2015. szeptember 19., szombat

Tahereh Mafi: Ne keress (Ne érints trilógia 2.)

                                                            Fülszöveg:
Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől pedig retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek elváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell a szíve, és Adam élete között.

Hozta a színvonalat, amit vártam. Nagyon tetszett. Eseménydús és lendületes volt. A mi a legjobban tetszett az maga Omega Pont. Rendkívül érdekes világot mutat be a szerző. Bemutatja az ott élőket, a céljukat. Mint az első részben kiderült, az egész hely a föld alatt van.  Juliette-en kívül több különleges képességekkel rendelkező ember él ott. Az egész olyan, mint egy földalatti világ. Ennek a vezetője Castle, akit én nagyon megszerettem. Igazságos, kedves, megértő, és hihetetlenül szereti Kenjit. Akit mellesleg még mindig imádok <3. Mint kiderült, hihetetlenül nagy  szerepe
van neki az egészben.

Omega Pont
Annak ellenére, hogy rengeteg minden történt, észrevehető jellemfejlődések is voltak. Amit viszont sajnálok, hogy Adam múltjáról nem tudtam meg semmi újat, pedig nagyon érdekelt  volna. Viszont Juliette-en voltak észrevehető változások. Rengeteg mindent megtudtam a múltjáról, a gondolkodásáról. Végigkövethetjük, hogy hogyan változik félős, sírós lányból egy igazi harcossá Kenji segítségével. Mint azt rólam tudni lehet, imádom a romantikát. Ergo imádtam az Adam – Juliette jeleneteket……….de……..néha már nekem is sok volt. Pontosabban a szenvedésük volt sok. Értem én, hogy rossz ezt meg azt nem lehet csinálni, meg féltelek, meg stb., de ez nem azt jelenti, hogy állandóan siránkozni kell. Ebből kicsit elegem volt már a végén, ettől függetlenül még mindig imádom őket. Hát és Warner…………ó, te gyerek! Nem akartam, de beloptad magad a szívembe. Az első részben kifejezetten utáltam. Általában a rosszfiúkat szoktam megszeretni, de nekem ő túl sok volt. Aztán jött Juliette meg a szerelem, és mintha kicserélték volna. És ami a legjobban megtetszett benne, hogy rendkívül összetett személyiség. Annyi féle, fajta érzelem kavarog
Omega Pont
benne, hogy néha beleszédültem, mégis meg lehet őt érteni. Szóval…….nem tudom. A lényeg, hogy nagyon megszerettem minden hibájával együtt. Warner fanok csatlakozok hozzátok :D.

Összességében nagyon komoly negatívumot nem tudok mondani max a szenvedős részek. Talán annyi, hogy a mellékszereplőket - pl. Winston vagy Brandon – jobban ki lehetett volna dolgozni. De ennyi. Igazán érdekes jövőbeli világképet fest le az írónő. El vagyok tőle ájulva………..jó és rossz értelemben is. Tényleg javaslom mindenkinek, hogy olvassa el :D. Már alig várom a következő befejező :’( részt! :D

Egy-két idézet :D:
"– Jesszus! Mennyire van korán? – kérdi Winston. – Ágyékon rúgnék egy katonát egy csésze kávéért!"

"– Mindjárt visszajövök – szól vissza Kenji, azzal megfordul, és lelkes tetszés nyilvánítással emeli fel hüvelykujját. – Ha lehet, ne vetkőzzetek meztelenre mindenki előtt, oké? Gyerekek is vannak errefelé." - óó Kenji :D

"– De igen, haver – jegyzi meg Kenji és leteszi az evőeszközt. – Szeszélyes vagy. És mogorva. Folyton az van, hogy „Fogd be, Kenji.” "Menj aludni, Kenji." „Senki nem akar téged meztelenül látni, Kenji.” Pedig biztos tényként tudom, hogy több ezer emberi lény nagyon szeretne engem meztelenül látni…" - és még mindig Kenji :D

"- Na és Adam? - kérdem. - Neki nincs szükséges overallra vagy fegyverre? Ez így nem tűnik igazságosnak.
- Van fegyverem - feleli Adam, aki éppen ekkor ért vissza. Nem rám néz, hanem a kezére, mit hol ökölbe szorít, hol kinyújt maga előtt. - Csak nem látod.
Önkéntelenül ránézek és bámulom.
- Láthatatlan pisztoly, mi? - vigyorog Kenji. - Ez jó. Azt hiszem, nekem nem volt meg ez a fázis.
Adam szúrós szemmel néz Kenjire.
- Per pillanat kilencféle fegyver van nálam. Szeretnéd kiválasztani, melyikkel kínáljalak pofán? Vagy én válasszak?
- Csak vicceltem, Kent. A fenébe! Csak vicceltem...
- Jól van, jól van.
Egyszerre fordulunk meg Castle hangjára.
Végignéz mindhármunkon.
- Készen vannak?
Én válaszolok.
- Igen.
Adam bólint.
Kenji: - Na, vágjunk bele a szarba!
Castle: - Kövessenek!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése