Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve (Silber-trilógia 1.) #Petus


Eredeti cím: Silber - Das erste Buch der Träume
Fordító: Szakál Gertrúd
Sorozat: Silber-trilógia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 326 oldal
Kötéstípus: puha/keménykötés
Ár: 2999,-/3999,-
ISBN: 9789632456744/9789633995068
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Ez ​​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Véleményem:
Elég régen fejeztem be, de még mindig emlékszem rá, mert nagyon tetszett.
montázs

Az írónő másik sorozat, az Időtlen szerelem trilógia is nagyon tetszett, imádtam Gideon és Gwendolyn kalandjait, szóval nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy a kiadó a szerző egy másik sorozatát is. És nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e.
Aztán nyáron el is kezdtem. Eljutottam körülbelül a 80. oldalig és utána abbahagytam. Azt nem tudom pontosan miért, de valahogy abbamaradt, és ez egy jó darabig így is volt. Aztán múlt hónapban el akartam kezdeni egy könyvet, de meggondoltam magam, mert ha már ezt elkezdtem, akkor be is fejezem (sosem hagyok félbe könyvet, akármilyen rossz is). Nagyjából 3 nap alatt elolvastam, és nem bántam meg. Csak azt bántam, hogy ilyen sokáig halogattam az olvasást.

Meg kell mondjam nagyon tetszett. Igazán jó ötlet volt ez az álmokkal való játszadozás, hozott egy kis újdonságot. És az volt benne a legjobb, hogy a szereplők semmilyen különleges képességekkel nem rendelkeztek, mégis hihetetlen dolgokat tudtak megtenni (persze csak az álmaikban).
montázs2
Sokáig egy kukkot sem értettem az  egészből, mert mindenki rejtélyesen beszélt a dolgokról, nem mondták ki konkrétan, hogy mi micsoda, és előfordult párszor, hogy előjöttek a "He? o.O" pillanataim. De ilyenkor barátnőm szerencsére spoiler-mentesen kisegített kicsit. Mindenre persze csak a könyv végén jöttem rá, de ez így van jól. Mondjuk rendesen képen tudott törölni annyi szent. Már egész jól kezdtem magamban felépíteni mindent: ki a rosszfiú, ki kivel jön össze (bár ez sokáig rejtély volt számomra), kinek mi a szerepe a történetben, erre huss, egy delete gomb és vissza a start mezőre. Nagyban segített, hogy drága főgonoszunk a végén elmagyarázta a dolgokat. Elért a fehér fény, megvilágosodtam, és ekkor jött a felkiáltás: "Hát ez a könyv valami fantasztikus!" És persze az elmaradhatatlan függővég. :D (Amiért haragszok, de úgyis nem soká elolvasom a második részt :D )

A szereplőkről nem szeretnék olyan sokat áradozni.
Livet nagyon megszerettem a húgával együtt. Nagyon jó csapatot alkottak, és annyira aranyosak voltak, ha egy rejtélyről volt szó. Én magam is nagyon szeretem a rejtélyeket, főleg ha kutatómunkával vegyül. Ilyen téren együtt tudtam érezni velük. A stílusukat is nagyon szerettem, nem tucat főszereplővel/főszereplőkkel volt dolgom.
Nem is tudom kivel folytassam. Legyen mondjuk.........Grayson. Vele kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Néha legszívesebben képen töröltem volna, de néha meg hatalmas cuppanós puszit nyomtam volna az arcára. Nem nagyon jutottam vele dűlőre, mert ez a két dolog váltakozott az egész könyv alatt. Majd hátha a második részben kiderül, hogy végül is melyik.
Henryről mit is tudnék írni. Nos, elsősorban csak jót. Ha nem baj, most nem kezdek el áradozni róla, szerintem ennyivel mindent elmondok: maga a tökéletesség. Minden szempontból. És a jó fajta tökéletesség. :D
Az egész négyes fiúfogatot nagyon megszerettem, egyik idiótább volt mint a másik. :D

Összességében annyit mondhatok, hogy nekem nagyon tetszett, kedvenc olvasmány lett és alig várom, hogy a következő részt olvashassam. Csak ajánlani tudom, de nem csak ezt, hanem az írónő másik sorozatát is (aki még esetleg nem olvasta). :)

Megtetszett? Rendeld meg!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem