Borítómánia #11 - 2016-os megjelenések

Sziasztok! :)

A héten a 2016-os év megjelenéseiből választottunk néhányat. Ahogy Molyon átnéztem az éves bontást, rájöttem, hogy itt bizony vannak olyan könyvek is, amikről még sosem hallottam. Aztán természetesen szembejött egy - egy ismerős borító vagy cím. Ehhez a Borítómániához is kaptam Annától segítséget a keresésben, mert ő valamiért sokkal hatékonyabban találta meg ezeket a könyveket, mint én. Valahol biztosan elrontottam, vagy neki nagyobb türelme van. De nézzük is a tíz borítónkat.

Ja, és mielőtt elfelejtem. Az első könyv esetében például van egy régebbi kiadás is, de mi az idei, új kiadás borítóját nézzük, hiszen az is idei megjelenésnek számít. :)


Anita Diamant: A vörös sátor

Évi: Nagyon kíváncsi vagyok, miről szólhat a könyv. A borító szerintem csodaszép lett, ahogy a vörös szín dominál, lenyűgöző. A címben lévő vörös sátor megjelenik a háttérben, de mégis a lány van a főszerepben. A köpenye felhívja rá a figyelmet. Az egész gyönyörű. Nekem nagyon tetszik.

Petus: A mindenit milyen szép borító *-*.  Már ott jó pontot szerzett nálam, hogy vörös.  Imádom a vörös színt, és ez egy kifejezetten szép árnyalata. Plusz még nagyon tetszik, hogy uralkodó része a borítónak, hiszen a címben  is benne van. (Maga a vörös sátor is látható a háttérben szerencsére :D) Mintha vulkáni láva folyam folyna végig a lányon. Gyönyörű. És hiába annyira figyelemfelkeltő a vörös szín, mégsem nyomja el a borító többi részét, inkább kiemeli őket, és ez a nem mindegy. Az összhatás pedig fantasztikus. :)


Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Évi: A sorozat első részéről egyszer már írtunk, az is gyönyörű borítóval van megáldva, ahogy az összes kötet. Annyira illik hozzá, a viktoriánus kor az egyik kedvencem, az akkor játszódó könyvek általában tetszenek. Van egy erős megérzésem, hogy ez is tetszeni fog, és a borító ebben csak megerősít. Más borítót nehezen tudnék ehelyett elképzelni a könyvhöz.

Petus: Mint eddig minden résznél, most is kaptunk egy csodálatos borítót. Nagyon piszkálja a csőrömet Böszörményi Gyulának ez a sorozata, de még nem sikerült hozzákezdenem. Pedig állítólag nagyon jók. Mondjuk nálam ez tipikusan olyan könyv, amit csak a borító alapján is megvennék, mert annyira szép, mutatós. Ha még tartalom is jó, akkor kész főnyeremény :D. Ez a régies hatás még mindig viszi a pálmát nálam.

Cathy Kelly: Párizsban kezdődött

Évi: Elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, de én ehhez egy habkönnyű, esetleg szerelmi történetet tudnék elképzelni. Hogy most mennyire nyúltam mellé, azt nem tudom.A háttérben ott az Eiffel-torony, ami a párizsi épületek közül az egyik kedvencem. A Notre Dame a másik, de ugye ha Párizs, akkor Eiffel-torony. A sütik, a színek és (természetesen) a lány haja pedig szerintem hangulatossá teszik a borítót, ami miatt szívesen látnám a könyvespolcomon.

Petus: Már majdnem megkérdeztem, hogy mi köze van ennek a borítónak Párizshoz, aztán észrevettem, halványan a háttérben az Eiffel-tornyot, és akkor azért leesett.  Meg feltűnt az is, hogy abban a csészében ott középen macaronok vannak, ami jellegzetes francia süti. (Még nem kóstoltam, de egyszer szeretném :3) A szép kontyos lány szerepét még nem sikerült megfejtenem. Szerintem ő az egyik szereplő lehet. Mindenesetre a haja nagyon szép.


Colm Tóibín: Brooklyn

Évi: Amikor megláttam a borítót, azonnal az jutott az eszembe, hogy ez nem az a csaj a Burokból? És aztán rájöttem, hogy igen. Kitérő vége. A háttérben a város és a víz számomra életszerűvé teszi ezt. Igazából rettenetesen kíváncsivá tett ez a borító, elképzelésem sincsen, miről szólhat. Azt nem tudom, hogy egy könyvesboltban felkeltené-e a figyelmemet, de most kíváncsivá tett.

Petus: Hát ezzel nem tudom, hogy mit kezdjek. Őszintén szólva nem nyerte el olyan nagyon  tetszésemet. A háttérben (gondolom) Brooklyn van, de itt középen a nő…… az arckifejezése is olyan fura. Kicsit mérges, kicsit szomorú, nem nagyon tudnám hogy megfogalmazni. Kicsit olyan rosszalló a tekintete. Aztán ezzel lehet, hogy csak én vagyok így.


Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai

Évi: Valahogy nem tudom összeegyeztetni a borítót a címmel. Mert szerintem csodaszép ez a borító is, de valahogy nem tudom. Olyan furcsa együtt a kettő. Mert ott a rózsa, amiből lehet parfüm, ez még oké. A lány olyan kutató tekintettel néz valamit.. bár nem tudom, hogy ez utalás akar--e lenni, a titkosra, de nem tartom valószínűnek. A borító nagyon is szép, és kíváncsi vagyok, mit takar a borító és milyen a történet.

Petus: Meg kell mondjam tetszik nagyon. Főleg azért, mert rajzolva (festve?) van. Legalábbis szerintem. Bár a címet a képpel nem tudom összeegyeztetni. A lány haját fújja a szél a rózsaszirmokkal együtt. Meg van a parfüm titkos útja. Ez valami becenév lehet, vagy egy metafora valamire/valakire. Más nem nagyon tudok elképzelni cím és borító alapján. De az összhatás (kinézetben) nagyon jó, mindenből annyi van, amennyi kell, és úgy, ahogy kell. Az a plusz idézet is nagyon jó.


Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Évi: Tipikus Lol-borító. Élénk színek, rengeteg dolog. Az eddigiek nagy része nem volt ennyire élethű, mint ez. Ez sokkal természetesebb lett, mint az eddigiek, ami szerintem hatalmas plusz pont. A nyár nagyon szépen fellelhető a borítón, a sárga és a világosság miatt. Valójában nem lopta be magát annyira a szívembe, nem is tudom, miért. Sajnos a történet sem érdekel annyira nagyon. A borító szerintem szép mindentől függetlenül. :)

Petus: Kijelenthetem, hogy szerintem ez az eddigi legjobb LOL-os borító. A cím és a borító remek összhangban vannak. Csak úgy árad a szabadság érzete az egészről. Alul a lufis lány kéztartása pl. erre utal.  Tipikusan ez a „végre vége a sulinak” érzés, a szabadság édes íze. A nyári kalandokhoz szükséges kellékek sem hiányozhatnak: napszemüveg, kalap, és persze egy úti cél. Szóval egyszerűen imádom. Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam és olvashassam. :3 :D


Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Évi: Egyszer láttam egy videót, ahol a lány egy extrém sminket csinált meg, ami azt mutatta, hogy képesek vagyunk egy teljes álarcot is felhúzni, egy másik bőrt, hogy szépnek lássuk magunkat. Itt is ezt az álarcot látom: az álarcot, ami kezd megrepedni. Ez a tökéletesség álcája, és Anna nekem elmesélte, miről szól a könyv, így ennek jelentőséget is tudok tulajdonítani. Véleményem szerint ez egy nagyon jó borító lett, rettenetesen illik a könyvhöz.

Petus: Halványlila segéd fogalmam sincs, hogy ehhez mit írjak. Esküszöm. Ez az agyag vagy milyen arc szép. Főleg a szemei meg a repedések rajta. A szimpla fekete háttér már annyira nem. A betűtípus is jó lett meg a színek is. És szerintem ennyi a maximum, amit ki bírok sajtolni magamból. Nem sűrűn járok úgy borítóval, hogy nem tudom, hogy mit írjak róla. Hát most sikerült egy olyat találni. Mondjuk ilyen is kell néha.


Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Évi: Olvastam már egy könyvet az írótól, ami szintén Párizsban játszódik. Gyanítom ismét egy kisebb "kergetőzős" könyv lesz, amikor a két szereplő alig találja meg egymást. A borító pedig (gondolom) ismét fontos aspektusokat ábrázol a könyvből. Az Álmaim asszonya borítóján ott volt a bizonyos piros esernyő. Ebből következtetek arra, hogy ez is egy olyan borító, ahol megjelenik valami fontos a könyvből. Őszintén, nekem tetszik a nyugodt hangulata.

Petus: Na ez így nagyon jól meg lett csinálva. Igaz a világvége nálam nem Párizs, de ez részletkérdés. Ami a lényeg, hogy én is pontosan ilyen fejet vágnék, ha egy ilyen mondat elhangozna a számból. Sőt………valószínű ugyanilyen pózban feküdnék ugyanilyen arckifejezéssel. Annyira poénos lett. Esküszöm, mosolyognom kell ha meglátom. Olvasni még nem olvastam a könyvet, de biztos jó lehet. :D


Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Évi: Komolyan, eddig nem is tudtam, hogy ez a könyv létezik. Pedig annyira gyönyörű a borítója, nem hiszem el, hogy eddig még nem találkoztam vele! A borító annyira tetszik. Először, hirtelen a Hófehérke jutott az eszembe, amivel - a borítóról ítélve - annyit nem tévedtem, hogy mese. Nagyon kíváncsi vagyok, a borító szerintem nagyon is jól sikerült. Ha egy boltban találkoznék vele, biztosan meggondolnám, hogy megvegyem-e. A fülszöveget biztosan elolvasnám, és ha egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet, akkor valószínűleg meg is vásárolnám. :)

Petus: A lényeg rajta van a borítón, de nekem akkor is fura. Nem az almával, meg a benne lévő sárkánnyal és farkassal van problémám. Az nagyon jó lett. Bár azt még nem tudom, ehhez a két állathoz hogyan kapcsolódik az alma. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a része nagyon tetszik. A betűtípus és a színválasztás is jó lett, mégis valamit hiányolok belőle. Nem tudnám megmondani, hogy mit. Csak olyan fura érzés ránézni.


Phyllis T. Smith: Én, Livia

Évi: A heti tíz borító közül, ha kéne első helyezett, akkor biztosan ez lenne az! Annyira egyszerű, letisztult és közben csodaszép. A haja, a ruhája a lánynak, vagyis Liviának annyira illik a korhoz, amiben él. A leveleket nem nagyon értem, de nagyon jól mutatnak, színt adnak a borítónak. Ez az a könyv, amit egyszer biztosan elolvasok. Találkoztam már Liviával más könyvekben is, és nem mindig volt a legpozitívabb szereplő, így erre most kíváncsi leszek. Nagyon is kíváncsi. :)

Petus: Ez brutál jó lett. Erről leginkább az ókori rómaiak jutnak eszembe.  A nő haja, ruhája, a lehulló levelek, meg ahogyan a címet felírták. Bár olyan mintha a nő fejét fordítva rakták volna a testére, de ez lehet, hogy csak a ruha mintája miatt látszik így. Mindenesetre a címből túl sok dolgot nem lehet leszűrni, úgyhogy a borítót meg a fantáziánkat kell használnunk (meg persze a fülszöveget a végén). A lényeg, hogy szerintem nagyon jó lett, és kíváncsivá is tett. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TOP 10 kedvenc idézet :)

Elköszönés :')

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury - Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)