Addicted to the books

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.  Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba. Meddig mész el azért hogy megfelelj magadnak? A könyvet még a nővérem ajánlotta, állította, hogy nagyon jó. Egyszer egy nyereményjáték keretében meg is nyertem, amit egyedül a blog aranyos tulajdonosának köszönhetek, mert az egyik feladatot nem tudtam teljesíteni. A technika ördöge kifogott rajtam. Ezért egy facebookos megos...

Sziasztok! :D Ahogy a bejegyzés címe is mondja, ebben a hónapban fél éves a blog. Ráadásul lassan közeledik a tavasz és a jó idő is. Ezért mindezek keretében nem csak itt a blogon, de a facebook-oldalon is indítunk egy nyereményjátékot. Ne aggódjatok, nem lesz nehéz dolgotok. ;) A játék: Mivel fél éves a blog (6 hónapos), ezért 6 db részletet fogok kimásolni különböző bejegyzésekből (CSAK könyvértékelésből, semmi másból nem lesz benne), nektek csak annyi a dolgotok, hogy megmondjátok, melyik könyvértékelésben szerepelt és, hogy ki írta azt az értékelést. Plusz lesz még 2 db kérdés, ami a nyereménykönyv kiadójához, a Fumaxhoz kapcsolódik. Ezekre a kérdésekre az infót a kiadó honlapján megtaláljátok. :) 1. "...A történetben voltak olyan elemek, amiket nem akartam volna megismerni. Hogy milyen lehet ott élni, hogy én tudnék-e ott élni, azt nem tudom. Igazából ehhez a részhez külön vázlatot írtam, hogy mindenre emlékezzek, de most meggondoltam magam, mert túl sokat elárul...

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik. Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni? Remek befejező rész egy remek sorozathoz. Édes istenem de szeretem az ilyen befejezéseket. :D Bármilyen klisés is a happy end, mégis csak ez a legjobb része a történetnek...

Sziasztok! :D Mi is részt vehetünk A. M. Aranth legújabb könyvének borító leleplezésében, aminek nagyon örülünk és nagyon hálás vagyunk érte. :) Fülszöveg: 1-es borítóterv Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba? Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend. A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus. * Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt? Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani...