Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja

Vigyázat! Az előző három könyvre nézve spoileres!
Fülszöveg:
John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja.

Ha azt hitted, hogy a Nem vagyok sorozatgyilkos durva, ijesztő, esetleg undorító, akkor biztosan nem olvastad még ezt.

Gondolom a legtöbben tudjátok, hogy a történet a John Cleaver- trilógia folytatása. A történet az eredeti trilógia utolsó része után (Nem akarlak megölni) egy évvel később veszi fel a fonalat. Megnyugtatok mindenkit  nem kell félni attól, hogy esetleg nem emlékeztek valamire, John elég sokat elmesél a könyv elején az előzőek történéseiből.

A könyvet azóta el szerettem volna olvasni, mióta kiderült, hogy Dan Wells megírja. A kiadó osztotta meg a hírt, oda- és vissza voltam a boldogságtól. Akkor olvashattam talán a Nem akarlak megölni-t, és a Részleges-trilógiát is elolvastam addigra. Nemrég pedig lehetőségem volt elolvasni az új könyvet, aminek nagyon nagyon nagyon örülök!

Vissza a könyvhöz: a történetről annyit, hogy John és Brooke az FBI egy különleges csoportjához kerülnek, akik démonokra vadásznak. Míg Johnnak hármat is sikerült megölnie, addig a csapatnak egyet sem, ezért beveszik a fiút a csapatba, kölcsönösen segítik egymást. Brooke azonban kezd megőrülni, Senki emlékei az ő fejébe kerültek. Az FBI természetesen ki szeretné használni ezeket az emlékképeket, így a felügyelete alá veszi a két fiatalt.

A történet legalapabb szála hasonló, mint az előző trilógiának: démonokat (avagy ebben a részben már Sorvadtaknak nevezik őket) keresnek és gyilkolnak meg, de John már nem egyedül csinálja. Az eredeti történetszálat folytatja Dan Wells, de teljesen új elemeket is belesző. Ilyenek például a Sorvadtak.

Ezekről a lényekről egyszerre tudunk sokat és keveset. Valamint a történet folyamán megtudjuk, hogy hogyan lettek olyanok, amilyenek; hogyan tettek szert a kepésségeikre. Gyakorlatilag ha kettőnél több kérdés foglalkoztatott ezekkel a lényekkel kapcsolatban, akkor a legtöbbre kapsz választ a könyvben. Természetesen új kérdések is felmerültek, amikre még nem kaptunk választ.

Ez nagyon tetszett. Ahogy a Sorvadtakról egyre többet és többet tudunk meg. Például azt, hogy egy Sorvadtat a hiányosságai határozzák meg. Sokat elárul róluk. Valamint az, ami ebből következik: a képességeik sokszínűsége és változatossága. Olyan lenyűgözőek a képességeik, borzalmasak és hihetetlenül izgalmasak egyszerre. Mert látszik rajtuk, hogy egykor emberek voltak, de már nem azok.

A legjobban Elijah karaktere tetszett: hihetetlen volt, ahogy megalkotta az író. Hihetetlen volt, még számomra is, hogy mennyire megkedveltem, pedig nem vártam volna. A legmegrendítőbb és legmeglepőbb szereplő szerintem az egész könyvben. Hi-he-tet-len. Mást nem tudok mondani.

A nyomozócsapatot nem tudtam annyira megkedvelni. Nem feltétlenül azért, mert John sem szerette őket, hanem inkább a viselkedésük miatt. Meg valószínűleg azért, mert mindegyikük ellenszenves volt számomra. Tipikus példa arra, hogy a titkok és az utálat tönkretehet mindent, még akkor is, ha "csak" munkakapcsolat. Mert általában a munkában is egymásra vannak utalva az emberek, főleg ebben a szakmában, amiben ez a csapat dolgozik.

 

De jó volt látni, hogy John a végletekig hűségesnek bizonyul Brooke irányába, aki lehet nem volt önmaga, sosem akart rosszat és mindig segíteni szeretett volna. Szerintem barátok voltak, még akkor is, ha John nem akarta elismerni. John sokkal emberibb volt, nem olyan, mint korábban. Jobb ember lett, miközben nem szakadt el önmagától.

Úgy teljes egészében: egy nagyon nagyon nagyon jó Dan Wells könyvet olvashattam. Imádom az író stílusát, a szóhasználatot! Ő az egyik kedvenc íróm (a sok másik kedvenc mellett), örülök, hogy olvashattam a könyvet! Remélem a folytatást is minél hamarabb olvashatom. Vagy minél hamarabb láthatom a Nem vagyok sorozatgyilkos filmet. ;)