Borítómánia #6 - Jodi Picoult

Sziasztok! :)

A héten nem színek, ábrák vagy éppen tematika szerint kerestünk borítókat, hanem most egy írótól keresünk tíz könyvet. Választásunk Jodi Picoultra esett. :) Magamnak azokat a szabályokat állítottam fel, hogy mindegyik magyar nyelvű lesz és a lehető legszínesebb palettán fogunk mozogni. Avagy nem csak kékek és pirosak lesznek, vagy éppen az első tíz, amit találok, hanem bármilyen szín, kiadás vagyis minden. ~Évi

Számomra teljesen ismeretlen az írónő munkássága, szóval tényleg csak a borítókhoz tudok hozzászólni. :D ~Petus


A nővérem húga

Évi: A két testvér mint egy örökké összetartozó fa jelenik meg. Nagyon szépen mutatja, hogy mi is egy testvér az embernek: valaki, akire bármikor számíthatsz, akivel mindent megbeszélhetsz, és aki mindig odafigyel rád. Akinek írhatsz hajnalok hajnalán egy üzenetet, amint tud, válaszol és csak veled foglalkozik. Aki tanácsod ad és segít. Nagyon megnyerő számomra ez a borító, kíváncsi lennék, milyen a története a könyvnek. :)

Petus: Beszédes borító. A két összefonódó fa jelképezheti a testvéreket a címben. De míg az egyik fának zöld a lombja, a másiknak szürkés-fehéres színű, ami szerintem az elmúlásra, a megöregedésre utalhat. Vagy az egyik szereplőt valamilyen veszteség éri. Ezt a komor hangulatot érzékeltetik a sötétebb pasztell színek is. Egy ilyen borítóhoz nem nagyon tudok elképzelni egy vidám történetet.


Csodalány

Évi: Valami elképesztően csodálatosra sikeredett. Elképzelésem sincsen, miről szólhat a történet (sajnos még nem olvastam az írónőtől), de ez varázslatosra sikeredett. Valahogy olyan könnyed és lebilincselő egyszerre. Most valójában még egyszer rá kellett keresnem, hogy ezek szárnyak vagy egy pillangó. És igen, ezek szárnyak. Tökéletesen illik a címéhez, hiszen ezek az angyalszárnyak olyan csodával határosak és csodába illőek.

Petus: A címből valami nem hétköznapi dologra következtetek. A púder rózsaszín háttér, előtte az angyalszárnyakkal, utalhat a csoda kifejezésre a címben.Most vagy valaki angyallá változik, vagy egy angyallal beszélget vagy nem is tudom.........angyalokkal él együtt, de nem tud róla. A lényeg, hogy valami angyallal kapcsolatos lehet a történet szerintem. Viszont ez már valamivel vidámabbnak tűnik.


Egyszerű igazság

Évi: Valahogy ez a borító már nem annyira nyerte el a tetszésemet. Egyszerű, de nem éppen a kedvencem, ha emberalakok vannak a borítón, és ez itt is érvényben van. Az viszont nagyon tetszik, hogy a lány kék szeme pont olyan ragyogó kék, mint a cím. Valójában tényleg olyan egyszerű, de mégis több. Nem igazán tudom, hogy van-e valami köze a lánynak a történethez, de valahogy más beállításokkal lehet, hogy sokkal jobb is lehetett volna. De nem lett így sem olyan rossz.

Petus: A képen a lány szemei nagyon szépek. Annyira intenzív kék, hogy tényleg igazmondásra kényszerítik az embert. Mégis maga az arc, meg a fekete háttér ezt a látványt, jelentést elnyomják, háttérbe szorítják. A szemszín és a cím összhangja nagyon jó, mégsem tudja egyik elem sem visszaadni azt az élt a tekintetnek, amit ki lehetne belőle hozni. Ettől független nem rossz borító.


Elrabolt az apám

Évi: A cím és a borító nálam egy kicsit ütik egymást. A cím egy negatív történetre sugall, míg a borító olyan vidám lett a sárga színeivel. Még a levelek jelenlétével is szép lett, nem lett olyan szomorú szerintem, mint amire a címből következtetnék. Szóval vagy a történet nem olyan, mint amilyennek képzelem, vagy a borító mondhat többet a könyv ismeretével.

Petus: Hát ez kicsit fura lett. Mármint úgy, hogy a cím szerint elrabolnak valakit, a borítón lévő emberke meg mintha bujkálna valami elől. Lehet, hogy egy olyan jelenetet mutat a borító, hogy a lány már megszökött a fogva-tartójától, és most bujkál előle. Nem tudom. Egyedül így tudnám magyarázni a borító és a cím közti ellentétet.


Sorsfordítók

Évi: Amikor először ránéztem a borítóra és a címre, azonnal az jutott az eszembe, hogy hullámvölgy és hullámhegy. Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy a hintaló is ezt juttatta az eszembe, de nem tudnám megmagyarázni, miért. Talán mert ez hasonlít a hintaló előre- és hátrafelé való mozgásához vagy ilyesmi. Hogy ennek van-e valami köze a könyvhöz, azt nem tudom. :D

Petus: Régi mondások úgy tartják, hogy a szerencse lovakon és a lovagláson (a lovak hátán) múlik, ezért az emberek ilyen hintalovakat készítettek, hogy gyermekeik szerencsések legyen az életben. A cím alapján ez a szerencse vagy elhagyja a szereplőt/szereplőket vagy visszatér hozzájuk attól függ, melyik irányba fordítják a sorsukat. Vagy az is lehet, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, és félreértelmezem az egészet. :D


Szívtől szívig

Évi: Nem igazán tudom hova tenni a láncot (az egy láncszerű dolog, nem?) és a kulcsot. Előbbiről mindig a bezártság jut az eszembe, míg az utóbbiról pont a szabadság. Lehet, pont van valami szerepük a történetben, nem tudom. Lehet még közel sem járok, de a borító alapján nem vágnék bele olyan bátran, hiszen nem tudom, mennyire lenne vidám a történet, amit találok.

Petus: Szerintem ez egy szerelmes regény nem éppen pozitív végkimenetellel. Legalábbis a sötét színek használata miatt ezt gondolom. A lánc jelentheti az összetatozást, egymáshoz láncolják magukat, de akkor minek? Azzal el is választhatják egymást. Valami nagy horderejű dolog történhet a pár két tagja között, ami megingathatja a kapcsolatukat. Lehet valakit választás elé állítanak. Vagy vele maradsz vagy nem tudom mi történik, és a kezébe adják a döntés lehetőségét a kulccsal. Ezek csak tippek. Igazából a történetet nem ismerem. Viszont kinézetre szerintem szép.


Találj rám!

Évi: A két szál találkozása nagyon jól bemutatja a címet. Találj rám és ne engedj el újra. Valami ilyesmi jut róla az eszembe. Tényleg a találkozás ugrik be először és az, hogy ha már megtalálunk valamit, amit nagyon keresünk, akkor azt nem engedjük el újra.

Petus: A zöld meg az arany együtt nagyon szépen mutat viszont ez a sötét feketés szín, amivel az írónő nevét írták, nagyon rontja az összhatást. Alapból egy boldog pillanatot mutat, mind a cím mind a borító. A két gondolom szerelmes ember újra egymásra talál. Talán ezért is rajzoltak vékony, zöld, fiatal ágakat, amelyek összegabalyodnak. Én így tudnám értelmezni.


Tizenkilenc perc

Évi: Ezt a borítót nem igazán értem. Rémlik valami a történettel kapcsolatban, de nem olyan sok. Leginkább arra tudok gondolni, hogy a percekkel kapcsolatos, és az időt mutatja be- De a nyolcast nem értem, lehet van valami fontos jelentése a történettel kapcsolatban.

Petus: Ha már időről beszél a cím, akkor legalább egy elemet rakhattak volna a borítóra, ami ezt jelképezi. Nem. Ehelyett a teljesen semleges háttérre ráraktak egy számomra random számot. Akkor ha már 19 perc, miért ezt írták rá vagy 19 valamit raktak volna a borítóra. Lehet, hogy a 0,0008-nak valamilyen jelentése van és azért rakták a borítóra, de én nem látom az összefüggést. Szerintem azért, mert még nem olvastam.


Törékeny

Évi: Nagyon tetszik, hogy pont az a két tipikus dolog jelenik meg, ami tényleg törékeny. Egy kisgyerek (jelen esetben egy kislány) és egy pillangó. Ezekről azonnal a törékeny szó jut az eszembe.(Meg az aranyos és az édes, Részletkérdés.) Szerintem ezt a borítót nagyon eltalálták.

Petus: A két legjobb dolgot rakták a borítóra, amely a törékenységet mutatja: a pillangó és a kisgyermek. Mindkettő általában ennek a szimbóluma. És az, hogy mindkettő szerepel a borítón, csak még jobban nyomatékosítja ezt a tulajdonságot. Nem tudom ki vagy mi lehet a törékeny a történetben, de biztos nagy szerepe van benne. Gondolom.


Vezeklés

Évi: A lány láttán nem ez az első, ami az eszembe jut. Hanem először az, hogy milyen szép a haja, aztán pedig ez vidám, színes történet. Valahogy a vezeklés nem passzol oda. Legfeljebb arra tudok még gondolni, hogy ő lehet a főszereplő, vagy valami ilyesmi. Ezen felül semmi ötletem nincsen.

Petus: Nagyon szép a lány haja, a ruhájának a háta valami elképesztő, de nem éppen úgy néz ki, mint aki annyira bánna bármit is. Ha ez a szép haj bozontos, gubancos lenne, a ruhája szakadt, a háta meg görnyedt akkor oké. De így.....nem éppen a vezeklés jut először eszembe. Esetleg valaki miatta bűnhődik vagy bűnhődött, de már túllépett rajta. Mást nem nagyon tudnék elképzelni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TOP 10 kedvenc idézet :)

Elköszönés :')

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury - Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)