Kelly Oram: Cinder és Ella (Évi)

Fülszöveg:

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Egy újabb LOL- könyv, amit annyira vártam!

Erre a könyvre azóta vártam, mióta megjelent. Pontosabban már a megjelenése előtt a kezeimben akartam tartani. Nagyon fellelkesültem, hiszen az írónő korábbi könyvét, a Szívzűrterápia strébereknek című könyvét nagyon szerettem. Vártam a könyvet, fejben elkönyveltem előre, hogy ez is legalább annyira jó lesz, mint a Szívzűr.

Nem is tévedtem, gyakorlatilag egy nap alatt elolvastam a könyvet, pedig ez nem is olyan vékony, mint az előző Kelly Oram-könyv. Csak olvastam, csak olvastam. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek el a fogorvoshoz, mert én olvasok, és a fogorvosi kezelés úgyis fájni fog. Az, hogy időpontom van, részletkérdés. Végül mégis elmentem, így is sikerült befejeznem a könyvet még aznap.

Nagyon sok minden történt benne. Az elején megtörténik a baleset, az előszóban. Ami sajnos egy nagyon "szokásos" baleset. Mert nagyon sok autóbaleset van, nagyon sokan sérülnek meg, vagy éppen halnak meg az utakon. Szóval egy teljesen "normális" helyzet volt, már amennyire egy autóbaleset normális lehet.

Ella súlyos sérülésekkel tért magához a kórházban. Az édesanyja meghalt. Én pedig sajnáltam. Anyuval mi is közel állunk egymáshoz, nem tudnám elveszíteni. Rettenetesen fájna. Ellának pedig meg kellett ezt tapasztalnia. Az apjához kellett költöznie, akivel sokáig nem szimpatizáltam. Eléggé nemtörődömnek tűnt. Pontosabban inkább a fogadott lányaival foglalkozott. Sejtettem, hogy szereti Ellát, de eléggé érdekes volt kettejük kapcsolata, és ez nagyon meglátszódott. Ella haragudott az apjára, és nagyon sok megjegyzést támadásnak vett. Én is annak vettem volna. Ki nem? De velem is gyakran megesik, hogy nem úgy értem, ahogy kellett volna. Amúgy azt meg kell jegyeznem, hogy az apjának is voltak indokai. Lehet, hogy némelyik gyerekesnek tűnik, némelyik elég súlyos volt. A kényszer, a miértje annak, hogy miért lett ilyen kapcsolata Ellával. Nem volt egyszerű.

De ebben a könyvben szerintem az is fontos volt, hogy Ella hogyan kezelte az egész ügyet. A sebeket, a hegeket, az emberek reakcióját. Mert nem könnyű. És itt lép be a képbe Cinder fontossága. Mert ha nem tudja, akkor nem úgy viselkedik vele, mintha tudná. (Oké, ez értelmes volt, de ez a lényeg.) Valamint az még fontosabb, hogy Cinder úgy szerette Ellát, hogy még sosem látta. Nem az arca tetszett meg neki, vagy éppen a haja. Hanem a lány természete, a lelke. És szerintem ez adott sokat Ellának, ez egy biztos pont volt az életében. A szeretet és a szerelem fontosságára világít rá.

Ez eléggé szentimentálisan hangzik, de én így gondolom. Mert tény, hogy Ellának sokkal könnyebb volt, miután beszélt Cinderrel. Mert tény, hogy szerették egymást. És egy ilyen tragédia után sokkal jobb, ha valaki olyan van melletted, akit szeretsz. Még ha csak virtuálisan is. És lehet, hogy tényleg csak szerintem ez van benne, de én úgy gondolom, hogy ez nem egy átlagos romantikus könyv. Ez egy gyönyörű szerelem története, ami rámutat arra, hogy az emberek milyen gonoszak tudnak lenni, ugyanakkor nagyon sok kedves, megértő ember van köztük. Nem mindegy, hogy miként látnak minket. Hogy mit hallanak rólunk. Megváltoztathatjuk a rólunk kialakult képet, de nem feltétlen kell megfelelnünk mindenkinek, hanem csak annak, akit igazán szeretünk. (Lassan csöpögni fog a bejegyzés a nyáltól. Pedig még nem is meséltem el, hogy mennyire megszerettem Briant.)

Amúgy ezt most inkább ki is hagyom. Azt hiszem, hogy erre nincsen szükségetek. Mert ez bármennyire is LOL- könyv, komoly témákat boncolgat: az öngyilkosság, a fájdalom, a depresszió, a magány, a kigúnyolás. Mert sajnos Ellára minden igaz. Egyszer a kórházban megpróbált öngyilkos lenni, amiért dilidokihoz küldték. Nem hatotta meg őket az, hogy ez csak egy mélypont volt. És milyen jól tették. Mert ez a baleset nagy fájdalmat okozott Ellának testileg és lelkileg egyaránt. Nem könnyű ezt túlélni. Örülök, hogy Ellának sikerült. Még akkor is, ha magányos volt. Mert elveszítette mindenét. Szó szerint. Egyedül Cinder maradt meg neki, amiért hálás vagyok. Nem tudom, mi lett volna, ha nem így van. Akkor mi történt volna. És nem is akarom megtudni.

Azonban az egyik "probléma", ami a könyvben le van írva, az a gúnyolódás. Szegény lány mindent kap: nyomorék, béna, és még sorolhatnák, rengeteg gonosz jelző. Az emberek nem képesek megérteni, hogy ezzel lelki sérüléseket okozhatnak. És nem feltétlenül kell hozzá balesetet szenvedni, ezért bicegni. Elég az, hogy nem vagy olyan, mint mások. Engem például azért csúfoltak általános iskolában, mert nem sminkeltem magam. Ellának sokkal súlyosabb atrocitásokkal kellett szembenéznie, és örülök neki, hogy ennyire jól kezelte. Igaz, nem ezt vártam. Azt vártam volna, hogy a sarkára áll. Hogy visszaszól. Hogy kiáll magáért. De nem. Ella csak tűrte. Ehhez is erő kell, de ez nem tartja vissza azokat, akik gúnyolják. Azt képzelik, hogy gyenge, hogy nem mer kiállni önmagáért. És néhol tényleg ilyen volt. Mert Ellának nem kellett volna azzal foglalkoznia, hogy mit gondolnak róla. Nehéz, de ha sikerült volna, akkor nem érezte volna magát ilyen rosszul. Vagyis én így gondolom.

A könyv nagy része igazából Ella gondolatait írta le. Azt, hogy mit érez, mit gondol, hogyan reagált egyes esetekben. Néha rosszul, néha meglepően, néhol így, néhol úgy. Új barátokat szerzett, akiket nagyon megkedveltem, és örülök, hogy egymásra találtak. Mindenkinek olyan barátok járnak, mint ők. És mindenkinek egy ilyen csodálatos szerelem. (Mielőtt elfolyik a bejegyzés befejezem, eskü!)

És erről eszembe jutott, hogy milyen különös volt a könyv abból a szempontból, hogy Ella hogyan szerzett barátokat. Mert egyik pillanatban Rob még a szerelme volt, aztán meg már a legjobb barátja. Kicsit gyors volt nekem a váltás, olyan volt, mintha a fiú szerelme elpárolgott volna abban a pillanatban, amikor a történet ezt kívánta. Meg egy kicsit volt benne szerelmi háromszög is, és már nagyon elegem van belőlük. Lehet, hogy tényleg két emberbe szerelmes vagy, más módon, de én azt vártam volna, hogy itt nem lesz ilyen.

Szóval összességében: egy édes, imádni való történetbe burkolt komolynak szánt történet, ami néhol sántít, de ettől függetlenül szerintem kedvelhető. Egy Hamupipőke -átirat, ami amúgy az egyik kedvenc mesém. :) De nyugi, eléggé eredeti ahhoz, hogy új kedvencet avathassatok. Semmi extra, semmi paranormális jelenség, egyszerűen csak Cinder és Ella.