Könyv, pont jókor - Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője




Eredeti cím: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window
Fordító: Stumpf Andrea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3299,-
ISBN: 9789634573357
Moly



Sziasztok! :) A Könyv, pont jókor kihívás ehavi fordulójában egymásnak mondtuk könyveket, kedvenceket, amiket a másiknak el kellett olvasni. Nekem Pati választott, így Kirsty Moseley The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője című könyvét olvastam el. Meg kell mondjam én imádtam, és remélem az értékelés alapján Ti is kedvet kaptok hozzá! :)

Fülszöveg

Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Véleményem
„-Ö… köszi, Angyal, de én nem szeretem a gabonapelyhet – fintorodott el a tálba nézve.
Döbbenten húztam fel az egyik szemöldökömet.
Állandóan az én gabonapelyhemet eszi.
Mindennap egy tállal.
- Biztos, hogy szereted. Mindennap azt eszed!
Úgy néztem rá, mintha elment volna az esze.
Nevetve megrázta a fejét.
- Nem, nem szeretem. Csak mindennap készítek egy tállal, és úgy teszek, mintha enném, mert ilyenkor te jössz és kikapod a kezemből – (…)
- Mi a fenéért készítetted el és tettél úgy, mintha ennél? Szeretsz bosszantani? – csattantam fel.
- Nem, Angyal. Szeretek neked reggelit készíteni – felelte egyszerűen.”

Fhúúú kellett egy kis idő míg feldolgoztam az olvasottakat, de minden sorát imádtam. Az Obszidiánnak kell egy kis helyet szorítania maga mellett a dobogó legfelső fokán, mert bizony ez a kötet is odavaló.

Nem túlzok mikor azt mondom, kedvenc lett. Még pedig olyannyira kedvenc, hogy majdnem letúrta Daemonéket a No. 1. pozícióból. De csak majdnem 😉 Nekem ő örök szerelmem 😊 Jóóó régen olvastam ennyire jó Vörös Pöttyös könyvet, és most nagyon hálás vagyok Patinak (A valóságon túl blog bloggerinájának), hogy ezt a könyvet mondta nekem elolvasásra. És függetlenül attól, hogy Wattpades fanfiction, szerintem eszméletlen jó lett.

A történetről, történésekről röviden (vagy hosszan…… ahogy sikerül :D )
Ahogy a fülszöveg is elmondja, Ambert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk, elég csúnya pofonokat kapnak tőle. Az egyik ilyen estén Amber zokogva megy a szobájába. A szomszédban lakó Liam észreveszi a zokogó Ambert és bemászik az ablakán, hogy megvígasztalja. Ezt még eljátszák párszor, mígnem teljesen a szokásukká válik, és így megy ez a következő 8 évben. Liam minden éjjel bemászik Amber ablakán és együtt alszanak el. Hát nem aranyos ez a srác? Elolvadok tőle 😊 Csak hát ugye a gyerekek megnőnek, a hormonok tombolnak, stb., és kezdenek ők is másképp tekinteni a másikra. Nappal – szokás szerint - megy az ellenségeskedés, éjszaka viszont a világ legaranyosabb párját alkotják. Hogy mit szól Amber bátyja, Jake ehhez (az elején titkos, később nem titkos) románchoz, azt majd Ti kiderítitek. Annyit azért elmondok, hogy nagyon sokat fogtok nevetni, főleg az elején. Aztán már kicsit kevesebbet.
Egy igazi érzelmi hullámvasút ez a könyv. Már az első pár oldalnál elsírtam magam. De utána ez annyiban is maradt. Aztán jött a nevetős rész egy jó ideig. Amit Liam és Amber – na meg persze Jake – leművelnek az elképesztő.

„Jake mosolygott, miközben a hátsó ülésre másztam.
- Hali, Ambs! Jó napod volt?
Bólintottam, és becsatoltam az övemet.
- Igen, az egész napom jó volt, csak a végén egy barom rám hajtott – válaszoltam vállat rándítva.
Jake azonnal tarkón csapta Liamet.
- Ó, a francba, ezt miért kaptam? – kérdezte Liam a fejét dörgölve.
- Mert ráhajtottál a húgomra – közölte Jake.
- Honnan tudod, hogy én voltam? – siránkozott Liam.
Felnevettem, amikor Liam csúnyán rám nézett a visszapillantó tükörben.”

Ehhez hasonló párbeszédekkel van tele a könyv kétharmada. És tudva, mik történtek velük, miket kellett átélniük a múltban, még jobb ezt a boldogságot olvasni. Az állandó adok-kapok, beszólogatások annyira jó hangulatot teremtenek. Egyszerűen jó érzés tudni, hogy boldogok a történtektől független. De egyszer minden jónak vége szakad. Eljött az a rész, amit csak úgy jellemeztem, hogy „sz@r van a palacsintában”. Ugyanis – és ennyi spoilert engedjetek meg nekem – a kirúgott apuka visszatért a városba az új családjával. Az, hogy felborította az eddigi rendet az enyhe kifejezés. Itt kezdett a hangulatom mélyrepülést végezni. Először dühös lettem, aztán rettenetesen szomorú, majd még dühösebb. El sem tudom képzelni, hogy egy apa hogy tud így beszélni, ilyeneket megtenni a saját gyerekeivel. Ha itt lett volna előttem biztos addig ütöm amíg mozog. Legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet is. De 1. könyvet nem bántunk, 2. drága Renimé a könyv, és szerintem a nyakamat eltekerte volna, ha kárt teszek benne :D  Nagyon megérdemelné, hogy valaki ugyanazt végigcsinálja vele is, amit ő tett szegény Amberékkel. Mondhatni izgalmas volt ez a végkifejlet. Az, hogy bőgtem itt is egy párat, részletkérdés. Aztán szerencsére minden megoldódott, megkaptuk a happy endünket. Amberék igazán megérdemlik, hogy boldogok legyenek. 😊

Emberkékről röviden 😊
Nem is tudom, kivel kezdjem……. na jó, legyen lányoké az elsőbbség. 😊
Amber, az én világi jó lelkű „Angyalom”. Példaképpé vált, még hogyha más téren is, mint a többiek. Azt csodálom benne a legjobban, hogy megmaradt önmaga azután is, amit az apja tett vele. Egy életerős, magabiztos, kissé pimasz lányt ismerhettem meg, és ennek nagyon örülök. A stílusa, a viselkedése, a gondolkodásmódja és főképp a tettei egy igazán rokonszenves karakterré tették őt. És attól független, hogy maga a sztori egy kissé sablonos, ő nem egy tipikus női főszereplő szerintem. De itt mondjuk senkit sem mondanék sablonosnak.
Liam, az ügyeletes „rossz fiú” (lover boy) :D. Most őszintén, ki az, aki nem olvadt pocsolyává tőle? Ha egy ilyen fiút találnék magamhoz kötözném, és soha nem engedném el. Gondoskodó, figyelmes, jólelkű és végtelenül védelmező. Az élete árán is megvédené Ambert bármitől és bárkitől. Meg hát persze egy pimasz kis mocsok, de hát ezt mindenki tudja (édesen pimasz <3 ). :D Egyaránt megszerettem a nappali és az éjszakai Liamet is. Amberrel remek párost alkottak. Úgy tudnám elképzelni az egészet, hogy Liam és Amber fekszenek egy rózsaszín vattacukorfelhőn, és nézik, ahogy a felettük lévő szivárványon ugrálnak az unikornisok. Ez így most nagyon nyálasan hangozhat, de egyáltalán nem volt az. Pontosan annyira voltak cukik, amennyire kellett. És végre egy olyan párt kaptam, akiknél nincs semmi dráma, semmi hiszti, csak összejöttek és pont. Esküszöm felüdülés volt. Már miattuk megéri elolvasni. 😊
Végül jöjjön Jake, a valaha élt legjobb testvér és testőr. Hasonló külső és belső tulajdonsággal rendelkezik, mint Liam. Elképesztően helyes, okos, kellőképpen nagyképű és pimasz. Ám emellett gondoskodó, és – ahogy Liam is – ha kell, az élete árán is megvédi Ambert. Jól megy ám a leánynak két ilyen pasival :D Persze voltak neki is hülyeségei, de elnézzük neki, mert kárpótol a tetteivel. Szóval vele is szerelem lett, de persze nem úgy, mint Liammel. 😊

Na most megpróbálok valami összegzésfélét összehozni. Fantasztikus. Letehetetlen. Szívszorító és szívmelengető. Meg még egy naaagy rakatnyi pozitív jelző, amik most nem jutnak az eszembe. Messze a legjobb Vörös Pöttyös, ami a kezembe került. Megvan benne minden egy jó romantikus történethez, de semmi sincs túlzásba víve. Én mindenkinek csak ajánlani tudom kortól, nemtől független. Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy senki nem bánja meg. 😊

„(…) Sohasem mondta még el, hogy miért hív így? – kérdezte mosolyogva.
Megráztam a fejemet, és ő kuncogni kezdett.
- Mi először Liam hatodik születésnapi zsúrján találkoztunk veled. Nem sokkal korábban költöztetek ide, és azt gondoltuk, kedves dolog lenne áthívni a szomszédokat a buliba – kezdte lelkesen. (…)
- (…) Szóval, te és a bátyád átjöttetek a buliba, és onnantól, hogy beléptél az ajtón, Liam csak téged bámult. Szó szerint nem tudta levenni rólad a szemét. Mosolyogtál, boldog születésnapot kívántál neki, de ő meg sem tudott szólalni, így továbbálltál táncolni. Liam felém fordult, és tudod, mit mondott nekem? (…) Halálkomoly hangon azt mondta, hogy Anyuci, meghaltam? Azt válaszoltam, nem édesem, nem haltál meg, de ő csak állt, teljesen zavartan és a fejét rázta. Akkor rád mutatott, miközben te táncoltál, és azt mondta, ha nem haltam meg, akkor miért van egy angyal a házunkban?”

És íme a feladat, a post-it-es üzenetek annak, aki ajánlotta a könyvet. :)



Megtetszett? Rendeld meg!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.)

Netflix BookTag

TOP10 kedvenc idézet :)