Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem (Elementálok 3.)


Eredeti cím: Spirit
Fordító: Farkas János
Sorozat: Elementálok
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Kötéstípus: puhatáblás
Ár: 2999,-
ISBN: 97896339951 (9789633995174)
Moly, Goodreads

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem. 
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz. 
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket. 
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt. 
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. 
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Véleményem:

Őszintén szólva nem csalódtam ebben a részben sem, hozta a többinek a szintjét nagyjából.

Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy alig emlékeztem az előző rész végére, olyan régen olvastam már. Viszont ahogy haladtam előre a történetben szerencsére egyre jobban eszembe jutottak azok a dolgok, amik miatt az állandó sértettség és bizalmatlanság fenn állt Hunter és a Merrick fiúk között. Egy ideig még el is fogadtam, hogy mindenki így bánik vele. Megbántotta, átverte őket Hunter, ez fájt nekik, stb. De egy idő után megsajnáltam szegény fiút. Azt aláírom, hogy rosszat tett, de nem ennyire. Mindenért ő volt a hibás, még azért is, amit nem ő tett. Teljesen egyedül volt. A legrosszabb, hogy még a családja sem állt mellette. A nagyapját és a nagyanyját legszívesebben úgy megütöttem volna, hogy meg sem állnak jövő keddig. Tudom, csúnya ilyet mondani, de nagyon nehéz volt olvasni, ahogy Hunterrel bántak. Az anyjáról meg ne is beszéljünk. Őt meg megráztam volna, hogy kapjon már az agyához és nézze már meg, hogy mit művelnek a fiával.
És sajnos ezután sem lett sokkal jobb az élete. Semmi sem sikerült úgy, ahogy szerette volna, továbbra is mindenért őt hibáztatták (igazságtalanul).
A legjobban viszont a könyv végén akadtam ki. Nem tudom, mikor kaptam utoljára ekkora pofont. Már egészen jól kitaláltam a befejezést, ki kivel van, mi fog történni, erre bumm. Az írónő ledob egy bombát, hogy szegény Hunternek végképp ne legyen túlságosan boldog befejezése (mintha nem szenvedett volna már eleget szerencsétlen). Meglepődtem - nem is kicsit, és hát sokáig el sem akartam hinni. De kénytelen voltam, és most haragszok egy kicsit az írónőre. Remélem a következő részben ilyet nem csinál.

Új szereplőként Kate és Silver került a képbe. Silvert utáltam. Remekül alakította a gonosz szereplőt, szó se róla, de attól még utáltam. Bunkón viselkedett, lenézett mindenkit, szemrebbenés nélkül lelőtt bárkit, aki az útjában volt. Megérdemelte volna, hogy megöljék. Kate-et viszont megkedveltem. Aranyos, csinos, talpraesett lány, csípős humorral. Nem mellesleg nagyon értett a verekedéshez és az önvédelemhez, még Huntert is képes volt földre vinni. Nagyon jó párost alkottak fiúval.

Szóval azt mondhatom, összességében nagyon jó könyv volt, nagyon élveztem, de Hunter ezt mindet nem érdemelte meg. Viszont örülök, hogy jobban megismerhettem őt és a családját (inkább Huntert). Elég sok nyitott kérdés maradt, úgy hogy már nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb a kezemben tudhatom. :) És mivel a Merrick-fiúkat és Huntert csak szeretni lehet, aki még nem olvasta a sorozatot javaslom, hogy minél hamarabb kezdjen bele. ;)

Megtetszett? Rendeld meg!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem