2015. december 27., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés (Luxen 1,5.)

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Gondolom magáról a történetről nem nagyon kell beszélnem, mert aki olvasta az Obszidiánt az ismeri. Aki nem, annak most írok egy rövid tartalmat.
Katy apja halála után az anyjával Nyugat-Virginiába költözik, hogy új életet kezdjenek. Mint
kiderült, a szomszédban egy irtó helyes srác lakik, és ennek megörült a lány. Csakhogy a srác megszólalt. Innentől kezdve Katynek nem volt nyugta, mert állandóan szekálták egymást, Daemon cukkolta, ő visszaszólt, és így mentek sorra a szócsaták (amiket kimondottan élveztem :D). Aztán fura dolog történt. A szomszédban lakó idegen megjelölte. Mert, mint kiderült, Daemon és a testvére földönkívüliek. Egy seregnyi ellenségük vár, hogy lecsaphasson rájuk, Katy pedig a nyommal kivilágított utat mutat számukra. Egyetlen esély a túlélésre, ha Daemon közelében marad. Hacsak addig ki nem nyírják egymást, amit elég valószínűnek láttam. :D

Ez a könyv természetesen ugyanaz, mint az Obszidián, csak az egész Daemon szemszögéből. Meg kell mondjam, hogy majdnem jobban tetszik, mint az eredeti. Teljesen más megvilágításban látom a viselkedését. A másik könyv alatt annnnnyiszor szidtam, hogy hogy lehet ilyen bunkó, arrogáns, tökfej, meg hogy ezt nem érdemli meg szegény lány. Ilyenkor legszívesebben megcsapkodtam volna. Aztán ahogy ezt elolvastam, és "elmondta", hogy mit miért csinált, megértettem. Nem rossz szándék
vezérelte őt, egyszerűen csak a családját akarta megvédeni, bár ezt elég furán nyilvánította ki. Azt is megértem, hogy miért volt ilyen ellenséges. Mondjuk a legfurább ebben seggfejkedésében, hogy ezt nem csak a családjáért, hanem Katyért is tette. Az ő érdekét is szolgálta, mert amikor kezdte jobban megismerni, rájött, hogy beleszeretett, és nem akarta, hogy olyan sorsa jusson, mint Bethany. Ezért próbált meg minden eszközt bevetni, hogy távol tartsa magától a lányt (persze sikertelenül). De ami engem nagyon megérintett az az, hogy mennyire rosszul esett ez Daemonnek, hogy így kell viselkednie vele. Szívszorító volt olvasni, hogy hogyan ostromolja magát az igazán és direkt bunkó megszólalások miatt. Gondoltam eddig is, hogy nem élvezi, de őszintén nem hittem volna, hogy ennyire rosszul esik neki. Főleg amikor már teljesen beleszeretett. De szerencsére rájött, hogy mindegy mit csinál, Katy akkor sem hátrál meg, amit nagyon tisztelt benne. Ezt nem egyszer hangsúlyozta. Ez az egyik ok, amiért szerelmes lett belé. Hogy sosem hátrált meg előle, nem félt, nem hunyászkodott meg, ahogy más tette volna, hanem felvette vele a "harcot". Remélem, ha ilyen sráccal kerülök össze, akkor én is így tudok majd viselkedni. :D
Viszont van két kedvenc részem az Obszidiánban, amire nagyon kíváncsi voltam Daemon szemszögéből. Az egyik, amikor lementek a tóhoz úszni, Katy piros bikinit viselt (a piros Daemon kedvenc színe). Volt egy elképzelés a fejemben a reakciójáról, és az nagyjából vissza is kaptam. Kis híján fuldokoltam a nevetéstől, hogy mit össze szenvedett, hogy lenyugtassa magát a piros bikini látványától. Teljesen szétcsúszott a srác, de komolyan. A másik, amikor öregdiákbál volt, és Katy szintén egy piros ruhát vett fel. Képzelhetitek, miket gondolt, ha már a bikini így felizgatta. Szóval ja, eléggé piszkos a fantáziája, de én így szeretem. <3 Már csak egyetlen kérdés: Miért nem létezik ilyen pasi a valóságban? Vagy ha létezik, akkor hol keressem?

Esküszöm kötelező olvasmány. A teljes Luxen sorozat. Nekem ez a kedvencem, pedig már sok könyv megfordult a kezemben. Van még olyan, ami nagyon tetszett, de nekem akkor is ez az örök kedvenc. Vétek kihagyni. Először végig röhögsz, aztán végig izgulsz, hogy mi lesz velük. Nagyon jó. IMÁDOM! :D J. Lynn csak gratulálni tudok. Jár a keksz neki. :D
Csak szerintem rohadt helyes Pepe a borítón? :3 <3 Kár, hogy nem így néz ki mindig. Nagyon jól áll neki a Daemonség. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése