Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Smith Gimi 3.)

Houston, van egy kis problémánk…


Fülszöveg:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.

Eddig ez a Marni könyv tetszett a legjobban :D. Alapból nagyon szeretem Marnit. Hogy lehet valakinek ennyi energiája? Ha Paks leáll, ő el tudná látni az országot energiával :D. Állandóan………ÁLLANDÓAN mosolyog :D. Szerintem még alvás közben is :D. Hogy tudott ennyi boldogság egy emberbe szorulni? Egyszerűen imádom azt a nőt <3.

Örülök, hogy minden csajszinak írt egy befejezést. Most Chelsea-ét ismerhettem meg. Pontosabban nem csak a befejezést, hanem magát Chelsea-t ismerhettem meg jobban, és nagyon tetszik ez az oldala.

Ashley Tisdale
Így képzeltem Chelsea-t
Főszereplőnk, Chelsea Halloway a suli legmenőbb csaja, és ez – mint mindig – azzal jár, hogy beképzelt, bunkó és bárkit képes eltiporni, aki az útjába kerül. Nagyon csinos, viszont nem túl okos, amit az anyukája nem egyszer hangoztat is. Aztán a szülei elküldik Kambodzsába, megismerkedik pár egyetemistával és jön a baj, mindjárt megmutatja a valódi énjét, és megtudjuk viselkedésének valódi okát. Megtudjuk, hogy ez a buta lány nem is olyan buta, hogy milyen bevállalós, milyen vagány, és hogy amit a fejébe vesz, azt el is éri. Bármilyen eszközzel. Nagyon tetszik ez az énje.

Houston………Ó Houston, hogy te miért nem létezel?! Okos, vicces, naaaaaagyon jól néz ki gondolom , rendkívül segítőkész és remek védelmező. Minden lány álma…….legalábbis az enyém biztos. A szorult helyzetekben is tud józanul gondolkodni kivéve egy-két esetet, ez a helyzetükben nem hátrány.

Dylan O'Brien
Így képzeltem Houstont
A többiek közül Bent bírtam a legjobban. Szinte mindig visítva nevettem, ahányszor csak megszólalt. Ő a tipikus nőcsábász. Amelyik nőnek feneke meg melle van az bújjon el, mert Ben úgyis megtalálja, és levadássza. Amy szerintem az a fajta lány, akitől még 30 éves korában is el fogják kérni a személyijét a nagy boci szemei meg a kerek arca miatt. Egy nagyon aranyos, visszahúzódó lányka, aki szeret hímezni és romantikus regényeket olvasni, de ha kell nagyon erős tud lenni. Liz a csapat vagány csaja. Színes haj, nagy száj, határozottság, és mint kiderült: nagyon szeret aludni. Nealről csak annyit, hogy biztos, hogy megszerezte az örök boldogság titkát, mert őt nem lehet másképp „látni”, csak vigyorogva. Olyan, mint Marni csak fiúban :D.

Nekem a könyv tanulsága az, hogy ne ítéljünk el senkit elsőre. Mint általában – és ahogy itt is kiderült – a tökéletesség mögött komoly probléma bújik meg. A tökéletességet, vagy annak látszatát általában a hibák elfedésére használják. Még ha nem is kifejezetten benne, hanem a családban van a hiba. Esetleg a csillagokban :D. Itt is megmutatkozott az a bizonyos probléma :/. Anyukám szokta mondani: „Mindig mindennek oka van.” Oka volt annak, ahogy Chelsea viselkedett, és annak is, ahogy a szülei bántak vele. Oka volt annak, ahogy Houston és a többiek viselkedtek vele, és annak, hogy a végén mindannyian feltétel nélkül megbíztak benne. Marni, csak gratulálni tudok. Részemről 5 csillagos könyv :D.

Kedvcsináló idézetek :) :
"Kétkedve néztem rá.
– És te mégis biztos vagy benne, hogy Amy nem haragszik rám?
– Abszolút. Amy úgy gondolja, Ben kiválóan megfelel az áldozat szerepére."

"– Houston majdnem kinyírt, mikor beszámoltam neki az utolsó beszélgetésünkről.
Próbáltam kihúzni magam, de sajgó testemnek nem tetszett az ötlet.
– Na és mit mondott?
Ben fancsali képet vágott.
– Nem annyira az számít, mit mondott, inkább, hogy milyen hangerővel üvöltötte."

"- Szerintem most Texas van soron. Ha már úgyis mindent tud rólam, hadd halljunk valamit róla is.
Houston csak vigyorgott.
- Ide figyelj, Lolita...
- Ha még egyszer így szólítasz, megetetlek azokkal a húsevő halakkal!"

" Houston megszokott mozdulatával beletúrt a hajába.
- Önimádó kis balerina vagy, és megőrülök tőled.
Vigyorogtam.
- Te is halálra idegesítesz engem az okoskodásoddal. De kedvellek, és azt hiszem, te is kedvelsz engem.
Hirtelen elfogott a mardosó kétség. Lehetséges, hogy teljesen félreértettem a helyzetet? Hogy Houston mégse akar velem lenni? Lehet, hogy...
Megcsókolt.
És ezúttal nem ragadtam a rám ömlött sörtől, nem kínoztak emlékképek a múltamból, nem kellett jogászok és drogbárók miatt aggódnom, és egész biztosan nem álltam drog hatása alatt. Hacsak nem számítjuk a szervezetemben felszabaduló endorfint. A csóktól szinte elolvadtam, és neki kellett támaszkodnom a könyvespolcnak, mert a lábam nem bírt el. Houston karja körém fonódott, közben a könyvek gerince nekinyomódott a hátamnak... határozottan izgató érzés volt."

Petus

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése