Borítómánia #5 - zöld borítók

Sziasztok! :)

Ezen a héten ismét egy szín szerint választottuk ki a borítókat, még pedig zöld szín szerint. Nekem a zöld színről leginkább a tavasz jut eszembe, az alma vagy a falevél zöldről. Bár most nem hogy nyári, még tavaszi idő sincsen, de ezektől a borítóktól hátha jobb hangulatunk lesz. :)

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

Évi: Nagyon tetszik maga az, hogy zöld. Annyira szép ez a sokféle árnyalat. A lány viszont nekem nem tetszik annyira. Nem így képzeltem el Callát, és ez az egyik legfőbb ok, amiért nem tetszik a lány az elején. A borító azonban nagyon szép lett. Csak egy kérdés. Hogy lett ez a címe? Tudtommal ez farkasölőt jelent...

Petus: Nekem tetszik ez a borító, bár Andrea Cremer Nightshade trilógiájának összes borítóját nagyon szeretem. Eléggé kifejezőek, pontosabban nagyon jól tükrözik a főszereplő hangulatát a könyvben. Az viszont kár, hogy a zöld hátteret ennyire elhomályosították. Nagyon szép színe van, kicsit nagyobb hangsúlyt adhattak volna neki.




Ann Aguirre: Helyőrség

Évi: Kicsit olyan érzésem van, mintha valami hatalmas titok lenne elrejtve a szinte elkorhadt kerítés mögött. Hogyan valójában ez egy titok vagy éppen egy szörny... nos, az a jövő zenéje. Kíváncsi vagyok, hogy mi rejlik a kerítésen túl. Hogy vajon egy szörny vagy éppen egy félelmetes titok, ami jobb, ha ott marad, ahol eddig volt?

Petus: Kicsit félelmetes számomra ez a borító leginkább a szögesdrót miatt, és mintha valami ki akarna szabadulni onnan fogalmam sincs honnan. És valószínű sikerülni is fog neki, legalábbis szerintem. Igaz a könyvről semmit nem tudok, de a borító és a cím elég beszédes főleg ha az egész trilógiát nézem.


Cassia Leo: Fekete doboz

Évi: Valahogy komoly problémát vélek felfedezni a fekete dobozokkal kapcsolatban. Az szerintem mindenkinek megvan, hogy van ilyen a repülőgépeken is, de az nekem gyerekkoromban újdonság volt, hogy ez igazából narancssárga. (Hiszen akkor miért nem sárga doboz? Miért fekete, ha narancssárga?) És most ezzel is így vagyok: miért fekete, ha zöld? (Kezdek belebonyolódni.) Nem tudom, nekem a zöld nem illik ebbe annyira bele.

Petus: Hát itt nem értem miért pont a zöld színt választották, de oké én nem szólok bele. Gyanítom a borítón lévő lány lehet a főszereplő, aki vagy pszichiátriai kezelt vagy valami nagyon rossztól szenved. Nem tudom miért, de nagyon tetszik ez a borító, és a könyv is már régóta piszkálja a csőrömet. Remélem nem sokára elolvashatom.


Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Évi: Egyszerűen imádom. Valahogy annyira egyszerű, közben mégis olyan csodálatos. Valószínűleg most életbe lépett a "kevesebb néha több" szólás. Annyira könnyed és egyszerű az egész borító és valahogy pont emiatt illik a könyvhöz. Olyan megmagyarázhatatlanul.

Petus: Egyszerű borító bonyolult történethez. Nagyon tetszenek ezek az elnagyolt rajzok, ezek mutatják leginkább az egyszerűséget. A sirályok legalábbis én sirályoknak nézem a madarakat, de lehet, hogy galambok meg a világítótorony kicsit tengerparti hangulatot adnak az egésznek. Olyan cuki összegészében. :)


J. L. Armentrout: Obszidián

Évi: Valahogy annyira igen és nem egyszerre. Tetszik is meg nem is. Valahogy annyira fura. Most ezt nem nagyon tudom megmagyarázni, de pontosan ezt érzem vele kapcsolatban. Olyan, mintha egyszerre találták volna el a könyvet, közben pedig mégsem.

Petus: Elértem a kedvencemhez. Jelenleg ez a kedvenc könyvem. Daemon Black az én nagyon szerelmem, bár remélem igaziból na nem mintha létezne, de ki tudja :D nem olyan a haja, mint a borítón. Szeretem ha egy fiú haja kócos, szó se róla, de akkor legyen természetesen kócos és ne ilyen beállított. Ettől függetlenül az egész borító nagyon tetszik, Daemont pedig imádom. :D <3


Jennifer A. Nielsen: The Runaway King - A szökött király

Évi: Erre is igaz a kevesebb néha több. Egyszerű háttér, egyszerű kép: egy törött kard. (Biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik olvasták már a történetet, többet jelent, mint nekem.) A trilógia három borítója meg egyszerűen mesés egymás mellett. :)

Petus: Hát ez igazi zöld borító, de annyira szép színe van. *-*  És imádom rajta a törött pengét. És imádom az egész sorozatot is. Végtelenül egyszerű borító, de annyi mindent elárul a könyvről, hogy az hihetetlen. Nekem nagyon tetszik :D


Kerstin Gier: Smaragdzöld

Évi: Ezzel a könyvvel kapcsolatban több minden is meglepett. Például az, hogy először furcsának, sőt valakiknek egyenesen csúnyának tűnhet, de ez utólag megváltozhat. A másik az, hogy az oldalán lévő fekete dombornyomásos, és hihetetlenül érdekessé teszi ezzel az egészet. (Mintha pluszban hatna az emberre.) Az utolsó dolog pedig az, hogy a betűk zöldek. Azt hiszem, egy könyvesboltban találkoztam először ezzel a könyvvel, és nagyon meglepett, hogy betűk zölddel vannak írva.

Petus: Fura, de tetszik. Leginkább így tudnám röviden jellemezni ezt a borítót. A zöld alapon fekete minták nagyon jók, bár van köztük egy-kettő elég furcsa szerzet, de ez részletkérdés. Az érdekessége és a részletessége miatt nagyon jó még ez a borító. És ugyanez jellemző a másik két könyvre is. Mellékesen Luv Gideon!! :D


Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan

Évi: Ez a borító azért figyelemfelkeltő, mert zöld. Amikor megláttam, annyit realizáltam magamban, hogy kevés zöld borítós könyv van. Aztán így utólag rádöbbentem, hogy igazából kevéssel találkoztam akkoriban. Amúgy szerintem nagyon elegáns, ahogy Yelena haja és a fű összeolvad. Nagyon szép lett így.

Petus: Ezt a borítót még nem sikerült megfejtenem....... vagy csak nem emlékszem a történetre, és ezért nem tudom hozzákapcsolni. Zöld indák, amelyek körbefonják egy mosolygó lány arcát, fejét. Viszont a lánynak a szeme meg a szája annyira szép. *-* Szerintem újra kellene olvasnom a könyvet, hátha akkor beugrana valami. :)

Rick Riordan: A villámtolvaj

Évi: Most vettem csak észre, hogy az eredeti borító zöldesebb, mint a kaméleonos kiadás. Az mintha egy kicsit kékesebb lenne. Nekem nagyon tetszik ez a borító. Rajta van minden, ami fontosabb: Percy kardja, a Minotaurusz szarva, a villám, a tenger (és kiemelendő, hogy Percy benne áll) és az Olimposz. Ezeknek az összhatása egyedivé teszi az egészet.

Petus: Rick bácsinak nem csak a könyveit imádom, hanem a borítóit is. Aki még nem olvasta a könyveit annak valószínűleg semmit sem jelentenek. De aki olvasta őket az tudja, hogy általában egy kulcsfontosságú történést, eszközt mutatnak meg. Nagyon örülök, amikor az írók ezzel az eszközzel élnek egy borítónál amikor egy fontos pillanatot ábrázol a borító.


Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse

Évi: Az írónő borítóiban azt szeretem a legjobban, hogy eredetiek. Az elejükön ott van Celaena, a hátulján pedig olyan, mintha őt is megfordítanánk, csak másik ruhában van. Szinte lenyűgöző és az ötlet. És ez itt is jelen van. A könyv elolvasása nélkül azonban nem nagyon tudok mást mondani róla. :D

Petus: Még egy kedvenc mind történetben, mind borítóban. Celaena nagy példaképem. Én is meg akarok tanulni úgy harcolni, mint ő. :3 Csinos, kedves már amikor és halálos. A legjobb kombináció. :) Egyszer olyan akarok lenni mint ő. :3 A zöld szín pedig nagyon jól áll neki.