Kerstin Gier: Silber - Az álmok második könyve (Silber- trilógia #2)
És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.
A meleg karácsonyi életérzés utolsó maradéka is mintha elpárolgott volna a helyiségből, és már ott is állt az ajtóban: a Banya Okkerben. (...)
- A Banya Okkerben túl hosszú. Nevezzük csak Bokkernek!
Ki mersz lépni az ajtódon?
Az én válaszom a könyv elolvasása után egyértelműen a "nem tudom" lenne. De komolyan, elképzelésem sincsen. Vannak dolgok, amik miatt úgy gondolnám, igen, ki mernék lépni az ajtón, hiszen egy ilyen álomfolyosó vagy micsoda nagyon is érdekes lehet. Ugyanakkor vannak azok, amikkel ott találkozhatok, és ha ezekre gondolok, akkor azonnal az jut az eszembe, hogy kellene nekem az ajtómra vagy 20 különböző lakat és zár, hogy belülről és kívülről is bezárhassam, és aztán viszlát!
- Olyan rózsás és friss az arcotok, mint két svájci alpesi lánynak.
- Azok fagyási sérülések - felelte Mia.
Az énem egyik fele szívesen elzárkózna, hogy ha odakint a folyosón őrültek szaladgálnak, akkor biztosan ne találhassanak meg. A másik felem viszont ujjongva lépne be (vagyis ugrana bele) ebbe az új, titokzatos világba, ahol szó szerint bármi lehetne belőlem.
Kerstin Gier "előző" trilógiáját olvastam már, az Időtlen szerelem - sorozatot. Már azon is látszódott, hogy mennyire jól átgondolta, imádtam benne, hogy minden mindenhez kapcsolódott. Nem csak úgy történtek a dolgok, hanem összefüggött a jelen a múlttal és a jövővel.
- Cssssst! - Mia elkapta Lottie-t, és gyorsan befogta a száját.
- Mufáj pomelót facsavnom! (...)
- Odalent pillanatnyilag senki sem akar pomelólevet inni, nekem elhiheted - suttogtam. (...)
Az pedig csak hab a tortán, hogy imádom az írónő stílusát. Annyira mesés és egyedi, hogy nem tudom szavakban kifejezni. A könyvei mindig képesek elvarázsolni, hiszen sajátos bájjal rendelkeznek, ami miatt engem könnyedén be tudnak szippantani.
Tetszett a könyvben, hogy összemosta a "fantasy"-szálat és a valóságot. Ha jól emlékszem, akkor az előző könyvben nem fonódott össze ennyire az álmokban történt események a nappal történtekkel. Itt azonban a kettőt szoros kapcsolat fűzi össze, szinte elválaszthatatlanok. Olyanok, mint a mi álmaink. Kertsin Gier azonban ezt (is) továbbcsavarta: az álmokban történt dolgok folytatásai a jelennek vagy éppen fordítva, és valóságosak, rettenetesen fontosak az események szempontjából.
Mivel a történet nem sokkal az előző kötet után veszi fel a fonalat, ezért a szereplők nem változnak olyan sokat. Van viszont valaki, akiben többször is kételkedhetünk, és én személy szerint most annyira elbizonytalanodtam, hogy erről a személyről nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy egyáltalán szeretem-e a karaktert, vagy sem. Ezzel azt hiszem, várnom kell a harmadik könyv elolvasásáig.
- Hát, odamentem, és betöröltem neki egyet. Ennyi.
- Egyszerűen csak így?
- Egyszerűen csak így.
Kedvenc gonosz párosunk pedig nem biztos, hogy visszatér. Tudom, ez nagyon hülyén hangzott, de nem akarok spoilerezni. :D Ha ez nem elég, akkor annyit mondok, hogy meglepni biztosan meglepnek minket, nem is egyszer. Van, akinek a céljaiban még mindig nem vagyok biztos, és éppen ezért nem tudom még, milyen szerepe lesz a befejező könyvben.
A vége pedig. Nos, a vége. Ismét egy olyan függővég, ami után az ember kaparja a falat. Egy nagyon izgalmas kérdést hagy nyitva a könyv, ami miatt nem tudom, mit várjak a folytatástól. Egyszerűen elképzelésem sincsen, milyen lesz majd a folytatás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése