2015. december 29., kedd

Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám-trilógia első része)

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Honnan tudod, ki az igazi ellenség?

A könyvet (szintén) régen kinéztem magamnak, és egyszer anyuval Metroban voltunk, ott pedig megláttam a könyveknél. Anyu lemondó sóhajjal engedte, hogy elhozzam, így majdnem sírógörcsöt kaptam az örömtől. Nos, nem, nem voltam rápörögve a könyvre. Egy kicsit sem. Á, dehogy. Szóval miután megcsodáltam, felraktam a polcra és csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam.

De miért nem olvastam el hamarabb?! Jó, bevallom, az egyik húzóerő az volt, hogy jön a film. Láttam előzeteseket, de nem figyeltem rájuk annyira, nehogy lespoilerezzek magamnak valamit. A másik húzóerő a folytatás, ami nemrég jelent meg. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, de nem tudom, mikor tudom beszerezni. A filmet is minél hamarabb meg szeretném nézni, az előzetesek alapján nagyon jónak ígérkezik.

Az interneten folyamatosan "szembe jött" velem az egyik előzetes, és mindig el is kezdtem nézni, de sosem láttam a könyv olvasása előtt végig, mert mindig inkább kikapcsoltam, nehogy spoilerezzek magamnak. Aztán egy idő után bele sem néztem az előzetesbe, pedig nagyon kíváncsi voltam. Így a történet eleje nagyjából megvolt. Nemrég molyon mondta valaki, hogy kezdjem el minél hamarabb olvasni, mert nagyon jó. Így aztán neki is kezdtem.


És nem kellett csalódnom. A történet pörgős, a megfelelő helyeken lassabb. Váltott szemszögű, aminek köszönhetően jobban megismerhetjük a szereplőket, de előnye az, hogy nem "szájbarágós", tehát nem írja le, hogy kinek a szemszögét olvassuk éppen. Cassie és Zombi szemszöge (igen, a Zombi egy név) közvetlenebb, a többiéké már nem annyira, és azokból nincs is olyan sok. Szóval rengeteg lehetőségünk van megismerni a szereplőket, ami kicsit sem hátrány. (Gondolok itt arra például, hogy a könyv elején Cassie sokat van egyedül, sok a visszaemlékezés, és ezért sokat gondolkodik magában a lány, így jobban megismerhetjük.)


A szereplők pedig nagyon jók. Természetesen vannak hibáik, de ez teszi őket emberivé és törékennyé. Ott van például Cassie (nézzetek el nekem, ő a főszereplő, ő szerepel a legtöbbet): a könyv elején megsebesül (több szempontból is), mégis mindig feláll (akár lelkileg, akár nem) és folytatja az útját, mert nem akarja megszegni az ígéretét. Aztán ott van Zombi, aki nem véletlenül zombi, mert elkapta a vírust és beletörődött abba, hogy meghal. De amikor meggyógyult, akkor ő is talpra állt, és a korábbi énéhez képest teljesen megváltozott valamint ennek teljesen tudatában volt. Tetszett, hogy a szereplők elkülönítették az Érkezés előtti és utáni énjüket. Nem tudom, hogy pszichológiailag ez jó vagy rossz, de nekem tetszett, mert ez egy teljesen új fejezet az életükben, amit nem lehet egy lappal említeni a régivel.

Chlöe Grace Moretz - Cassie szerepében :)
Szóval jó szereplőket kaptunk, kidolgozottak és élethűek. A történet pörgött. És én folyamatosan bizonytalan voltam. Mert valamit látott Cassie, amit nem kellett volna, és ott volt egy szereplő, aki később is megjelent, és egyszer ilyen volt, másszor meg olyan. Két különböző jelentben két különböző arcát mutatta a karakter, én meg nem bírtam eldönteni, melyik az igazi arca.
Tehát a szereplőkön felül a történet is lenyűgöző volt. Minden percét imádtam. A végen már alig akartam olvasni, nehogy vége legyen - ezért is tartott sokáig elolvasni a könyvet. Egyszerűen nem akartam, hogy be kelljen csuknom, hogy el kelljen olvasnom az utolsó mondatot. Szóval húztam az időt, mert nem akartam az új kedvencemet befejezni.

De nem bántam meg, hogy elolvastam. Szó van benne a szeretetről,a bajtársiasságról és a hűségről. Ezek számomra fontos dolgok, érzelmek, hiszen ezektől leszünk emberek. Fontos, hogy akit szeretünk, az számíthasson ránk és mi is számíthassunk rá; fontos, hogy ha valakinek megígérünk valamit, azt be is tartsuk; fontos, hogy a szerelem néha felülír mindent, de a szerelmünkhöz hűségesek legyünk - több szempontból is. Lényeges az összetartás és az összefogás is az életünkben.


Hihetetlen, mennyi minden van ebben a könyvben. A félelem ereje, a szeretet és a szerelem ereje. Új kedvencet avattam ezzel a könyvvel! Ajánlom mindenikek. A filmre és a második részre pedig nagggyon kíváncsi leszek. :D

5 megjegyzés:

  1. Én is teljesen hasonlókat érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. :) Remélem minél hamarabb meg tudom szerezni a következő részt. Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem a második rész is lesz ilyen jó. :) És hogy minél hamarabb a kezünkben tarthassuk. ;)

      Törlés
    2. Juuj, most még jobban el akarom olvasni. :) :D

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés