Köszönet a recenziós példányért a Fumax Kiadónak!
Vigyázat! Az előző három részre tekintve spoileres!
John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…
…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.
Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.
Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.
Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja.
Tegnap előtt éjjel fejeztem be és fú.........................lesokkolt, megdöbbentett és annyira elszomorított,
hogy az hihetetlen. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert elképesztően jó, de akkor is...........ezután még mi lesz? Hova tudják lejjebb rugdosni már szerencsétlen John-t? Úgy sajnálom már szegény srácot.......
 |
| Levél A Vadásztól |
A könyv elején rögtön egy nyomozásba, egy üldözésbe csöppenünk. Ez egyfajta in medias res kezdést ad a műnek, aminek én nagyon örülök, mert legalább nem volt unalmas. Az szokott a bajom lenni a legtöbb könyvvel, hogy az eleje nagyon unalmas. Oké, azt nem várom, hogy rögtön hatalmas háborúk és ehhez hasonlók történjenek, de nem baj, ha van az elején egy kis akció. Fenntartja az olvasó figyelmét. Na itt ez ilyen volt. Üldözték, megfogták, megölték. Aztán jött egy pici "nyugi", ugyanis bekerült a képbe egy új gyilkos, A Vadász, aki kannibál volt. Plusz állandóan leveleket küldött, amiket John-nak és/vagy az egész csapatnak címzett. De valahogy ez a két dolog ellentmondott egymásnak. A gyilkosságok maguk brutálisak voltak, mintha egy vadállat támadta volna meg az áldozatokat. Ezzel szemben a levelek precíz szerkesztésűek, választékos szóhasználat jellemezi, ami arra utal, hogy egy kifinomult ember írta. Ezért elég nehéz volt összeegyeztetni ezt a két tulajdonságot egy személyben. Nem értette senki, hogy ez hogy lehetséges. Aztán vége felé, ahogy kezdett összeállni a kép és rájöttek az összefüggésekre, na akkor esett le az állam. Nem semmi teljesítmény ez egy démontól. Tudom, nem kellene dicsérnem, mert nem tett semmi jót, sőt csak rossz dolgokat, de akkor is. Így
 |
| Kutyafiú |
megszervezni mindent.........ehhez csak gratulálni tudok. Jár a keksz neki meg mellé egy gépfegyver teljes tára az áldozatok miatt. Szóval nem volt semmi. Totál sokkolt.
 |
| Brooke elméje |
Most a szereplőkről egy kicsit.
John és Brooke egy újonnan összetoborzott démonvadász FBI csapatba került, ahol mindenkinek van egy olyan titka, amiről senki sem tud. Sőt, még az aktájukból is kitörölték ezeket az információkat. A csapat egyik tagja
Nathan Gentry, a "tudós", akit személy szerint én utálok. Idegesítő, plusz még gyáva is. Állandóan a diplomáival meg a könyvtártudományával henceg. Legszívesebben lecsaptam volna. Undorítóak az ilyen emberek. A második tag
Diana Lucas, a kilépett katona. Régen a légierőnél szolgált, de elbocsátották. Így most ezt a csapatot erősíti mesterlövészként. Nagyon szerettem. Kedves, okos és profi módjára osztogatja a pofonokat. Perfect női szereplő. A harmadik tag
Albert Potash, akit leginkább a szuperkatona jelzővel illetnék. Morcos, rideg, érzelmek nélküli ember, akiről nem tudunk meg semmit, de pont ez teszi rejtélyessé. Nem mondom, hogy szerettem, hanem csak ott volt, aztán ennyi. Különösebb érzelmet nem váltott ki belőlem. A negyedik ember
Dr. Trujillo, John és Brooke felügyelő pszichológusa, valamint a csapat kriminálpszichológusa. Az ő segítségével készítették el a bűnözők személyiségrajzát, aminek John nem nagyon örült. Bajom nem volt vele, segített ahol tudott, próbált Brooke-nak is segíteni, ami becsülendő tőle. Igazából ennyi. Az ötödik ember pedig
Linda Ostler, ő volt a csapat vezetője. Mivel állandóan a vezetéknevét használták (mindig Ostlert soroltak), totál azt hittem, hogy pasi. Esküszöm. Aztán amikor egyszer úgy válaszoltak neki, hogy "Igenis, asszonyom.", akkor döbbentem le, hogy ja te nő vagy? Okéééé. Elég határozott személyiség, mindenki hallgat rá és nagyon jól összetartja a csapatot.Valamint ő tartja a kapcsolatot a főnökökkel.
 |
| Rack (szerintem) |
Lezárásként csak annyit, hogy iszonyatosan várom a következő részt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki kedvet kapott hozzá, annak javaslom, hogy inkább kezdje a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiával, mert majdhogynem arra épül ez a sorozat. Plusz javaslat még, hogy este ne nagyon olvassátok, olvasás előtt ne egyetek semmit. Tényleg kell hozzá idegzet meg gyomor, de nagyon élvezhető könyv. Dan Wells egy beteg ember, de én így szeretem. :D Aki kedvet kapott hozzá, annak jó olvasást, aki nem, annak meg üzenem, hogy hiba kihagyni egy ilyen élményt ;).
Kedvenc idézetem :) :
"(Trujillo) - John, megtudtatok valamit Mercer házánál?
- Még semmit. Kérdezze meg Elijah-t, hogy megállt-e Kristin valahol, mielőtt felhajtott az autópályára.
- Már mondta, hogy nem.
- Kérdezze meg újra. Pocsék az emlékezete.
- Beszélni akartam veled az elméletedről. Érdekes, de nem áll össze.
De igen.
- Maga szerint egy választékosan beszélő, tízezer éves állatorvos-parkőr-kannibál-tudóst üldözünk, aki nagyon óvatos, kivéve, amikor nem?
Trujillo felsóhajtott.
- Ez tényleg sokkal röhejesebb, mint egy sosem használt pisztollyal járkáló tízezer éves istennő, aki beteg gyerekeket tesz még betegebbé, hogy egy kórházban rejtőzhessen?
- Igen. Mary-Ann minden tette szilárd alapokon nyugodott. A Vadászról ezt nem mondhatjuk el.
- Egyenlőre - helyesbített Trujillo. - Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is fogjuk."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése