Vivien Holloway: A bross (Winie Langton történetek 3,5.)

Winie és a Langton család a karácsonyra készülődik. A káosz még a szokásosnál is nagyobb, de azért a vacsora előtt Winie és Will még szakít időt egy okító jellegű ékszerlopásra.

„- Ajándékot vettél nekem? – kérdezte, és gyanakvás színezte a hangját. Hátrapillantottam a vállam felett, és csak annyit mondtam: 
– Kérlek. – Előhúztam a fiók egy rejtett rekeszéből a Mesterkulcsot. A zsebóra formájú szerkezet megcsillant az olajlámpa fényében. – El fogod lopni az ajándékodat.”

Ez a szösszenet egy kis ajándék a Winie-rajongóknak, továbbá átvezetés „A hóhér kötele” és a februárban megjelenő, „Tolvajok kézikönyve” című negyedik rész között.


Annyira örültem, mikor megtudtam, hogy lesz egy ilyen novella. Imádom Winie-éket, szóval biztos volt, hogy elolvasom. És most sem kellett csalódnom.

A történet annyi, hogy Willnek saját magának kell ellopnia a karácsonyi ajándékát, a brosst. Mint ahogy az náluk lenni szokott, semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték. De sikerül felülkerekedniük a
problémákon, és mindent megoldanak a maguk módján.

A Langton család hozta formáját még az ünnepekkor is. Náluk semmi sem megy egyszerűen, ezt nagyon jól bemutatták. Ettől függetlenül nagyon szerethető család, és valószínűleg ezt szeretem bennük a legjobban.....hogy nem egy hétköznapi unalmas família. :) Mindig csinálnak valami olyat, hogy az ember csak a fejét fogja.....vagy leborul a székről nevettében. De hát ilyen egy jó család. Itt aztán senki sem unatkozik. Valószínűleg nem a legmegnyugtatóbb közeg, főleg ha nagy vita van, de amint elül a por és mindenki lenyugszik, egy nagyon kellemes légkör alakul ki, tudván, hogy a körülöttem lévő sok ember szeret engem. És én is szeretem őket.

Nagyon szeretem Winie történeteit, bármikor szívesen olvasom őket. :) Csak jönne már össze Will-lel......de ami késik, nem múlik :D
Kedvenc idézetem a novellából: a kedves apuka :D

"Nos, mint tudjátok, nem vagyok a nagy szavak embere, úgyhogy rövidre fogom. - Poharat vett a kezébe, és mi követtük a példáját. - Az agyamra mentek - kezdte, mire páran halkan felkuncogtak. - Főleg, mikor nem azt csináljátok, amit kellene, és nem akkor, amikor kellene. Idén kijutott a jóból és a rosszból is mindannyiunknak, de egyszer sem estetek szét, és ezért büszke vagyok rátok - itt sokatmondóan rám pillantott, aztán tovább siklott a tekintete. - Sehol sem élnék szívesebben, mint itt, veletek, még akkor is, ha egy perc nyugta sincs tőletek az embernek. - Sokan mosolyogva bólogattak. - Igyunk arra, hogy ebben az évben sem vittetek a sírba! Boldog karácsonyt!"

Petus

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése