Közös olvasás: Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me - Szívvel a falnak

Mi lesz az eredmény, ha a világ legmufurcabb és legelviselhetetlenebb amerikai foci játékosát összeadjuk egy végtelenül birkatürelmű lánnyal, akit mégis sikerül kihozni a sodrából? Egy vicces, cuki, időnként sértő, ám mégis végtelenül nagyszerű szerelmi történet. :)

Fülszöveg:
Ha Mr. Darcy amerikai focizna…Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.

Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.

A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.

Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?

Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.

Éld át a tüzét!

Eredeti cím: The Wall of Winnipeg and Me / Fordító: Neset Adrienn / Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó / Oldalszám: 608 oldal / Moly, Goodreads

Véleményem:

"Az élet a döntésekről szól. Te döntöd el, mihez kezdesz azzal, amid van."

Mostanában egyre jobban érdekelnek a Rubin pöttyös könyvek, és mivel ennek a fülszövege is eléggé tetszett, nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e. Annak meg külön örülök, hogy meg is vettem.

Hát felülmúlta minden várakozásomat. Pozitív és negatív értelemben is. Történet szempontjából abszolút elégedett vagyok. Kellően megismerjük az előzményt, valamint a szereplők aktuális helyzetét. Az egyik kedvenc jelentem lett, amikor Vanessa otthagyja a „winnipegi nagy fal”-at, mint eb a Szaharát. Aztán a másik, amikor Aiden (a winnipegi nagy fal) visszamegy Vanessához és kerek perec kijelenti, hogy menjen vissza hozzá. Innentől kezdve egészen érdekessé vált a történet. És nem is feltétlen a cselekmény tekintetében, hanem inkább a szereplők miatt. Szerintem most először találkoztam ennyire különböző szereplő párossal. Ég és föld volt a különbség Vanessa és Aiden között. Mégis valahogy teljesen jól működött köztük ez az egész szerelem dolog. :D Igaz elég rögös úton jutottunk el a végkifejletig, de megérte, tényleg. Azt sem bántam volna, hogy ha egy kicsit hosszabb a könyv, szívesen olvastam volna még, hogy mik történnek velük. (Bár túl sok új dologgal nem hiszem, hogy tudtak volna szolgálni, mert a helyére került minden a könyv végére.)


A történet volt a pozitív dolog. Aiden a negatív. Elnézést kérek a szóhasználatért, de ez a pasi ritka nagy p@cs. Ettől finomabban nem tudom megfogalmazni. Igen, piszok jól néz ki, igen, kíméletlenül őszinte….de akkor is egy p@cs. A legtöbb esetben szívem szerint addig ütöttem volna míg mozog. Mégis elérte, hogy megszeressem. Mondjuk ebben nagy szerepe volt annak, hogy a történet vége felé elkezdett pozitív irányba változni. A végén meg már kimondottan cuki volt (bár ezt nehéz egy kb. 130 kilós és 2 m magas emberre mondani. :D) Viszont Vanessát már az elejétől kezdve kedveltem. A stílusát, a temperamentumát, az élethez való hozzáállását. Tekintve, hogy milyen gyerekkora volt igazán büszke lehet arra az emberre, akivé vált. Az meg kimondottan tetszett, ahogy Aidennel bánt. És függetlenül attól, hogy mennyire különböznek, nagyon jól kiegészítik egymást. Lehet pont a különbségek miatt működik ilyen jól a kapcsolatuk, nem tudom. De az biztos, hogy ritka jó párost alkotnak. :D (Zacről csak annyit, hogy őt is nagyon imádom, és kíváncsi lennék, hogy milyen barátnőt fog majd magának. :D)

Szóval, összességében azt mondhatom, hogy tetszett még Aiden viselkedésével együtt is. Örülök, hogy észhez tért és elkezdte értékelni a körülötte lévő embereket, kezdve Vanessával. Ez az oldala mindenképpen szimpatikusabb volt számomra. És többek között emiatt is ajánlom olvasásra, egy ilyen mértékű jellemfejlődést vétek lenne kihagyni. (Meg hát maga a történet is szuper.) :)

"Szóval a legtöbbször tudtam, mihez akarok kezdeni, ezért naivul azt gondoltam, hogy a csata felét már megnyertem. A többi már gyerekjáték.
Azt viszont senki sem meséli el neked, hogy a céljaid felé vezető út nem egyenes, inkább egy labirintusra hasonlít. Megállsz, elindulsz, meghátrálsz, befordulsz néhány rossz sarkon, de ami a lényeg: soha nem szabad elfelejteni, hogy van kijárat. Valahol legalábbis van."

Csillagozás:

Ha megtetszett az alábbi linkeken megrendelheted :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.)

Netflix BookTag

TOP10 kedvenc idézet :)