Andy Weir: A marsi

Fülszöveg:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Túl lehet élni a lehetetlent?

A könyvvel nagyjából fél éve szemezgettem. Már korábban megjelent, de nem nagyon voltam sci-fi rajongó, így nem sokat hallottam róla, csak, amit a kiadó megosztott velünk. Egy időben feltűnt molyon, hogy rengetegen olvassák. És a rengeteg alatt azt értem, hogy rengeteg. Ezért nagyon sokszor találkoztam a könyvvel molyon, így kíváncsi lettem, és elolvastam a tartalmát. És megtetszett. Nagyon. Érdekes alaptörténetet találtam benne, érdekes volt, talán azért, mert ilyet eddig még tényleg nem olvastam.

A könyvet a Fumax kiadónak köszönhetem, mert ők voltak olyan kedvesek, hogy megajándékoztak egy recenziós példánnyal! A történetet ismertem már, azonban nem tudtam róla sokat, mert a fülszöveg nem árul el annyi mindent. Vagy fél éve be akartam szerezni a könyvet, de mindig találtam helyette valamit, amit az adott pillanatban jobban el akartam olvasni, így a könyv mindig a kívánságlistám tetején maradt, ezért óriási szerencsének tartom, hogy itt tarthatom a kezemben a könyvet. :) *Rajongói pillantás, és egy óóóóriási ölelés a Fumax minden dolgozójának!*

Nagyon sok kritikát olvastam és hallottam már a könyvről, így óriási lelkesedéssel vágtam bele a történetbe. Eddig még nem olvastam úgy sci-fi könyvet, hogy tudtam volna, hogy az lesz. (Dan Wells Részlegesek-trilógiája is sci-fi műfajú, de amikor olvastam, akkor még nem tudtam róla. Plusz szerintem nem is "érződik" rajta annyira.) Szóval számomra ez a könyv egyben egy teljesen új műfaj
is volt. Kicsit féltem, hogy a nagyon kémiás vagy éppen biológiás, vagy fizikás részeket nem fogom érteni, hiszen ezek nem állnak annyira közel hozzám. Olvasás közben rájöttem, hogy ezzel nem lesz nagy baj. Egy-egy részt nem értettem, de ez nem akadályozott meg a könyv elolvasása közben, mert később Mark mindig elmagyarázta egy kicsit egyszerűbben, hogy éppen mit csinál.

Ez volt az egyik legjobb az olvasása közben: nem volt annyira tudományos, mint vártam volna. Természetesen voltak benne ilyen részek, magyarázatok, leírások, de szerencsére az egyszerű emberek nyelvére is le lett fordítva. Úgy láttam olvasás közben, hogy az író nagyon értette azt, amit ír, és ezt át akarta adni az olvasóknak annak a ténynek a tudatában, hogy ezt nem feltétlenül érti mindenki. Nekem sem ment sosem a kémia, így amikor Mark hidrozilt égetett, akkor azt sem tudtam, hogy mit csinál, de bíztam benne, hogy nem komplett őrült, és próbáltam megérteni, hogy mi történik. És nagyjából meg is értettem. A legjobb pedig az volt, hogy később még jobban megértettem! Mark mindent leegyszerűsített nekünk és ez nagyon sok ember pozitívum lehet.

A történeten és az egyediségen felül azonban volt valami, ami a hátán vitte a könyv nagy részét. A stílus. Meg kell hagyni, Andy stílusa hihetetlen! Pörgős és nagyon élvezhető. Úgy érzem, hogy a fordításnak remekül sikerült ezt hoznia, még akkor is, ha nem olvastam eredeti nyelven a történetet. Mark egy rettenetesen pozitív ember, akinek óriási szerencséje és tudása van. És bár a NASA nem küld ki csak úgy emberek az űrbe, és már vagy százszor meghaltam volna. Marknak elképesztő túlélőképessége van.

Matt Damon avagy Mark...
és a híres krumplik :D
És az író stílusát csak egy dolog tudja "tetézni:" a humor. Mark olyan pozitívan állt hozzá mindenhez, hogy az elképesztő. Sok ember tanulhatna tőle. Bármilyen kilátástalan is a helyzete, mindig megpróbál valamit tenni ellene. Néha ki is borul, de ki ne akadna ki egy ismeretlen, halálos bolygón teljesen egyedül, földi kommunikáció nélkül? Én biztosan kikészültem volna. Mark azonban kitörő élni akarással állt hozzá mindenhez, és nem akart itt meghalni. Csodálatra méltó dolog benne.

A másik, ami hihetetlenül elnyerte a tetszésemet, az emberek reakciója volt. Még ha a legtöbben nem is tudtak segíteni Marknak, akkor is szorítottak érte. A NASA pedig mindent megtett azért, hogy segítsen neki életben maradni és hogy minél hamarabb kidolgozzanak egy tervet a megmentésére. Rettenetesen összetartanak, ami lenyűgöző. Spoilermentesen annyit még: arra is gondolok, hogy egy másik ország is segít nekik a mentőakcióban.

Teljes egészében annyit erről, hogy az emberek egyik legjobb tulajdonságáról szól: az egymáson való segítésről. Mint egy óriási család: például ha egy cunami pusztít valahol, vagy egy földrengés, akár egy hurrikán, mindenhonnan mentőcsapatok segítenek a helyieknek. Tisztelendő. :)

Csak nekem tűnt fel a borzalmasan sok szóismétlés?:D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TOP 10 kedvenc idézet :)

Elköszönés :')

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury - Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)