Rick Riordan: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak #4)

Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.
Higgyétek el, igazán nem egy újabb suli lerombolásával akartam kezdeni a nyári szünetet.
Készen állsz eltévedni?
Még én is alig tudom elhinni, hogy egy ilyen sablonos mondat jutott először az eszembe. Annyira semmitmondó a könyvhöz képest. Annyira egyszerű, annyira semmilyen. És bár nem illik hozzá, nem jut jobb az eszembe.
Valami olyasmit tett, ami igazán meglepett. Vissza kellett pislognia a könnyeit, és kétségbeesve felemelte a karját.
Előreléptem, és megöleltem. Pillangók kezdtek verdesni a gyomromban.

Gyerekként egy nagyon egyszerűsített, és nagyon kedves változatát hallottam a történetnek. Ott egy kicsit rövidebb volt, egyszerűbb volt, ugyanakkor nagyon szerettem, így amikor megtudtam, hogy erre épül a könyv, akkor nagyon megörültem. Az pedig, ahogy Rick Riordan kivitelezte, majdnem most is meglepett. Egyedi volt és lenyűgöző, pontosan annyira, hogy illjen a történetbe.
- Egy tejesember - mondta Annabeth.
- Mi? - hüledeztem.
- Tejesember, egy férfi, aki tejet szállít.
- Igen, tudom, mit jelent a szó, de... Az utolsó tejesember már anyám gyerekkorában nyugdíjba ment.

Amire volt példa. Sajnos. Ott volt Chris, akire Clarisse talált rá, miután félájultan kimenekült a Labirintusból. A fiú felfedezőként járt lent a szövevényes útvesztőben, ami majdnem az életébe került. Azt hiszem, ez egy nagyon jó elrettentő példa, miért nem szabad ujjat húzni ezzel a titokzatos, ősi teremtménnyel.
- Maga most valami jót cselekedett... De miért?
- Azért, mert jó vagyok! Csak úgy csöpög belőlem a jóság! Nem vetted még észre, Perry Johansson?
- Hát...

És mi ad még újabb plusz lökést a sorozatnak? Kronosz tervei egyértelműen megdöbbentik elsőre az olvasókat, akik pedig nem először olvassák, garantáltan arra fognak gondolni, hogy "úristen, ebből lesz az meg az, meg ez" és rádöbbennek, hogy mennyire hamar kitalálta Rick Riordan a dolgokat. Aztán emellett még ott vannak az újabb szörnyek és lények, amikkel eddig még nem találkoztunk. Egy kicsit többféleképpen is kilépünk a komfortzónánkból.
Összességében pedig elmondhatom, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet, ahogy a többit is eddig. Mindenképpen ajánlom elolvasni, de belőlem teljes mértékben előbújik ilyenkor a rajongó, így aki bizonytalan magában, az mindenképpen vegye ezt figyelembe! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése