James Dashner: Halálkúra (Az Útvesztő-trilógia harmadik része)

Fülszöveg:
A Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?

És én még a Tűzpróba végén voltam kiakadva?

Kezdjük ott, hogy a könyv megint csalóka fülszöveg tekintetében. Ami nem baj. Mert én el sem olvastam a fülszöveget, hanem az első oldalon kinyitottam, és olvastam, olvastam, olvastam. És megint annyi minden történt, hogy alig emlékszem a történetre.

Biztosan sokan láttátok a második film előzetesét. És most azon gondolkodtok, hogy miért írom ezt. Nos, mert a második filmben összemosták a második és harmadik részt a forgatókönyvet író ember fantáziájával. Állítólag semmi közük nincsen egymáshoz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy van egy jelenet, ahogy Jorge a Jobb Karról beszél. Ami azért gáz, mert ebben a könyvben van benne a Jobb Kar. Na, de szépen sorjában.

Mivel eddig mindig egy nagy kuszaság volt az értékelésem (jó indulattal nevezzük annak), ezért most arra gondoltam, hogy valami rendszer szerint haladok, hogy jobb legyen.
Nos, miután megírtam az 5 (túlteljesítem magam, komolyan) pontból álló listámat, el is kezdem, hátha így összejön. Meg alakítgatok rajta, hogy miről szeretnék írni, miről nem, szóval most egy kicsit amolyan kialakulóban lévő a dolog, meg most "kísérletezek."

A könyv története... nos, pörgős (és megint alig emlékszem valamire a történtekből... hogy tudja ezt Dashner bácsi megcsinálni?), és nagyon durva. Mert van egy szereplőnk, akit nagyon sokan szeretnek, és elkap egy bizonyos betegséget, és... érzelmi hullámvasút, amit alig bírtam kiheverni. (De a YouTube alapján nem csak én voltam így ezzel.)

Azt kell, hogy mondjam, hogy Teresát még mindig nem utálom. Számomra teljesen érhető, hogy miért csinálta a Tűzpróbában azt, amit csinált. Én sem örültem volna neki, de megértem. És Brendát még mindig nem bírom. Főleg az epilógus után. Valahogy sosem volt szimpatikus a csaj, és ezután sem lett az. Szerintem sosem lesz az.

De miután kiakadtam a lányokon: készüljetek fel, hogy ez a rész tényleg egy hullámvasút lesz. Mert olyanokkal találkozol, akikkel nem gondoltad volna, olyan dolgok történnek, amik lehetetlenek, és amik elborzasztanak. És most nem a vakvilágba beszélek. Általában a buszon szoktam olvasni, mert akkor van szabad fél órám. Néha azonban meg kellett állnom szünetet tartani, mert nem bírtam tovább. Egyszer fent, egyszer lent.

És végre, végre, végre, kimegyünk a szabadba is! És most nem a madárcsicsergős szabadra gondolok, és nem is a Perzseltföld -féle szabadra. Hanem emberek közé kerülünk, és végre megláthatjuk, hogyan élnek az emberek a VESZETT-en kívül. Akik bármikor elkaphatják a Kitörést, mégis élniük kell. Amúgy arra gondoltam, hogy elzárkózva a külvilágtól, lehet nagyobb esélyük lenne. Mert akkor nem kaphatják el olyan könnyen. Igaz, a levegőben is terjed, de ha messze élnek egymástól, akkor lehet több esély lenne a betegség mentes életre.

Ja, és csak én vagyok arra kíváncsi, hogy mi lett Európával? Mert erről egyetlen egy szó sem esik. Oké, Amerikában pusztít a kitörés, meg minden, de vajon elért Európába is? Vagy Ázsiába? Átjutott az óceánon? Vagy innen indult eredetileg? Annyi kérdésem lenne. Mi lett a könyv vége után az emberekkel? És Thomas-ékkal? Valahogy olyan összecsapottnak tűnt néhol.

Meg azon is gondolkodtam, hogy képes lennék megölni egy szerettemet, ha elkapta a Kitörést, és kezdene megőrülni. Én képtelen lennék megölni valakit, de nem is szeretném, hogy elszenvedje azt az egészet. Nem akarom, hogy megőrüljön és elveszítse azt, aki. Gonosz ilyet kérdezni, de ti mit tennétek?

Szóval, úgy összességében az egész trilógia egy egész eredeti ötleten alapul, és egész egyszerűen szadista módszereket használ. Mindenkit megöl. (Na, jó, nem mindenkit, de jól hangzott.) És mindenkit lelkileg kikészít. És nem csak a szereplőket, hanem engem is. Hihetetlen, hogy mennyire jó sorozat, az esetleges hibáival. De nincsen hibátlan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem