Borítómánia #12 - Növények a borítón
Sziasztok! :)
A múlt héten elmaradt a Borítómánia, amit nagyon sajnálunk, de egyszerűen annyi dolgunk volt/van, hogy az hihetetlen. De igyekszünk, hogy többet ilyen ne forduljon elő. :)
A héten növényes borítókat kerestünk. Ne kérdezzétek, hogy honnan jött az ötlet, mert magam sem tudom. Csak úgy eszembe jutott. Anna pedig segített a megvalósításban, hiszen ő találta nekünk ezeket a könyveket, amiért szeretnék köszönetet mondani neki. :)
Na de akkor lássuk a 10 borítót! :)
Beth Hoffman: Déli álmok
Évi: Szerintem a kis kolibri az elején hihetetlenül aranyos. Most komolyan, olyan kis édes. Az ábrázolt életkép szintén gyönyörű. Valójában nem tudom, mi köze lehet a címhez, de szerintem ez a borító így szép, ahogy van.A háttere, az ábrázolt kolibri, a virágok együtt olyan jól mutatnak. Nekem nagyon is tetszik a borító, lehet a könyvet is elolvasom egyszer. :)
Petus: Hát én ezt a borítót elsősorban nem egy regényhez csatolnám, hanem valami növénytan könyvhöz. A természeti, meg a betűtípus is teljesen olyan, mint amit azokhoz használni szoktak. Regény mivoltáról egyetlen dolog árulkodik: a nagy New York Times bestseller felirat a borító tetején. Azt kisebben is írhatták volna szerintem, úgyis észrevehető. Ettől független szép ez a borító. A kolibriket amúgy is szeretem, olyan kis aranyos madarak. :) Meg egyébként is olyan jó hangulata van az összhatásnak.
Carolyn Jourdan: Ha helyén van a szíved
Évi: Azt vettem észre, hogy újabban majdnem minden borító tetszik, és egyre gyakoribbá válik, hogy valami miatt kedvem támadna felsikítani. Ez a borító sem volt kivétel, most azt mondtam volna, hogy "Óóóó, pipacs!" Mintha kisgyerek lennék megint. Mese vége. A pipacsban az egyik kedvencem, hogy piros. Nem nagyon szeretem a pirosat, egy kicsit mindig is figyelemfelhívónak találtam, de újabban nagyon megtetszett a piros, mint szín. És ez akkor is megjelenik, ha erre a borítóra ránézek: a pipacsok, ahogy egyre homályosulnak, a piros szalag, a masni és a cetli mind annyira szépen mutatnak a fehéren. Nekem tetszik. Letisztult, elegáns.
Petus: Nekem a helyén van……..legalábbis szerintem, de ez nem dobogtatta meg annyira az enyémet. Nagyon szépek rajta a pipacsok, főleg ezzel a kiemeléses megoldással, de például a címet írhatták volna kicsit sötétebb színnel, mert így nagyon beleolvad a háttérbe.És így csak annyi lesz belőle, hogy „Jé, pipacs, de szép!” és mindenki tovább megy. Pedig a cím is nagyon jó. Meg igazából az egész borító nagyon szép, csak a kontrasztokon változtatnák kicsit.
Emylia Hall: Nyarak könyve
Évi: Olyan mintha rajzolva lenne, és ettől olyan szép. Ez egy olyan rajznak tűnik, amit talán én is meg tudok rajzolni. Bár semmi sem biztos. Az egész annyira szép. A kék és a fehér az egyik kedvenc kombinációm, és most is bebizonyította ez a két szín, hogy igenis jól néznek ki együtt. A zöld pedig csodásan mutat velük együtt. Ilyenkor jut eszembe, hogy a kevesebb néha több: alig pár szín van a borítón, mégis nagyon szép lett, egyszerű is lett, ugyanakkor mégis egyedi.
Petus: Úúúúúú ez nagyon szép *-*. Olyan, mintha egy régi mesekönyv lenne. Nagyon szép ahogy megrajzolták a virágokat, és hozzá annyira jó választás volt ez a betűtípus. Nem is tudom mit írjak (mondjak). Rossz dolgot nem tudnék erről írni. Mondjuk annyit, hogy a cím alatti három az kicsit baljóslatúnak hangzik. Ez egy kicsit ront az amúgy szép összhatáson, de nem olyan nagyon. (Kicsit megváltozik az ember hozzáállása az egész könyvhöz, nem csak a borítóhoz) Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy nagyon jól néz ki. :)
Isabelle Andelle: Távoli sziget
Évi: Most valamiért az esőerdő jutott az eszembe. Talán azért, mert ott esik majdnem mindig. Ez a borító kicsit különös, kicsit furcsa és nem is kicsit szép. Egy olyan atmoszférát teremt számomra, amit nehéz körülírnom. Annyira egyedi, annyira békés, és annyira különös. Ahogy a lány tartja a növényt, és ahogy tartja a növényt, hirtelen olyan érzésem van, mintha én is ott állnék egy ilyen szigeten, ahol béke és nyugalom van, és átélhetném ezt a csodás érzést.
Petus: Nem tudom miért, de ha ránézek erre a képre rögtön arra gondolnék, hogy a lány egy lakatlan, távoli szigeten él, ahol senki sem zavarja, azt csinál amit akar teljes nyugalommal. Olyan megnyugtató a látvány. Mondjuk nem tűnik a lány felettébb boldognak, de lehet, hogy csak a képen ilyen, egyébként nem.
Jan-Philipp Sendker: Hazatérés
Évi: Megvan az egyik kedvenc borítóm! A színek, a virágok egy elképesztően csodás egységet alkotnak. Egyedül az a kimaradt, kissé üres "folt" nem tetszik a közepén. Az egész borító hatása olyan, mint egy festményé. A virágok olyanok, mintha rajzolva lennének, a színük meg valamiért a cseresznyefa virágára emlékeztet. A szép barnás-sárgás szín pedig gyönyörűvé teszi. Elegáns és szép. Nem tudok róla még mit mondani.
Petus: Ezt olvasva esküszöm majdnem felnevettem. Eszembe jutott egyik középiskolás töri tanárom, aki nagy szkíta és magyarság rajongó, és erről az egy szóról az összes dolog eszembe jutott (a poénok is természetesen). Annyit, de annyit hallottunk az ókori magyarságról, hogy az már néha fájt (és ebből születtek a legjobb viccek). :D Viszont szerintem ennek a könyvnek semmi köze ehhez a témához. A borító alapján, ami szerintem egészen szép lett. Kicsit olyan, mintha egy régi papiruszra lett volna felfestve, nagyon jó ez a régies hatás. És nagyon szépek rajta a virágok is. :)
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Évi: Kicsit arra emlékeztet a borító, amikor a kisgyerek belemártja az ecsetét a vízfestékbe és csak fest valamit, aztán egy felnőtt észreveszi, hogy nem is olyan rossz az a valami. Nos, ez az a valami. Ettől függetlenül nem rossz, csak... nagyon fura. A színek nagyon is szépek, a piros különböző árnyalatai nagyon jól mutatnak. A mellette lévő kis kép valamiért A sikolyra emlékeztet. Hogy miért, arra elképzelésem sincsen. Szóval igen, ez egy nagyon furcsa borító, ami pont ezért lesz egyedi.
Petus: Itt kicsit a címtől megijedtem, mert nem egy pozitív dolgot takar. Már ha erről szól az egész könyv (mondjuk nagyon remélem, hogy nem). És ha ez nem elég, teljes kontrasztban áll a borítóval. Szinte teljesen összeegyeztethetetlen a kettő. Hogy jön egy fa az öngyilkos szüzekhez? Maximum a felakasztás miatt, de ennyi. Valahogy nekem zavaró ez az éles ellentét. De lehet ezzel csak én vagyok így.
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Évi: Nos, szerintem ez egy nagyon szép borító lett. Nem csak a színei miatt, hanem úgy az egész. Hihetetlenül tetszik a kacskaringós minta a borító tetején. (Annak van valami "rendes" neve?) És a színek, amit említettem már. A narancssárga olyan, mint a lemenő nap fénye, ami szerintem nagyon illik Afrikához. Valahogy mindig így képzeltem el. A kort, amiben játszódik, Anna miatt nagyjából be tudom lőni, amihez szerintem a borító passzol is. Nekem tetszik egyben is, és a részei is külön-külön.
Petus: Itt viszont pontosan azt mutatja a borító, amit a cím is: egy afrikai akácot (ha jól tudom). Valószínűleg központi szerepe lehet a műben a kiemelés miatt. Ezen kívül nagyjából semmit nem lehet megtudni magáról a műről. Valószínű Afrikában játszódik és benne van az afrikai akác……. és ennyi. Mondjuk nem is baj, ha a borítóról nem találjuk ki az egész történetet. De ha valaki több infót szeretne a könyvről, akkor meg ott a fülszöveg, Ilyen szempontból jó borító, de engem annyira nem fogott meg.
Katharina Hagena: Az almamag íze
Évi: Valójában elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, így, hogy mit jelenthet a borítója, meg sem tudom tippelni. Most mindenki készüljön fel, rettenetesen kreatív és egyéni gondolatok fognak következni (ilyenkor mindig megnyugszom, hogy az öniróniám a helyén van): a címhez kapcsolódóan egy almafa van a borítón. (Most biztosan ledöbbentetek.) És nekem így tetszik is. Egy kicsit sötét, ami szerintem nem hátrány, de egy kicsit túl sötét lett szerintem. Ettől függetlenül szép a borító, egyszerű, közben pedig mégsem.
Petus: Ha tudnám, hogy mit akar ábrázolni ez a borító……….. A faág az megvan, meg az is, hogy lelóg róla valami. Csak azt nem tudom, hogy mi az a valami. Az almamag az almában van tudtommal (igazi zseni vagyok xD), és nem a fáról lóg. Bár a magból fejlődik ki az alma, szóval mégis lehet, hogy az az almamag lesz ott a faágon. De a sötét háttérrel nem tudok mit kezdeni. Igazából az egész olyan fura, nyomasztó hangulatot áraszt, sajnos nem nagyon tetszik. :/
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Évi: A könyv, ahol a cím és a borító teljes összhangban van. A hó alól előbukkanó virág (vagyis gondolom virág) mutatja azt, hogy mindig van remény. Számomra ez teljesen egyértelműen látszik a borítóról. Annyira jól néz ki, olyan mintha most törte volna át a hó simaságát és a szemünk láttára kelne életre. Hiszen az új élet és lehetőségek reménye mindig ott van előttünk.
Petus: Jaj ez a borító annyira jó :3. Annyira jól eltalálták az összhangot. A szögesdróton belül ez az egy szál zöld növény egy nagyon jó metafora az árnyalatnyi reményre. A színek nagyon szépek, a betűtípus nagyon jól passzol, mindenből éppen annyi van, amennyi kell, és úgy van elrendezve, ahogy annak lennie kell. Perfect! :)
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek
Évi: Nos, nekem ez is tetszik. A fehér és a fekete kontrasztja nagyon látványos. A lila pedig eszméletlenül szép. Az egyszerűsége tetszik a legjobban, hiszen nincsen telerakva rengeteg felesleges dologgal. Olyan érzésem van, mintha egy mesekönyv borítóját nézegetném, ami nem tudom, mennyire lehet közel a valósághoz.
Petus: Már nem azért a 20 fillérért, de ilyet még én is tudok csinálni, holott én nagyon bénán tudok rajzolni. Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszik. Összecsapott lett. Mintha fogták volna a virágokat meg az írást, és ahogy esik, úgy puffan módon rápakolták volna. Szöges ellentéte az előző borítónak.
A múlt héten elmaradt a Borítómánia, amit nagyon sajnálunk, de egyszerűen annyi dolgunk volt/van, hogy az hihetetlen. De igyekszünk, hogy többet ilyen ne forduljon elő. :)A héten növényes borítókat kerestünk. Ne kérdezzétek, hogy honnan jött az ötlet, mert magam sem tudom. Csak úgy eszembe jutott. Anna pedig segített a megvalósításban, hiszen ő találta nekünk ezeket a könyveket, amiért szeretnék köszönetet mondani neki. :)
Na de akkor lássuk a 10 borítót! :)
Beth Hoffman: Déli álmok
Évi: Szerintem a kis kolibri az elején hihetetlenül aranyos. Most komolyan, olyan kis édes. Az ábrázolt életkép szintén gyönyörű. Valójában nem tudom, mi köze lehet a címhez, de szerintem ez a borító így szép, ahogy van.A háttere, az ábrázolt kolibri, a virágok együtt olyan jól mutatnak. Nekem nagyon is tetszik a borító, lehet a könyvet is elolvasom egyszer. :)Petus: Hát én ezt a borítót elsősorban nem egy regényhez csatolnám, hanem valami növénytan könyvhöz. A természeti, meg a betűtípus is teljesen olyan, mint amit azokhoz használni szoktak. Regény mivoltáról egyetlen dolog árulkodik: a nagy New York Times bestseller felirat a borító tetején. Azt kisebben is írhatták volna szerintem, úgyis észrevehető. Ettől független szép ez a borító. A kolibriket amúgy is szeretem, olyan kis aranyos madarak. :) Meg egyébként is olyan jó hangulata van az összhatásnak.
Carolyn Jourdan: Ha helyén van a szíved
Évi: Azt vettem észre, hogy újabban majdnem minden borító tetszik, és egyre gyakoribbá válik, hogy valami miatt kedvem támadna felsikítani. Ez a borító sem volt kivétel, most azt mondtam volna, hogy "Óóóó, pipacs!" Mintha kisgyerek lennék megint. Petus: Nekem a helyén van……..legalábbis szerintem, de ez nem dobogtatta meg annyira az enyémet. Nagyon szépek rajta a pipacsok, főleg ezzel a kiemeléses megoldással, de például a címet írhatták volna kicsit sötétebb színnel, mert így nagyon beleolvad a háttérbe.És így csak annyi lesz belőle, hogy „Jé, pipacs, de szép!” és mindenki tovább megy. Pedig a cím is nagyon jó. Meg igazából az egész borító nagyon szép, csak a kontrasztokon változtatnák kicsit.
Emylia Hall: Nyarak könyve
Évi: Olyan mintha rajzolva lenne, és ettől olyan szép. Ez egy olyan rajznak tűnik, amit talán én is meg tudok rajzolni. Petus: Úúúúúú ez nagyon szép *-*. Olyan, mintha egy régi mesekönyv lenne. Nagyon szép ahogy megrajzolták a virágokat, és hozzá annyira jó választás volt ez a betűtípus. Nem is tudom mit írjak (mondjak). Rossz dolgot nem tudnék erről írni. Mondjuk annyit, hogy a cím alatti három az kicsit baljóslatúnak hangzik. Ez egy kicsit ront az amúgy szép összhatáson, de nem olyan nagyon. (Kicsit megváltozik az ember hozzáállása az egész könyvhöz, nem csak a borítóhoz) Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy nagyon jól néz ki. :)
Isabelle Andelle: Távoli sziget
Évi: Most valamiért az esőerdő jutott az eszembe. Talán azért, mert ott esik majdnem mindig. Ez a borító kicsit különös, kicsit furcsa és nem is kicsit szép. Egy olyan atmoszférát teremt számomra, amit nehéz körülírnom. Annyira egyedi, annyira békés, és annyira különös. Ahogy a lány tartja a növényt, és ahogy tartja a növényt, hirtelen olyan érzésem van, mintha én is ott állnék egy ilyen szigeten, ahol béke és nyugalom van, és átélhetném ezt a csodás érzést.Petus: Nem tudom miért, de ha ránézek erre a képre rögtön arra gondolnék, hogy a lány egy lakatlan, távoli szigeten él, ahol senki sem zavarja, azt csinál amit akar teljes nyugalommal. Olyan megnyugtató a látvány. Mondjuk nem tűnik a lány felettébb boldognak, de lehet, hogy csak a képen ilyen, egyébként nem.
Jan-Philipp Sendker: Hazatérés
Évi: Megvan az egyik kedvenc borítóm! A színek, a virágok egy elképesztően csodás egységet alkotnak. Egyedül az a kimaradt, kissé üres "folt" nem tetszik a közepén. Az egész borító hatása olyan, mint egy festményé. A virágok olyanok, mintha rajzolva lennének, a színük meg valamiért a cseresznyefa virágára emlékeztet. A szép barnás-sárgás szín pedig gyönyörűvé teszi. Elegáns és szép. Nem tudok róla még mit mondani.Petus: Ezt olvasva esküszöm majdnem felnevettem. Eszembe jutott egyik középiskolás töri tanárom, aki nagy szkíta és magyarság rajongó, és erről az egy szóról az összes dolog eszembe jutott (a poénok is természetesen). Annyit, de annyit hallottunk az ókori magyarságról, hogy az már néha fájt (és ebből születtek a legjobb viccek). :D Viszont szerintem ennek a könyvnek semmi köze ehhez a témához. A borító alapján, ami szerintem egészen szép lett. Kicsit olyan, mintha egy régi papiruszra lett volna felfestve, nagyon jó ez a régies hatás. És nagyon szépek rajta a virágok is. :)
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Évi: Kicsit arra emlékeztet a borító, amikor a kisgyerek belemártja az ecsetét a vízfestékbe és csak fest valamit, aztán egy felnőtt észreveszi, hogy nem is olyan rossz az a valami. Nos, ez az a valami. Ettől függetlenül nem rossz, csak... nagyon fura. A színek nagyon is szépek, a piros különböző árnyalatai nagyon jól mutatnak. A mellette lévő kis kép valamiért A sikolyra emlékeztet. Hogy miért, arra elképzelésem sincsen. Szóval igen, ez egy nagyon furcsa borító, ami pont ezért lesz egyedi.Petus: Itt kicsit a címtől megijedtem, mert nem egy pozitív dolgot takar. Már ha erről szól az egész könyv (mondjuk nagyon remélem, hogy nem). És ha ez nem elég, teljes kontrasztban áll a borítóval. Szinte teljesen összeegyeztethetetlen a kettő. Hogy jön egy fa az öngyilkos szüzekhez? Maximum a felakasztás miatt, de ennyi. Valahogy nekem zavaró ez az éles ellentét. De lehet ezzel csak én vagyok így.
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Évi: Nos, szerintem ez egy nagyon szép borító lett. Nem csak a színei miatt, hanem úgy az egész. Hihetetlenül tetszik a kacskaringós minta a borító tetején. (Annak van valami "rendes" neve?) És a színek, amit említettem már. A narancssárga olyan, mint a lemenő nap fénye, ami szerintem nagyon illik Afrikához. Valahogy mindig így képzeltem el. A kort, amiben játszódik, Anna miatt nagyjából be tudom lőni, amihez szerintem a borító passzol is. Nekem tetszik egyben is, és a részei is külön-külön.Petus: Itt viszont pontosan azt mutatja a borító, amit a cím is: egy afrikai akácot (ha jól tudom). Valószínűleg központi szerepe lehet a műben a kiemelés miatt. Ezen kívül nagyjából semmit nem lehet megtudni magáról a műről. Valószínű Afrikában játszódik és benne van az afrikai akác……. és ennyi. Mondjuk nem is baj, ha a borítóról nem találjuk ki az egész történetet. De ha valaki több infót szeretne a könyvről, akkor meg ott a fülszöveg, Ilyen szempontból jó borító, de engem annyira nem fogott meg.
Katharina Hagena: Az almamag íze
Évi: Valójában elképzelésem sincsen, miről szólhat a könyv, így, hogy mit jelenthet a borítója, meg sem tudom tippelni. Most mindenki készüljön fel, rettenetesen kreatív és egyéni gondolatok fognak következni (ilyenkor mindig megnyugszom, hogy az öniróniám a helyén van): a címhez kapcsolódóan egy almafa van a borítón. (Most biztosan ledöbbentetek.) És nekem így tetszik is. Egy kicsit sötét, ami szerintem nem hátrány, de egy kicsit túl sötét lett szerintem. Ettől függetlenül szép a borító, egyszerű, közben pedig mégsem.Petus: Ha tudnám, hogy mit akar ábrázolni ez a borító……….. A faág az megvan, meg az is, hogy lelóg róla valami. Csak azt nem tudom, hogy mi az a valami. Az almamag az almában van tudtommal (igazi zseni vagyok xD), és nem a fáról lóg. Bár a magból fejlődik ki az alma, szóval mégis lehet, hogy az az almamag lesz ott a faágon. De a sötét háttérrel nem tudok mit kezdeni. Igazából az egész olyan fura, nyomasztó hangulatot áraszt, sajnos nem nagyon tetszik. :/
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Évi: A könyv, ahol a cím és a borító teljes összhangban van. A hó alól előbukkanó virág (vagyis gondolom virág) mutatja azt, hogy mindig van remény. Számomra ez teljesen egyértelműen látszik a borítóról. Annyira jól néz ki, olyan mintha most törte volna át a hó simaságát és a szemünk láttára kelne életre. Hiszen az új élet és lehetőségek reménye mindig ott van előttünk.Petus: Jaj ez a borító annyira jó :3. Annyira jól eltalálták az összhangot. A szögesdróton belül ez az egy szál zöld növény egy nagyon jó metafora az árnyalatnyi reményre. A színek nagyon szépek, a betűtípus nagyon jól passzol, mindenből éppen annyi van, amennyi kell, és úgy van elrendezve, ahogy annak lennie kell. Perfect! :)
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek
Évi: Nos, nekem ez is tetszik. A fehér és a fekete kontrasztja nagyon látványos. A lila pedig eszméletlenül szép. Az egyszerűsége tetszik a legjobban, hiszen nincsen telerakva rengeteg felesleges dologgal. Olyan érzésem van, mintha egy mesekönyv borítóját nézegetném, ami nem tudom, mennyire lehet közel a valósághoz.Petus: Már nem azért a 20 fillérért, de ilyet még én is tudok csinálni, holott én nagyon bénán tudok rajzolni. Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszik. Összecsapott lett. Mintha fogták volna a virágokat meg az írást, és ahogy esik, úgy puffan módon rápakolták volna. Szöges ellentéte az előző borítónak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése