Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.) (Évi)

Az előző részekre nézve cselekményleírást tartalmazhat!

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…




Készen állsz egy lelket is felőrlő utazásra?

Igen? Hidd el, nem tudod, mire vállalkozol. Hidd el, én sem tudtam. Senki sem tudta. Azt hittem, egy szimpla Rick Riordan- könyv. De nem. Hallottam én is arról a bizonyos függővégről. Arról, ami annyira hihetetlen. Nos, igen, azt hittem, hogy egyszerű túlzás. De nem az. Mindenki legyen ezzel tisztában: ez egy nagyon durva függővég, ami lehetne durvább is. Csak képzeljétek el, ha nem lenne ott az utolsó fejezet. Na, akkor én meghaltam volna.

De így csak kisebb szívbajt kaptam. Igazából többször is. Mert a könyvben hullámvasútként követték egymást a jobb és a rosszabb pillanatok. Gondolok itt arra, hogy az egyik pillanatban minden és mindenki nyugodt, a következőben pedig már minden a feje tetejére állt és a hét hősnek menekülnie kell. Ez egy olyan érzelmi hullámvasút volt, hogy az hihetetlen. Amolyan Rick Riordan-féle érzelmi hullámvasút.

A könyvben az volt a szép, hogy az előző kettő kötetben megismert szereplők és szálak most értek össze. Most találkoztak egymással, most gabalyodtak össze végérvényesen. És szinte lebilincselt. A kapcsolatokat tisztázni kellett, a szereplőknek meg kellett ismerniük egymást és meg kellett barátkozniuk egymással, a másik erejével és képességeivel.

Igazándiból ez miértkellettlefordítanianevét Jászon és Percy kapcsolatán látszódott a leginkább. Mert mindketten a Nagy triász leszármazottai. (Oké, technikailag Jászon az vagy sem? Nem tudom, hogy a római mitológiában hogyan nevezték a három főistent, de erejüket tekintve mindkét alakjukban ugyanolyan erősek.) Szinte láttam és éreztem közöttük a rivalizálást. Mert az, hogy a másik tehet arról, hogy ők oda kerültek, ahova, nos ez nyilvánvaló. Egymás előtt kezdték fitogtatni az erejüket és látszódott, hogy alig bírnak egymással egy légtérben tartózkodni.

Percabeth *-*
És minderre Kansas olyan volt, mint olajnak a tűz. Innentől kezdve még jobban érdekelte őket, hogy melyikük az erősebb. Gyanítom itt nem csak a két isten közti verseny dominál (gondoljunk csak arra, hogy Percy és Thália között sosem volt versengés,hanem milyen jó barátok lettek), hanem maga a római és a görög tábor ellentétei is rajtuk keresztül jelennek meg. Ami nem meglepő, hiszen két egymáshoz nagyon hasonlító fiúról beszélünk. Mindketten egy-egy főisten fiai és a saját táborukban fontos szerepet töltöttek be és mindketten a másik táborába lettek kényszerítve, "vezetőcsere" címszó alatt. Ehhez még hozzávesszük, hogy Percy preator lett és szívéhez nőtt Új Róma, valamint Jászonnak is fontos lett a Félvér Tábor.

És meglepő módon azok, amik miatt ég és föld (pontosabban ég és víz) volt a két szereplő, na amiatt barátkoztak össze. Ami szerintem a könyv egyik legjobb momentuma volt. Amikor végre nem kényszerből dolgoztak össze, hanem azért, mert ők is így akarták. És mi volt ebben a legszebb? Hogy nem egy vízválasztó pillanatként jött, mint derült égből villámcsapás, hanem teljesen tudatos volt Riordan bácsi részéről, az olvasó számára (vagyis az én esetemben) nem volt egyértelmű azonnal.

Apropó, Thália. Az előbb jutott az eszembe, hogy sem ő, sem pedig Grover nem szerepeltek eddig a sorozatban. És őszintén? Amíg nem tűnt fel a hiányuk, addig nem is hiányoltam őket, de azután már nosztalgiával tekintettem vissza azokra a könyvekre, amikben ők is benne voltak. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora szerepet szán nekik az író, ha ismét megjelennek a szereplők között. Ugyanis belelapoztam a következő kötetbe, és ott láttam, hogy valaki beszélget Groverrel. Igazából csak a nevét szúrtam ki. Szóval remélem, hogy a beleolvasással nem értettem félre semmit sem, és tényleg visszatér, hiszen őt nagyon szerettem! :)

Gondolom kitaláltátok, hogy nem véletlenül lapoztam bele a House of Hadesba, ezért ezzel és pár videóval sikerült "pár" dolgot lespoilereznem magamnak. Most gyakorlatilag jár nekem a gratuláció. De ezek a spoilerek miatt még jobban el akarom olvasni a folytatást, szóval remélem hamar jön magyarul! *-*

És arról még nem is beszéltem, hogy kezdem megkedvelni Pipert! Pedig eddig nagyon nem voltam vele kibékülve. Nagyon nem. Konkrétan halálra idegesített a csaj. De most végre kezdtem megkedvelni és ez nagy szó. Nagyon nagy szó. Remélem, kezdetleges barátságunk tartós lesz majd. Ami legalább a kisasszonytól függ. Ha nem fog sokat nyafogni, akkor nem lesz baj. De ha már Piper-nél járunk, beszéljünk egy kicsit Leo-ról is. Valószínűleg bennem van a hiba, de nem tudtam megkedvelni. Komolyan, engem olyan szinten idegesített, hogy az leírhatatlan. Olyan volt, mint az esetlen-de-ugyanakkor-csak-jót-akaró barát idegesítő verzióban. Ahányszor az ő fejezete jött, kedvem lett volna átlapozni. Nos, igen, Leo-val nem vagyunk éppen nagy haverok.

Csak nekem nem tűntek fel elsőre Az utolsó olimposzi-utalások? Utólag észrevettem párat. Például Hedge edző igaz csak említés szintjén, de benne volt Az utolsó olimposziban is, Igazándiból ott kezdődött az egész, hogy kíváncsi voltam, mi van Percy és Grover együtt érző kapcsolatával, ezért elővettem az előző sorozat lezárókötetét. Nos, a kapcsolatban nem segített, de ha valaki tud valamit és elmondja, akkor azt meg fogom köszönni, Az emlékeim megkoptak már. :D Természetesen átlapoztam a könyvet, és ott tűnt fel egyszer Hedge edző neve. Ekkor meg Az elveszett hősben kerestem, hogy mi van. És igen, ugyanarról a szatírról van szó. Aztán ott van még Ethan Nakamura, aki az a srác, akinek az anyja elvette a fél szemét a segítségéért cserébe. Igen, pont ő. Meg van még egy utalás, ami csak a saját hülyeségemnek köszönhető, így azt nem osztom még meg veletek. Jó tanács: ne spoilerezz magadnak! Soha! :D

Tehát igen. Pont azt kaptam, amit akartam. Meg kicsit kitértem minden feleslegesre a bejegyzésben. :D Ez egy újabb csodás Rick Riordan-könyv, aminek borzalmas függővége van. Lassan pedig, ha nem jön lassan magyarul a könyv, elkezdem angolul a könyvet. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)