Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne - Az Árnytrón (Hatalom-trilógia 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?

Remek befejező rész egy remek sorozathoz. Édes istenem de szeretem az ilyen befejezéseket. :D Bármilyen klisés is a happy end, mégis csak ez a legjobb része a történetnek. A következő bejegyzés néhol spoilereket tartalmazhat!

Avenia háborút indított Catrhya ellen, amelyhez az összes környező ország egy emberként csatlakozott. Jaron megtudja, hogy Vargan elrabolta Imogent, és rögtön a segítségére sietne.....DE! közben az országát fenyegetik, ezért nem nagyon mehet.......még. Erre fogja az egész csapatát, szétosztja az ország különböző részeire, és mégiscsak elmegy megmenteni Imogent, de mint az vele lenni szokott, nem megy minden úgy, ahogy akarja. Mert elfogják. Aztán jó sok szenvedés után kiszabadul, és szerencsétlen azt sem tudja mit csináljon. (Na jó, ez butaság, Jaronnak mindig van terve, még ha életveszélyesek és idióták is.) Ellátogat a kalózokhoz is segítségért.Ezután megint elfogják, de a bitófáról is sikerül meglógnia, hála a tervének.

Mondtam már, hogy Jaron egy idióta? Nem? Akkor most mondom. Mert az. De nem is ő lenne, ha nem hihetetlen terveket kovácsolna. Amiknek ráadásul annyi az esélye a sikerre, mint nekem, hogy bekerüljek az NB II-es kosárcsapatba a 150 cm-mel. De természetesen neki beválnak, bár néha tényleg csak a szerencséjén múlik minden.Mondjuk én megszoktam már a viselkedését, mégis volt olyan, amikor már a hajamat téptem, hogy most akkor mi lesz. És minden ilyen jó király mellett ott egy hűséges társ (alias Mott), aki ezt mind a fejéhez is vágja.
Eskü ő a kedvenc szereplőm. Hihetetlen mennyit változott az első rész óta. A kisfiút megkorbácsoló őrből a leghűségesebb barát lett belőle. Mindig elmondja a véleményét Jaronnak a tervekről, de tudja
nagyon jól, hogy feleslegesen jártatja a száját, mert úgysem fog rá hallgatni. Ettől függetlenül mindig hű hozzá, és megvédi bárkitől és bármitől, amire nagyon szüksége is van, amilyen terveket kitalál.
Tobiast, Amarindát, Finket, Rodent, mindenkit nagyon szeretek. Komoly jellemfejlődésen mentek át. Megtudták mindannyian, hogy milyen és mivel jár egy háború. és szerintem soha többet nem akarják átélni.

A legjobban mégis a történet kiszámíthatatlanságát szerettem. Igen, volt egy pár rész, amit ki tudtam találni, de az esetek többségében ez nem igaz. Iszonyatosan csavaros, furcsa és zavaros észjárása van Jaronnak, amit én személy szerint nem bírtam követni. Hogy hogy talál ki ilyen terveket, úgy hogy még be is válnak? Mai napig rejtély számomra. Igaz néha pofon vágtam volna, hogy most akkor mi a fene történik, de végére minden értelmet nyert, és nekem ennyi elég volt. :D

Nehéz búcsút veszek most a sorozattól. Nagyon megkedveltem minden szereplőt, és a történetüket is. De egyszer minden véget ér........sajnos. Remélem, hogy az írónő más könyveit is megjelenteti a Könyvmolyképző, kíváncsian várom őket. :D

Kedvenc idézetek: :D
"(Vargan)- Azért számítottam volna némi alázatosságra öntől. Akár hagyhatnám itt meghalni.
(Jaron)- Bárcsak úgy tenne!
Áthelyezte a súlypontját a másik lábára, majd rám nézett.
(V)- Látom nehezen viseli a fogságot. Borzalmasan néz ki.
(J)- Ahogy maga is. Nekem legalább van rá mentségem."

Spoiler!!!!
"Amikor egyedül maradtunk, Imogen szétnyitotta az öklét. A tenyerén ott lapult a láncaim kulcsa. Akkor adtam át neki, amikor megöleltük egymást.
Roden észrevette, mire dühösen összehúzta a szemöldökét.
(R)- Neki adtad a kulcsot, és nem nekem? Már szabad lehetnék.
Rámosolyogam.
(J)- Igen, de téged valahogy nem akartalak megcsókolni.
(R)- Jogos - válaszolt nevetve."

Spoiler!!!!
"(J)- Mikor Rodent és engem elvisznek, majd jó nagy ramazurit csapunk az őröknek. Elég nagyot ahhoz, hogy minden katonának a közelben oda kelljen jönnie, hogy segítsen féken tartani minket. Az lesz az esélyed a szökésre. Tudod, hova menj, amíg vége nem lesz az egésznek, ugye?
(I)- A rejtekjáratokba. - Imogen korábban szolgáló volt itt, és valószínűleg úgy ismerte a járatokat, mint a tenyerét.
(J)- Minden bizonnyal Conner is tud róluk, de kétlem, hogy bárki szerint megérné a fáradságot, hogy keressenek téged, már ha egyáltalán eszükbe jut, hogy nyomod veszett. Maradj ott, bújj el jól, ahogyan csak tudsz, és csak akkor gyere elő, amikor már biztos vagy benne, hogy biztonságos!
Rodent nem igazán sikerült meggyőznöm.
(R)- Mégis mekkora ramazuri kell majd ehhez?
Elvigyorodtam.
(J)- Katasztrofális méretű rendbontás. Hidd el, jó móka lesz!
(R)- Beteges egy elképzelésed van arról, hogy mi a mókás. - Roden hűvös arckifejezése nem tűnt éppen lelkesnek."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.) (Évi)