Lauren DeStefano: Hervadás (A Vegyészkert-trilógia első része)

Fülszöveg:
Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Hol van már a második könyv?!

Régóta szemezgettem a könyvvel, nagyon el akartam olvasni. A borítója csodaszép, és élőben még lélegzetelállítóbb, mint képzeltem volna! Ezt onnan (is) tudom, hogy egy drága barátnőm kölcsön tudta adni. És bár a könyv nincsen itt mellettem, még mindig tisztán él az emlékeimben. (Még egy ok, hogy megvegyem a könyvet.)

És miután kirajongtam magam a borító miatt, jöjjön is a könyv. Az alapja mindössze annyi, hogy Európa elpusztult (végre egy disztópia, ami foglalkozik is Európával, nem csak Amerikával) és így a föld lakossága az amerikai kontinensen csoportosul. Az ott élőkön kísérleteket hajtottak végre, a génjeiket módosították. Az alanyoknak semmi bajuk nem lett, egészségesebbek lettek, a gyermekeik azonban idő előtt meghalnak.

A történet még később veszi fel a fonalat, a főszereplő, Rhine is mindössze csak 20 évet élhet. A genetikai kutatások sikerébe vetett reményük miatt elrabolják a lányokat, Rhine is erre a sorsra jut. Belekényszerítik egy többnejű házasságba: Linden Ashbury-hez kell feleségül mennie, mert az első felesége, Rose haldoklik. Őt próbálják meg Rhine-vel, Jennával és Cecily-vel pótolni. És ha most azt hiszed, hogy Rhine rosszul járt, mert 16 évesen férjhez kényszerítették, akkor nem tudod, hogy Cecily mindössze 13 vagy 14 évesen került ugyanebbe a helyzetbe.

A könyv előrehaladtával egyre több mindenre derül fény: Linden mit hisz, mit akar az apja elhitetni vele, mit éreznek a többiek és Vaugh milyen alattomos módszerekkel akarja őket befolyásolni. Megismerjük a három lány múltját és jelenét, valamint a lassan kialakuló jövőjüket, amibe nincsen beleszólásuk. Rhine helyében én is szökni akarnék. Nem tudnék így élni. Bezárva, megfosztva a szabadság lehetőségétől és a szabad választás jogától. Embertelen a zsarolás és a terror. És tényleg rádöbbenünk arra, hogy a csillogás mögött a pokol is lehet.

Most szívesen mondanám azt, hogy megérdemlik. Mert mindig ezt csinálja az ember. Mindent tönkretesz. A Földet, a közvetlen környezetét. Meg sem lepődnék azon, hogy génkísérleteket hajtana végre. Igaz, azt nem hinném, hogy tömegesen tenné ezt, előbb megvárná az eredményeket. Biztosan lenne egy "kísérleti csoport."

Amit a történet legnagyobb buktatójának érzek, az az, hogy nem találtak ellenszert. Mert ezt a génmódosítást mesterségesen vitték véghez, valószínűleg valahol található egy feljegyzés, ahol leírják, mit csináltak. Volt majdnem 25 évük lehet több is, de semmit sem találtak. Sem ellenszert, sem feljegyzést. (Bár azt hiszem, az utóbbit nem is keresték.) De mennyivel könnyebb lett volna, ha megvan az  amit anno módosítottak. (Vagyis gondolom, nem vagyok biológus.)

A második könyv angol borítója :)
De nem. Gyerekeken kell kísérletezni, az ő vérüket kell analizálni. Biztosan. Mert így biztosan meg lehet találni az ellenszert. Ja, persze. Ennek sajnos nem láttam értelmét.

Ettől függetlenül imádtam az egész könyvet! Mert a világ jól ki van dolgozva, a szereplők el vannak találva, a karakterek indítékai érthetőek és természetesek. Oké, nem azt mondom, hogy minden esetben helyes, amit tesznek, de érthetőek. Jó, furán hangzik, de ezzel most arra gondoltam, hogy sokuk helyében én is hasonlóan cselekedtem volna.

És most a szereplők. Eredetileg nem akartam róluk beszélni, de kell. Mindenki fel volt építve, Rhine indokai a szökésre és a cselekedeteinek logikussága megdöbbentő volt. (Néha majdnem elfelejtettem, hogy mindössze 16 éves.) Linden naivsága és Vaugh ezzel összekapcsolódó manipulálása erősen érezhető az egész könyvön keresztül. Előbbi fájdalmasan hiszékeny volt, az utóbbi undorítóan manipulatív. Cecily és Jenna érzései és cselekedetei érthetőek (többnyire). Mindenki logikusan volt felépítve, és megvolt a saját szerepe az események alakulásában. Ha valaki nem lett volna ott, akkor nem alakult volna így. Ami egyszerre elszomorító és másszor figyelmeztető. A véletlennek nagy szerepe van a történésekben - akár könyvben, akár valóságban.

De most tényleg, nem tudja valaki, hogy mi van a második résszel?!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem