2015. augusztus 8., szombat

Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Smith Gimi 3.)

Houston, van egy kis problémánk…


Fülszöveg:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.

Eddig ez a Marni könyv tetszett a legjobban :D. Alapból nagyon szeretem Marnit. Hogy lehet valakinek ennyi energiája? Ha Paks leáll, ő el tudná látni az országot energiával :D. Állandóan………ÁLLANDÓAN mosolyog :D. Szerintem még alvás közben is :D. Hogy tudott ennyi boldogság egy emberbe szorulni? Egyszerűen imádom azt a nőt <3.

Örülök, hogy minden csajszinak írt egy befejezést. Most Chelsea-ét ismerhettem meg. Pontosabban nem csak a befejezést, hanem magát Chelsea-t ismerhettem meg jobban, és nagyon tetszik ez az oldala.

Ashley Tisdale
Így képzeltem Chelsea-t
Főszereplőnk, Chelsea Halloway a suli legmenőbb csaja, és ez – mint mindig – azzal jár, hogy beképzelt, bunkó és bárkit képes eltiporni, aki az útjába kerül. Nagyon csinos, viszont nem túl okos, amit az anyukája nem egyszer hangoztat is. Aztán a szülei elküldik Kambodzsába, megismerkedik pár egyetemistával és jön a baj, mindjárt megmutatja a valódi énjét, és megtudjuk viselkedésének valódi okát. Megtudjuk, hogy ez a buta lány nem is olyan buta, hogy milyen bevállalós, milyen vagány, és hogy amit a fejébe vesz, azt el is éri. Bármilyen eszközzel. Nagyon tetszik ez az énje.

Houston………Ó Houston, hogy te miért nem létezel?! Okos, vicces, naaaaaagyon jól néz ki gondolom , rendkívül segítőkész és remek védelmező. Minden lány álma…….legalábbis az enyém biztos. A szorult helyzetekben is tud józanul gondolkodni kivéve egy-két esetet, ez a helyzetükben nem hátrány.

Dylan O'Brien
Így képzeltem Houstont
A többiek közül Bent bírtam a legjobban. Szinte mindig visítva nevettem, ahányszor csak megszólalt. Ő a tipikus nőcsábász. Amelyik nőnek feneke meg melle van az bújjon el, mert Ben úgyis megtalálja, és levadássza. Amy szerintem az a fajta lány, akitől még 30 éves korában is el fogják kérni a személyijét a nagy boci szemei meg a kerek arca miatt. Egy nagyon aranyos, visszahúzódó lányka, aki szeret hímezni és romantikus regényeket olvasni, de ha kell nagyon erős tud lenni. Liz a csapat vagány csaja. Színes haj, nagy száj, határozottság, és mint kiderült: nagyon szeret aludni. Nealről csak annyit, hogy biztos, hogy megszerezte az örök boldogság titkát, mert őt nem lehet másképp „látni”, csak vigyorogva. Olyan, mint Marni csak fiúban :D.

Nekem a könyv tanulsága az, hogy ne ítéljünk el senkit elsőre. Mint általában – és ahogy itt is kiderült – a tökéletesség mögött komoly probléma bújik meg. A tökéletességet, vagy annak látszatát általában a hibák elfedésére használják. Még ha nem is kifejezetten benne, hanem a családban van a hiba. Esetleg a csillagokban :D. Itt is megmutatkozott az a bizonyos probléma :/. Anyukám szokta mondani: „Mindig mindennek oka van.” Oka volt annak, ahogy Chelsea viselkedett, és annak is, ahogy a szülei bántak vele. Oka volt annak, ahogy Houston és a többiek viselkedtek vele, és annak, hogy a végén mindannyian feltétel nélkül megbíztak benne. Marni, csak gratulálni tudok. Részemről 5 csillagos könyv :D.

Kedvcsináló idézetek :) :
"Kétkedve néztem rá.
– És te mégis biztos vagy benne, hogy Amy nem haragszik rám?
– Abszolút. Amy úgy gondolja, Ben kiválóan megfelel az áldozat szerepére."

"– Houston majdnem kinyírt, mikor beszámoltam neki az utolsó beszélgetésünkről.
Próbáltam kihúzni magam, de sajgó testemnek nem tetszett az ötlet.
– Na és mit mondott?
Ben fancsali képet vágott.
– Nem annyira az számít, mit mondott, inkább, hogy milyen hangerővel üvöltötte."

"- Szerintem most Texas van soron. Ha már úgyis mindent tud rólam, hadd halljunk valamit róla is.
Houston csak vigyorgott.
- Ide figyelj, Lolita...
- Ha még egyszer így szólítasz, megetetlek azokkal a húsevő halakkal!"

" Houston megszokott mozdulatával beletúrt a hajába.
- Önimádó kis balerina vagy, és megőrülök tőled.
Vigyorogtam.
- Te is halálra idegesítesz engem az okoskodásoddal. De kedvellek, és azt hiszem, te is kedvelsz engem.
Hirtelen elfogott a mardosó kétség. Lehetséges, hogy teljesen félreértettem a helyzetet? Hogy Houston mégse akar velem lenni? Lehet, hogy...
Megcsókolt.
És ezúttal nem ragadtam a rám ömlött sörtől, nem kínoztak emlékképek a múltamból, nem kellett jogászok és drogbárók miatt aggódnom, és egész biztosan nem álltam drog hatása alatt. Hacsak nem számítjuk a szervezetemben felszabaduló endorfint. A csóktól szinte elolvadtam, és neki kellett támaszkodnom a könyvespolcnak, mert a lábam nem bírt el. Houston karja körém fonódott, közben a könyvek gerince nekinyomódott a hátamnak... határozottan izgató érzés volt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése