2015. december 2., szerda

Dan Wells: Szörnyeteg úr (John Cleaver 2.)

A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe. 
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár. 
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat. 
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet. 

Hát ez eszméletlen jó volt. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Totál megvett. Dan Wells rajongó vagyok hivatalosan is. Rossz dolgokat nem is nagyon tudnék mondani.

John megmutatta, hogy mekkora hős, még ha szociopata is. Miután leszámolt előző barátunkkal valószínűleg arra számított, hogy egy kis nyugta lesz. De sajnos észre kellett vennie, hogy Szörnyeteg úr kezdi átvenni az irányítást, és nem tudja, képes lesz-e megfékezni, ha egyszer kiszabadul. Plusz problémának még ott van, hogy újabb hullák kerülnek elő. Ami azt jelenti, hogy egy újabb rejtéllyel áll szemben. A kérdés csak az, hogy meg tudja-e állítani az új gyilkost, és féken tudja-e tartani Szörnyeteg urat.

Nagyon kész vagyok. Nagyon de nagyon de nagyon tetszett. Minden morbidságával együtt. Ebben a
részben kevesebb vér folyt, viszont több volt a borzongató rész, aminek örülök is meg nem is. Én úgy vagyok vele, hogy inkább folyjon vér és belezzenek ki akárkit, mint hogy ilyet olvassak. Néha a hideg is kirázott tőle. Mondjuk ami a legjobban tetszett a két könyvben, hogy az egész egy nagy rejtély. Keresi a nyomokat, a meglévőket összeveti, és kialakul a végleges kép, ami - mit ne mondjak - itt nagyon meglepett. Bárki másra könnyebben rámondtam volna, hogy gyilkos, mint rá. De hát épp ez a szép a történetben........hogy nem az van, amire számítasz. Először mindenki azt hitte, a Claytoni Gyilkos jött vissza, de teljesen mások voltak az áldozatok: elsősorban női hullákat találtak, és nem voltak széttépve sem, és semmijük sem hiányzott.
Viszont tele voltak apróbb vágásokkal, szúrásokkal, égésnyomokkal. Leginkább ezek azok, amik felkeltették John figyelmét. Persze nem alaptalanul. Aztán természetesen az egészet Johnra akarták kenni, na miért? Mert szociopata. Aztán szerencsére kiderül az igazság. Hát ledöbbentett annyi szent.
Johnt továbbra is imádom. Hihetetlenül okos gyerek, csak sokan ezt nem veszik észre. De azért van, aki észre vette. Remélem lesz valami közte és Brooke között. Nagyon jól "mutatnak" egymás mellett. Nem árt John mellé egy normális társ. Bár a történtek után lehet egy ideig nem fog vele szóba állni, bár az nem lenne igazságos a sráccal szemben. Kedves, okos, aranyos lány, csak megérti a történteket. Kettejükben még mindig reménykedem. :)

Igazából nem tudom, mit mondhatnék anélkül, hogy spoilereznék. Szóval higgyétek el, nagyon jó könyv. Nagggyon érdemes elolvasni. Természetesen kell hozzá egy idegzet, de én büszke vagyok magamra, hogy nemhogy elolvastam, de még tetszett is. Biztos megveszem az egész sorozatot. Csak és kizárólag ajánlani tudom. :D

Mint az előző résznél, most is hoztam egy kedvenc idézetet. Ez is spoileres, de nem annyira vészes :) :
"– Hello, Kanta. – Ez valószínűleg Forman másik neve lehetett, mint ahogy Crowley-é a Mkhai. – Érdekes dolgokat hallani rólad a hírekben. El is tűnődtem, életben vagy-e még. 
– Nincs – feleltem –, megöltem. 
Csend lett. 
– És Mkhait is megöltem. Több tízezer év tűnt el egy szempillantás alatt. 
– Miért mondod el ezt nekem? – kérdezte a hang. 
– Azért, mert te következel. Én vagyok a démonvadász. Gyere, és kapj el!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése