Jennifer A. Nielsen: The False Prince - A hamis herceg (Hatalom-trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.


Sage
Jennifer A. Nielsen eddig számomra teljesen ismeretlen ember volt. Sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, hogy most olvassam vagy ne, így mindig csak tologattam későbbre. Aztán Fruzsi (zsebibaba – itt a blogja) addig rágta a fülem, hogy végül belekezdtem. Nagyon jól tettem.

A történethez nem nagyon tudok mit hozzászólni, a java benne van a fülszövegben. A könyvnek a nagy része magát a kiképzési időszakot írja le.

Imogen
A főszereplő Sage, aki úgy viselkedik, mint egy tipikus tizenpár éves kissrác: csintalankodik, visszabeszél, amikért persze büntetést kap, ennek ellenére ugyanúgy folytatja tovább. Viszont nagy pozitívuma a srácnak, hogy ha kell, nagyon is érett tudott lenni. Ráadásul nagyon jó humorérzékkel lett megáldva. Annyira imádom ezt a fiút. A másik három srácot igazából nem nagyon kedveltem. Legfőképpen Rodent nem, de hát ez érthető is. Mondanám, hogy Tobiasban kellemesen csalódtam, de hazudnék, mert igazából csak a helyzete követelte meg, hogy azt tegye, amit.
Conner
A mellékszereplők közül Mottot és Imogent szerettem a legjobban. Mindig segítették Sage-et, még ha néha nem is legfinomabb
módszerekkel. Connert viszont rühelltem az elejétől kezdve. Az oké, hogy megtesz mindent a terve megvalósítása érdekében, de volt egy-két pillanat, amikor a fejét a falba vertem volna, hogy kicsit térjen már észhez. Szóval egy eléggé vegyes társaságot kaptunk.

Tobias
Viszont a könyv végén van egy hatalmas csavar, és ez tette csak igazán érdekessé a sztorit. Aki kicsit figyelmesebb, az sejtheti már előbb, de egyébként fel sem merül benned. Aztán elolvasod, és minden a helyére kerül. Igazából ezt egyedül Mott sejtette, és ezen csodálkoztam a legjobban. Connernek ez eszébe se jutott. És ami a legnagyobb poén benne, hogy ez
okozhatja Sage vesztét. Totál padlót fogtam tőle.

Roden
Igazából bevezető kötetnem tökéletes. Éppen annyi minden történik, hogy még csak véletlenül se tudjam letenni. Na nem mintha le akartam volna.  Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az Üvegtrón vagy a Méregtan, annak ez is fog. És még egyszer köszönöm Fruzsinak, hogy rávett az elolvasására :D. Örök hála érte! :D

Idézetek :):
"– Én mindig a saját oldalamon állok. A trükk mindössze annyi, hogy meg kell győznie: ha segítek magának, azzal én is jól járok. 
– És mi van, ha meggyőzlek? – kérdezte Conner. – Milyen messzire mennél el a győzelemért? 
– A jobb kérdés, uram, hogy milyen messzire menne el maga a győzelemért."

"Az ördögök már hozzászoktak a szitkokhoz, amik az én nevem kíséretében érkeztek hozzájuk."

"-Tolvaj és hazug, mi? A karddal elboldogulsz? 
-Persze, főleg, ha az ellenfelemnél nincs."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.) (Évi)