2016. május 22., vasárnap

Borítómánia #1 - fekete borítók

Sziasztok! :)

Petussal mindketten arra gondoltunk, hogy ideje egy kicsit többet blogolni, amit egy heti rendszerességgel megjelenő rovattal oldunk meg. Hogy ez mi is jelent pontosan? Minden vasárnap (próbálunk mindig ekkor jelentkezni ezzel) jön egy bejegyzés, ahol bizonyos tematika alapján gyűjtünk össze 10 borítót. Most titeket kérdeztünk meg, hogy mit szeretnétek. Elsőre csak egy színt gondoltunk ki, így a fekete és a fehér között dönthettetek. Mivel a feketét szavaztátok meg, így most 10 fekete borítójú könyvvel érkeztünk. :)



Bleeding Bride: A téboly kertje

Évi: Sajnos még nem volt szerencsém Bleeding Bride-tól olvasni, de remélem ezen hamar változtatni tudok. Ennek a könyvének a borítója például meseszép. A történet ismerete nélkül tökéletesen illik a címhez. Nem tudom, miért, de nekem is valami hasonló jut az eszembe. A szürke ezt az érzést nekem teljesen átadja. Annyira passzolnak, hogy azt nem tudom rendesen kifejezni.

Petus: Gyönyörű a szürke, a fekete és a fehér összhatása. Messze az egyik legszebb borító, amit valaha láttam. A köd meg a vércseppek kicsit ijesztővé, borzongatóvá teszik az egészet. Én általában úgy szoktam járni, hogy ha a borító tetszik, akkor a könyv is. Nos, ez alól van pár kivétel, de abban biztos vagyok, hogy ez nagyon jó könyv lehet. Gyönyörű a borító, nekem nagyon tetszik.




B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Évi: Nos, igen... haló és pók. A könyv két nagy... szimbóluma? Komolyan, nem emlékszem, pedig elolvastam a könyvet. Fontosak voltak a könyv szempontjából, erre emlékszem. Ebben a borítóban is ott van az egység: a fekete, a fehér és a piros találkozása. Azonban ha én csináltam volna a borítót, akkor az egész borító be lenne hálózva fehér pókhálóval. Kicsit másképp szebb lenne... így olyan egyszerű. Nincsen meg benne a kevesebb néha több képe.

Petus: Itt viszont kifejezetten találó a borító. A jóslatok, mint a pókok, teleszövik az egész könyvet. Ritkán tudják ennyire jól eltalálni a kinézetet. És tükrözi igazából magának a könyvnek a hangulatát is. Az egész könyv alatt csak gyűlik, gyűlik az izgalom, míg a végén kiderül minden. Nekem a történet is nagyon tetszett, és mindenképpen szeretném beszerezni itthonra is.


Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia

Évi: Most őszinte leszek, nem ismerem az eredeti mesét. Nem tudom, hogy Dorothynak piros vagy kék cipője volt, vagy éppen fehér. Éppen ezért arra tippelek, hogy a borítón talán Dorothy ruhája van. A nővérem vette meg könyvfesztiválon, és az első, ami megfogott benne, az a "halnia" volt. Imádom a krimiket, és bár ez nem az, azonnal felkeltette a figyelmemet. A betűtípus pedig, maga a tökély. Nem hiszem el, hogy ennyire el lehett találni. Komolyan, illik a szóhoz a betűtípus. Teljesen. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a történetből.

Petus: Nagyon tetszik a borító. A test nélküli ruha és cipő eléggé vicces, viszont a középen elhelyezkedő "halnia" felirat a piros színével, és csurgó kinézetével eléggé félelmetes. Mintha vér folyna végig rajta. Mindenképpen szeretném elolvasni, mert fülszöveg alapján nagyon jónak tűnik, a borító pedig kifejezetten jól illik egy ilyen történethez......szerintem.


Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Évi: Még egy könyv, amit nem ismerek. Biztosan ennek is, mint Az éhezők viadala esetében, van valami jelentése a koronának, de nekem sajnos nem mond sokat. A történetet hatalmas vonalakban ismerem. Avagy tudok egy két dolgot és ennyi. A könyv címében az idegent még tudom értelmezni, de a borítón lévő koronát már nem. Szóval számomra ez egyenlőre még egy csodálatosan szép borító. Számomra valami harmóniát sugall, de nem tudnám megmagyarázni, miért.

Petus: A könyvet még nem olvastam, de a borító nagyon tetszik. Elsőre az jut eszembe róla, hogy a kevesebb néha több. A fekete háttérre ráraktak egy virágot meg egy koronát. De szerintem nem véletlen vannak ezek rajta, valószínűleg jelképesek a történetben. És mivel a fekete háttérre arany színnel színezték, elég figyelemfelkeltő. Meg ami még nagyon tetszik az a cím betűtípusa. Nem túl díszes, csak amennyire szükséges, és a piros szín nagyon jól illik az aranyhoz. Nagyon tetszik!


Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Évi: Nos, ennek a könyvnek a védőborítója szerintem meseszép. Annyira különlegessé teszik a rajzolt alakok és a fekete-fehér komináció. Szerintem nagyon eltalálták a borítót. Az alatta lévő pedig (igaz, nem piros) szintén csodálatos. Itt is annyira passzol a könyv hangulatához a könyv, mint szerintem A téboly kertjénél. Annyit pedig el kell mondani még, hogy élőben nem csak a borító, hanem az egész könyv csodálatos. :)

Petus: Mint ahogy azt már egy másik borítónál is írtam nálam, olvasáskor is és vásárláskor is, közrejátszik az, hogy hogy néz ki a borító. Hát itt bajban lennék, az egyszer biztos. Ugyanis szépnek szép, meg tükrözi a címet is, de nem mondanám, hogy kifejezetten tetszik. Lehet, ha olvastam volna a könyvet másként gondolnám, de ha most megláttam volna egy könyvesboltban, lehet nem veszem meg. Kivéve ha akciós…….az akciósokra nem tudok nemet mondai. :D


Josh Malerman: Madarak a dobozban

Évi: A borítóról fontos tudni, hogy az ablakban lévő madarak igazából a könyv első lapjaira vannak nyomtatva. Komolyan, pont olyanok mint a madarak egy kalitkában. És ez nem vicc. Olyan szinten stílusos, hogy az már durva. Maga a minta olyan, mint egy fa hullámzó törzse. (Mármint a faerezet :D ) A kis ablakunk meg olyan, mint a hajóablak. Ennek nem tudom, hogy van-e valami értelme a könyvhöz képest, de nekem ez jut az eszembe róla. :D

Petus: Különböző véleményeket elolvasva, kikérdezve kiderült, hogy az igényesebb fajta horrorok közé tartozik. Azt, hogy mit takar az igényes ebben az esetben, még nem tudom, mert még nem olvastam. De a borító alapján ki mondaná meg, hogy ez egy horror könyv? Én biztosan nem. A fakéreg hatás mutathatja a dobozt, amiben benne vannak a madarak, de éppen ez a bökkenő. A dobozból a lyukon kinéző valaki vagy valami úgy látja, hogy a madarak kívül vannak és nem dobozban. Szóval lehet, hogy ez a madarak szócska egy metafora emberekre. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem sokára biztosan olvasni fogom.



Joss Stirling: Lélektársak - Sky

Évi: A három könyv közül nekem ez tetszik a legjobban. A többihez képest, sokkal... természetesebb rajta a fekete, mint a második és harmadik részen a harsány színek. Azok is szépek, de ez a maga visszafogottságával elegánsabb is lett szerintem. A fekete, fehér és piros összeállítás szerintem nagyon illik a könyvhöz. Kicsit passzol a hangulatához is, de szerintem itt nem ez volt az elsődleges tényező. Ettől függetlenül ez a csodás borító egy nagyon szerethető könyvet takar.

Petus: Imádom a borítót, és imádom a könyvet is. Az a poén, hogy évekig nem is olvastam el, pedig ott volt a polcomon. Egyszer még az első osztálybalatonomkor vettem, aztán felraktam a polcra, és jó sokáig ott is volt. Aztán végülis elolvastam, és azóta már minden részét meg is vettem, mert imádom. A borítón lévő leveles, ágas-bogas bozótost leginkább Sky zárkózott viselkedéséhez tudnám hasonlítani. A színösszeállítást is imádom. Annyira jól mutat egymás mellett az ezüst, a fekete, meg a piros. Egyszerűen fantörpikus. :3



Marie-Aude Murail: Oh, boy

Évi: Számomra a könyv elolvasása nélkül egy egyszerű fekete háttér előtt lévő pöttyszív. Elképzelésem sincsen, hogy jelenthet-e ez valami többet. Azonban egyszerű és ebből adódóan lehetne unalmas is, de nem három vagy négy szín váltakozik a borítón, hanem több, ami hamar meg tudja ragadni a figyelmet. Az éhezők viadalánál ott van a fecsegőposzáta, az Éjszakai cirkusznál meg magam, hogy az alakok kiemelkednek a borítóból. Itt pedig a szívet alkotó pöttyök kavalkádja a figyelemmegragadó.

Petus: Hát ezt a könyvet borító alapján biztosan nem venném meg. Nincs túl nagy kreativitás benne az biztos. Meg visszagondolva a történetre, semmi köze nincs hozzá ha az emlékezetem nem csal. Szív alakba rendezett színes pöttyök. Ehhez tényleg biztos sokat gondolkodtak. Nem mondom, hogy csúnya, mert nem az, de nekem nem nyerte el a tetszésem. Amúgy maga a történet jó, csak a küllemben van egy kis hiba.



Simone Elkeles: A vonzás szabályai

Évi: A sorozatból még mindig nem tudtam kedvenc könyvet választani. Az első és a második rész erősen vetekszik egymással, és ez igaz a borítókra is. Mindkét könyv nagyon tetszik, mintód a tartalomban, mind a megjelenésben. A legjobb a sorozatban, hogy a könyvek egy-egy pillanatát ragadja ki, ami nagyon jó hatást kelt bennem. Még egy érzés, amit nem tudok leírni. Mindössze annyit, hogy nagyon szeretem ezt a borítót, mert szerintem nagyon illik a benne megjelenő tartalomhoz.

Petus: Imádom, egyszerűen imádom. A borítót is, az írónőt is, a történetet is. Jelen esetben a borító a könyv egyik – számomra kedvenc – jelenetét ábrázolja. Carlos és Kiara esőben kihajolnak a kocsikból, és megcsókolják egymást. Gyönyörű pillanata a könyvnek. És a fekete kerettel csak még nagyobb hangsúlyt kap az egész jelenet. Fantasztikus. A trilógia összes részének a borítóját nagyon szeretem, de ez közülük a kedvencem. :3



Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Évi: Tipikusan az egyszerű, de nagyszerű példa. Annyira végtelenül egyszerű, mégis volt emiatt lesz csodaszép. A feketén a fehér is, az arany is és a piros is csodálatosan mutat, és a fecsegőposzáta kitűző megjelenését is fontos megemlíteni. Van egy világos változata is, amin ugyanúgy megjelenik a fecsegőposzáta, de szerintem ez sokkal jobban passzol a könyv hangulatához.

Petus: Ebben a borítóban az a legjobb szerintem, hogy nem tudod, mire számíts. Legalábbis ez a tapasztalatom az összes résszel, mivel elolvastam mindet. Ránézel erre a könyvre, és szerintem a büdös életbe sem tudnád megmondani, hogy ez egy disztópia, amiben a 12 körzetből kiválasztanak egy fiút és egy lányt, majd beküldik őket egy arénába, hogy öljék meg egymást, amíg csak egy marad. Van egy madár az elején, pont. Ennek a madárnak, a fecsegő poszátának is csak a könyv során tudjuk meg a mélyebb értelmét, és pont ezért szeretem nagyon ezt a borítót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése