Dan Wells: Nem akarlak megölni (John Cleaver 3.)

"Ha még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam miattad. Emlékezz erre! Ötöt! 
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl?"

Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe. 

A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­ ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe. 

A Nem akarlak megölni cselekménye gyanakvással, ámokfutással, és holttestekkel telve száguld a mellbevágó végkifejlet felé.

Bocsánat a késésért, de rengeteg dolgom volt, és csak most jutott a bejegyzésre időm. De nagyon jó könyv. Szerintem ez a rész tetszett a legjobban, mint általában a trilógiáknál. Bár vannak kivételek azért. Viszont erre nem tudok mást mondani csak annyit, hogy zseniális. Ez a legjobb kifejezés mind a könyvre, mind a sorozatra.

Ebben a részben újabb démonnal(/démonokkal?) kell megküzdenie John-nak. Sokkal nagyobb
kihívás, mint az eddigiek. Leginkább azért, mert sokkal több a hulla, ráadásul két különböző embertípusból kerülnek elő. Ebből arra következtet, hogy 2 gyilkos lehet. Az egyik felnőtt férfiakat öl, akiknek kivágja a nyelvét és levágja a kezét, a másik pedig fiatal lányokat úgy, hogy öngyilkosságnak tűnjenek. A nyomokat követve John megpróbálja megkeresni a gyilkosokat, közben körülötte csak gyűlnek a halottak. Aztán olyan dolgok történnek, amikre még ő sem számított......

Hát nem is tudom, hol kezdjem........Egész könyv alatt mindig volt egy-két tippem, hogy ki a gyilkos, de sosem jött be. Mindig mondtam, hogy "úúú biztos ő a gyilkos", aztán jött egy fordulat és jött a kérdés, hogy "vagy mégsem?". A végére már olyan szituációk alakultak ki, hogy ilyennel már meg sem próbálkoztam, hogy lehetséges gyilkos. A végét viszont nem szeretem. Nem vártam, hogy happy end legyen, de azért ez is kegyetlenség volt. Szegény John-nak épp elég gondja és fájdalma volt az előző részek alatt, de azért még most is rúgjunk bele egyet. Lehet, hogy nem úgy érez dolgokat, mint egy átlag ember, de ez még neki is fájt. És megváltoztatta a gondolkodását. A legjobban viszont Brooke-ot sajnálom. Hogy finoman fejezzem ki magam, jobban járt volna, ha
meghal, minthogy így éljen. Szerintem ez sokat elárul róla.

Ezektől független szerintem eszméletlen jó sorozat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik bírják a vért, a kétes helyzeteket és a thrillereket. Igazából bárkinek csak ajánlani tudom, de kell hozzá idegzet.

Egy kis kitekintés........
Sok helyen olvastam, hogy John-t leginkább Dexterhez szokták hasonlítani.
Dexter Morgan a Miami Rendőrség vérelemzője. A munkája fontos, viszont ő inkább a háttérben marad, senki sem ismeri igazán, gyermekkora óta erre tanította őt nevelőapja, Harry Morgan.
Főhősünk édesanyját a szeme láttára lemészárolták, de ezek az emlékek csak később törnek a felszínre. Megjelenik benne a gyilkolás iránti vágy (mint John esetében). Nevelőapja nem tudja
eltörölni ezeket a sötét vágyakat belőle, ezért úgy dönt, hogy megtanítja hogyan tartsa kordában vágyait. Mindenre megtanítja, amire szüksége lehet pl. elemzések, megfigyelések, bizonyítékok eltüntetése. Ezek után alap dolog, hogy Dexter rendőrségi orvosszakértő és vérelemző lesz.
Egy-egy bűnös esetén akár évekig is elhúzódhat a döntés, vagy akár meg is úszhatják, ezért úgy döntött, kezébe veszi az ügyek megoldását. Az apjától tanultakat felhasználva egyfajta "jó sorozatgyilkosként" él, így "praktikusan" használja fel a benne rejtőző sötét vágyakat.
Igazából tényleg nincs sok különbség kettejük között. A legmeglepőbb, hogy tetteik ellenére is érdekes és kedvelhető karakterek.

Remélem kedvet kaptatok akár a könyvekhez, akár a sorozathoz. Higgyétek el, nem bánjátok meg! ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem