Borítómánia #11 - 2016-os megjelenések

Sziasztok! :)

A héten a 2016-os év megjelenéseiből választottunk néhányat. Ahogy Molyon átnéztem az éves bontást, rájöttem, hogy itt bizony vannak olyan könyvek is, amikről még sosem hallottam. Aztán természetesen szembejött egy - egy ismerős borító vagy cím. Ehhez a Borítómániához is kaptam Annától segítséget a keresésben, mert ő valamiért sokkal hatékonyabban találta meg ezeket a könyveket, mint én. Valahol biztosan elrontottam, vagy neki nagyobb türelme van. De nézzük is a tíz borítónkat.

Ja, és mielőtt elfelejtem. Az első könyv esetében például van egy régebbi kiadás is, de mi az idei, új kiadás borítóját nézzük, hiszen az is idei megjelenésnek számít. :)


Anita Diamant: A vörös sátor

Évi: Nagyon kíváncsi vagyok, miről szólhat a könyv. A borító szerintem csodaszép lett, ahogy a vörös szín dominál, lenyűgöző. A címben lévő vörös sátor megjelenik a háttérben, de mégis a lány van a főszerepben. A köpenye felhívja rá a figyelmet. Az egész gyönyörű. Nekem nagyon tetszik.

Petus: A mindenit milyen szép borító *-*.  Már ott jó pontot szerzett nálam, hogy vörös.  Imádom a vörös színt, és ez egy kifejezetten szép árnyalata. Plusz még nagyon tetszik, hogy uralkodó része a borítónak, hiszen a címben  is benne van. (Maga a vörös sátor is látható a háttérben szerencsére :D) Mintha vulkáni láva folyam folyna végig a lányon. Gyönyörű. És hiába annyira figyelemfelkeltő a vörös szín, mégsem nyomja el a borító többi részét, inkább kiemeli őket, és ez a nem mindegy. Az összhatás pedig fantasztikus. :)


Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Évi: A sorozat első részéről egyszer már írtunk, az is gyönyörű borítóval van megáldva, ahogy az összes kötet. Annyira illik hozzá, a viktoriánus kor az egyik kedvencem, az akkor játszódó könyvek általában tetszenek. Van egy erős megérzésem, hogy ez is tetszeni fog, és a borító ebben csak megerősít. Más borítót nehezen tudnék ehelyett elképzelni a könyvhöz.

Petus: Mint eddig minden résznél, most is kaptunk egy csodálatos borítót. Nagyon piszkálja a csőrömet Böszörményi Gyulának ez a sorozata, de még nem sikerült hozzákezdenem. Pedig állítólag nagyon jók. Mondjuk nálam ez tipikusan olyan könyv, amit csak a borító alapján is megvennék, mert annyira szép, mutatós. Ha még tartalom is jó, akkor kész főnyeremény :D. Ez a régies hatás még mindig viszi a pálmát nálam.

Cathy Kelly: Párizsban kezdődött

Évi: Elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, de én ehhez egy habkönnyű, esetleg szerelmi történetet tudnék elképzelni. Hogy most mennyire nyúltam mellé, azt nem tudom.A háttérben ott az Eiffel-torony, ami a párizsi épületek közül az egyik kedvencem. A Notre Dame a másik, de ugye ha Párizs, akkor Eiffel-torony. A sütik, a színek és (természetesen) a lány haja pedig szerintem hangulatossá teszik a borítót, ami miatt szívesen látnám a könyvespolcomon.

Petus: Már majdnem megkérdeztem, hogy mi köze van ennek a borítónak Párizshoz, aztán észrevettem, halványan a háttérben az Eiffel-tornyot, és akkor azért leesett.  Meg feltűnt az is, hogy abban a csészében ott középen macaronok vannak, ami jellegzetes francia süti. (Még nem kóstoltam, de egyszer szeretném :3) A szép kontyos lány szerepét még nem sikerült megfejtenem. Szerintem ő az egyik szereplő lehet. Mindenesetre a haja nagyon szép.


Colm Tóibín: Brooklyn

Évi: Amikor megláttam a borítót, azonnal az jutott az eszembe, hogy ez nem az a csaj a Burokból? És aztán rájöttem, hogy igen. Kitérő vége. A háttérben a város és a víz számomra életszerűvé teszi ezt. Igazából rettenetesen kíváncsivá tett ez a borító, elképzelésem sincsen, miről szólhat. Azt nem tudom, hogy egy könyvesboltban felkeltené-e a figyelmemet, de most kíváncsivá tett.

Petus: Hát ezzel nem tudom, hogy mit kezdjek. Őszintén szólva nem nyerte el olyan nagyon  tetszésemet. A háttérben (gondolom) Brooklyn van, de itt középen a nő…… az arckifejezése is olyan fura. Kicsit mérges, kicsit szomorú, nem nagyon tudnám hogy megfogalmazni. Kicsit olyan rosszalló a tekintete. Aztán ezzel lehet, hogy csak én vagyok így.


Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Évi: Valahogy nem tudom összeegyeztetni a borítót a címmel. Mert szerintem csodaszép ez a borító is, de valahogy nem tudom. Olyan furcsa együtt a kettő. Mert ott a rózsa, amiből lehet parfüm, ez még oké. A lány olyan kutató tekintettel néz valamit.. bár nem tudom, hogy ez utalás akar--e lenni, a titkosra, de nem tartom valószínűnek. A borító nagyon is szép, és kíváncsi vagyok, mit takar a borító és milyen a történet.

Petus: Meg kell mondjam tetszik nagyon. Főleg azért, mert rajzolva (festve?) van. Legalábbis szerintem. Bár a címet a képpel nem tudom összeegyeztetni. A lány haját fújja a szél a rózsaszirmokkal együtt. Meg van a parfüm titkos útja. Ez valami becenév lehet, vagy egy metafora valamire/valakire. Más nem nagyon tudok elképzelni cím és borító alapján. De az összhatás (kinézetben) nagyon jó, mindenből annyi van, amennyi kell, és úgy, ahogy kell. Az a plusz idézet is nagyon jó.


Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Évi: Tipikus Lol-borító. Élénk színek, rengeteg dolog. Az eddigiek nagy része nem volt ennyire élethű, mint ez. Ez sokkal természetesebb lett, mint az eddigiek, ami szerintem hatalmas plusz pont. A nyár nagyon szépen fellelhető a borítón, a sárga és a világosság miatt. Valójában nem lopta be magát annyira a szívembe, nem is tudom, miért. Sajnos a történet sem érdekel annyira nagyon. A borító szerintem szép mindentől függetlenül. :)

Petus: Kijelenthetem, hogy szerintem ez az eddigi legjobb LOL-os borító. A cím és a borító remek összhangban vannak. Csak úgy árad a szabadság érzete az egészről. Alul a lufis lány kéztartása pl. erre utal.  Tipikusan ez a „végre vége a sulinak” érzés, a szabadság édes íze. A nyári kalandokhoz szükséges kellékek sem hiányozhatnak: napszemüveg, kalap, és persze egy úti cél. Szóval egyszerűen imádom. Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam és olvashassam. :3 :D


Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Évi: Egyszer láttam egy videót, ahol a lány egy extrém sminket csinált meg, ami azt mutatta, hogy képesek vagyunk egy teljes álarcot is felhúzni, egy másik bőrt, hogy szépnek lássuk magunkat. Itt is ezt az álarcot látom: az álarcot, ami kezd megrepedni. Ez a tökéletesség álcája, és Anna nekem elmesélte, miről szól a könyv, így ennek jelentőséget is tudok tulajdonítani. Véleményem szerint ez egy nagyon jó borító lett, rettenetesen illik a könyvhöz.

Petus: Halványlila segéd fogalmam sincs, hogy ehhez mit írjak. Esküszöm. Ez az agyag vagy milyen arc szép. Főleg a szemei meg a repedések rajta. A szimpla fekete háttér már annyira nem. A betűtípus is jó lett meg a színek is. És szerintem ennyi a maximum, amit ki bírok sajtolni magamból. Nem sűrűn járok úgy borítóval, hogy nem tudom, hogy mit írjak róla. Hát most sikerült egy olyat találni. Mondjuk ilyen is kell néha.


Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Évi: Olvastam már egy könyvet az írótól, ami szintén Párizsban játszódik. Gyanítom ismét egy kisebb "kergetőzős" könyv lesz, amikor a két szereplő alig találja meg egymást. A borító pedig (gondolom) ismét fontos aspektusokat ábrázol a könyvből. Az Álmaim asszonya borítóján ott volt a bizonyos piros esernyő. Ebből következtetek arra, hogy ez is egy olyan borító, ahol megjelenik valami fontos a könyvből. Őszintén, nekem tetszik a nyugodt hangulata.

Petus: Na ez így nagyon jól meg lett csinálva. Igaz a világvége nálam nem Párizs, de ez részletkérdés. Ami a lényeg, hogy én is pontosan ilyen fejet vágnék, ha egy ilyen mondat elhangozna a számból. Sőt………valószínű ugyanilyen pózban feküdnék ugyanilyen arckifejezéssel. Annyira poénos lett. Esküszöm, mosolyognom kell ha meglátom. Olvasni még nem olvastam a könyvet, de biztos jó lehet. :D


Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Évi: Komolyan, eddig nem is tudtam, hogy ez a könyv létezik. Pedig annyira gyönyörű a borítója, nem hiszem el, hogy eddig még nem találkoztam vele! A borító annyira tetszik. Először, hirtelen a Hófehérke jutott az eszembe, amivel - a borítóról ítélve - annyit nem tévedtem, hogy mese. Nagyon kíváncsi vagyok, a borító szerintem nagyon is jól sikerült. Ha egy boltban találkoznék vele, biztosan meggondolnám, hogy megvegyem-e. A fülszöveget biztosan elolvasnám, és ha egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet, akkor valószínűleg meg is vásárolnám. :)

Petus: A lényeg rajta van a borítón, de nekem akkor is fura. Nem az almával, meg a benne lévő sárkánnyal és farkassal van problémám. Az nagyon jó lett. Bár azt még nem tudom, ehhez a két állathoz hogyan kapcsolódik az alma. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a része nagyon tetszik. A betűtípus és a színválasztás is jó lett, mégis valamit hiányolok belőle. Nem tudnám megmondani, hogy mit. Csak olyan fura érzés ránézni.


Phyllis T. Smith: Én, Livia

Évi: A heti tíz borító közül, ha kéne első helyezett, akkor biztosan ez lenne az! Annyira egyszerű, letisztult és közben csodaszép. A haja, a ruhája a lánynak, vagyis Liviának annyira illik a korhoz, amiben él. A leveleket nem nagyon értem, de nagyon jól mutatnak, színt adnak a borítónak. Ez az a könyv, amit egyszer biztosan elolvasok. Találkoztam már Liviával más könyvekben is, és nem mindig volt a legpozitívabb szereplő, így erre most kíváncsi leszek. Nagyon is kíváncsi. :)

Petus: Ez brutál jó lett. Erről leginkább az ókori rómaiak jutnak eszembe.  A nő haja, ruhája, a lehulló levelek, meg ahogyan a címet felírták. Bár olyan mintha a nő fejét fordítva rakták volna a testére, de ez lehet, hogy csak a ruha mintája miatt látszik így. Mindenesetre a címből túl sok dolgot nem lehet leszűrni, úgyhogy a borítót meg a fantáziánkat kell használnunk (meg persze a fülszöveget a végén). A lényeg, hogy szerintem nagyon jó lett, és kíváncsivá is tett. :)

Évi

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése