2016. június 4., szombat

Meg Cabot: A hercegnő férjhez megy (A neveletlen hercegnő naplója 11.)

Cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve!

MIA ÚJRA ITT VAN! 
MEG CABOT VÉGRE MEGÍRTA A 2000-es évek sikersorozatának FOLYTATÁSÁT!!! 
El sem hiszitek, de Mia immár huszonhat éves, és szerelme Michaellal változatlan hőfokon lobog. Sűrű programjaik ellenére a fiúnak sikerül néhány napra egy Karib-tengeri szigetre csábítania a hercegnőt, ahol végre felteszi a várva-várt kérdést. Miának pedig sem a naplója, sem a pszichológusa tanácsára nincs szüksége ahhoz, hogy kimondja a boldogító igent.

De a mesés vakáció végeztével minden a feje tetejére áll: Grandmere kiszivárogtatja az esküvő részleteit, amiből egyetlen szó sem igaz, ráadásul Mia apja körül is sok a zűrzavar. Végül fény derül Phillipe herceg régóta őrzött titkára, és ez alapjaiban változtatja meg a hercegi család életét.


A hőn áhított boldogság egy rajongók által nagyon várt könyvben.

Egyszerűen nem tagadhatom le, hogy a Neveletlen hercegnő naplója - sorozat nagyon sokáig kivette a részét az életemből. Régen olvastam már az első 10 részt, de nagyon szerettem őket. Mindig hatalmas élvezettel vágtam bele egy-egy kötetbe.


Jó pár évvel ezelőtt Annie adta a sorozatot a kezembe és azonnal bele is szerettem. Nem nagyon emlékszem már az egyes részekre, de azt tudom, hogy nagyon kedveltem az írónő stílusát és írásmódját. Olvastatta magát, lendületes volt és rendkívül élvezetes. Nem voltak óriási konfliktusok, mégis mindegyik könyvre jutott valami.

Nem volt különleges, mégis az volt. Annyira nem volt különleges, hogy azzá vált a szememben. Mert valamikor én is megpróbálkoztam a naplóírással. Nem is egyszer. Azonban (gondolom már észrevettétek :) ) az úgynevezett "határidők" betartása nem megy olyan könnyedén. Hát, igen. Így mindig kudarcba fulladt a kísérletem. Pedig már általános iskola negyedik osztályában elkezdtem. (Mi csináltuk a karácsonyi műsort és emiatt emlékszem. A viszonyítás kedvéért pedig: most végeztem a gimiben.) Így számomra hihetetlen, hogy valakiben van annyi lelkierő, hogy folyamatosan írja  a naplóját.

A könyvet szerettem olvasni. Szinte olyan volt, mint visszakerülni... nos, nem a tinédzser éveimbe, hanem az általános időszakába. Abba az időbe, amikor az előző részeket is olvastam . Nosztalgiáztam. (18 évesen. Logikus és hihető :D ) De egy kicsit visszaidéztem a gyermekkoromat. Amikor nagyjából a hetedik résszel akartam kezdeni az olvasást. :D

És mit kell mindenképpen tudni a könyvről? :)
1. Ne várj olyan nagy durranást. Nem lesz kiemelkedőbb, mint a többi kötet. Pont ezért illik emiatt a sorozatba.
2. A szereplők változtak, de nem olyan nagyon. Kicsit furán hangzik, de igaz. Nem veszítették el korábbi önmagukat. Néhol gyerekesek, néhol nem.
3. A bonyodalmak hasonlóan változóak, mint korábban: kisebb és nagyobb problémák váltogatják egymást.
4. Ha tetszett, akkor valószínűleg akarsz egy folytatást.

Igen, én az utóbbiba tartoztam. Imádtam a könyveket, pedig fiatal voltam, amikor olvastam őket. Sosem számítottam folytatásra, a hírekről meg lemaradtam. Így szinte mint derült égből villámcsapás ért a hír, hogy lesz folytatása az általános iskolában olvasott egyik kedvenc sorozatomnak!

Így természetesen hatalmas lelkesedéssel vártam a könyvet, hiszen ez a Neveletlen hercegnő naplója! Minderre a kezdeti lelkesedésre csak rátett egy lapáttal, hogy Anna (aki már írt a könyvről, ha érdekel, katt IDE) szerintem még nálam is jobban várta a könyvet. Ő idősebb volt, amikor olvasta az előző köteteket, így neki ez a sorozat valószínűleg még több és még jobb, mint nekem.

Ezt a könyvet pedig tudtam annyira szeretni, mint a többit. Aranyos volt, vicces és cuki. Pont olyan, ami ebbe a sorozatba teljesen beleillik. Ha pedig megtetszik, akkor garantálom, hogy azonnal akarsz még egy könyvet. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése