalmas vírus terjed és hasonlók. Egyetlen (vagyis hiszi ő) lány maradt életben egy erődházban, még pedig Pippa Kenn (a napszemű jelző gyanítom érthető :D) . Hosszú idő óta él itt egyedül. Aztán egyszer csak mindez megváltozik, hiszen betoppan az életébe Ruben. Teljesen felforgatja Pippa életét. Mesél neki egy bizonyos Kolóniáról, ahol emberek élnek. Meggyőzve Pippát elindulnak, de nem megy minden olyan zökkenőmentesen, mint kellene (miért is menne……akkor nem lenne semmi izgalom).
Amit már mondtam barátnőmnek is, hogy hasonlít Kresley Cole Méreghercegnő könyvére. Pedig kb. 2 év van a két könyv megjelenése között (Pippa Kenn: 2012, Méreghercegnő (angol): 2014). Ettől függetlenül nagyon tetszett. Mind a történet, mind a szereplők. Volt egy fajta hangulata és feszültsége, amit sikerült az egész könyvön át fenntartani.

Ruben
Hát túl sok szereplőről nem tudok beszélni. Ruben egy eléggé érdekes figura, de nagyon szerethető karakter. Vicces, okos, rendes, helyes………….egyszóval tö-ké-le-tes. Mondjuk sok férfi főszereplővel ez a bajom…….hogy tökéletes. Tökéletesen hibátlan. Én azért nem bánom, ha van bennük egy kis hiba. Most ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy legyen egy vadállat vagy ilyesmi, csak nem baj, ha mondjuk a kinézetén van valami, ami nem tökéletes, vagy valahol máshol. Mindettől független imádtam, és most is mondom, mint mindig, hogy könyves álompasi listára került :D.
Pippa egy nagyon talpraesett, önálló és csinos lány, aki nem tudom, hogy hogy bírta ki ennyi ideig egyedül. Halljátok én biztos becsavarodtam volna. Elképesztő, de tényleg. Leginkább az, hogy meg tudta őrizni a józan eszét. Én nem bírtam volna ki. Igazából róla nem tudom, hogy mit írjak. Csak pozitív dolgokat tudok mondani. Annak viszont örülök, hogy nem egy nyafogós, nyávogós kis liba, hanem küzd azért, amit/akit szeretne, és az ő helyzetében ez nagyon fontos. Hatalmas pacsi és vállon veregetés jár neki.

Összességében egy remek könyv, meg is kapta tőlem molyon az 5 csillagot. Ahhoz képest, hogy első könyve az írónőnek, nagyon jó lett. Engem teljesen megvett. Tényleg csak ajánlani tudom. Ahogy a kezeim közé kaparintom a második részt már olvasom is :D.

Írónő weboldala: http://kemesefanni.blogspot.hu/

2015. november 11., szerda

Előrendelhető!

Sziasztok! :D

Egy nagyon jó hírt közölt a Cor Leonis. :)
Előrendelhetővé vált Karen Marie Moning új könyve A Felföld ködén túl, a Felföldi krónikák első része :D.

Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

Karen Marie Moning, a nagy sikerű Tündérkrónikák szerzője ezúttal az érzékek földjére kalauzolja olvasóit. A Felföld ködén túl sorai buja skót tájakat, vad felföldieket és megoldásra váró rejtélyeket ígérnek a főszereplők perzselő pillanatai mellett. Egy csepp misztika kell még, és máris a druidák rejtélyes világában találjuk magunkat, ahol az időn és téren túli szerelem számunkra is csupán karnyújtásnyira kerül. A Cor Leonis Kiadó ezzel a kötettel indítja útjára a többszörösen RITA-díjra jelölt és RITA-díjas Felföldi krónikákat.

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: Beyond th Highland Mist
Oldalszám: 320
Fordító: Körmendi Ágnes
ISBN: 9786158036221
Várható megjelenés: 2015. november 17.

Előrendelés:
Cor Leonis / Libri / Bookline / Líra

LOL karakterek BookTag

Halihó! :D

Ezt a Taget Fancsalitól kaptuk (blog - itt). Kicsit késve igaz, de sikerült kitöltenünk. Jó szórakozást kívánok hozzá :D.

Grayson - egy könyv, amit mindenkinek ismernie kell
Évi: Nagy Vivien Holloway rajongó vagyok, és azok a könyvek, amiket eddig olvastam tőle, szenzációsak! Nagyon jó könyvek, szerintem minél több embernek meg kell őket ismernie. És nem csak azért, mert én ennyire rajongok értük, hanem mert fontos benne a becsület, a hűség és a barátság. Biztosan tudnék most mondani olyanokat, amik számomra ebbe a kategóriába tartoznak, például Az emlékek őre Lois Lowry-tól. Arról nem is tudok mit írni, csak azt, hogy el kell olvasni. De most nem sorolnék fel mindent. :)
Petus: Hát én most egy helyett kettőt írok, viszont az írójuk ugyanaz. Kelly Oram Szívzűrterápia strébereknek és Cinder és Ella könyvét kötelező olvasmánynak raknám be az iskolába. Ezeket muszáj mindenkinek elolvasni annyira jók. Ki az, aki tud Grayson és Cinder nélkül élni?

Logan - egy könyv szerethető defekttel
Évi:Ide nem tudok konkrét példát írni. Vannak olyan könyvek, amik néhol kicsit gyerekesek, fogalmazás terén vagy éppen egy karakter reakcióját tekintve. De ezek apró hibák számomra. Nagyobb defektet nem is tudnék mondani. Talán a Bűbájtalan. Annyira egyszerűen írt az írónő, hogy az már hihetetlen. Néha teljesen kizökkentett olvasás közben, ami eléggé zavaró tudott lenni. De ettől függetlenül szerettem, mert édes volt.
Petus: Húha, ez nehéz kérdés. Így hirtelen most Joss Stirling Lélektársak trilógiájából Phoenix jut eszembe. Azt hiszem ő az, aki az erejével megfagyasztotta az időt és így rabolt ki másokat. Csak hát a mi Yvesünknél ez nem jött be.Talán ő az, aki emiatt kicsit "defektes".

Luca - egy könyv, amitől elállt a lélegzeted
Évi: Sarah Addison Allen könyveitől mindig elakad a lélegzetem. Annyira hihetetlenül tehetségesen ír, és annyira varázslatos, hogy az leírhatatlan. Egy cseppnyi varázslatot visz a teljesen hétköznapi dolgokba. Régebben sosem értettem, hogy mit szeretnek annyira a könyvein. Aztán elolvastam egyet, kettőt, majd a harmadikat. Most éppen a negyedikre várok.
Petus: Még mindig kitartok J. Lynn mellett, és továbbra is a kedvenc könyvem az Obszidián (pontosabban egyik kedvenc). Daemonből sosem elég. Az egyetlen gond vele, hogy nem létezik...........bár, ki tudja ;)

Henry - egy könyv, amin jót nevettél
Évi: Az utóbbi időben szerencsére egyre jobb és jobb könyveket olvastam. És Rick Riordan Villámtolvaj- sorozatát lehet nem most olvastam, de nagyon meg tud minden egyes alkalommal nevettetni. Percy az egyik legviccesebb szereplő a könyvek történetében. Meg természetesen nagyon sok más könyvet is ide le tudnék írni, de nem akarom az összeset.
Petus: Egyet emeljek ki a sok közül? Hát jó...... Mondjuk legyen Simone Elkeles A vonzás szabályai könyve. Carlos valami fenomenális. Az egész könyv alatt szakadtam a röhögéstől :D. Utánozhatatlan a gyerek.

Mackenzie - egy kezdetben "esetlen", majd  végül bombasztikus könyv
Évi: Richelle Mead Vámpírakadémia című könyve. Egyszer a könyvtárban találtam rá a könyvre, és úgy voltam vele, hogy jól van, akkor ezt elolvasom. Egyik barátnőm folyamatosan mondogatta, hogy milyen jó, menyire jó, meg minden. Szóval gondoltam, hogy belevágok, ha már ott van. És az eleje kicsit furcsa volt, nem tudtam, hogy ki kicsoda, semmit sem, de ahogy haladtam előre egyre jobb és jobb lett. De az első könyv erősen felvezette a további köteteket, és ezt érezni is lehetett, de nekem ettől függetlenül nagyon tetszett. :)
Petus: Ami itt hirtelen eszembe jutott az a Csontváros. Második nekifutásra olvastam csak ki teljesen. Sajnos az eleje kissé nyögvenyelős, ezért nem olvastam tovább akkor. Aztán Évi barátnőm addig nyúzott vele, hogy végül kiolvastam, és azóta nincs megállás :).

Ashton - egy rémes, ámde a végére "megjavuló" könyv
Évi: Vavyan Fable Jégtánc könyve. A főszereplő lányt vagy milliószor meg tudtam volna ölni a végéig, de ahogy haladott előre a történet kezdett a lány normálisabbá válni, és úgy-ahogy megszerettem. Nehéz folyamat volt, de megérte. (Talán.)
Petus: Nehéz kérdés, de ami ide a legjobban illik (szerintem) A. M. Aranth Dobszó a ködben könyve. Az elején azt hittem öngyilkos leszek, olyan volt. Aztán a végére (utolsó 50 oldal) csak sikerült valami eredeti témát és izgalmat belevinnie a történetbe (bocs Peti :D ).

Avery - egy könyv, amit csak sajnálni lehet
Évi: Nincs kérdés, ide a tökéletes válasz Federica Bosco Szerelmem egy angyal című könyve. Komolyan, nem értem, hogyan lehet moly.hu-n 82%-a. Nem tudom felfogni. A könyvet egy barátnőm ajánlotta azzal a szöveggel, hogy "naaaaaaaagyon jóóóóóó." Aha, persze. Nem tudom felfogni, hogy ebben mit lehet szeretni. A főszereplő egy agyatlan liba, aki teljesen papírmasé karakter, semmi logikát nem követ, és egy szappanoperát csinál az egész könyvből. Mert ő 16 évesen megtalálta élete szerelmét, aki nélkül nem tud élni. Senkinek sem javaslom. (De hogy lehet ilyen jó az értékeléses aránya? HOGY?!)
Petus: Anne Percin Hogy intézd (el jól) a love storyd............Az első részen még csak-csak átrágtam magam, de ez...............borzalmas volt. Szerintem fel kellene hagynia az írással. Itt elsősorban magamat sajnálom, hogy elpazaroltam rá az időm. Másodszor pedig az írónőt. Még jó, hogy (talán) nem tud magyarul. Ha olvasná az értékeléseket......

Jordan - egy belevaló könyv
Évi: Nos, igen, megint: Vivien Holloway Végtelen horizontja. Mert ez egy Vivien Holloway könyv, és steampunk, és... és... Oké, értitek. :D Annyira imádom, mert itt is, és a Winie -történetekben is annyira jó szereplők vannak, a történet lehengerlő, hogy az hihetetlen. Számomra ezek igazán "belevalóak." :)
Petus: Szerintem kicsit fura ez  a megfogalmazás, de ha már így mondjuk, akkor ide leginkább Jennifer A. Nielsen A szökött király könyvét mondanám. Jaron ritka nagy eszement, de az észjárása zseniális.

2015. november 4., szerda

Vivien Holloway: Végtelen horizont (Petus)

Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. 
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. 
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. 
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”


Hát nem tudok mást mondani, minthogy még, még, még. Ritkán mondok ilyet egy magyar szerző
könyvére, de ez……..egyszerűen fantörpikus volt. Nagyon reménykedem a folytatásban, mert ezt így nem lehet itt hagyni. Muszáj megtudnom, hogy mi lesz velük később.

Pozitív és negatív dolgokat nem nagyon tudnék külön felsorolni elsősorban azért, mert negatívumot nem is találtam. Inkább mesélek egy kicsit a történetről……persze spoilermentesen. Az elején kicsit lassabban indult. Azt hittem végig ilyen lesz. Ez a szokásos, hogy „szép volt, jó volt, de bőven elég volt egyszer”. Aha, a fenéket! Néha azt sem tudtam, hogy hova kapjam a fejem, mert már ezt csináltuk aztán azt, és csodálom, hogy maguk szereplők nem vesztették el a fonalat. De mindeközben ez a sok esemény teljesen érthetően, logikusan volt felépítve. Lehet, hogy egyszerre sok minden történt, de megértetted mindenféle „He?” vagy „What? I don’t understand!” felszólalás nélkül. Mert szépen követték egymást, egymásból következtek az történések. Nagyon nem mindegy, hogy csak random bedobálnak egy rakás dolgot, és azt sem tudom, miről olvasok, mert felét sem értem, vagy, hogy
igen, sok minden van, de tudom, hogy ez ebből következik, ez meg ebből. És ilyet nagyon nehéz megírni, főleg ilyen jól.

A szereplők közül nem tudnék kiemelni kedvencet………na jó talán Nicket, de hát ez alap. Drága Nick! Ha erre jársz légy oly kedves és dobjál le nekem egy kötéllétrát, amin felmászhatok hozzád. Bunkó, arrogáns, nagyképű, de emellett nagyon jó a humorérzéke és rendkívül lojális, főleg a legénységével szemben. A szokásos rosszfiú, aki megenyhül……….most ilyenkor jönne az, hogy a kedves, rendes, aranyos lány miatt, csakhogy Becky nem az a szende jó kislány típus. Egyáltalán nem. Megszegi a szabályokat (vagyis a legtöbbet), visszabeszél (aminek néha nincs jó vége), ezenkívül egy kedves, csinos, okos és rendkívül talpraesett lány, aki két lábbal a földön jár (azaz ballonon a levegőben, de ez részletkérdés). Végre nem egy picsogó liba kezébe adták a világ – ez esetben hajó sorsát. Egy igazán szerethető karakter. A többieket felesleges külön-külön leírnom, egyszerűbb ha azt írom, hogy Garrahyn, Juniperön és Stone-on kívül mindenkit szerettem. De őket kifejezetten utáltam.
Vajon miért? *töprengő arc*


Összességében ez egy remekül felépített és megírt mű. Nem sűrűn találkozok ilyenekkel. Visszagondolva nagyon élveztem minden egyes oldalát – főleg a Becky-Nick párbeszédeket. Tényleg mást nem tudok mondani csak annyit, hogy még, még, még. Ezek után igen nagy kíváncsisággal fordulok az írónő másik két műve felé, amiket még nem olvastam. Remélem azok is ilyen kaliberűek. Ez mestermunka. De komolyan. Köszönöm ezt az élményt, még sok ilyet kérek! :)

Képek forrása: https://www.pinterest.com/viviensasvari/becky-dwyer/

Kelly Oram: Cinder és Ella (Évi)

Fülszöveg:
Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Egy újabb LOL- könyv, amit annyira vártam!

Erre a könyvre azóta vártam, mióta megjelent. Pontosabban már a megjelenése előtt a kezeimben akartam tartani. Nagyon fellelkesültem, hiszen az írónő korábbi könyvét, a Szívzűrterápia strébereknek című könyvét nagyon szerettem. Vártam a könyvet, fejben elkönyveltem előre, hogy ez is legalább annyira jó lesz, mint a Szívzűr.

Nem is tévedtem, gyakorlatilag egy nap alatt elolvastam a könyvet, pedig ez nem is olyan vékony, mint az előző Kelly Oram-könyv. Csak olvastam, csak olvastam. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek el a fogorvoshoz, mert én olvasok, és a fogorvosi kezelés úgyis fájni fog. Az, hogy időpontom van, részletkérdés. Végül mégis elmentem, így is sikerült befejeznem a könyvet még aznap.

Nagyon sok minden történt benne. Az elején megtörténik a baleset, az előszóban. Ami sajnos egy nagyon "szokásos" baleset. Mert nagyon sok autóbaleset van, nagyon sokan sérülnek meg, vagy éppen halnak meg az utakon. Szóval egy teljesen "normális" helyzet volt, már amennyire egy autóbaleset normális lehet.
Ella súlyos sérülésekkel tért magához a kórházban. Az édesanyja meghalt. Én pedig sajnáltam. Anyuval mi is közel állunk egymáshoz, nem tudnám elveszíteni. Rettenetesen fájna. Ellának pedig meg kellett ezt tapasztalnia. Az apjához kellett költöznie, akivel sokáig nem szimpatizáltam. Eléggé nemtörődömnek tűnt. Pontosabban inkább a fogadott lányaival foglalkozott. Sejtettem, hogy szereti Ellát, de eléggé érdekes volt kettejük kapcsolata, és ez nagyon meglátszódott. Ella haragudott az apjára, és nagyon sok megjegyzést támadásnak vett. Én is annak vettem volna. Ki nem? De velem is gyakran megesik, hogy nem úgy értem, ahogy kellett volna. Amúgy azt meg kell jegyeznem, hogy az apjának is voltak indokai. Lehet, hogy némelyik gyerekesnek tűnik, némelyik elég súlyos volt. A kényszer, a miértje annak, hogy miért lett ilyen kapcsolata Ellával. Nem volt egyszerű.

De ebben a könyvben szerintem az is fontos volt, hogy Ella hogyan kezelte az egész ügyet. A sebeket, a hegeket, az emberek reakcióját. Mert nem könnyű. És itt lép be a képbe Cinder fontossága. Mert ha nem tudja, akkor nem úgy viselkedik vele, mintha tudná. (Oké, ez értelmes volt, de ez a lényeg.) Valamint az még fontosabb, hogy Cinder úgy szerette Ellát, hogy még sosem látta. Nem az arca tetszett meg neki, vagy éppen a haja. Hanem a lány természete, a lelke. És szerintem ez adott sokat Ellának, ez egy biztos pont volt az életében. A szeretet és a szerelem fontosságára világít rá.

Ez eléggé szentimentálisan hangzik, de én így gondolom. Mert tény, hogy Ellának sokkal könnyebb volt, miután beszélt Cinderrel. Mert tény, hogy szerették egymást. És egy ilyen tragédia után sokkal jobb, ha valaki olyan van melletted, akit szeretsz. Még ha csak virtuálisan is. És lehet, hogy tényleg csak szerintem ez van benne, de én úgy gondolom, hogy ez nem egy átlagos romantikus könyv. Ez egy gyönyörű szerelem története, ami rámutat arra, hogy az emberek milyen gonoszak tudnak lenni, ugyanakkor nagyon sok kedves, megértő ember van köztük. Nem mindegy, hogy miként látnak minket. Hogy mit hallanak rólunk. Megváltoztathatjuk a rólunk kialakult képet, de nem feltétlen kell megfelelnünk mindenkinek, hanem csak annak, akit igazán szeretünk. (Lassan csöpögni fog a bejegyzés a nyáltól. Pedig még nem is meséltem el, hogy mennyire megszerettem Briant.)

Amúgy ezt most inkább ki is hagyom. Azt hiszem, hogy erre nincsen szükségetek. Mert ez bármennyire is LOL- könyv, komoly témákat boncolgat: az öngyilkosság, a fájdalom, a depresszió, a magány, a kigúnyolás. Mert sajnos Ellára minden igaz. Egyszer a kórházban megpróbált öngyilkos lenni, amiért dilidokihoz küldték. Nem hatotta meg őket az, hogy ez csak egy mélypont volt. És milyen jól tették. Mert ez a baleset nagy fájdalmat okozott Ellának testileg és lelkileg egyaránt. Nem könnyű ezt túlélni. Örülök, hogy Ellának sikerült. Még akkor is, ha magányos volt. Mert elveszítette mindenét. Szó szerint. Egyedül Cinder maradt meg neki, amiért hálás vagyok. Nem tudom, mi lett volna, ha nem így van. Akkor mi történt volna. És nem is akarom megtudni.

Azonban az egyik "probléma", ami a könyvben le van írva, az a gúnyolódás. Szegény lány mindent kap: nyomorék, béna, és még sorolhatnák, rengeteg gonosz jelző. Az emberek nem képesek megérteni, hogy ezzel lelki sérüléseket okozhatnak. És nem feltétlenül kell hozzá balesetet szenvedni, ezért bicegni. Elég az, hogy nem vagy olyan, mint mások. Engem például azért csúfoltak általános iskolában, mert nem sminkeltem magam. Ellának sokkal súlyosabb atrocitásokkal kellett szembenéznie, és örülök neki, hogy ennyire jól kezelte. Igaz, nem ezt vártam. Azt vártam volna, hogy a sarkára áll. Hogy visszaszól. Hogy kiáll magáért. De nem. Ella csak tűrte. Ehhez is erő kell, de ez nem tartja vissza azokat, akik gúnyolják. Azt képzelik, hogy gyenge, hogy nem mer kiállni önmagáért. És néhol tényleg ilyen volt. Mert Ellának nem kellett volna azzal foglalkoznia, hogy mit gondolnak róla. Nehéz, de ha sikerült volna, akkor nem érezte volna magát ilyen rosszul. Vagyis én így gondolom.

A könyv nagy része igazából Ella gondolatait írta le. Azt, hogy mit érez, mit gondol, hogyan reagált egyes esetekben. Néha rosszul, néha meglepően, néhol így, néhol úgy. Új barátokat szerzett, akiket nagyon megkedveltem, és örülök, hogy egymásra találtak. Mindenkinek olyan barátok járnak, mint ők. És mindenkinek egy ilyen csodálatos szerelem. (Mielőtt elfolyik a bejegyzés befejezem, eskü!)
És erről eszembe jutott, hogy milyen különös volt a könyv abból a szempontból, hogy Ella hogyan szerzett barátokat. Mert egyik pillanatban Rob még a szerelme volt, aztán meg már a legjobb barátja. Kicsit gyors volt nekem a váltás, olyan volt, mintha a fiú szerelme elpárolgott volna abban a pillanatban, amikor a történet ezt kívánta. Meg egy kicsit volt benne szerelmi háromszög is, és már nagyon elegem van belőlük. Lehet, hogy tényleg két emberbe szerelmes vagy, más módon, de én azt vártam volna, hogy itt nem lesz ilyen.
Szóval összességében: egy édes, imádni való történetbe burkolt komolynak szánt történet, ami néhol sántít, de ettől függetlenül szerintem kedvelhető. Egy Hamupipőke -átirat, ami amúgy az egyik kedvenc mesém. :) De nyugi, eléggé eredeti ahhoz, hogy új kedvencet avathassatok. Semmi extra, semmi paranormális jelenség, egyszerűen csak Cinder és Ella.