Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis (Pippa Kenn-trilógia 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.



Szuper volt. Egyszerűen fantasztikus. Elég szkeptikusan szoktam hozzáállni a magyar író által írt könyvekhez, de ez rácáfolt mindenre. Mary Poppinst idézve szuperfenofreneticomaxikapitális volt ez a könyv. :DD

Ahogy az első rész végén is volt Pippáék elérték a kolóniát és megmenekültek. De egy teljesen más világgal kellett szembenézniük. Hozzá kellett szokniuk az új körülményekhez, hogy emberek veszik őket körbe. Pippa nem hogy új embereket ismert meg, megismerte a családját, a testvéreit, a nagybátyját. Ruben pedig megtalálta elveszettnek hitt testvérét. Mindenki boldog volt. Egészen addig, amíg Pippa meg nem látta, hogy mit tettek vele. Ahhoz, hogy túlélje a mérgezést, olyan anyagot juttattak a szervezetébe, amitől olyan karmai lettek, mint a sápadtaknak. Nem mondom, hogy gyökeresen megváltozott az élete, de nagy fordulatot vett. Elsősorban azért, mert akire a legjobban számított ezután nem állt mellette. Pippáék - más néven a barbárok - csatlakoztak a kolónia életéhez, beálltak őrszemnek, megtanultak együtt élni a többi emberrel. Megismerkedett testvére barátaival is, Myával és Tommyval. De Myában volt valami különleges. A múltból és a jövőből látott képeket. Sokszor megtörtént vele ilyen, az elején még titkolta, de a végén már barátai is tudtak róla. Elmondta nekik, hogy katasztrófa fog történni, de senki nem hitt neki míg be nem következett. Utána a feje tetejére állt minden.

Eddig hüledeztem, hogy hogy lehet megírni egy könyvet 3 szemszögből, úgy hogy minden a helyén legyen. Sikerült ezt is felülmúlni, ugyanis ez 4 szemszögből íródott, helyenként egy-egy ötödik személy fejezetével. Egészen pontosan 4 szemszögből indulunk, Gage-éből, Rubenéből, Pippáéból és Myáéból. Aztán fokozatosan csökken ez a szám. A következő részben már csak három ember lesz, Ruben, Pippa és Mya. A harmadik részben már csak ketten maradnak, Pippa és Mya (elvétve egy-egy Ruben fejezet). Mindez úgy meg lett csinálva, hogy nincs sehol elmaradás, ellentét vagy bármi hiba, és ez nagyon tetszett. Leginkább azért, mert a többiek véleményét is megtudhattam a különböző helyzetekről.

Megismerkedtem új szereplőkkel a régiek pedig változtak, aminek hol örültem, hol nem. Pippát még mindig nagyon szeretem. Még mindig a példakép listámban van. Egyedül az nem tetszett, hogy az elején mennyire rosszul volt, hogy a Ruben olyan csúnyán viselkedett vele. De szerencsére túllépett ezen, és visszakaptuk a régi Pippát egy kicsit érettebb változatban, ami nagyon jól állt neki. Igaz, fiatal még nagyon, de olyan döntésekre és tettekre kényszerült, ami egy felnőtt számára is terhes lenne. Rubenben viszont nagyot csalódtam. Nagyon megromlik a kapcsolata Pippával, és ennek ő az oka. Ahogy meglátja Pippát a karmokkal, mintha tűz égette volna meg, úgy távolodik el a lánytól. Csak a karmok miatt. Pedig elvileg annyira, de annyira szereti őt. Hát egy nagy fityfenét, ha egy ilyen miatt otthagyod. És még mit össze szenved, hogy így meg úgy hiányzik neki Pippa, mikor a közelében sem bír megmaradni. Egy nagy fityiszt érdemelsz Ruben, nem Pippát. Ezzel szemben Gage viszont nagyon is megérdemelné őt. Ő nem foglalkozik a karmokkal, semmivel, csak azzal, hogy meghódíthassa a lányt. Számomra nagyon kedves szereplő, igazi túlélő típus. Vészhelyzetkor higgadt marad, próbál mindenkit megnyugtatni. Ugyanakkor van egy vidám, gyengéd és kedves oldala, amit a komor maszk mögött rejteget, és csak bizonyos emberek láthatnak. Persze Rubennek ebbe is bele kellett kotnyeleskednie, de ez mindegy. Én nagyon szurkolok neki, hogy elnyerje a lányt. Mya elég érdekes személyiség volt számomra. Azt nem tudom megmondani, hogy miért, de nagyon tetszett. Igazából nem is tudom, hogy mit írjak róla. Ő az, aki előre látta a kolónia bukását, de senki sem hitt nekik csinálhatott bármit. Szegény nagyon szerencsétlen volt, pedig nem hiszem megérdemelte azt, ami vele történt. Remélem a befejező kötetben a szerencse kicsit mellépártol.

Összegészében mindenképpen azt mondhatom, hogy nagyon élveztem minden sorát. Szépen lassan indulnak be az események, lépésről lépésre fenntartva egy kis feszültséget. Van benne egy kis romantika, egy kis féltékenykedés, egy kis félelem, minden ami kell. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és alig várom már a befejező részt. :D


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Anne Eliot: Toplistás szerelem